A következõ dal, nem illik a másik fórumba, mivel se nem külföldi, se nem görög Az angolból való fordítást vállalom. A YouTube-on, hibásan van leírva a szöveg (nyelvtanilag: pl. nem mindegy, hogy starts vagy start, stb.) Köszi Stratos a javítást, egyszer csak megtanulom
Μια χούφτα φως Ιερουσαλήμ στα πόδια μου σκορπάει το φεγγάρι
κοιτάζω τ' άστρα σαν σκυλί πολύς Θεός μα ούτε ένα χνάρι
πλανήτης σ' έχει μακρινός λύπη μου τροχιά τ' Απρίλη
χαμένος είμαι εδώ, χαμένος είμαι εδώ
Mjá húfta fosz Jeruszalím sztá pódja mu szkorpái to fegári
kitázo t' ásztra szán szkilí polísz Theósz má úte éna hnári
planítisz sz' éhi makrínosz lípi mu trohjá t' Ápríli
haménosz íme edó, haménosz íme edó
Κι αν όλα μου τα υπάρχοντα νερό τα καταπιεί
η τρέλα μου είσαι συ η τρέλα μου είσαι συ
Ki án óla mu tá ipárhonda neró tá katapjí
i tréla mu ísze szi, í tréla mu ísze szi
Κι απ' τις σκοτεινές κοιλάδες αρχαίας λύπης μαντινάδες
με κλάμα ανθρώπου ζωντανού έτσι μου 'ρχεσαι στο νου
μα πού τα πόδια μου με πανμ' άστρα κι άμμο μες στο στόμα
πες μου πόσο ακόμα πόσο ακόμα
Ki áp' tisz szkotinész kiládesz arhéasz lípisz madinádesz
me kláma anthrópu zondanú éci mu' rhesze szto nú
ma pú tá pódja mu me panm' ásztra ki ámo mesz szto sztóma
pesz mu pószo akóma, pószo akóma
They say a city in the desert lies
the vanity of an ancient king
but the city lies in broken pieces
where the wind howls and the vultures sing
these are the works of man γύπες παντού πετούν
this is the sun of our ambition
it would make a prison of my life
Azt mondják egy város fekszik a sivatagban / Arról beszélnek egy város van a sivatagban
egy õsi királynak a hiúsága / egy régi királyhiúságának az emléke
de a város darabokra tört / mely összeomlott
ahol süvít a szél / ahol süvít a szél
és a keselyük énekelnek / és a keselyük sikoltoznak
ezek az ember teremtmenyei / ezeket alkotta az ember
mely életemet bötönné tenné / mely börtönbe zárna engem
Ha másnak a felesége lennél / Ha másnak lennél a felesége
minden börtön porig robbantva lenne / minden börtön összedölne
szabadon mennének az ellenségek / kiszabadulnának az ellenségek
Megõrülök érted, megõrülök érted / megõrülök érted,megõrülök érted
If you became another's wife with every prison blown to dust
my enemies walk free I 'm mad about you I 'm mad about you
Πιο μόνος μου ποτέ στον κόσμο αυτό δεν ένιωσα
παλάτια κι αν μου χάριζαν το χρυσάφι της γης
χωρίς αγάπη αν ζεις όλα τα τρόπαια είν' αποτρόπαια θαρρείς
Pjó mónosz mu poté szton kózmo aftó den ényosza
palátja ki án hárizan to hriszáfi tisz gísz
horísz agápi án zísz óla tá
trópea in'apotrópea tharísz
A stone's throw from Jerusalem
I walked a lonely mile in the moonlight
and though a million starts were shining
my soul was lost on a distant planet
that whirls around the April moon
whirling in an arc of sadness
Χαμένος είμαι εγώ I 'm lost without you
Egy kõdobányira Jeruzsálemtõl / Jeruzsélem mellett
egy mérföldet magányosan mentem a hold fényben / a holdfényben egy mérföldet sétáltam
És bár millió csillag ragyogott / fényesen ragyogtak a csillagok
a lelkem elveszett egy távolabbi bolygón / úgy éreztem elveszett vagyok
mely az áprilisi hold körül örvénylik / az áprilisi hold körül szédülök
a szomorúság bárkájában / a szomorúság beterít
elveszett vagyok nélküled / nélküled nem létezem
Κι αν μες το χέρι σου κρατάς του ολέθρου το κλειδί
κι αν ξεχυθήκαν μονομιάς της νιότης μου οι εχθροί
κι αν όλα μυο τα υπάρχοντα νερό τα καταπιεί
η τρέλα μου είσαι συ η τρέλα μου είσαι συ
Ki án mesz to héri szu kratász to aléthru to klidí
ki án kszehithíkan monomjász tisz nyóti mu i ehtrí
ki án óla mu tá ipárhonda neró tá katapjí
í tréla mu ísze szi, í tréla mu ísze szi
Την πρώτη μας φορά είχες ξανθά μαλλιά
Και μάτια γαλανά, ένα εβδομήντα-εννιά
Κι εγώ ήμουνα σαφώς απλά ένας Θεός
Μα είμαι ένας θνητός, για σένανε τρελός
Amikor elõször találkoztunk, mondtad, szõke a hajad
kék a szemed és 179 magas vagy
és én egyértelmûen egy Isten voltam, csak úgy egyszerûen
de most már én is csak egy halandó vagyok, aki megõrül érted
Legelsõ alkalmunkkor : Szõke volt a hajad (- írtad)
És kék szemû voltál, 1,79 magas...
