Θα κεντήσω πάνω στου αλόγου σου τη σέλλα / Rá fogom hímezni a lovad nyergére
με διαμαντόπετρες σωρό / egy halomnyi gyémántkővel
του φεγγαριού το πήγαιν’ έλα / a hold föl-le vándorlását
στο πελαγίσιο το νερό / a nyílt tenger vizén
Αγόρι μου, αγόρι μου / Én kedvesem, én kedvesem
αγόρι μου να σε χαρώ / Kedvesem, örömforrásom
Θα κεντήσω στ’ ασημοπίστολα σου πλάι / Ráhímezem az ezüst pisztolyaid nyelére
της χελιδόνας το φτερό / a fecskemama szárnyát
κι έναν σταυρό να σε φιλάει / meg egy keresztet, hogy megóvjon
τις νύχτες που σε καρτερώ / éjszakákon, mikor várlak
Θα κεντήσω πάνω στο δίκοπό σου λάζο / Ráhímezem a kétélű tőrödre
το βλέμμα σου το καθαρό / a tiszta tekintetedet
αυτό το βλέμμα το γαλάζιο / azt a sötétkék tekintetet
που δε χορταίνω να θωρώ / mellyel nem tudok betelni
Azért emeltem fel a kagylót, mert
Ha nem mondom el neked
Attól félek, hogy
Megőrülök, belebolondulok!
Λάθος γραμμή
Λάθος ζωή
Κλείνω προτού
Βγει η φωνή
Rossz vonal...
Rossz élet..
Bontom a vonalat, mielőtt
A hangom kitörne
Σ`αγάπησα κρυφά μα τώρα πώς να σου το κρύψω
Η αγάπη μαλωμένη πάντα με την λογική
Προσπάθησα να σε ξεχάσω, να σε σβήσω φως μου
Αλλά στα όνειρα μου παίζεις διαρκώς εσύ
Titokban szerettelek téged, de most, hogyan rejtsem el előled?
A szerelem mindig összevész a logikával...
Megpróbáltalak elfelejteni, kitörölni, drága csillagom!
De álmaimban mindig te szerepelsz...
Είπα πολλά
Είπα μισά
Μην απαντάς
Άστο για μας
Túl sokat mondtam…
...ah, és csak a felét.
Ne válaszolj!
Hagyd meg nekünk!
Χωρίς σκοπό
Θα σ`αγαπώ
Μη λυπηθείς
Μου φτάνει αυτό
Cél nélkül
Foglak szeretni...
Ne bánkódj,
Nekem elég ennyi!
Σ`αγάπησα κρυφά μα τώρα πώς να σου το κρύψω
Η αγάπη μαλωμένη πάντα με την λογική
Προσπάθησα να σε ξεχάσω να σε σβήσω φως μου
Αλλά στα όνειρα μου παίζεις διαρκώς εσύ
Titokban szerettelek téged, de most, hogyan rejtsem el előled?
A szerelem mindig összevész a logikával
Megpróbáltalak elfelejteni, kitörölni, drága csillagom
De álmaimban mindig te szerepelsz
Σ`αγάπησα κρυφά μα τώρα πώς να σου το κρύψω
Η αγάπη μαλωμένη πάντα με την λογική
Θα πάω στην γνωστή ζωή μου μόλις σου το κλείσω
Μα τώρα άσε την ψυχή μου θέλω ν`ακουστεί
Szerettelek téged titokban, de most, hogyan rejtsem el előled?
A szerelem mindig összevész a logikával
Visszatérek a korábbi életemhez, mihelyst leteszem a kagylót
De most, engedd még meg, hogy hadd hallassa hangját a lelkem
Όσο φεύγει ο καιρός / Ahogy telik az idő
Τόσο και θα ξεμακραίνεις / Úgy fogsz egyre távolodni
Και καθρέφτης ουρανός / És az ég tükre
Θα μου δείχνει ν’ ασχημαίνεις / Csúnyábbnak mutat majd
Κι αν με θέλεις, δε θα ‘ρθω / És még ha akarnád is, hogy eljöjjek: nem fogok
Φύλακάς σου, αγγελούδι / Őröd, angyalka
Σε συρτάρι θα κρυφτώ / Egy fiókba bújok majd
Σαν αδιάθετο τραγούδι / Mint egy rosszul sikerült dal
Τους παίζω εγώ τους χωρισμούς / Eljátszogatok én a válásokkal
Στα δάχτυλά μου από χρόνια / Az ujjaimon, éveken át
Εγώ αναθρέφω εγωισμούς / Én ápolom az egoizmusokat
Αλλάζω σπίτια και σεντόνια / Cserélgetem a házakat és a lepedőket
Τα λάθη σου αν θυμηθώ / A hibáid, ha eszembe jutnak
Θα δω τον κόσμο πιο ωραίο / Szebbnek fogom látni a világot
Ύπνο βαθύ θα κοιμηθώ / Mély álomba szenderülök
Την αμαρτία μου την λέω / Elmondom a bűnömet
Ενώ θα φεύγεις… δε θα κλαίω / Hogyha elmész.., nem fogok sírni
Την αμαρτία μου την λέω / Elmondom a bűnömet
Όσο φεύγουν εποχές / Ahogy telnek az évszakok
Τόσο και θα ομορφαίνω / Úgy fogok egyre szebbé válni
Θα σου σπάω τις ραφές / Letöröm majd a varratokat
Πανωφόρι μου φθαρμένο / Kopott felső kabátom
Εξαρτήσεις και δεσμά / Függőségek és bilincsek
Έχω τρόπους για να λύνω / Vannak lehetőségeim arra, hogy megoldjam
Θα καλύπτω τα γυμνά / Ellensúlyozom a meztelenséget
Με κορμιά που θα ξεντύνω / Olyan testekkel, amelyeket levetkőztetek
Τους παίζω εγώ τους χωρισμούς / Hozzászoktam a szakításokhoz
Στα δάχτυλά μου από χρόνια / jól ismerem, évek óta!
