Αγαπάω τα λάθος άτομα / Rossz embereket szeretek...
Ψέματα ποτέ δε λέω
παραδέχομαι όταν φταίω
δεν οφείλω, δεν χρωστάω
κι αν με χρειαστείς, βοηθάω
μα στα τόσα προτερήματά μου
Tudod, én soha sem mondok valótlant
De elismerem, hogy néha rossz vagyok
Nem kételkedem, és nem is hibáztatlak,
S ha szükséged lesz rám, persze, segíteni fogok
De mindezek mellett - azt kell mondanom:
Έχω μόνο ένα ελάττωμα
να αγαπάω τα λάθος άτομα
και πονάει η καρδιά μου, η ρημάδα
σαν την πληγωμένη μου Ελλάδα
Egyetlen dolog van, melyet folyton rosszul teszek,
Soha sem lehet enyém, akit megszeretek
Ezért szívemben csak gyűl a fájdalom, s rajta a megannyi seb,
Akárcsak hazámon, mely szintén elveszett...*
Είμαι έντιμος στις σχέσεις
πάντα με καλές προθέσεις
Τίμιος μα και αλήτης
και νομοταγής πολίτης
μα στα τόσα προτερήματά μου
A kapcsolataimban én mindig őszinte voltam
Mindig csak a jó szándék vezérelt
Őszinte voltam én, és sosem vándoroltam,
Nálam mindennél fontosabb volt a tisztelet
De sajnos, egyetlen dolog volt, mit folyton elrontottam:
Chorus - Έχω μόνο ένα ελάττωμα... (X3)
*: Utalás a nagy görög válságra, melynek hatásai mind a mai napig érezhetőek a mindennapi életben.
Με βλέπεις ήρεμο, γλυκό και χαλαρό
Άνετο, ήσυχο σχεδόν εξωστρεφή
Αυτό σου φαίνεται επικίνδυνα τρελό
Το λένε εξέλιξη αν δεν σου το' χουν πει
Με βλέπεις να' χω τις κεραίες μου ανοιχτές
Να κάνω όνειρα και να χαμογελάω
Μου λες πως είναι φανερές οι διαφορές
Αν θες να μάθεις με μια λέξη τι περνάω
Most hát, hogy nyugodtnak látsz, s semmi bajom sincsen,
S kényelemben élek, végre nyitok a világ felé,
Oly furcsa az Néked, hogy szemed rám tekintsen
De tudod, ezt úgy hívják: lelki béke - ha nem tudtad volna még!
Most úgy látsz tehát, hogy nyitott vagyok, s újra ismerkedem,
Álmokat kergetve, folyton mosolyogva
Azt mondod, oly nyilvánvaló, hogy ezt miért teszem,
De ha tényleg tudni akarod, min megyek keresztül, leírom én egy szóval:
Πανηγυρίζω
Που έχεις φύγει και μπορώ και συνεχίζω
Είσαι μια άγνωστη που δεν αναγνωρίζω
Βρήκα από μόνος μου ζωή
Πανηγυρίζω
Που έχεις φύγει και μπορώ και συνεχίζω
Που έχω αρχίσει πια και εγώ να σε εκνευρίζω
Με τη καρδιά μου αγκαλιά πανηγυρίζω...
ωωωω... πανηγυρίζω ωωωω...
Ünneplek!
Azt, hogy elhagytál, s újra képes vagyok folytatni életem
Mostmár csak egy idegen vagy számomra, akit észre sem veszek,
Mert végre megtaláltam a világban a helyem!
Ünneplek!
Azt, hogy elmentél, s ismét felálltam én,
S hogy ezzel pár kellemetlen percet okoztam Neked,
Szívemre vigyázva, azt középpontba helyezve ünneplek, s már nem kell hogy itt legyél,
Mert magamban ünneplek én!
Με βλέπεις να' χω πάρει ανάποδες στροφές
Έμεινες έκπληκτη ή τα ΄χεις πια χαμένα
Η εντύπωσή σου είναι ότι έμεινα στο χθες
Μα αν θες να μάθεις πια τι γίνεται με μένα
Láthatod tehát, hogy 180 fokos fordulatot vettem,
Akár meglepődsz ezen, akár szégyenkezel
Sajnos már csak egy kép vagy a múltból, mit rég elfeledtem,
De ha tudni akarod, miért, jól figyelj, egy szóval elmesélhetem...