És én is egy Isten voltam - így, egyszerûen, és kétségtelenül
Habár földi halandó vagyok, aki viszont érted - teljesen megõrül!
Και ανυπομονώ, στο chat-room για να δω
Τον πιο ωραίο κωδικό, μωρό μου
Σε θέλω, σε θέλω, σε θέλω, σε θέλω
És a chat-szobában türelmetlenül várok rád
hogy láthassam a legcsodásabb Nick-et, "Babám"
akarlak téged, csakis téged akarlak, téged akarlak!
Μωρό μου, πότε θα βρεθούμε οι δυο
Οι δυο μας σε δωμάτιο πραγματικό
Μωρό μου, πότε θα σε δω από κοντά
Σε θέλω, σε θέλω, σε θέλω, σε θέλω
Babám, mikor leszünk mi ketten?
mind a ketten egy valóságos szobában
Babám, mikor láthatlak személyesen?
téged akarlak, csakis téged akarlak, akarlak téged!
Kicsim, mikor találunk végre egymásra...?
Mikor kerülünk végre, egy valódi szobába?
Kicsim, mikor lesz az, mikor közelrõl csodállak?
Annyira akarlak, annyira kellesz, annyira kívánlak!
Και δίχως αφορμή, δεν βλέπω τη στιγμή
Απλά εγώ κι εσύ, παρέα στο IRC
Καλά όμως όλα αυτά, μα πρέπει τελικά
Ν' ακούσεις πώς χτυπά για σένα μια καρδιά
Lehetõség nélkül, nehezen tudom kivárni a pillanatot
egyszerûen csak te és én, a chat-rõl barátok
azért így is jó minden, de már meg kellene hallanod
hogy a szívem érted mennyire dobog
Και ανυπομονώ...
És türelmetlenül várok rád...
Μωρό μου, πότε θα βρεθούμε οι δυο...
Babám, mikor leszünk mi a ketten....
Πόσο φοβάμαι τις στιγμές που βρίσκεσαι μακριά
Πόσα σενάρια το μυαλό μου φτιάχνει
Το ξέρω λόγους κι αφορμές, δεν έχει η καρδιά
Μα σαν τρελή σημάδια πάντα ψάχνει
Mennyire félek azoktól a pillanatoktól, amikor messze jársz tõlem
mennyi gondolat, mennyi forgatókönyv áll össze a fejemben
mesélhetnék az okokról és a magyarázatokról, amit a szívem nem birtokol
de mint egy õrült, a jeleket keresi folyton
Φοβάμαι τις μέρες που θα 'ρθουν
κι ίσως μαζί να μη μας βρουν
Τρέμω το αύριο στα μάτια να κοιτάξω
φοβάμαι μακριά σου εγώ δε ζω
έτσι έχω μάθει ν' αγαπώ
Συγχώρεσέ με δεν μπορώ ν' αλλάξω
Félek azoktól a napoktól, amik egyszer majd eljönnek
és talán már nem együtt találnak minket
rettegek a holnaptól, hogy a szemedbe nézzek
félek, hogy nem tudok élni távol tõled
megtudtam már milyen szeretni
bocsáss meg nekem, nem tudok megváltozni
Φοβάμαι κι όταν είσ' εδώ, τις ώρες της σιωπής
Στα όνειρά σου με ποιον ανταμώνεις
Το ξέρεις πως τρελαίνομαι, όταν για λίγο αργείς
Μα φταίει η αγάπη, μη θυμώνεις
Félek amikor itt vagy és néma órákban, csendben
álmaidban találkozol valakivel
mesélhetnék arról, hogy õrülök meg, amikor kicsit késel
de a szerelem tehet errõl, ne haragudj érte
Úgy néz ki, hogy a 90-es években a görögök szerették a
magyar "Manhattan" típusú együtteseket, ahol négy fiú egyszerre mozog és énekel...
