Elõször is gratulálok a fórumhoz, fantasztikus. Már régóta figyelemmel követem az írásaitokat, de tegnap éjjel elkezdtem a legelejétõl olvasni... el kell, hogy mondjam... 3 óra alatt mindösszesen "csak" a 40. oldalig jutottam el
Kedves Aszterimu, itt a kérdésedre a válasz, amit most láttam, hogy mennyi idõ alatt lehet végigolvasni a fórumot
Csak így tovább fiúk, lányok, nagyon jók vagytok!!!!
dinyus
Stratos: Köszönjük Dinyus!
(Bár a kérdést én tettem fel, és eléggé furcsállom, hogy ilyen hamar eljutottál a 40. oldalig...!) Végig hallgattad az összes dalt, és el is ovastad hozzá a szövegeket? A Görög szöveget is figyelemmel kísérve...?
Azt hittem, hetekig tarthat, mire végigjut az egészen valaki...!
Pedig, ha csak 9 dallal számolok oldalanként (az oldalankénti 15 hozzászólásból), és azt beszorzom 3 perccel (egy dal hosszának átlagaként számítva) az, a száz oldalon: 900*3= 2 700 percre jön ki! Ami 60-nal osztva, 45 órát tesz ki szerintem...!
Az a kérdés, naponta hány órát képes valaki a számítógépnél ülve, dalok hallgatásával/nézésével tölteni???
Ha 3 órával számolom, az is több mint 2 hétre jön ki...
Valamit rosszul számoltam? Vagy dopping szert használtál? Mert 40 oldal, átlagosan kb. 18 órányi anyagra jön ki nálam...
De nem lehettél túl figyelmes, ha más írásaiban a sötétpiros betûkkel kalózkodóra nem ismertél rá...!
Mert Én voltam (bocsi) ! És vagyok... az egyik Fõ-fõ Kalóz! Ameddig csak lehetek!!!
Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Κώστας Παπακωνσταντίνου
Πρώτη εκτέλεση: Βίκυ Χαρίτου
Κόκκινα "σ’ αγαπώ" σου ζωγραφίζω,
κόκκινα τα φιλιά σαν τη φωτιά.
Κι όταν με κοιτάς, στα μάτια σου ανθίζω·
πόθο, ουρανό και φως πλημμυρίζω.
Élénk, vörös betûkkel rajzolom fel neked: "SZERETLEK"
Vörösek a csókjaink, mint a tûz hõje, fénye.
És virágként nyiladozik a vágy, ha rám veted tekinteted
és így telítõdök a kék éggel, meg a fénnyel.
Έρωτα πειρατή, μ’ αγκαλιάζεις και σβήνω.
Έρωτα πειρατή, στο κορμί μου σε κλείνω.
Έρωτα πειρατή, μ’ αγκαλιάζεις και σβήνω.
Έρωτα πειρατή, τη ζωή μου σου δίνω.
Kalóz szerelem; amikor átölelsz - szétolvadok!
Kalóz szerelem; a testembe zárlak téged...
Kalóz szerelem; amikor átölelsz; belehalok!
Kalóz szerelem; az életemet adom néked...
Χρώματα μαγικά με ταξιδεύουν,
κύματα μυστικά, ερωτικά.
Άστρα τ’ ουρανού τα μάτια σου κλέβουν·
όπου κι αν με πας, γλυκά με μαγεύουν.
Varázslatos színek ragadnak el, delejeznek,
rejtélyes hullámok cibálnak, szerelmesek.
Szemeid csillogását elcsenik csillagai az égnek,
és bármerre vezetsz engem, édesen igéznek.
Έρωτα πειρατή, μ’ αγκαλιάζεις και σβήνω... / x2
Kalóz szerelem; amikor átölelsz - szétolvadok... / x2
Στίχοι: Κώστας Μπίγαλης
Μουσική: Κώστας Μπίγαλης
Πρώτη εκτέλεση: Κώστας Μπίγαλης
Τι να κάνω αφού μαζί σου δε με θες
να πέσω να πεθάνω
Τι να κάνω αμ δε που θα πεθάνω
Mit tegyek? Hiszen nem akarod, hogy veled legyek
essek össze, és haljak meg?
Mit tegyek? Bizonyára meghalok rövidesen
Εγώ προσπάθειες και καλοπιάσματα
μήπως και σώσω το δεσμό
κι εσύ απόμακρη κι αναποφάσιστη
όλο μιλάς για κορεσμό
Én folyton csak próbálkozok, és hízelgek,
a kapcsolatot hátha még megmenthetném
és te kimért tartózkodással, s bizonytalanul
folyton csak a megcsömörlöttségrõl beszélsz
Kι αν τη γουστάρεις επιτέλους
το πήρα απόφαση ειν' η αρχή του τέλους
És ha így tettszene neked, végre;
eldöntöttem! Legyen EZ a kezdete a végnek!