Πες ότι έχεις αγαπήσει, πες ότι πέρασες πολλά
Πες ότι σ'έχουν παρατήσει, μα εγώ σε βλέπω μια χαρά
Πες σ'έχουνε πληγώσει, μα εγώ δε βλέπω τη πληγή
Πες ότι σ'έχουνε τελειώσει, μα εγώ σε βλέπω στην αρχή...
Azt mondod, voltál már szerelmes, s hogy keresztül mentél sok mindenen
Azt mondod, sokat szenvedtél, de úgy látom, mégis jól érzed magad
Azt mondod, volt már, ki sebeket okozott, de hol vannak a sebek? Mert Rajtad egy sincsen,
Azt mondod, számodra már itt a vége, mégis, úgy látom, utad jó irányba halad...
Τι να μας πεις κι εσύ για αγάπη, έχεις ποτέ σου νιώσει κάτι
Ξέρεις πώς είναι να πεθαίνεις... για να ζείς
Έχεις ποτέ στα δύο ραγίσει, έχεις τη κόλαση γνωρίσει
Τι να μας πεις κι εσύ για αγάπη.... δε μπορείς !!!
Mit is tudsz mondani a szerelemről, éreztél-e egyáltalán valamit?
tudod, hogy milyen meghalni, vagy élni egyáltalán?
Törtek már össze, tudod, milyen, ha valaki a pokolba taszít?
Mit tudsz mondani a szerelemről? A világon semmit, drága babám!
Λες έχεις νιώσει το μαχάίρι, να στο καρφώνουν στη καρδιά
Πες ότι έχεις αγαπήσει, μα είναι τα μάτια σου στεγνά
Μη Ψάχνεις για δικαιολογίες, λάθος τις λές τις ιστορίες
Αγάπη είναι να δακρύσεις, τον εαυτό σου να μισήσεις...
Azt mondod, éreztél már késszúrást a szívben,
Azt mondod, voltál már szerelmes, de könnyeket nem látok szemedben
Ne keress mentséget, mert amit mondasz, el úgy sem hiszem,
Hisz a szerelem az, mikor sírsz, vádolod magad, s számodra csak Ő van..., az egyetlen...
Egyfolytában csak ez megy a rádióban, így hát lefordítottam...
@Stratos: még mindig félve térek el az eredeti szavak jelentésétől, de most legalább mindenhol rímel. Stratos: Ügyi vagy Karesz! De a "csodul"-t engedelmeddel "csordul"-ra javítottam! ;D
Καλώς σας βρήκα, φίλοι, και έχω κάποια νέα / Kálósz szász vríká, fíli, ke eho kápjá neá
Θα πρέπει πιο συχνά να κάνουμε παρέα / Thá prepi pjo szihná ná kánume páreá
Κοίτα ένα γέλιο που έχω ανάσκελα γυρίσει / Kítá ená jelo pu eho ánászkelá jiríszi
Και το προσέχω μη σε δάκρυ μου γυρίσει / Ke to proszeho mi sze dhákri mu jiríszi
Barátaim, jó, hogy találkozunk, van néhány újság
Gyakrabban kellene, hogy összejöjjön a társaság
Nézd, a mosoly az arcomon már lefele konyul
De vigyázok, a könnyem még ki nem csordul
Ψάχνω ταυτότητα σε μία καταιγίδα / Pszáhno távtótitá sze míá kátegídá
Σε ένα τρίκυκλο ανεβάζω την ελπίδα / Sze ená tríkiklo ánevázo tin elpídá
Πρέπει τον ήλιο να σηκώσω από τη δύση / Prepi ton ílio ná szikószo ápo ti dhíszi
Παντού επάνω μου γραμμένη η λέξη "κρίση" / Pándú epáno mu grámmeni i lekszi kríszi
A vihar közepén az identitásom keresem
Reményemet egy triciklire helyezem
Fel kell húznom a Napot, ha nyugaton lement is
Mindenhol az van rám írva, hogy "krízis"
Μπες στο μυαλό μου, φίλε, και μέτρα / Besz szto mjáló mu, fíle, ke metrá
Βροχή προβλήματα θα βρεις και μία πέτρα / Vrohí provlímátá thá vrisz kai míá petrá
Gyere be a fejembe, barátom, s kutasd jól át
Egy követ találsz benne, s a problémák zivatarát
Μα έχω αδιάβροχη καρδιά που μ' ανεβάζει / Má eho ádhjávrohi kárdhiá pu m' ánevázi
Τα όνειρά μου αλεξίσφαιρα με γκάζι / Tá ónirá mu álekszíszferá me gázi