A zeneszerzõ, Jorgos Theofanous (aki korábban Evridikinek, az énekesnõnek volt a férje) azt mondta, hogy Evridikirõl ír minden számot, akkor is, ha másoknak adja ezeket a számokat.
Miután Konstantinos Hristoforou element a "One" együttestõl, a többiek úgy döntöttek, hogy már nincs értelme.
Konstantinos Hristoforou, egyedül, nagyon híres lett.
Ez a "One" együttes lány változata - megint a 90-es evekbõl:
Στίχοι: Κάρολος Μπάρκας
Μουσική: Vandenberg
Πρώτη εκτέλεση: Hi-5
Κάτι αρχίζει εδώ
Τ' αύριο να κοιτάς… Ποτέ το χτες
Μη σε νοιάζει τίποτα
Θα 'ρθουνε για μας μεγάλες στιγμές
Στ' όνειρο θα βρούμε… μια θέση μαζί
Κι αυτό που μοιραστήκαμε για πάντα θα ζει
Valami elkezdõdik itt...
A holnapot nézd, sose a tegnapot!
Ne érdekeljen semmi se
Még várnak ránk, a bekövetkezõ nagy pillanatok
S az álomban rátalálunk... egy közös helyre
És az, amiben osztoztunk, örökké élni fog!
Υπάρχει ένα αστέρι για μας
Τυχερό
Θα ανοίξει έναν κόσμο με μιας
Μαγικό
Κάτι αρχίζει εδώ
Létezik valahol egy csillag számunkra ,
Egy szerencsecsillag
És megnyílik majd egy új világ
Egy varázslatos
Valami elkezdõdik itt, most
Κάτι τελειώνει εδώ
Μα δρόμο φωτεινό… εσύ θα βρεις
Μη σε νοιάζει τίποτα
Γι' αυτό που λαχταράς, θα 'ναι πάντα νωρίς
Μόνο να με σκέφτεσαι… και θα 'ναι αρκετό
Κοντά σου θα με φέρνει το τραγούδι αυτό
Valaminek meg végeszakad itt
De egy fényes ösvényre... te fogsz ráakadni
Ne érdeklejen más, semmi se
Annak amit imádsz, mindig csak korán lesz
Csak gondolj reám... s az, bõven elég lesz
A közeledbe visz majd engem ez a dal
Υπάρχει ένα αστέρι για μας
Τυχερό
Θα ανοίξει έναν κόσμο με μιας
Μαγικό
Να ακούς τη φωνή της καρδιάς
Μόνο αυτό
Κάτι αρχίζει εδώ
Κάτι τελειώνει εδώ
Létezik valahol egy csillag számunkra ,
Egy szerencsecsillag
És megnyílik majd egy új világ
Egy varázslatos
Valami elkezdõdik itt, most
Και να χαμογελάς
Ποτέ να μην ξεχάσεις
Μόνο εσύ ξέρεις που θέλεις να φτάσεις
És mosolyogjál!
Ne feledd el sohase:
Csak Te tudod azt; hogy elérni hová akarsz?
Σκέψου τις μέρες που θα 'ρθουν
Κι οι αναμνήσεις την πόρτα θα κτυπούν
Σε ποιόν θα δίνεις της καληνύχτας το φιλί
Και ποιο χαμόγελο θα βλέπεις σαν ξυπνάς κάθε πρωί
Gondolj azokra a napokra, amik majd eljönnek
és az emlékekre, amik az ajtón kopogtatnak
a jó éjt csókot kinek adod majd
és reggelente amikor felébredsz, kinek fogod látni a mosolyát
Gondolj az eljövendõ napokra,
és az emlékek, majd az ajtón kopogtatnak
A "jó éjt" csókot, kinek adod majd?
És kinek fogod látni a mosolyát reggelente, ha felriadsz?