Εγώ αναθρέφω εγωισμούς / Én ápolom az egoizmusokat
Αλλάζω σπίτια και σεντόνια / Cserélgetem a házakat és a lepedőket
Τα λάθη σου αν θυμηθώ / A hibáid, ha eszembe jutnak
Θα δω τον κόσμο πιο ωραίο / Szebbnek fogom látni a világot
Ύπνο βαθύ θα κοιμηθώ / Mély álomba szenderülök
Την αμαρτία μου την λέω / Elmondom a bűnömet
Στ' άδειο ποτήρι μου / Üres poharamban
ο πάγος σιγολιώνει / a jég lassan olvad
κι ήπια την στάχτη μου / cigarettám végig szívtam
θολή ματιά / homályos tekintet
Βαρύ ζεϊμπέκικο / Nehéz zeibekiko
βαρύς χειμώνας / nehéz téli évszak
όσο κι αν φώναξα / bárhogy kiabáltam
φωνή καμιά / nem jött ki egy hang se
Πόσο κοστίζει μια ζωή / Mibe kerül egy élet
πόσα πουλιέται ο χρόνος / hogy adják az időt
κι ας μ' είδε η Ρόζα μουδιασμένο / ha Roza látott is dermedten
γεννάει χαρά κι ο πόνος / a fájdalom örömet is szül
Ντύθηκα τ' άσπρα μου / Fehérbe öltöztem
τραγούδησα στο κύμα / hullám tetején daloltam
γκρίζα τα μάτια μου / a szemem szürke
βλέμμα φωτιά / tűz a pillantásom
Όσο κι αν ρώτησα / Bárhogy is kérdeztem
τι σας χρωστάω / Mivel is tartozom
όσο κι αν έψαξα / Bárhogy is kerestem
φωνή καμιά / Nem jött egy hang se
Πόσο κοστίζει μια ζωή / Mibe kerül egy élet
πόσα πουλιέται ο χρόνος / Hogy adják az időt
κι ας μ' είδε η Ρόζα μουδιασμένο / ha Roza látott is dermedten
γεννάει χαρά κι ο πόνος / a fájdalom örömet is szül
Πόσο κοστίζει μια ζωή / Mibe kerül egy élet
πόσα πουλιέται ο χρόνος / Hogy adják az időt
κι ας μ' είδε η Ρόζα μουδιασμένο / ha Roza látott is dermedten
γεννάει χαρά κι ο πόνος... / a fájdalom örömet is szül
Stratos: Szeretettel köszöntelek Judit, itt e Fórumon!
Üdvözlöm a próbálkozásaidat, és hogy újra életet lehelsz a porosodni látszó hozzászólásokhoz!
Remélem, építőek voltak a megjegyzéseim a privát levélváltásainkban!
Feltettem az eredményt..
..de nem nyughattam, és kiegészítettem egy fonetikus dalszöveggel, és a saját verziómmal, hátha másokat is arra bír, hogy próbálkozzanak bátran! Mindenki úgy fordíthat itt, ahogy tud, a saját szájaíze szerint!
Szt' ádhjo potíri mu / Üresedő poharamban o pághos szigholjóni / Jég olvadoz lassacskán ki ípja tin sztáchti mu / És a cigimet hamuig szívtam tholí matjá / Homályos pillantás
Varí zejbékiko / Súlyos zeibekiko varisz chimónasz / Fagyos, kemény a tél, ószo ki án fónaksza / Kiabálhattam bárhogy, foní kamjá / Egy hang sem szólt még..
Pószo kosztízi mjá zoí / Mennyit ér egy élet, pósza puljéte o chrónos / Vajon az idő, mibe kerül? ki asz m' ídhe i Róza mudhjazméno / S ha Roza, zsibbadtan meg is látott, jennái chará ki o pónosz / A fájdalom, örömet is szül
Dithika t' ászpra mu / Magamra, ünnepi fehéret vettem traghúdisza szto kíma / Hullámtetőn énekeltem gríza tá mátja mu / Bár szürke a szemem vlémma fotjá / Tűz a tekintetem
Ószo ki an rótisza / Bárhogy is kérdeztem, ti szasz chrosztáo / Ha tartozom, mennyivel? ószo ki an épszaksza / Akárhogy is keresgéltem foní kamjá / Nem jött egyetlen hang sem
Pószo kosztízi mjá zoí / Mennyit ér egy élet, pósza puljéte o chrónos / Vajon az idő, mibe kerül? ki asz m' íde i Róza mudhjazméno / S ha Roza, zsibbadtan is vett észre, jennái chará ki o pónosz / A fájdalom, örömet is szül
Pószo kosztízi mjá zoí / Mennyit ér egy élet, pósza puljéte o chrónos / Vajon az idő, mibe kerül? ki asz m' ídhe i Róza mudhjazméno / S ha Roza, zsibbadtan meg is látott, jennái chará ki o pónosz / A fájdalom, örömet is szül
Dimitris Mitropanos & Dimitris Mpasis - Poso kostizei mia zoi
John Lennon születésnapja volt a minap! Íme, egy Mikis Theodorakis dal a Beatles előadásában!