Έχω αγάπη έχω μέρες με λιακάδα / Eho ágápi eho meresz me ljákádá
Ό,τι μας έμεινε σε μια ακόμα Ελλάδα / Óti mász emine sze mjá ákómá elládhá
De esőálló a szívem, mely felemel az égbe
Az álmaim golyóállók, teljes gázzal égnek
Van bennem szeretet, s napjaim beragyogja a napfény
Ez maradt hát nekünk, s egy új Görögország a remény
Καλώς σας βρήκα, φίλοι, τα ίδια πάλι νέα / Kálósz szász vríká, fíli, tá ídhjá páli neá
Ανακωχή ζητάω έστω για μια μέρα / Ánákohí zitáo eszto já mjá merá
Ανάποδο φεγγάρι και απειλές μπροστά μου / Ánápodho fengári ke ápilesz brosztá mu
Μ' ένα τραγούδι αγοράζω τη χαρά μου / M' ena trágúdhi ágorázo ti hárá mu
Barátaim, jó, hogy találkozunk, ugyanaz a hírem
Fegyverszünetet akár csak egy napra - ezt kérem
Tótágast áll a hold, előttem csak fenyegetést látok
Egy cseppnyi kis örömet ezzel a dallal vásárlok
Για όλα τρέχω με φορτώνω με χρεώνω / Já ólá treho me fortóno me hreóno
Και μεγαλώνω, μεγαλώνω, μεγαλώνω / Ke megálóno, megálóno, megálóno
Το μόνο αντίδοτο που αξίζει να προ φτάσεις / To móno ántídhoto pu ákszízi ná pro ftászisz
Δώσε στον έρωτα μεγάλες διαστάσεις / Dhósze szton erotá megálesz dhjásztászisz
Lótok-futok, eladósodok, s magamat csak terhelem
De eközben növekszem, növekszem és növekszem
Az egyetlen ellenszer, amiért érdemes nyúlnod
A szeretet, aminek hatalmas teret kell adnod
Μπες στο μυαλό μου, φίλε, και μέτρα / Besz szto mjáló mu, fíle, ke metrá
Βροχή προβλήματα θα βρεις και μία πέτρα / Vrohí provlímátá thá vrisz kai míá petrá
Gyere be a fejembe, barátom, s kutasd jól át
Egy követ találsz benne, s a problémák zivatarát
Μα έχω αδιάβροχη καρδιά που μ' ανεβάζει / Má eho ádhjávrohi kárdhiá pu m' ánevázi
Τα όνειρά μου αλεξίσφαιρα με γκάζι / Tá ónirá mu álekszíszferá me gázi
Έχω αγάπη έχω μέρες με λιακάδα / Eho ágápi eho meresz me ljákádá
Ό,τι μας έμεινε σε μια ακόμα Ελλάδα / Óti mász emine sze mjá ákómá elládhá
De esőálló a szívem, mely felemel az égbe
Az álmaim golyóállók, teljes gázzal égnek
Van bennem szeretet, s napjaim beragyogja a napfény
Ez maradt hát nekünk, s egy új Görögország a remény
Legutóbb klamp szerkesztette (2013-07-25 09:13:10), összesen 1 alkalommal
Viszonylag keveset hallani róla, viszont szerintem zseniális hangja van ennek a fiatalembernek..!
Az új dala e hét elején jött ki a Fanatic Music gondozásában...
Annyira szépre sikeredett, hogy nem tudtam megállni, hogy - mégha nem túl szövegbiztos változatban is - le ne fordítsam...
Drága Stratos - vagy Karesz! Ha időtök és affinitásotok engedi,
bele korrigálnátok? Bízom a költőiességetekben...!
Én csak az alapot adom most hozzá...
Stratos: Drága Maxi!
Ne kívánj tőlünk lehetetlent!
Ha bele kellene korrigálnunk, valószínűleg a felét törölnénk annak a szövegmennyiségnek ,
amit Te "költöttél" az eredeti szöveg néhány adott szavának helyébe...
...emiatt, "illendően" inkább új fordításba kellene kezdenünk
(ami ugye már nem lenne "bele korrigálás", hanem , egyszerűen egy másik, új mű létrehozása volna...
Ehhez jelenleg sem időm, sem kedvem nincs.
Üdv néked, és további kellemes szövegírást, és szóvég kutatást kívánok!