Σκέψου τις νύχτες της βροχής
Σε ποια αγκαλιά θα μπαίνεις για να ζεσταθείς
και ποια φωνή θα ψιθυρίζει "είμαι εδώ"
"ότι κι αν γίνει μη φοβάσαι θα 'μαι δίπλα σου εγώ"
Gondolj az esõs éjjelekre,
kinek a karjaiba bújsz be, hogy felmelegedj
és kinek a hangja suttogja majd neked, hogy " itt vagyok "
"bármi is lesz, ne félj, én mindig melletted leszek"
Σκέψου μόνο πριν μου πεις
Ένα αντίο και χαθείς
Κοίτα με στα ματιά αν μπορείς
Δεν νομίζω ότι μπορείς
Σκέψου μόνο αν μ' αγαπάς
Αν αντέχεις να μην μ' αγαπάς
Πριν πετάξεις μια ζωή
Σκέψου μια ζωή
Gondolj bele csak, mielõtt azt mondod nekem
Isten veled és eltûnsz, elmész tõlem
nézz a szemembe, ha képes vagy erre
nem hiszem el, hogy megteszed
csak gondolj bele, ha szeretsz
el tudnád-e viselni, hogy ne szeress engem
mielõtt eldobsz egy életet
gondolj arra az életre
Σκέψου τις ώρες της χαράς
Κι όλα τα όνειρα που κάναμε για μας
Είναι δικές μας, δικές μας οι στιγμές
Πως θες να φτιάξεις το αύριο δίχως ίχνος απ' το χθες
Gondolj a boldog órákra
és az álmainkra, amiket együtt álmodtunk
ez már a miénk, a mi pillanataink
hogyan akarod rendbe hozni a jövõnket, a múlt nyomai nélkül
Στίχοι: Νίκος Παπάζογλου
Μουσική: Νίκος Παπάζογλου
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Παπάζογλου
Άλλες ερμηνείες: Χαρούλα Αλεξίου || Γιώργος Νταλάρας
Μα γιατί το τραγούδι να 'ναι λυπητερό
με μιας θαρρείς κι απ' την καρδιά μου ξέκοψε
κι αυτή τη στιγμή που πλημμυρίζω χαρά
ανέβηκε ως τα χείλη μου και με 'πνιξε
φυλάξου για το τέλος θα μου πεις
Má jatí to tragúdi ná 'ne lipiteró
me mjász tharísz ki áp'tin kardiá mu kszékopsze
ki aftí ti sztigmí pu plimirízo hará
anévike osz tá híli mu ke me 'pniksze
filákszu já to télosz thá mu písz
Σ' αγαπάω μα δεν έχω μιλιά να στο πω
κι αυτός είναι ένας καημός αβάσταχτος
λιώνω στον πόνο γιατί νιώθω κι εγώ
ο δρόμος που τραβάμε είναι αδιάβατος
κουράγιο θα περάσει θα μου πεις
Sz' agapáo má den ého miljá ná szto pó
ki aftósz íne énasz kajimósz avásztahtosz
ljóno szto(n) póno jatí nyótho ki egó
o drómosz pu traváme íne adjávatosz
kurágjo thá perászi thá mu písz
Πώς μπορώ να ξεχάσω τα λυτά της μαλλιά
την άμμο που σαν καταρράχτης έλουζε
καθώς έσκυβε πάνω μου χιλιάδες φιλιά
διαμάντια που απλόχερα μου χάριζε
θα πάω κι ας μου βγει και σε κακό
Pósz boró ná kszehászo tá litá tisz maljá
tin ámo pu szán kataráhtisz éluze
kathósz észkive páno mu hiljádesz filjá
djamándia pu aplóhera mu hárize
thá páo ki ász mu vjí ke sze kakó
Σε ποιαν έκσταση απάνω σε χορό μαγικό
μπορεί ένα τέτοιο πλάσμα να γεννήθηκε
από ποιο μακρινό αστέρι είναι το φως
που μες τα δυο της μάτια πήγε κρύφτηκε
κι εγώ ο τυχερός που το 'χει δει
Sze pján éksztaszi apáno sze horó magikó
borí éna tétijo plázma ná geníthike
apó pjó makrinó asztéri íne to fósz
pu mesz tá djó tisz mátja píge kríftike
ki egó o tiherósz pu to ' hí dí
Μες το βλέμμα της ένας τόσο δα ουρανός
αστράφτει συννεφιάζει αναδιπλώνεται
μα σαν πέφτει η νύχτα πλημμυρίζει με φως
φεγγάρι αυγουστιάτικο υψώνεται
και φέγγει από μέσα η φυλακή
Mész to vléma tisz énasz tószo dá uranósz
asztráfti szinefjázi anadiplónete
má szán péfti i níhta plimirízi me fósz
fengári avgusztjátiko ipszónete
ke féngi apó mésza i filakí
Πώς μπορώ να ξεχάσω τα λυτά της μαλλιά
την άμμο που σαν καταρράχτης έλουζε
καθώς έσκυβε πάνω μου χιλιάδες φιλιά
διαμάντια που απλόχερα μου χάριζε
θα πάω κι ας μου βγει και σε κακό
Pósz boró ná kszehászo tá litá tisz maljá
tin ámo pu szán kataráhtisz éluze
kathósz észkive páno mu hiljádesz filjá
djamándia pu aplóhera mu hárize
thá páo ki ász mu vjí ke sze kakó
---------------------------------------------
August
Why does the song always have to be sad
like it fell right off my heart
and at this very moment, that I am full of joy
It climbed up to my lips
and smothered me
I love you, but I have no voice to tell you,
and this is an unbearable pain (longing),
I melt in pain, because I feel myself,
that the way we are going is pathless,
and you will tell me to hold it till the end
How can I forget her loose hair
the sand, that was showering me, like a waterfall,
as she was getting close to me, thousands of kisses,
diamonds, she was generously giving to me,
I 'll go, even if it 's for the bad
On what kind of ecstasy, on what kind of magic dance,
such a creature was born (or conceived)
from which distant star the light is coming,
that went to hide in her eyes,
and I am the lucky one who saw it
In her sight a tiny little sky
lightens, clouds, and folds,
but when the night comes, it overflows with light
the August moon rises
and the prison shines from the inside.