A zenét 1958 novemberében M. Theodorakis írta Párizsban, Michael Powell "Honeymoon"/ "Nászút" című filmjéhez, ami Görögországban dalként vált ismertté, "Ha emlékszel az álmomra" címmel dalszövegekben "Vassilis Kardis" - Nikos Gatsos fedőneve - és Giovanna volt a legelső előadó énekes.
Nemzetközileg "Honeymoon"/"Nászutas dal" néven vált ismertté, William Sansom dalszövegeivel, Marino Marini és kvartettje úttörő értelmezéssel.
Amikor ezt az értelmezést John Lennon és Paul McCartney meghallgatta, úgy döntöttek, hogy 1963. július 16-án újra felveszik azt a Pop Go The Beatles rádiósorozatba, amelyet annak idején a BBC-nek készítettek.
The Honeymoon Song (Live At The BBC For "Pop Go The Beatles" / 6th August, 1963):
Στην αγκαλιά μου κι απόψε σαν άστρο κοιμήσου / Bár aludnál ma is a karjaim közt, mint egy kiscsillag!
δεν απομένει στον κόσμο ελπίδα καμιά / A világon, remény sem maradt már egyetlen egy sem!
τώρα που η νύχτα κεντά με φιλιά το κορμί σου / Most, hogy a testedet hímzi, csókokkal hinti az éjszaka
μέτρα τον πόνο κι άσε με μόνο στην ερημιά / Ha felbecsülted a fájdalmakat, hagyj a magányban engem!
Αν θυμηθείς τ’ όνειρό μου / S ha eszedbe jut, miről álmodom;
σε περιμένω να `ρθεις / Várom, hogy végre jöjj, rohanva!
μ’ ένα τραγούδι του δρόμου να ρθεις όνειρό μου / Egy út közben hallott dallammal érkezz meg, aranyom!
το καλοκαίρι που λάμπει τ’ αστέρι με φως να ντυθείς / S a nyári csillag ragyogó fényét öltsd magadra!
Azt aki erre jár, most meglepem egy új fordítással.
Egy ismerősöm kedvenc dalszerző-előadója Thanasis Papakonstantinou. Ezt a dalt még 1995-ben írta, de most is tombol a közönség, ha sorra kerül. Illetve most éppen nem - várjuk a jobb időket, ilyen koncertekkel.
REJTVÉNY: egy-két szót beszúrtam a göröghöz képest, hogy egyforma legyen a szótagszám minden sorban. Megtaláljátok, hogy hol?
Άιντε μες της γης το πυρωμένο κέντρο / Gyere a Föld tűzzel égő közepébe
άιντε δυο πουλιά φιλιούνται σ’ ένα δέντρο / Gyere, ott két madár egy fán csókolózik
άιντε πέφτει λάβα, λάβα απ’ τα φιλιά τους / Gyere, láva hullik, láva csókjaikból
άιντε και φτερά απολιθωμένα απ’ τα κορμιά τους. / Gyere, testükön a tollak kővé váltak.
Άιντε εκεί μακριά, μακριά στην Ανδρομέδα / Gyere oda messze az Andromedához
άιντε πίνουν τσίπουρο και τρων λακέρδα / Gyere, törkölyt isznak, sós nyers halat esznek
άιντε κάτι όντα περίεργα κι ωραία / Gyere, milyen furcsa de gyönyörű lények
άιντε που είναι μόνα και ψάχνουν για παρέα. / Gyere, maguk vannak, társakat keresnek.
Άιντε εκεί ψηλά στην άκαρπη Μελούνα / Gyere fel a puszta Melouna hágóra
άιντε φύτρωσε, φύτρωσε μια παπαρούνα / Gyere, kivirágzott, kihajtott a pipacs
άιντε που `χει στόμα, στόμα και δαγκάνει / Gyere, szája is van, szája van és harap
άιντε κι όλο λέει πως δεν το ξανακάνει. / Gyere, mindig mondja, nem teszi meg újra.
Άιντε εκεί βαθιά, βαθιά στα σωθικά μου / Gyere oda mélyen, mélyen a bensőmbe
άιντε κάτι γίνεται κυρά μου / Gyere, megtörténik, az asszonyom leszel
άιντε χίλια άλογα τυφλά γυρίζουν / Gyere, ezer vak ló körbekörbe fordul
άιντε έξοδο ζητάν και μ’ αλωνίζουν. / Gyere, ajtót kérnek, engem cséppel vernek.
Άιντε εδώ σιμά κοντά δυο μέτρα βάθος / Gyere, itt a jelzés majd két méter mélyen,
άιντε λεν πως φυλακίζουνε το πάθος / Gyere, azt mondják hogy bezárták a vágyat
άιντε ρίχνουν χώμα με λουλούδια ραίνουν / Gyere, virágokkal szórták fel a földet
άιντε και θαρρούν, θαρρούν πως ξεμπερδεύουν. / Gyere és merészelj, merj kiszabadulni.