(Addig jó, amíg az ember élvezi, és örömét leli abban, amit csinál!
Persze klassz, ha örömteli visszajelzéseket kap az ember, de mások kritikáit nem szabad a szívünkre venni!
Ellenben ne is erőltessük másokra a dolgainkat!)
Μες της μοναξιάς τους διαδρόμους
Αγάπης δρόμους
Ψάχνω να βρω και μονοπάτι
Να με οδηγεί ξανά κοντά σου
Στην αγκαλιά σου
Τα λόγια μας μες στο σκοτάδι
Μάτια μου αγαπημένα ψέμα
Όλα είναι δε μπορώ
Να ' μαι μακριά από σένα
Μόνο αλήθειες θέλω να σου πω:
A magány útvesztőiben,
S a szerelem ösvényein
Tégedet kereslek, Rád vágyom szűntelen,
Bár Hozzád közel juthatnék, megint...
Mert, a Te két karodban, mikor ott lehettem én,
Minden szavunk, melyet kimondtunk, ott, a sötétben,
A "Kedvesem", a "Szeretlek", minden csak hazugság volt, nem egyéb,
De ennek ellenére, hogyan lehet..? Nem értem,
Hogy Tetőled távol lenni puszta képtelenség?
Mert az igazság, tudd meg - elmondom hát Néked:
Σε θέλω ακόμα πιο πολύ, σε θέλω ακόμα
Και απ' τη ζωή μου σου το λέω ειλικρινά
Σε θέλω ακόμα πιο πολύ, σώμα με σώμα
Και στην αγάπη σου να ζω αληθινά !!!
Itt akarlak tudni Téged, egyre jobban és jobban, mert hiányzol nékem,
Bár elmondhatnám, hogy mit érzek, őszintén és tisztán
Egyre inkább csak Téged akarlak, azt, hogy itt légy vélem,
S a Te igaz szerelmedben élni, mely úgy ragyog, akár egy kristály...
Μέσα στη σιωπή μια καταιγίδα
Που δε σε είδα
Μέσα μου νιώθω να με πνίγει
Μοιάζει η ζωή σαν μια ευθεία
Χωρίς ουσία
Και πουθενά δε καταλήγει
Δε μπορώ μακριά από σένα
Ψέμα όλα είναι τι να πω ?
Μες το μαγικό σου βλέμμα
Άσε με να λέω σ' αγαπώ...
Magad a némaság börtönébe zárva, vagy épp felhő-takarta nap mögül láttatod,
Rejtőzködsz, csakhogy ne észlelhesselek
Kínzóan fojtogat hiányod, már-már úgy érzem, hogy mindjárt meghalok,
Mondd, hogyan is lehetne folytatni így az életet,
Hisz értelme sincs már, mert Nélküled én semmi sem vagyok,
Felfoghatatlan, hogy mindennek ily könnyen vége lett,
Tőled távol, mondd, hogyan is élhetek?
Mindegy, hogy mit mondasz, csak hazudj még nekem,
Egy pillantásodért feláldoznám az egész életem
Egy kis időt hagyj csak, míg elmondom, mennyire szeretlek, Kedvesem...