How can I forget her loose hair
the sand, that was showering me, like a waterfall,
as she was getting close to me, thousands of kisses,
diamonds, she was generously giving to me,
I 'll go, even if it 's for the bad
Είσαι νινί ακόμα
είσαι νινί ακόμα
δεν ξέρεις πως χαϊδεύουνε και πως φιλούν στο στόμα
είσαι νινί ακόμα
Ísze niní akóma
ísze niní akóma
den kszérisz pósz hajdévune ke pósz filún szto sztóma
ísze niní akóma
Kölyökarcú vagy még,
Csupán egy ifjú "Bambi"
Nem tudod még, hogyan kell cirógatni, s hogyan kell a szájra csókot adni!
Csupán egy ifjú "Bambi"
Κι όμως η καρδιά σου θέλει ν' αγαπήσει
θέλει να πονέσει, θέλει ναι
κι όμως η καρδιά σου θέλει να δακρύσει
θέλει να φιλήσει, θέλει ναι
Ki ómosz í kardjá szu théli n'agapíszi
théli ná ponészi, théli ne
ki ómosz í kardjá szu théli ná dakríszi
théli ná filíszi, théli ne
Mégis a kicsi szíved szeretni akar,
bánatot akar, fájdalmat, igen!
Mégis a kicsi szíved könnyezni akar,
csókolni akar, vágyik rá, igen!
Είσαι νινί μικρό μου
είσαι νινί μικρό μου
και δεν μου πάει ένα μωρό να έχω στο πλευρό μου
είσαι νινί μικρό μου
Ísze niní mikró mu
ísze niní mikró mu
ke den mu páji éna moró ná ého szto plevró mu
ísze niní mikró mu
Ám, még kölyök vagy, kiskomám!
Egy kicsi "Bambi" vagy csupán...
És egy apró kölyök az oldalamon; nékem nem jól áll!
Kölyök vagy még, kiskomám!
----------------------------------------------------------
[ English Translation - by ratGT ]
You're still a baby
you're still a baby
you don't know how to caress and kiss in the mouth
you're still a baby
Still though your heart wants to love
it wants to hurt, yes it wants
Still though your heart wants to fall in tears
it wants to kiss, yes it wants
You're a baby my little one
you're a baby my little one
and it doesn't seem right to have a baby by my side
you're a baby my little one
Λαυρέντης Μαχαιρίτσας / Lefteris Maheritsas /Maxeritsas:
Άννα / Anna
Στίχοι: Mogol
Μουσική: Lucio Battisti
Πρώτη εκτέλεση: Λαυρέντης Μαχαιρίτσας
Πού να βρίσκεσαι πού...
Σε γυρεύω παντού...
Το άρωμά σου είναι εδώ...
Η σκιά σου είναι εδώ...
Hol lehetsz, vajon hol...?
Kereslek, mindenhol...
Az illatod itt van...
Az árnyékod itt van...
Μια κραυγή στη σιωπή,
και μια βόμβα βυθού,
είσαι μέσα μου...
Egy sikoly a csendben,
és egy bombája a mélynek
itt vagy, bennem...
Μια πληγή το κραγιόν στον καθρέφτη μου
ένα δε σ' αγαπώ κατακόκκινο...
Ένα δε σ' αγαπώ κατακόκκινο...
Egy seb a rúzs, a tükrömön
egy "Nem szeretlek" vöröslõn...
Egy "Nem szeretlek" vöröslõn...
Άννα...
Anna...
Άννα...
Anna...
Λείπεις κι ακόμα δεν ξημέρωσε...
Η αγάπη μιας στιγμής στο λυκόφως και χάνεται...
Η αγάπη μιας στιγμής στο λυκόφως και χάνεται...
Κι εσύ, ποτέ δεν μ' είδες να τρελαίνομαι...
Hiányzol, és még mindig nem virradt fel még...
Egy szerelmes pillanat a félhomályban és aztán elvész...
Egy szerelmes pillanat a félhomályban és aztán elvész...