Eszembe jutott a Fórum, mert a kedvenc TV-müsoromban, az ERT1 Zenedoboz-ában többek között az Andromédát énekelték!
A népszerű dal Stavros Siolas és Nikos Portokaloglou előadásában, az ERT1 „Mousiko Kouti“ műsorában, 2021 március 31, szerda 21 óra.
Zseniális műsor, minden szerdán…. kalap le Portokaloglou előtt, az övé a müsor ötlete.
Siolas nagy kedvencem, mint dalszerző, és Giannis Diskos, a klarinétos. Annyira tehetségesek… mindenki, aki ebben részt vesz!
Jó estét, Kalispera!
Egy dal, amit a görögök nagyon szeretnek, fejből tudnak - "Charoula" Alexiou-val, aki 50 évvel ezelőtt lépett a pályára.
1979. júniusában jelent meg a "Ta tragoudia tis Charoulas" című albumon, dalszerző a máig nagy hatású Manos Loizos.
Sztratosz segített a fordításban, köszönet érte ezúton is!
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά / mindennapi dolgaid
σαν να περιμένουν κι αυτά μαζί μ’ εμένα / mintha várnának velem,
νά ’ρθεις κι ας χαράξει για στερνή φορά. / hogy jöjj, virradjon bár utoljára ránk.
Όλη μας η αγάπη την κάμαρα γεμίζει / Szerelmünkkel megtelik a szoba,
σαν ένα τραγούδι που λέγαμε κι οι δυο, / mint egy dallal, amit együtt énekeltünk,
πρόσωπα και λόγια και τ’ όνειρο που τρίζει, / arcok, szavak, egy zizzenő álom,
σαν θα ξημερώσει τι θα ’ν’ αληθινό. / mikor már felsejlik hogy mi a valóság.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά. / mindennapi dolgaid.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
κι οι πιο καλοί μας φίλοι. / a legjobb barátaink is.
Άλλος στην ταβέρνα, άλλος σινεμά. / Egyik a kocsmában, egy másik a moziban.
Μόνη μου διαβάζω το γράμμα που ’χες στείλει / Egyedül olvasom a levelet, amit küldtél,
πριν να φιληθούμε πρώτη μας φορά. / mielőtt először csókoltuk meg egymást.
Όλη μας η αγάπη την κάμαρα γεμίζει / Szerelmünkkel megtelik a szoba,
σαν ένα τραγούδι που λέγαμε κι οι δυο, / mint egy dallal, amit együtt énekeltünk,
πρόσωπα και λόγια και τ’ όνειρο που τρίζει, / arcok, szavak, egy zizzenő álom,
σαν θα ξημερώσει τι θα ’ν’ αληθινό. / mikor már felsejlik hogy mi a valóság.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά. / mindennapi dolgaid.
Zárásképpen ugyanez a dal egy más előadásban, Sokratis Malamas-szal.
Το φίλημα (Μια βοσκοπούλα αγάπησα) / A csók (Egy pásztorlányt szerettem én)
Vers:
Georgios Zalokostas - Fordította Szabó Kálmán
Μια βοσκοπούλα αγάπησα, μια ζηλεμένη κόρη, / Egy pásztorlányt szerettem én, lángolt a szívem érte,
και την αγάπησα πολύ, - / szép volt, irigyelt, büszke lány,
ήμουν αλάλητο πουλί, / én meg még néma kismadár,
δέκα χρονών αγόρι.- / tízesztendős legényke.
Μια μέρα που καθόμαστε στα χόρτα τ' ανθισμένα, / Mellé ültem egy szép napon a virághímes réten:
- Μάρω, ένα λόγο θα σου πω, / „Máró, hallgass meg engemet,
Μάρω, της είπα, σε αγαπώ, / Máró, szeretlek tégedet
τρελλαίνομαι για σένα.- / őrjítő szenvedéllyel."
Από τη μέση με άρπαξε, με φίλησε στο στόμα / S ő átölelt, és egy tüzes csókkal lezárta számat:
και μούπε: -για αναστεναγμούς, / „Sóhajtoznod, mondd, mire jó?
για της αγάπης τους καϋμούς / Kicsiny vagy, nem neked való
είσαι μικρός ακόμα.- / a szerelem s a bánat."
Μεγάλωσα και την ζητώ... μ' άλλον ζητά η καρδιά της / Megnőttem… ő rég mást szeret, s én csak utána vágyom,
και με ξεχνάει τ' ορφανό... / rám sem gondol már, azt hiszem,
εγώ όμως δε λησμονώ / de én sohase feledem
ποτέ το φίλημά της. / édes csókját a számon.
Fordította: Szabó Kálmán
Λάκης Χαλκιάς ~ Το φίλημα {Μια βοσκοπούλα αγάπησα}
Στὸν καφενὲ ἀπ᾿ ἔξω σὰν μπέης ξαπλωμένος, / Kávéház ajtajánál elnyújtózva a széken
τοῦ ἥλιου τὶς ἀκτῖνες ἀχόρταγα ρουφῶ, / kéjesen, mint török bej, élvezem a napot,
καὶ στῶν ἐφημερίδων τὰ νέα βυθισμένος, / s a legfrissebb újságba belemerülve mélyen,
κανέναν δὲν κοιτάζω, κανέναν δὲν ψηφῶ. / megvetek mindenki mást, oda se hallgatok.
