Szi dijuska. A gumimatrac is jó ötlet, bár minden este kínlódni a leeresztéssel, elég problémás dolog. Tudom, mert tavaly próbáltuk. Még úgy is nehéz volt, hogy autóval voltunk, mert sok idõ kell nagyon míg leenged! De a homokba letéve, meg a vízben is nagyon jó dolog.
Mi a matracok mellé mindig vittünk gyékényt, és arra terítettük rá a törölközõket! Úgy nem lettek koszosak, de kényelmes is volt. Az az igazság, hogy homokos parton mindenképp koszos lesz egy kicsit minden, kavicsoson pedig minden kényelmetlen - nekem -!
Az ágyakra pedig azért legjobb a törölközõ! Bárcsak már ezen gondolkoznék,hogy mit terítsek le a parton, persze már az apartmanban állva, reggelente.
Anikó, miért kéne leereszteni a matracot minden este? Mi azt végig nem szoktuk leereszteni, hanem a szoba egyik üres fala mellé felállítjuk. A gyékény szerintem is legjobb, mert a legkevesebb helyet foglalja. De ezek a témák már nem ide valók, hanem "a mit vigyünk magunnkal, vagy a tapasztalatok topikba" ezért, ha van kérdés, légyszi ott írjatok errõl tovább.
Mondjuk a felfújás se lesz eccerû. Emléxem, amikor Korfun kínlódtunk a barátnõmmel:D
Magunkkal kéne vinni egy operaénekest vagy trombitást, pl Lagzi Lajcsit, annak elég jó tüdeje lehet:D
Ez azért nem semmi volt, igazából a ember azt gondolná, hogy egy ilyen idili helyen semmi rossz nem történhet.
Nem Santoríni de ez sem volt kellemes
Velünk is csak Görögországban történtek fura, valószerûtlen balesetek:
1. A busz defekt miatt egy kukoricásban landolt 2004-ben,
2. A Világ legszebb öblében majdnem halálra csíptek a méhek 2006-ban a Sarti melletti Portokario Aktin. Mondjuk itt mi voltunk a hunyók, mert nem kellett volna motorral mézet gyûjteni, akarom mondani felborítani a kaptárat
Tehát, hiába minden biztonsági intézkedés, balesetek akkor, és ott történnek amikor az ember a legkevésbé számít rá!
Igen, így, csupa nagybetûvel. Szeretem a gyrost (is), de nem akárhogyan… Nem vagyunk egyformák (szerencsére), s a gyrost is mindenki a saját ízlése szerint szereti. Idézek egy másik fórumon olvasottakból: „Számomra nagy csalódást okozott…, hogy itt milyen amerikai a gyros. Nem adnak hozzá zöldséget…, tzazikit csak kérésre kapunk, mindennek tetejébe sültkrumpli jár és kecsöp meg mustár. Hát gyros ez?” Tavaly Paralián ezért nem tudtam enni gyrost; ahol talán jó lett volna, ott meg olyan gyorsan fogyott, hogy nem várták meg, amíg ropogósra pirul. (Végül a Meteoráktól visszajövet Trikalában leltem rá egy gyorsbüfében (!) az igazira, ahol rajtunk kívül nem volt vendég, a gyros már barnás sötét vörös volt. Tányéron kértem; igaz, csak tzazikit adtak hozzá, de azt bõven, s akkora adag volt, hogy alig tudtuk megenni. Azóta is emlegetjük; jó fûszeres, ropogós volt, a tzazikibõl meg nem sajnálták a fokhagymát.)
Ilyen elõzmények után persze Toloban, bármerre is jártunk, bármi céllal, mindenütt lestem a gyrost, no meg néha rá is kérdeztem… Volt ott mindenféle; üvegesen zsíros, fakó, szinte fûszer nélküli, de volt jó néhány nagyon bíztató is (én a gyrost csirkébõl nem igazán kedvelem). A tálalás is elég változatos, az áráról nem is beszélve… Megnyugodtam; nem lesz itt semmi gond, van választék.