Στίχοι: Ναπολέων Λαπαθιώτης
Μουσική: Νίκος Ξυδάκης
Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη
Καημός αλήθεια να περνώ / Igaz, bánatos átmennem
του έρωτα πάλι το στενό / újra a szerelem szorosán
ώσπου να πέσει η σκοτεινιά / míg le nem hull a sötétség
μια μέρα του θανάτου. / egyszer a halál napján.
Στενό βαθύ και θλιβερό / Szűk, mély és nagyon szomorú
που θα θυμάμαι για καιρό / hogy sokáig emlékszem majd
τι μου στοιχίζει στην καρδιά / mibe kerül a szívemnek
το ξαναπέρασμά του. / az új átsuhanása.
Ας είν' ωστόσο, τι ωφελεί / Viszont hadd legyen, mit használ
γυρεύω πάντα το φιλί / mindig keresem a csókot
στερνό φιλί, πρώτο φιλί / végső csókot, első csókot
και με λαχτάρα πόση. / és mekkora nagy vággyal.
Γυρεύω πάντα το φιλί / Mindig keresem a csókot
αχ, καρδιά μου / Ó, te szivem
που μου το ‘τάξανε πολλοί / melyet annyian ígértek
όμως δε μπόρεσε κανείς / de senki sem volt rá képes
ποτέ να μου το δώσει. / hogy valaha megadja.
Ίσως μια μέρα όταν χαθώ / Tán egy nap, mikor elveszek
γυρνώντας πάλι στο βυθό / Visszatérve a mélységbe
και με τη νύχτα μυστικά / az éjszakával titokban
γίνουμε πάλι ταίρι / újra egy párrá leszünk
Αυτό το ανεύρετο φιλί / Azt a meg nem talált csókot
που το λαχτάρησα πολύ / amelyre oly nagyon vágytam
σαν μια παλιά της οφειλή / mint egy régi adósságot
να μου το ξαναφέρει. / nekem újra meghozza.
-Vasilakis55-
----------------------------------------
Erotic
Sad really that i cross
of love the strait again,
until the darkness comes
in a day o death.
Strait deep and bleak
that i'll remember for a long,
what it costs for my heart
recrossing it allover!
Let it be though,what's the use?
i long always for the kiss.
last kiss, first kiss
and with a craving want.
I long always for the kiss
oh, my heart!
that many have promissed me,
but noone has been able
ever to give me.
Maybe one day when i'm gone,
returning again deep down,
and with the night in secret
becoming a couple again,
this kiss never found,
that i've been longing for,
like its own dept (of the night),
will be brought back to me (by the night).
Legutóbb Stratos szerkesztette (2020-06-07 17:43:38), összesen 4 alkalommal
1 Βήμα μπροστά / Egy lépést elõre:
Σαν σ`όνειρο / Mint egy álomban VIDEO:https://www.youtube.com/watch?v=bHpiCvpbpME Στίχοι : Νίκος Φάρφας
Μουσική: Κωνσταντίνος Πολυχρονίου
Άλλη μια νύχτα ξημερώνει η μέρα
Που απλώνω πάλι το κορμί μου στα χέρια σου
Που σε κοιτω ο χρόνος τρέχει σα σφαίρα
Και δε χορταίνω να ακούω τα γέλια σου
Újabb éjszakára virrad fel a nappal
Most ahogy a kezeid közé terítem a testem
Most, ahogy figyellek, az idõ, mint a gólyó úgy suhan,
És nem tudok betelni a nevetéseddel
Είναι ταξίδι της φωνής σου ο ήχος
Σαν αεράκι σκορπίζεται
Κι έτσι όπως χάνεται στο βλέμμα σου ο ήλιος
Κάθε μου πάθος στη ματιά σου εξαγνίζεται
Mint egy utazás, olyan a hangod, úgy zeng
Mint egy kis szellõ, úgy szóródik, terjed el
És úgy, ahogy eltûnik a nap tekintetedben
Minden szenvedélyem a szemeidben átszûrõdve vezekel
Σαν σ`όνειρο θα ζήσω εδώ όσο κρατά η αγάπη να σε κρατώ
Κι η ανάσα μου θα λιώνει ξανά όταν το σώμα σου δειλά θα ζητά
Mint egy álomban, úgy fogok itt élni, s téged tartani, amíg tart e szerelem
És a lélekzetem majd újra elolvad, amikor hozzám fordul a tested szemérmesen
Όσο χτυπά η καρδιά θα μένω για σένα
Και τα φτερά μου θα ανοίγω στο πλάι σου
Κι όλα τα αστέρια πια θα πέφτουν για μένα
Όταν μου φεύγεις να ζητάω το χάδι σου
Amíg e szív dobog, én itt maradok számodra
És a szárnyaimat széttárom az oldaladon, melletted
És az összes csillag, az én kedvemért hull majd ettõl fogva
Amikor elhagysz, s a simogatásodért esdeklem
Θάλασσα μου μοιάζεις στο βυθό της που κρύβομαι
Κι ανακαλύπτω της δικής μου τα ίχνη
Και με κύματά σου ένα σαν γίνομαι
Πάνα η πυξίδα μου εσένα θα δείχνει
A mélységére hasonlítasz Tengerem, melyben elrejtezem
És a saját nyomaimat keresem, kutatom, felfedezem
És a hullámaiddal eggyé válva, beletemetkezem
Az ékköves iránytûm téged mutat majd, feléd vezet!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-05-22 16:24:14), összesen 6 alkalommal
Κάποτε πήγα κι εγώ, / Kápote píga ki egó,
μια τρελλή να παντρευτώ, / mjá trellí ná pandreftó
μια γυναίκα ουρλιαχτό. / mjá jinéka urljahtó
Egyszer én is mentem, s arra adtam fejem,
hogy egy õrült asszony legyen majd a nejem,
hogy egy siránkozó némber mellett legyen helyem
Που στο γάμο εμφανίστη, / Pu szto gámo emfanisztí,
με μαύρο νυφικό κι ουΐσκι, / me mávro nifikó ki uijszki
κόντεψα να τρελλαθώ. / kóndepsza ná trelathó
Ki az esküvõre hogy jött? Nicsak, hogy nézett ki?