Σὲ μία καρέκλα τὅνα ποδάρι μου τεντώνω, / Jobb lábamat felraktam az egyik szomszéd padra,
τὸ ἄλλο σὲ μίαν ἄλλη, κι ὀλίγο παρεκεῖ / bal lábamat a másik szomszéd padra rakom,
ἀφήνω τὸ καπέλο, καὶ ἀρχινῶ μὲ τόνο / kalapom kissé arrébb hever, s én fanyalogva
τοὺς ὑπουργοὺς νὰ βρίζω καὶ τὴν πολιτική. / a minisztert s a magas politikát szidom.
Ψυχή μου! τί λιακάδα! τί οὐρανὸς ! τί φύσις ! / Teremtőm! Hogy ragyog rám az égbolt, mily csodás nap!
ἀχνίζει ἐμπροστά μου ὁ καϊμακλῆς καφές, / Fenséges kávéillat csapja meg orromat.
κι ἐγὼ κατεμπνευσμένος γιὰ ὅλα φέρνω κρίσεις, / Tüstént megszáll az ihlet, hogy mindent kritizáljak,
καὶ μόνος μου τὶς βρίσκω μεγάλες καὶ σοφές. / agyam majd szétfeszíti a sok bölcs gondolat.
Βρίζω Ἐγγλέζους, Ρώσους, καὶ ὅποιους ἄλλους θέλω, / Vadul szidom az angolt, az oroszt, s aki csak jön,
καὶ στρίβω τὸ μουστάκι μ᾿ ἀγέρωχο πολύ, / mérgesen sodorintok egyet bajuszomon,
καὶ μέσα στὸ θυμό μου κατὰ διαόλου στέλλω / s nagy felbuzdulásomban mind a pokolba küldöm,
τὸν ἴδιον ἑαυτό μου, καὶ γίνομαι σκυλί. / még magam sem kímélem, dühös vagyok nagyon.
Φέρνω τὸν νοῦν στὸν Διάκο καὶ εἰς τὸν Καραΐσκο, / S hogy eszembe jut Diákosz, s a vitéz Karaiszkákisz,
κατενθουσιασμένος τὰ γένια μου μαδῶ, / elfog a meghatottság, szakállam tépdesem,
τὸν Ἕλληνα εἰς ὅλα ἀνώτερο τὸν βρίσκω, / nincs párja a görögnek, mondhattok róla bármit,
κι ἀπάνω στὴν καρέκλα χαρούμενος πηδῶ. / s vidáman fészkelődöm kényelmes székemen.
Τὴν φίλη μας Εὐρώπη μὲ πέντε φασκελώνω, / A drága Európát százszor is lesajnálom
ἀπάνω στὸ τραπέζι τὸν γρόθο μου κτυπῶ... / és nagyobb nyomatékul az asztalt csapkodom.
Ἐχύθη ὁ καφές μου, τὰ ροῦχα μου λερώνω, / Ki is loccsan a kávé, foltot hagy a ruhámon,
κι ὅσες βλαστήμιες ξέρω ἀρχίζω νὰ τὶς πῶ. / s már istenigazából cifrán káromkodom.
Στὸν καφετζῆ ξεσπάω... φωτιὰ κι ἐκεῖνος παίρνει. / Üvöltök... jön a főnök, nekem ront szitkozódva,
Ἀμέσως ἄνω κάτω τοῦ κάνω τὸν μπουφέ, / siralmas csatatérré lesz a békés sarok,
τὸν βρίζω καὶ μὲ βρίζει, τὸν δέρνω καὶ μὲ δέρνει, / szó szót követ, pofon felel aztán a szóra,
καὶ τέλος... δὲν πληρώνω δεκάρα τὸν καφέ. / s a végén... a kávéért egy garast sem adok.
Ünnepeljük meg Szilvesztert egy klasszikus darabbal! Egy ilyen év végén, mint ez az idei, nem muszáj viccelni...
Ez Odysseas Elytis Nobel-díjas főművének egy rövid részlete.
Az ősbemutató 1964-ben volt, a "népénekes" szerepében a nagy Bithikosis.
A felső videó hangja ennek a feldolgozott verziója. Az alsó 2001-es felvétel, vezényel mindkettőn maga Mikis Theodorakis.
Nem szó szerinti fordítás, a második sor vége "a világ egyetlen partjához" - nekünk 100 éve nincs tengerünk, azt hiszem ez nem lenne érthető.
Szabó Kálmán fordítása a segítségemre volt.
ΜΕ ΤΟ ΛΥΧΝΟ του άστρου # στους ουρανούς εβγήκα / Csillagok mécsével # indultam az égen
Στο αγιάζι των λειμώνων # στη μόνη ακτή του κόσμου / Mezők harmatjában # hol a világ vége
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol találom lelkem # négylevelű könnycsepp!
Τα κορίτσια μου πένθος # για τους αιώνες έχουν / Lányaim gyászolnak # évszázadok óta
Τ'αγόρια μου τουφέκια # κρατούν και δεν κατέχουν / Fiaim a puskát # fogják, de nem tartják
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol találom lelkem # négylevelű könnycsepp!
Stratos: - Bocsáss meg Judit!