Να με καταστρέψεις γλυκά / Pusztíts el (méz)édesen
Κάνε μια κακή πράξη, δε θα με πειράξει
Φτάνει μόνο για όλα να πληρώσω εγώ
Γδάρε μου το αμάξι, δε θα με πειράξει
Υπόσχομαι να μην κάνω σαν το τρελό
Tégy bármi rosszat, nem fog érdekelni
Jó lesz, mindenért én szeretnék fizetni
Karcold meg a kocsimat, nem fog érdekelni
Ígérem, nem fogok őrültként viselkedni
Σπάσε μου τους δίσκους, άλμπουμ συλλεκτικά
Βάλε τους φωτιά και γέλα ειρωνικά
Μαύρισε μου το μάτι, μαχαιριά στη πλάτη
Και αν αποτύχεις, προσπάθησε ξανά
Törd össze a lemezeimet, az album gyűjteményemet
Gyújtsd meg őket, s nevess gúnyosan rajta
Üss monoklit a szemem alá, döfj hátba
S ha nem sikerül, próbáld újra, rajta
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να με καταστρέψεις γλυκά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να με διώξεις μακριά
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, pusztíts el édesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Űzz el messzire, Édesem
Θέλω να φλερτάρεις, με τους κολλητούς μου
Γέλα όπως γέλαγες με μένα στην αρχή
Πες με αποτυχημένο, ξοφλημένο
Και ότι πια δεν μπορούμε να 'μαστε μαζί
Azt akarom, hogy flörtölj a haverjaimmal
Nevess úgy, mint velem nevettél régen
Nevezhetsz szerencsétlen csődtömegnek
Már nem lehetünk együtt úgysem
Πήγαινε με το πρώτο τυχόντα, και έλα να με βρεις μετά
Να μου πεις λεπτομέρειες και τα σχετικά
Σκότωσε με αργά, διώξε με μακριά
Απλά κάν' το με στυλ, όπως είχες κάνει παλιά
Menj el az első jött-menttel, s gyere keress meg aztán
Hogy elmondd a részleteket végtelen
Ölj meg lassan, űzz el messzire
Csak stílusosan tedd, mint szokásod volt régebben
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να με καταστρέψεις γλυκά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να με διώξεις μακριά
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, pusztíts el édesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Űzz el messzire, Édesem
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να το ζήσω σωστά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να το ζήσω σωστά
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, hogy átélhessem rendesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Csak hogy átélhessem rendesen
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να με καταστρέψεις γλυκά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να το ζήσω σωστα
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, pusztíts el édesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Csak hogy átélhessem rendesen
"Régi" kedvencem ez a nóta, már többször neki is akartam állni, és hát... mostanra sikerült összehoznom egy értékelhetőt...
Noha szabad és itt-ott nyers, de a miénk...
Θυμάμαι απ' την πρώτη μας στιγμή.
Αισθάνθηκα πως ήσουνα εσύ.
Έρωτας πολύ μεγάλος.
Σα να μην υπήρξε άλλος.
Λες και μαζί σου είχα γεννηθεί.
Emlékszem én, hogy az első pillanattól kezdve
Te voltál nekem, kit mindig is kerestem
A nagy Ő, a Szerelem, kit vártam esengve,
Mintha Rajtad kívül senki más sem lenne
Mintha Tevéled együtt keltem volna én is életre...
Θυμάμαι όταν σ' είχα πρωτοδεί.
Το βλέμμα σου βαθιά έχει χαραχθεί.
Λες κι είχε γιορτή η μοίρα.
Όταν αγκαλιά σε πήρα.
Μα τώρα είσαι κοφτερό γυαλί.
Emlékszem, mikor először láttalak Tégedet,
S mikor reám néztél, elvesztem szemedben
Mintha a sors könyvébe lett volna vésve ez,
Hogy mikor átöleltelek, az égbolton repkedtem,
De, oh, most mi történt? MInden elveszett...
Να μου εξηγήσεις γιατί.
Μία σχέση μοναδική.
Πνίγεται σε ωκεανούς.
Που 'ναι για ανθρώπους δειλούς.
Νόμιζα εσύ δεν θ' ανήκεις σ' αυτούς.
Magyarázd el nékem, kérlek, miért is van az,
Hogy egy ilyen ragyogóan fénylő kapcsolat,
Egy szempillantás alatt semmivé válik, könnybe fullad?
Miért vagyunk ily gyávák, mért járunk eztán külön utat,
Te nem ilyen kéne hogy légy, másnak gondoltalak!
Να μου εξηγήσεις τ' ακούς.
Γιατί δεν χωράει ο νους.
Πώς τα βήματά σου μπορούν.
Εύκολα να υποχωρούν.
Νόμιζα πως τέτοιες αγάπες τολμούν.
Δεν τρέχουν μακριά να σωθούν.
Magyarázd hát meg nékem, hallod-e, mit kérek én?
Mert fel nem fogható, egyszerűen meg nem érthetem,
Hogy meg tudtad tenni, hogy képes vagy ily könnyedén
Meghátrálni, s megtagadni azt, hogy mi a szerelem?
Azt gondoltam, ennél azért többet jelentek Neked,
Reméltem, hogy megmenthető még, ami egykor elveszett...
Θυμάμαι συναντήσεις τρυφερές.
Ήθελες πάντα να μου λες.
Νιώθαμε ακριβώς το ίδιο.
Τώρα την αγάπη κρύβω.
Σε χίλιες μπόρες, θύελλες, σιωπές.
Emlékszem még az összes együtt töltött percre,
Mikor folyton azt mondottad, örökké itt leszel velem
Mikor először lobbant szívünk szerelemre...,
De most..., amit érzek, azt el kell rejtenem
Mert csúf viharfelhők gyűltek fölénk, s tudom, Te már soha sem leszel velem...