Végre eljött a nap; megyünk gyrost vacsorázni! Konkrét helyre megyünk; kettõt néztem ki elõzetesen. Az elsõ nem jó; erõsen meg van már faragva, nem piros. Már elmúlt nyolc óra; ezek szerint fogyott rendesen, gondolom. Majdnem vele szemben van a másik. Ott is egy csökevényt látok, azt is faragják rendesen, viszik el pitában. Bemegyek. Akkor látom, hogy van ott egy még érintetlen is, már gyönyörû színe van. Megjön a kedvem, de óvatos vagyok. Majd kétméteres jóvágású görög grillez mindenfélét szédületes tempóban. Megkérdezem, hogy a gyroshoz mit ad. Pitában? Nem, gyrostálat szeretnénk. Kezdi sorolni, alig tudom követni. Ez jól hangzik! Kérdezi: egyet kérek? Nem, mondom, kettõt, de csak ha megkezdi a másikat! Jó, bólint, de arra még kicsit várni kell, nem elég piros, mondja. Ez nem semmi, gondolom, már most gyönyörû, látszik rajta a fûszer, nem ömlik belõle a zsír… Kiülünk a teraszra, de úgy, hogy belássak szemmel tartva azt a gyönyörûséget. Sörözünk…Tíz percet kellet várni, addig fogyott a suvlaki meg a gyros pitában (a másikból) rendesen. Egyszer csak látom, tányérokat vesz elõ és kezdi faragni a gyrost, de a csonkot! Jaj! Rákopogok az üvegen keresztül, hogy ez mi!? Visszaint, hogy nyugi! Nem nekünk hozza. Megkönnyebbülök.
Végre jónak találja a mester a mûvet és elkezdi szépen, óvatosan faragni. Le sem veszem a szemem róla. Még véletlenül sem farag kétszer ugyanott; csak a jól átsültet, szépen körbe. Tesz a tányérokra alulra egy pitát (ilyet még nem láttam!?), körbe paradicsomkarikákat, a pitára a gyrost, rá karikázott hagymát, majd a sült krumplit, s végül a tzazikit. Hozza, leteszi, s már menne is. Megfogom a karját, hogy várjon! Rámnéz kérdõn. A mozdulatomban benne volt, hogy egy lépést se sehova! Próba, mondom. Az arcán döbbenet. Fogok egy sült krumplit csak úgy kézzel, belemártom a tzazikibe, megkóstolom. Isteni! Mondom, hogy ez szuper, ebbõl kérek külön egy nagy adagot. Elvigyorodik, gyengéden a vállamra ver, s hamarosan hozza. A gyros nem volt óriási adag, de bõven elegendõ, s ami a lényeg, nagyon finom! Természetesen megdicsértük, megköszöntük; elégedetten indultuk hazafelé. (Már a halvacsora után is úgy tûnt, hogy messze lakunk, ez most már lassan meggyõzõdéssé vált.) Csak a szállodában néztem meg jobban a számlát: a kenyérért nem számolt semmit, s a külön adag tzazikiért pedig kevesebbet, mint ami az étlapon szerepelt…
h.apci: Trikalaban mi is igy jartunk, elvezet volt enni.
Valamint egy gyerekkori emleket orzok rola. Kb 11-12 eves lehettem es ahogy meghallottak, hogy magyarok vagyunk elkezdtek Detarizni:) Ez a fagyizo ahova akkor beultunk meg ma is ott van a kis teren, ahol a gyorsbufeben GYROSoztunk asszony pajtival tavaly
Sziasztok!
Nekünk már vége a nyaralásnak - sajnos. Ígéretemhez híven egy kis beszámoló.