Feketébe öltözött, s a szájából meg dõlt a whisky...
Megszédülve hittem, kocsink rögtön a diliházba visz ki...
Με έκανε να νιώθω, / Me ékane ná nyótho
σαν μπάσταρδο παιδί και νόθο, / szán basztárdo pedí ke nótho
μα την αγαπώ τρελλά. / má tin agapó trellá.
Aki elérte azt is, hogy magam úgy érezzem,
mint egy senki, egy törvénytelen zabigyerek...
Mégis õ az - igen õ az -, akit õrülten szeretek!
Φορούσε πάντα μαύρα, / Forúsze pándá mávra,
κι έμοιαζε με μαύρη γάτα, / ki émjáze me mávri gáta,
ήταν ίδια η συμφορά. / ítan ídijá í szimforá.
Sötét fezben, feketében járt, sosem volt rajta más,
és annyira korom színû volt, és olyan macskás,
hogy maga volt a szerencsétlenség, az istencsapás!
Η νύφη που φορούσε μαύρα, / Í nífi pu forúsze mávra,
και αγαπούσε τα σκοτάδια, / ke agapúsze tá szkotádja
αλλά μπορούσε να σε βοηθήσει, / alá borúsze ná sze voijthíszi
μ' ένα φιλί της να σ' αναστήσει. / m' éna filí tisz ná sz' anasztíszi
A mennyasszony, ki a táncot is feketében járta,
és aki a sötétséget, a homályt is, annyira imádta!
Ám aki ha kellett, a bajban is tudott segíteni,
egyetlen csókkal bírt, még halottat is feléleszteni!
Έλα πίσω τώρα, / Éla píszo tóra,
μ' έχει πάρει η κατηφόρα, / m' éhi pári í katifóra,
και μπροστά μου είν' ο γκρεμός. / ke brosztá mu ín' o gremósz.
Jöjj vissza hát nyomban rémség!
hisz magával rántott már a mélység,
és elöttem oly végzetes szakadék tátong...
Μ' έχει πάρει από κάτω, / M' éhi pári apó kátó
σήκωσέ με από τον πάτο, / szíkosze me apó ton páto
τώρα όσο είναι καιρός. / tóra ószo íne kerósz.
Akkor alám nyúlt valaki alulról, - és Õ...!
- Segíts rajtam - mondom -, a földrõl emelj föl!
Most azonnal, amíg még nem késõ!
Σε μισώ μα και σε θέλω, / Sze miszó má ke sze thélo,
το κεφάλι μου φουρνέλο, / to kefáli mu furnélo,
που μου καίει το μυαλό. / pu mu kéi to mjaló.
Gyûlöllek, ám mégis úgy kellesz nekem...
Annyira zúg, hogy szinte szétrobban a fejem!
És szénné ég a maradék; az a kevéske eszem.
Θέλω τα φτερά μου πίσω, / Thélo tá fterá mu píszo,
θα 'ρθω να σε κυνηγήσω, / thá 'rthó ná sze kinijíszo
δε σταματάω, πριν να σε βρω. / de sztamatáo, prin ná sze vró.
Követelem a szárnyaimat, visszakívánom!!
Eljövök, és üldözlek majd, és reád vadászok,
meg nem állok addig, amíg reád nem találok!