Είπα να ξεφύγω, μακριά να φύγω
Δεν αντέχω άλλο, βάσανο μεγάλο
Πεθαίνω λίγο-λίγο
Πήρα τα κλειδιά μου, τη θολή ματιά μου
Αλλάζει και ο αέρας, το μπουκάλι ανοίγω
Πίνω στην υγειά μου
Το μυαλό θολώνει, το ξέρω είσαι η μόνη
Η μόνη γιατρειά μου
Inkább menekülök - mondtam - messze, távol Tőled
Mert az, hogy ily kínzóan büntetsz, már elviselhetetlen
Lassacskán feladom, elvetted minden erőmet,
A kulcsot is sírva, könnyezve veszem el
Minden oly más lett hirtelen, nyitok hát egy italt,
Hogy önmagamért igyak, a magányt ünnepelve
De hisz mit beszélek! Hisz az Egyetlen csak Te vagy,
Az egyetlen gyógyír volnál minden szívsebemre...
Φεύγοντας ξέχασα να πάρω την καρδιά μου
Και κάτι παλιοπράγματα
Μία βαλίτσα πόνο, και τα όνειρα μου
Και με 'πιασαν τα κλάματα
Mikor Tőled eljöttem, a szívem biz' Tenálad hagytam én,
S néhány régi tárgyat, hogy azokról reám emlékezzél
Magammal csupán a megannyi fájdalmat, s néhány Rólunk szőtt álmot hoztam el,
Magányom rögtön sírásra késztetett, de hiába..., nékem már senki sem felel...
Τώρα που να πάω, μόνος περπατάω
Σε ποιον να μιλήσω, πως να ηρεμήσω
Αφού σ'αγαπάω
Πως να ζήσω πες μου, μία λύση βρες μου
Για να μην πονάω
Most hát hová is mehetnék? Az utakat egyedül járom én,
Kihez is szólhatnék, pár kedves szót ki mond majd ezután?
Hisz Istenem: Mily régóta várom, hogy újra itt legyél!,
Mert hogyan is élhetnék, ha Te nem vagy itt? Mondd meg hát,
Mikor jössz el újra, szenvednem meddig kellene még?
Helló az itt szorgosan fordítóknak!!!!Kerestem ANNA VISSI-Afti ti fora című számát nem találtam ha lehetséges elvállalná valaki?Szerintem a legszebb száma és olyan jó lenne tudni miről szól....nagyon köszi és ha már megvan csak én vagyok béna jelezze azt is valaki....még 1* köszönöm.....
Φεύγει ο χρόνος περνά και όλα ίδια μου μοιάζουν
Σκέψεις λες στο μυαλό που ποτέ δεν αλλάζουν
Μακριά σου υπάρχω δεν ζω
Τι δεν θα 'δινα να ήσουνα εδώ
Az idő csak múlik, s köröttem minden egyforma
Tudd meg, vannak dolgok, mik soha sem változnak
Tőled távol hogyan is éljek, hogyan is létezzem hát mostan?
Mit meg nem adnék azért, hogy újra lássalak!
Τίποτα στον κόσμο αγάπη μου
δεν αξίζει όσο το δάκρυ μου
δεν σου το χαρίζω το κράτησα
δώρο από σένα που αγάπησα
Kedvesem, a világon semmi sem lehet
Rosszabb, mint mikor Érted hullajtok könnyeket
Lásd, mind megtartottam, nem adtam vissza Neked
Ajándékaid, melyekben ott volt minden szereteted...
Οι στιγμές μου κενές όλο εσένα θυμίζουν
Αναμνήσεις πολλές που στο χθες με γυρίζουν
μακριά σου υπάρχω δεν ζω
τι δεν θα 'δινα να 'σουνα εδώ
Minden múló pillanatban Érted nyúl két kezem,
Fejemben megannyi gondolat, melyek a múlthoz kötik lelkem...
Tetőled távol, mondd, mi értelme annak, hogy tovább létezzem?
Hisz mit meg nem adnék, hogy újra itt lehess mellettem...!
Kérésed meghallgatásra talált. Bár korábban nem ismertem a nótát, a szöveg alapján ez pont nekem való volt... Remélem tényleg nincs fenn még...
Nem mindenhol pontos (a költőiség miatt) de talán elnézed nekem...