A Bella Tours-sal utaztunk. (Nem hiszem, hogy valaha fogunk még velük) A kaland már az indulási napon kezdõdött. Kiértünk a Felvonulási térre - a homokóránál lett volna a találkozó. Az le volt zárva. Hívom az irodát: Hol lesz ténylegesen a találkozó? Mondják: Hát a homokóránál. Mondom: az le van zárva. Hát akkor ott valahol a mûcsarnok körül. A Mûcsarnoknál kitett bennünket a barátunk, onnan csomaggal loholtunk ide-oda. Sehol a mi buszunk. Idõ volt, a guta majd megütött, végül a jégpálya elõtti úton volt a busz. No ez megvan! Nyaralni legalább megyünk. Még az utazás kiállításon befizettük a teljes részvételi díjat, kértük, hogy emelet elsõ ülését kaphassuk. Nem sikerült. A másodikat kaptuk. No sebaj! Végre elindultunk. Kiderült, még megyünk Törökszentmiklósra, majd Szegedre utasokért. Na ez már nem volt vicces... Ráadásul (június 25-én indultunk) odakint 37 fok, a buszban majdnem annyi. 1 órát kínlódtunk, mindannyian, izzadtunk mint a ló... Lementem szólni a sofõröknek, hogy kéne valamit tenni, mert ez embertelen. Azt mondták, ennyi a légkondi. A Gusztáv nevû sofõr egy pökhendi, nagyképû, bunkó alak. Eszetekbe ne jusson kérni tõle semmit, mert úgyis halálra van a kérésetek ítélve. Ha vásárolni szeretnétek valamit a buszon, az már más tészta!!! Akkor kedves. Teljesen dedósként kezeltek bennünket az út folyamán, utáltam. Erõs dohányos vagyok - sokszor jó lett volna kicsit megállni, de ez elég ritkán sikerült. A határoknál nem engedtek kiszállni bennünket, megállóhelyen 20 perceket kaptunk. Miután nõi többség volt, és nem a mi autóbuszunk volt az egyetlen, hát a pisi miatti sorbanállás több volt. És mivel nem tudtunk semmit, mikor állunk meg legközelebb, hát sorba álltunk... No de a buszos utazásba sajnos ezek is beletartoznak...
20 óra busz után megérkeztünk - reggel 9-kor Makrigialosra. 5 perc eltelte után rájöttünk, a nagy kapkodásban fenn maradt a buszon a férjem napszemüvege. Hívom az irodát, jó lenne ha visszafelé bejönne a busz. Ugyanis tõlünk még Nei Poriba ment, onnan vissza Paralia és úgy haza. Az autópálya Makrigialos mellett halad, Paralia 10 percnyire van busszal. Semmi! Még csak vissza sem hívtak, pedig ígérték.
A Dias-ban közölték velünk - 9-kor - fél 2-kor foglalhatjuk el a szállást! Jesszusom! Hûtõtáska, ezer fok... Hurrá. Lementünk kicsit a partra. Nagyon meleg volt. Visszamentünk. Végül fél 1 körül sikerült a szobánkhoz jutni. Elõtte még lent mondták, aki kér légkondit, az most kell szóljon, kifizesse. Kérdeztem: lehet-e napokra is. Nem, nem csak egybe. Rövid konzultáció a férjemmel. Végül kértük . Megjegyzem - ezt én végig nem bántam meg (35 euro volt egy hétre).
Na becuccoltunk. A szobában van tv, de távirányító nincs... Valamely oknál fogva mi 3 személyes apartmant kaptunk, ez egy francia és egy szimpla ággyal volt felszerelve. Volt egy akasztós szekrény, alul egy polccal. Egy fésülködõ asztal - puffal, két éjjeliszekrény. A "konyha" a szobában volt. 2 lapos rezsó, alatta sütõvel. Mosogató (csöpögtetõ véletlenül sem), hûtõ (ütött-kopott). Fürdõszoba: a wc kefe gusztustalan, a wc-bõl alíg folyt víz. A zuhannyal végig kínlódtunk, hol tök forró, hol jéghideg volt. Sokszor semmi nyomás...
Az erkélyrõl lehetett a tengert látni, azt szerettem (16-os szoba volt)
A légkondiból üzemközben csöpögött a víz, az erkélyen meg szinte folyt...
Makrigialos egyébként - ha finom akarok lenni - nyugis hely, ha nem akarok finom lenni, akkor meg unalmas. A gyros mócsingos volt, alíg valami zölddel, pici sültkrumlival, semmi tzatziki - a kutyák jól jártak. Van két internetezõ hely, nem is hiszem hogy kértek volna érte külön pénzt, mivel fogyasztottunk.
A gyrostál egyébként 5 euro volt a Makedonia étteremben, a sör is és a kóla is 2-2 euro. Nem vészes szerintem.