Η νύφη που φορούσε μαύρα, / Í nífi pu forúsze mávra,
και αγαπούσε τα σκοτάδια, / ke agapúsze tá szkotádja
αλλά μπορούσε να σε βοηθήσει, / alá borúsze ná sze voijthíszi
μ' ένα φιλί της να σ' αναστήσει. / m' éna filí tisz ná sz' anasztíszi
A mennyasszony, ki a táncot is feketében járta,
és aki a sötétséget, a homályt is, annyira imádta!
Ám aki ha kellett, a bajban is tudott segíteni,
egyetlen csókkal bírt, még halottat is feléleszteni!
Κάποτε πήγα κι εγώ, / Kápote píga ki egó
μια τρελλή να παντρευτώ, / mjá trellí ná pandreftó
μια γυναίκα ουρλιαχτό / mjá jinéka urljahtó
Egyszer én is mentem, s arra adtam fejem,
hogy egy õrült asszony legyen majd a nejem,
hogy egy siránkozó némber mellett legyen helyem...
KRISZTA 35
Régen hallottunk már Rólad Tudom, hogy szereted a görög-angol verziókat, találtam egy dalt, és eszembe jutottál Bár a nõ inkább török lehet, elég furcsa az angol kiejtése. Több változata megtalálható a YouTube-on
A NEW GREEK SONGS 2008 albumon rajta van több pörgösebb zenével együtt, Isze címmel.
Στίχοι: Νένα Χρονοπούλου
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Νεκτάριος Σφυράκης
Ο ουρανός σκοτείνιασε, θα πιάσει μία βροχή,
και το μυαλό ταξίδεψε και τρέχει να σε βρει.
Να σου θυμίσει τα παλιά κι εκείνα που ξεχνάς,
να σε ρωτήσει μάτια μου ακόμα αν μ' αγαπάς.
Είσαι όνειρο μου είσαι,
είσαι ουρανός μου είσαι,
γίνε απόψε μία βροχή
και έλα την φωτιά μου σβήσε.
Είσαι φως είσαι σκοτάδι
το φιλί είσαι και το χάδι.
Γίνε απόψε ανατολή και έλα πάρε το σκοτάδι.
Αυτή η βροχή αγάπη μου στο νου μου ψιθυρίζει,
και όσο το σώμα μου περνά, τρελαίνει το μυαλό.
Τρελαίνει τις αισθήσεις μου,
το βλέμμα σου θυμίζει,
δώσε σινιάλο μάτια μου, για να' ρθω να σε βρω.
Είσαι όνειρο μου είσαι,
είσαι ουρανός μου είσαι,
γίνε απόψε μία βροχή
και έλα την φωτιά μου σβήσε.
Είσαι φως είσαι σκοτάδι
το φιλί είσαι και το χάδι.
Γίνε απόψε ανατολή και έλα πάρε το σκοτάδι.
Στίχοι: Μάνος Κουφιανάκης
Μουσική: Ελένη Γεωργοπούλου
Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη
Ήτανε σαββατόβραδο
που μου πες το αντίο
και έμεινα μες στ' απόβραδο σαν βουλιαγμένο πλοίο
Σαββάτο με παράτησες
κι ούτε ρωτάς τι κάνω
Σάββατο όταν έρχεται νιώθω πως θα πεθάνω
Szombat volt azon az éjjelen,
amikor kimondtad: - Ég Veled!
És úgy maradtam ott, az éjszakában, mint egy elsüllyedt hajó
Szombaton hagytál el, éjjel
S hogy mi van velem, nem is kérded
Amikor közelg, s egyre jõ a szombat, úgy érzem; belehalok
Φωτιά στα Σαββατόβραδα να μην ξαναγυρίσουν
αυτοί που μείναν μοναχοί να μην ξαναδακρύσουν(*2)
Tûzzel kellene pusztítani a szombat éjszakákat, hogy vissza ne térjenek,
s azok, akik magukra maradtak, könnyet sose ejtsenek! /x2
Ήτανε Σαββατόβραδο που σ'έχασα για πάντα
μέσα στο μισοσκόταδο κι έχασα τα πάντα
σύννεφα με τυλίξανε και μαύρισε η ψυχή μου
δάκρυα με πλημμύρισαν και κόπηκε η φωνή μου
Szombat éjjel volt, mikor örökre elveszítettelek,
s ott, a félhomályban mindenem odalett!
Felhõk borultak reám, körémtekeredtek, s belefeketedett a lelkem
könnyek áztattak, és elcsuklott a hangom; néma lettem
Φωτιά στα Σαββατόβραδα να μην ξαναγυρίσουν
αυτοί που μείναν μοναχοί να μην ξαναδακρύσουν(*2)
Tûzzel kellene pusztítani a szombat éjszakákat, hogy vissza ne térjenek,
s azok, akik magukra maradtak, könnyet sose ejtsenek! / (x2)