De hogy "MÉLTÓ"-n emlékezzünk a szövegre ésSzabó Kálmánműfordítóra, idézni próbálom sorait:
Ε' / Ε '
Με το λύχνο του άστρου # στους ουρανούς εβγήκα / Csillagok mécsesével # elindultam az égen
Στο αγιάζι των λειμώνων # στη μόνη ακτή του κόσμου / Mezők csöndességében # a világ végén keresni:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Λυπημένες μυρσίνες # ασημωμένες ύπνο / Szomorú mirtuszágak # ezüstös színű álmok
Μου ράντισαν την όψη # Φυσώ και μόνος πάω / Öntözték búval arcom # szállok magányos szellő:
Που να βρω τη ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Οδηγέ των ακτίνων # και των κοιτώνων Μάγε / Sugarak kormányosa # hálókamrák tündére
Αγύρτη που γνωρίζεις # το μέλλον μίλησέ μου / Jövendő csalhatatlan # tudója, mondd meg nékem;
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Τα κορίτσια μου πένθος # για τους αιώνες έχουν / Lányaim gyászt viselnek # évszázadok során át
Τ'αγόρια μου τουφέκια # κρατούν και δεν κατέχουν / Fiaim vállán puska # markolják, meg nem tartják:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Εκατόγχειρες νύχτες # μες στο στερέωμα όλο / Százkarú éjszakákon # mindenség boltozatján
Τα σπλάχνα μου αναδεύουν # Αυτός ο πόνος καίει / Reszketés rázza bensőm # Égek a fájdalomtól:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Με το λύχνο του άστρου # στους ουρανούς γυρίζω / Csillagok mécsesével # járom az egek útját
Στο αγιάζι των λειμώνων # στη μόνη ακτή του κόσμου / Mezők csöndességében # világ végén keresve:
Που να βρω την ψυχή μου # το τετράφυλλο δάκρυ! / Hol a lelkem e könnycsepp # ez a négylevelű gyöngy?
Szabó Kálmán tisztelője lettem, miután rákerestem, mi mindent köszönhetünk neki! A fordításai között van "A papagáj", egy kis remekmű. Megzenésítte és előadja Miltos Paschalidis, akit már csak azért is megjegyeztem magamnak, mert
1, Matematikát kezdett tanulni, aztán mégis inkább a zenét választotta (de nyilván jó volt matekból...)
2, Online élő koncertet fog adni, először 2021 jan. 24.-én! Nem ingyenes, 7 Euró a jegy, de akkor is remek ötlet! Ahelyett, hogy csak panaszkodna, hogy nem engedik fellépni - mert ugye Görögországban is leállt az élet.
A lenti videóval is lehet kezdeni, jó szórakozást!
Μουσική, Ερμηνεία: Μίλτος Πασχαλίδης / Zene, előadó: Miltos Paschalidis
Στίχοι: Ζαχαρίας Παπαντωνίου / Szöveg: Zacharias Papantoniou
Fordította: Szabó Kálmán
Σὰν ἔμαθε τὴ λέξη καλησπέρα / Hogy megtanulta e szót, "Jónapot",
ὁ παπαγάλος, εἶπε ξαφνικά: / a papagáj egyszer csak így szólt:
«Εἶμαι σοφός, γνωρίζω ἑλληνικὰ / - A lustálkodásból most már elég volt.
τὶ κάθομαι ἐδῶ πέρα!» / Majd meglátjátok: kész ember vagyok.
Τὴν πράσινη ζακέτα του φορεῖ / Tüstént felölti ünneplő ruháját.
καὶ στὸ συνέδριο τῶν πουλιῶν πηγαίνει, / A madárülésszakra elsiet
γιὰ νὰ τοὺς πεῖ μιὰ γνώμη φωτισμένη. / elsütni egy pár okos ötletet.
Παίρνει μιὰ στάση λίγο σοβαρή, / Komoly képet vág: meg kell, hogy csodálják.
ξεροβήχει, κοιτάζει λίγο πέρα / Köhint, körülnéz, hallgat egy nagyot,
καὶ τοὺς λέει: καλησπέρα! / s megszólal: "Jónapot".
Ὁ λόγος του θαυμάστηκε πολύ. / Csettintenek vájtfülű tudós baglyok:
Τὶ διαβασμένος, λένε, ὁ παπαγάλος! / Ez a papagáj milyen olvasott!
Θἆναι σοφὸς αὐτὸς πολὺ μεγάλος, / Sok híres iskolát kijárhatott,
ἀφοῦ μπορεῖ κι ἀνθρώπινα μιλεῖ! / hisz amit mondott, embernyelven hangzott!
Ἀπ᾿ τὶς Ἰνδίες φερμένος, ποιὸς τὸ ξέρει / Azt pletykálják, Indiából hívták meg.
πόσα βιβλία μαζί του νἄχει φέρει, / Hírlik, hozott is néhány láda könyvet.
μὲ τὶ σοφοὺς ἐμίλησε, καὶ πόσα / Bölcs emberek társaságába jár,
νὰ ξέρει στῶν γραμματικῶν τὴ γλώσσα! / ezért pereg a nyelve szaporán.
«Κυρ-παπαγάλε, θἄχουμε τὴν τύχη / - Papagáj úr, kegyeskedjék folytatni
ν᾿ ἀκούσουμε τὶ λὲς καὶ πάρα πέρα;» / e korszakalkotó szónoklatot!