A boltban - nagy bolt nincs a környéken - kb. 0,60-1 euro között volt a sör, a víz is 60 cent körül, a 1,5 literes Pepsi 1,70, a csomagolt kenyér 1,60 (rendes kenyér a közeli super marketben soha nem volt, mikor mi odamentünk). A közelben viszont van péküzlet, valamint a központban is. A 40 dekás kenyér 0,60. (Tavaly Zakynthos-on is ennyi volt) A dinnye kilója 0,35 egyszer vettünk, nem volt finom...
A hazaút is szörnyû volt. 9-ig el kell hagyni a szállást. A busz fél 11-re ért oda. Onnan mentünk Nei Pori-ba - letettük az utasokat - felszedtük a hazajövõket. (Kb. 6 helyrõl...) Át Paraliára - ott is letettük az utasokat, majd közölték (fél 2-kor) - 4-kor megy tovább az autóbusz. Természetesen fürdõruha már nincs nálunk, klotyó sehol... Hát én bementem rövídnadrágostól a tengerbe . Nekem nagyon tetszett viszont Paralia strandja is, a tenger tisztasága, a homok... A nyüzsgés is tetszett, élt, lüktetett az egész. Egy nyaralást megér ))
No! 4-kor elindultunk. Tulajdonképpen határra nem panaszkodom, 1-1,5 óra volt a max. várakozás. Visszafelé (!!!!) megálltunk a vámmentes boltban is. Kifelé nem, mert kifelé nincs. Mivel arra számítottam, kifelé is megállunk - cigit nem vittünk magunkkal... Kinn meg picit drágább, mint itthon. Összehasonlításképp: Marlboro 2,90 euro!!!
Visszafelé nem volt különösebb incidens, egyik busz defektet kapott, megálltunk segíteni. Kb. másfél óra pihenõ - persze az éjszaka közepén.
Reggel 6-kor léptünk be az országba. Szegeden szétszórták a népet. Majd a maradékkal elindultunk Törökszentmiklós irányába. A sofõr csak kétszer tévedt el. Az utasok dobogtak neki . Megálltunk 1 nõciért valami tiszaakárhol. Aztán Törökszentmiklóson 9 emberért. A Pestiektõl még véletlenül sem kérdezték meg, nem akarnak-e leszállni a várol szélén. Bosszantott kicsit. Legalább 8 embernek lett volna jó Kõbánya-Kispest, vagy Határ út. Ott mentünk el mellette. Majd cuccal jöhettünk vissza - épp nem ért rá senki kijönni értünk.
A pozitívabb dolgokkal majd még folytatom a beszámolót.
Hát ez elég lehangolóan hangzik; remélem, van kellemesebb élményetek is! Mi is a Makedonia tavernában kaptuk azt a lélektelenül tálalt kagylót, amirõl a legjobb ételeknél beszámoltam, de az legalább jó volt. Másnap jöttünk rá, hogy a közvetlenül balra mellette lévõ taverna sokkal jobb; ott ettük az ugyancsak látható gyrost, ami finom volt.
Milyen volt a víz? Amikor – nem sokkal elõttetek - egy-két napig ott voltunk, nem volt valami szuper, hogy finom legyek. Volt, hogy a parttól kb. 30 m-re egy 10x50 m-es vastag kemény fehér hab úszott a vízen!(?)
hoopsz akkor idén se volt csúcs ez a szálló. Tavaly én se voltam megelégedve vele, de itt tiszta hülyének néztek ezmiatt, mert hasonlókat írtam róla én is. Na és a tenger tisztasága miatt is, mert hát ugye ez kék zászlós....
Mi a Makedón taverna miatt 2* is voltuk Makriba. Nagyon szeretem ahogy a kaját csinálják. És ahogy fogadtak idén is minket, minta távoli rokonok jöttek volna meg. Jövõre is biztosan visszanézünk ide, akár hol is legyünk Görögországban.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #26558. hsz-ra
Mi is a Makedonia tavernában kaptuk azt a lélektelenül tálalt kagylót, amirõl a legjobb ételeknél beszámoltam, de az legalább jó volt. 
Másnap jöttünk rá, hogy a közvetlenül balra mellette lévõ taverna sokkal jobb; ott ettük az ugyancsak látható gyrost, ami finom volt. 