Αυτή τη φορά
Το ίδιο λάθος δεν θα κάνω κι ας πεθάνω
Αυτή τη φορά
Δεν θα υπάρξει σου τ' ορκίζομαι ποτέ άλλη φορά
Αυτή τη φορά
Όλα για όλα θα τα παίξω μα θα σ' αφήσω
Αυτή τη φορά
Τα δάχτυλά μου θα τα σπάσω, για να μην σου τηλεφωνήσω
Αυτή τη φορά
Τη γλώσσα μου θα ξεριζώσω, για να μην σου ξαναμιλήσω
Αυτή τη φορά
Τα δυο μου πόδια θα τα κόψω, για να μην γυρίσω πίσω
Ez az a perc,
Mikor - még ha meghalok - sem követem el ugyanazt a hibát újra, még egyszer...
Ez az a perc,
Mikor megesküszöm, nincs tovább! Nem áldozom Reád egyetlen percet sem...
Ez az a perc,
Mikor, bár mindent egy lapra teszek fel, mégis elhagylak Tégedet,
Ez az a perc,
Mikor ujjaim töröm, csak hogy ne hívhassalak fel, s ne beszélhessek többé Veled...
Ez az a perc,
Mikor inkább nyelvem szakítom ki, csakhogy ne kelljen beszélnem többé Véled,
Ez az a perc,
Mikor inkább lábaim vágnám le, mintsem Tehozzád visszatérjek!
Αυτή τη φορά
Δεν θα κλάψω, ούτε μέσα θα μείνω για να σκεφτώ
Αυτή τη φορά
Θα σε ξεγράψω, θα ντυθώ, θα βαφτώ κι έξω θα βγω
Και στον πρώτο που θα βρω μπροστά μου θα δοθώ
Έτσι για να σε εκδικηθώ
Eljött a perc,
Mikor már nem sírok, s gondolkodni sem tudok többé
Eljött a perc,
Mikor magamban végleg leírlak, felöltözöm, s útnak indulok én,
S magam önként adom oda az első embernek, akit meglátok,
Csakhogy beváltsam, amit ígértem: Rajtad bosszút állok!
Αυτή τη φορά
Δεν θα υπάρξει δρόμος πίσω να με φέρει
Αυτή τη φορά
Κανένας άνεμος ποτέ δεν θα με ρίξει στα πόδια σου μπροστά
Αυτή τη φορά
Ό,τι έχω ας το χάσω, ας μη ζήσω
Αυτή τη φορά
Την καρδιά μου θα την σπάσω, για να μην σε ξαναγαπήσω
Αυτή τη φορά
Το κορμί μου θα το κάψω, για να μην σε ξανακουμπήσω
Αυτή τη φορά
Τα δυο μου μάτια θα τα βγάλω, να μην σε ξαναντικρύσω
Ez az a perc,
Mikor már szétfoszlott minden remény, s mikor már nincs út, hogy Hozzád visszatérjek
Ez az a perc,
Mikor már nem dob le a kóbor szellő lábaid elébe...
Ez az a perc,
Mikor, mégha el is veszítem mindenem, s nem tudok élni többé,
Ez az a perc,
Mikor inkább szívem töröm össze, csakhogy megszabaduljak Tőled, mindörökké!
Ez az a perc,
Mikor inkább testem égetem össze, csakhogy ne érinthess engem,
Hát eljött a perc,
Mikor inkább szemeim venném ki, csakhogy ne lássalak többé, egyetlen egyszer sem!
Igazán nincs mit, örülök, ha segíthettem... Anna Vissi letargikusabb dalaihoz mindig is vonzódtam, szóval... Jó volt újra felfedezni a teljes diszkográfiáját...
Mint ahogy az egyik kedvencem, Vasilis Karras-ét is, aki vasárnap rukkot elő legújabb albumával, melynek zenéjét és szövegét is az általam igencsak nagyra tartott Phoebus jegyezte. (Meg is látszik a dalok hangulatán...) Talán nem szégyen, ha azt mondom: végigkönnyeztem a lemezt...
Úgyhogy külön örültem, amikor rátaláltam az egyik legszebb dal szövegére, gyorsan le is fordítottam, bár korántsem tudtam átadni azt a fajta érzésvilágot, amelyet fel kíván dolgozni. Ha egy nálamnál zseniálisabb Költőtárs esetleg erre járna és szánna rá némi időt (persze csak ha van...) nem lennék hálátlan...
Δύσκολε μου χαρακτήρα / A kibírhatatlan személyiségem...