Ὁ παπαγάλος βήχει, ξεροβήχει, / A papagáj köhint csak, hallgat, végre
μὰ τὶ νὰ πεῖ; Ξανάπε: καλησπέρα! / kinyögi újra s újra: "Jónapot".
Όσες μου τύχανε χαρές / Minden öröm, ami velem esett meg
Στα χέρια μετρημένες / Megszámolhatom a kezeimen
Κι όσες αγάπησα φορές / És ahányszor estem szerelembe
Πήρα μονάχα συμφορές / Csak a bajba kerültem
Και μέρες νυχτωμένες / És a napok elsötétültek
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bárhová is mész,
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe szerelmesedsz
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, várj egy kicsit, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bárhová is mész
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe szerelmesedsz
Καρδιά μου λιγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, kicsit állj meg, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Κι εκεί που λές “ποτέ ξανά”, / És amikor azt mondod: többé soha(!),
Το ίδιο λάθος κανεις / Újra ugyanezt a hibát követed el!
Σε άλλον ποντάρεις τα χαρτιά / Megint más lapokra fogadsz
Και ανάβεις πάλι τη φωτιά / És újra tüzet izzítasz, lángra kapsz
Και πάντα ξαναχανεις / És örökké veszítesz
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bármerre is csavarogsz,
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe habarodsz..!
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, várj egy kicsit, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bármerre is csavarogsz,
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Rossz emberekbe habarodsz..!
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, kicsit állj meg, mielőtt a szívedre hallgatsz!
Καρδιά μου όπου και να πας / Oh, szívem, bárhová is mész,
Λάθος ανθρώπους αγαπας / Rossz emberekbe szerelmesedsz
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kedvesem, mielőtt a szívedre hallgatsz, kicsit állj meg!
Όσες μου τύχανε χαρές / Ószesz mu tíchane charész
Στα χέρια μετρημένες / Sztá chérja metriménesz
Κι όσες αγάπησα φορές / Ki ószesz aghápisza forész
Πήρα μονάχα συμφορές / Píra monácha szimforész
Και μέρες νυχτωμένες / Ké méresz nichtoménesz
Akik boldoggá tettek,
egy kézen megszámolom
ahányszor szerettem,
szenvedés lett részem
éjjel és nappal.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λιγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Κι εκεί που λές “ποτέ ξανά”,/ Ki ekí pu lész "poté kszaná!"
Το ίδιο λάθος κάνεις / To ídhjo láthosz kánisz
Σε άλλον ποντάρεις τα χαρτιά / Sze állon pondárisz tá chartjá
Και ανάβεις πάλι τη φωτιά / Ké anávisz páli ti fotjá
Και πάντα ξαναχανεις / Ké pánda kszanachánisz
És ha azt modod "soha többé",
ugyanazt a hibát véted,
rossz lapokra fogadsz
újra tüzet gyújtasz
és mindig újra vesztesz.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπάς / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
Καρδιά μου όπου και να πας / Kardhjá mu ópu ké ná pász
Λάθος ανθρώπους αγαπας / Láthosz anthrópusz aghapász
Καρδιά μου λίγο στάσου να ακούσεις την καρδιά σου / Kardhjá mu lígho sztászu ná akúszisz tin kardhjá szu
Szívem, bárhová mész,
rossz emberek, kiket szeretsz,
szívem, várj egy pillanatra,
hogy a szívedre hallgass.
A Fonetikánál a pirosbetűs fordítást JuditRitaI készítette, akinek erről egy táncos filmrészlet is eszébe jutott, amit szintén ide illesztene:
Az egész filmet nem láttam, de arról van szó, hogy aki táncol, annak a testvére meghalt. A zembekiko mindig egy fájdalmas tánc(-zene) és a "Kardia mou" is egy zeibekiko. Egyfajta sírva-táncolva vigadás. Monológ jellege van, ill. az az érdekes, hogy így is, meg úgy is lehet érteni, hogy saját magának, vagy egy „kedvesnek“ szól. Legalábbis én ezt hallom ki belőle.
Απο την ταινία Γυμνοί στο δρόμο - 1969 της Φίνος Φιλμ με τους
Νίκο Κούρκουλο , Ζωή Λάσκαρη , Βαγγέλη Σειληνό , Σοφία Ρούμπου κ.α.
Az 1969-es: Meztelenek az úton c. filmből a Halál tánca
Ez most egy új dal, néhány napja találtam a Youtube-on, a zene és az előadás nagyon megfogott. A két szerzőről nagyon sok szépet és jót lehetne írni
Az énekesnőt, Maria Papageorgíou-t a "Zenedoboz" című műsorban láttam nemrég, az ERT1-en. Ez egy zseniális műsor, Nikos Portokaloglou a házigazda, minden szerdán 21 órakor, fent van utána az ERT1 internet oldalán. Jó nyelvgyakorlás is meghallgatni a beszélgetős részeket, annak aki már ott tart...
Es az egy friss videó van a dalhoz.