τα λάθη μου τα βλέπω
κατόπιν εορτής
μία ζωή εγωιστής
μα μου χε πει συγννώμη
δε θα ξαναδεχτεί
πάει τη χάσαμε κι αυτή
Csak akkor látom, hogy megint hibáztam,
Mikor már túl késő minden, s itt a vége...
Önző voltam, s Reá - milyen kár! - nem vigyáztam,
De Ő mégis megbocsátott nékem...
De ismét megbántottam, s új esélyre vártam,
Elment, s én örökre elveszítem...
δύσκολε μου χαρακτήρα
πάλι λάθος δρόμο πήρα
τι τα θέλω και σ' ακούω
έφυγε κι αυτή
ότι μ΄αγαπάει το χάνω
λες και επίτηδες το κάνω
λες και βλέπω την αγάπη
σαν μια απειλή
Oh, tudom, mily nehéz vélem,
Ismét a rossz útra léptem,
Miért nem hittem el, hogy vége,
Hogy ez már Néki sok?
Elhagyott, már nincs mellettem,
Úgy tűnik, én ezt érdemlem,
Nem tudtam, hogy a szerelem
Múló állapot...
και πάλι όρκο πήρα
ν΄αλλάξω ριζικά
μυαλό και συμπεριφορά
στη πρώτη δυσκολία
όμως θα ξεχαστώ
κι άδικα πάλι θα φερθώ
Ismét fogadalmat tettem önmagamnak,
Megváltozom, s megint, újra más lesz minden...
Nem bántom meg többé, csak még egy esélyt kapjak,
De mit sem ér a szó, ha már erőm sincsen,
Mert ismét hibáztam, akarva-akaratlan,
S most, hogy már Ő csak múlt..., bennem meghalt minden...
Με υποτιμάς αν λες πως άμα φύγεις θα πεθάνω
θα εκπλαγείς με αυτά που είμαι ικανή να κάνω
και αν θεωρείς πως δεν θ'αντέξω αν φύγεις και θα σπάσω
συγγνώμη που θα πρέπει το όνειρο να σου χαλάσω
Tévedtél, mikor azt hitted, hogy ha elhagysz, Nélküled majd meghalok,
Meglep, hogy most, miután elmentél, én még mindig jól vagyok?
S ha úgy gondolod, ha elmész, megőrülök, nem bírom ki én,
Azt kell mondjam: Kedvesem, most az egyszer hatalmasat tévedtél!
έννοια σου κι εγώ για σένα ούτε δάκρυ δεν χαλώ
ήδη άρχισα να βγαίνω, να ξανακυκλοφορώ
κι όταν δεν το περιμένεις, ξαφνικά μια μέρα εγώ
θα περάσω από μπροστά σου μ'άλλον αγαπητικό
Ne aggódj, Utánad többé már nem sírok én,
Hisz épp most készüllek elfeledni, végleg!
S mikor nem várod, mikor még csak nem is sejtenéd,
Az új kedvesemmel foglak meglátogatni Téged!
έτσι κάνω εγώ (X3)
Mert ahogyan Te, úgy én is meg merem tenni, képzeld! (X3)
με υποτιμάς άμα πιστεύεις πως σε έχω ανάγκη
θα είχα απλά στον ουρανό μου ένα συννεφάκι
θα αποτελείς μια λεπτομέρεια χωρίς ουσία
που πάντοτε θα παραλείπεται από την ιστορία
Tévedtél, mikor azt képzelted, Rád még szükségem lehet,
Mert ugyan tegnap még felhősnek láttam az eget,
De ma már nem vagy más, mint egy rossz emlék, melyet mélyre temetek,
S az idő múlásával lassan elfeledek...
έννοια σου κι εγώ για σένα ούτε δάκρυ δεν χαλώ
ήδη άρχισα να βγαίνω, να ξανακυκλοφορώ
κι όταν δεν το περιμένεις, ξαφνικά μια μέρα εγώ
θα περάσω από μπροστά σου μ'άλλον αγαπητικό
Hát ne aggódj miattam, hisz én sem sírok Érted,
Hisz épp most törötelek ki magamból, végleg!
S mikor nem is számítasz rá, mikor sejteni sem véled,
A leendő szerelmemmel foglak meglátogatni Téged!
έτσι κάνω εγώ (X3)
Biz', megteszem én, így véve Rajtad elégtételt! (X3)
Nincs beírva úticél.
Válasz a #210090. hsz-ra