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
άμα κυλά στα μάτια σου / ha a a szemeden gurul
κι άμα κυλά στα χείλη σου / és ha az ajkaidon gördül
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
σαν ξεδιψά το στόμα σου / mintha szomjas lenne a szád
σαν πλένει ένα γέλιο σου / mintha lemosná a nevetésed
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Όχι δεν είναι που ποθώ / Nem, nem erre vágyom
ένα φιλί σου κι ας χαθώ / egy csókod, és hagyj elveszni
είναι που μακρυά σου / távol tőled
σκύβω στ´ αυτί και σε ρωτώ / füledhez hajolok, úgy kérdezlek
τι χρώμα να ‘χει το νερό / milyen színű a víz
που βρέχει τα μαλλιά σου / ami a hajadra hullik
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
άμα χτυπά στα βράχια σου / ha szikláidat éri
κι αν το κρατάς στις χούφτες σου / és ha a kezedben tartod
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Τι χρώμα να ‘χει το νερό / Milyen színű a víz
σαν σμίγει με το δάκρυ σου / mintha a könnyeddel keveredne
κι άμα στεγνώνει απάνω σου / és ha megszárad rajtad
πες μου τι χρώμα να ‘χει / mondd meg nekem, milyen színű
Όχι δεν είναι που ποθώ / Nem, nem erre vágyom
ένα φιλί σου κι ας χαθώ / egy csókod, és hagyj elveszni
είναι που μακρυά σου / távol tőled
σκύβω στ’ αυτί και σε ρωτώ / füledhez hajolok, úgy kérdezlek
τι χρώμα να το νερό / milyen színű a víz
που βρέχει τα μαλλιά σου / ami a hajadra hullik
Η Πούλια που ‘χει εφτά παιδιά / A Fiastyúk csak kotkodál
μέσ' απ' τους ουρανούς περνά, / az égbolton sétafikál
κάποτε λίγο σταματά / Útközben néha meg-meg áll
στο φτωχικό μου και χτυπά. / ablakomon bekandikál:
-Γεια σας τι κάνετε, καλά; / - Jó estét! Hogy vagy? Jól? Derék!
-Καλά, πώς είναι τα παιδιά; / - Köszönöm jól. S a kiscsibék?
-Τι να σας πω εκεί ψηλά / - Jól vannak. Csak rideg az Űr
τα τρώει τ' αγιάζι κι η ερημιά. / Rossz kapirgálni egyedül
-Γι' αυτό πικραίνεσαι κυρά; / - Egyet se búsulj Tyúkanyó!
Δε μου τα στέλνεις εδώ, να. / Nálam lesz dolguk csuda jó
-Ευχαριστώ, μα είναι πολλά, / - Igaz szívű vagy Kislegény
θα σου τη φάνε τη σοδειά. / de hét éhes csőr enni kér
-Δώσε μου καν την πιο μικρή / - Add hát a legkisebb csibéd
τη Μάγια την αστραφτερή. / a villámló varázsigét
-Παρ' τη λοιπόν κι έχε στο νου / - Vidd el és ne feledd soha:
πως θα 'σαι ο άντρας τ' ουρανού. / te vagy mától az Ég Ura
Είπε και πριν βγάλω μιλιά, / Így szól s még föl sem ocsúdok:
μου την καρφώνει στα μαλλιά. / hipp-hopp - hajamban Ő csipog
Λάμπουνε γύρω τα βουνά / Fény gyullad ki a hegyeken
τα χέρια μου βγάζουν φωτιά. / tüzet csihol mindkét kezem
Κι η Πούλια που ‘χει εφτά παιδιά / S a Fiastyúk csak kotkodál
φεύγει και μ' αποχαιρετά. / még elköszön s már messze jár
Παπᾶ, μιὰ κόρη ἀγάπησα / - Atyám, egy lányt szerettem én,
καὶ μ᾿ ἀγαποῦσε σὰν τρελή· / bolondult értem az a lány,
μιὰ μέρα τὴν ἀγκάλιασα, / és megöleltem egy nap én,
πῆρα τὸ πρῶτο της φιλί. / s csókot is kaptam tőle ám!
Παπᾶ, τί συλλογᾶσαι; / Atyám, mi lesz az ára?
-Ἂν τὴν ἀγάπησες πολύ, / - Ha igazán szeretted őt,
συχωρεμένος νἆσαι. / bűnöd meg van bocsátva!
-Μιὰ μέρα ἐκείνη ἐρίχτηκε / - És egy nap, bár szégyenkezett,
στὴν ἀγκαλιά μου ντροπαλή, / ölembe hullott az a lány,
κι ἁμάρτησα κι ἁμάρτησε / és vétkeztem, és vétkezett,
ὄχι μονάχα μὲ φιλί. / és nem csak csókot kaptam ám!
Παπᾶ, τί συλλογᾶσαι; / Atyám, mi lesz az ára?
-Ἂν τὴν ἀγάπησες πολύ, / - Ha igazán szeretted őt,
συχωρεμένος νἆσαι. / bűnöd meg van bocsátva!
-Μιὰ μέρα τὴν παράτησα / - Ám egy nap magára maradt
τὴν ὄμορφην ἁμαρτωλὴ / a szépséges bűnös leány,
καὶ δὲν τῆς ξαναζήτησα / s nem kértem többé csókokat
μήτ᾿ ἀγκαλιὰ μήτε φιλί. / és ölelést se tőle már.
Παπᾶ, τί συλλογᾶσαι; / Atyám, mi lesz az ára?
-Δὲν τὴν ἀγάπησες πολύ, / - Nem szeretted őt igazán.
καταραμένος νἆσαι. / Kisérjen Isten átka!