Το καπελάκι μου στραβά φόρεσα κι άντε γεια χαρά
έχει κι αλλού πορτοκαλιές που κάνουν πορτοκάλια
Βαρέθηκα τη τρέλα σου τα πήγαινε και έλα σου
τέρμα τα ζαχαρώματα, τέρμα τα παρακάλια
A kis kalapomat félre csaptam, és legyen isten véled!
Máshol is akad gyümölcsös, és terem még narancs a fán!
Meguntam már az elmebajos fel-alá sürgésed
Elég már a negédes dolgaidból, nem lesz több rimánkodás!
Τι να κάνω αφού μαζί σου δε με θες
να πέσω να πεθάνω
Τι να κάνω αμ δε που θα πεθάνω
Mit tegyek? Hiszen nem akarod, hogy veled legyek
essek össze, és haljak meg?
Mit tegyek? Bizonyára meghalok rövidesen...
Εγώ μελώματα και προσκαλέσματα
στο καναπέ μας το διπλό
κι εσύ μυστήρια δηλώνεις άρνηση
μη με πιέζεις δεν μπορώ
Én folyton csak édesgetlek, és ösztökéllek
A kétszemélyes kanapénkon...
Ám te, rejtélyes módon visszautasítasz
ne kínozz, ne erõltesd már, tovább nem bírom!
Το καπελάκι μου στραβά φόρεσα κι άντε γεια χαρά
έχει κι αλλού πορτοκαλιές που κάνουν πορτοκάλια
Βαρέθηκα τη τρέλα σου τα πήγαινε και έλα σου
τέρμα τα ζαχαρώματα, τέρμα τα παρακάλια
A pörge kalapomat félre csaptam, és legyen isten véled!
Máshol is akad gyümölcsös, és terem még narancs a fán!
Meguntam már az elmebajos fel-alá sürgésed
Elég már az édelgésbõl, nem lesz több rimánkodás!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-08-18 01:40:57), összesen 6 alkalommal
Bocsi a figyelmetlenségemért, hajnal kettõkor már valóban elnéztem a dolgokat
Igyekeztem mindent elolvasni, de valóban voltak olyanok, amin átsiklottam... Ezt töredelmesen be kell vallanom
De azóta is folyamatosan olvasgatom tovább a fórumot, és továbbra is irigykedem a görög nyelvtudásotok miatt...
Stratos: Én köszönöm az észrevételeket...!
Vigyázz! Ha még egy kicsit továbbolvasol a topicban... a végén még megtanulsz Te is görögül!
Hajnalban meg már tényleg nehéz jól megfigyelni a dolgokat, de hogy tud így elszaladni az idõ...???
Κοντά στα ξημερώματα, κοντά στα ξημερώματα
Και πριν να βγει ο ήλιος
Την πόρτα μου εχτύπησε, την πόρτα μου εχτύπησε
Ένας χαμένος φίλος
Napfelkelte körül, úgy. Virradat tájékán,
Mielõtt a nap felkelt volna, a tájt.
A kapunkat zörgette, megzörgette a kapu félfát
Egy elveszett barát.
Που ήσουν φίλε κι άργησες, που ήσουν φίλε κι άργησες
Τα χρόνια έχουν φύγει
Η πόρτα που σου άνοιξα, η πόρτα που σου άνοιξα
Χίλιες πληγές μ' ανοίγει
Merre jártál, miért késtél? Hol, s merre jártál?
Az évek úgy elszálltak. Igen, elteltek.
Látod e kaput, amit kitártam? E kaput kitárván,
Ezer- és ezer seb szakadt fel bennem...
Κάθε ρυτίδα σου καημός, κάθε ρυτίδα σου καημός
Κάθε ματιά σου πόνος
Και στα λευκά σου τα μαλλιά, και στα λευκά σου τα μαλλιά
Του χωρισμού ο χρόνος
Minden egyes ráncod; bánat, Bánat minden ráncod
Mindkét szemedben szomorú fájdalom.
És õszülõ hajadban, a fehér fejkoronádon
Az idõ nyomát - amióta elváltunk -, azt láthatom.
Στίχοι: Κώστας Μπίγαλης
Μουσική: Κώστας Μπίγαλης
Πρώτη εκτέλεση: Κώστας Μπίγαλης
Σαν την Αφροδίτη μες απ' το κύμα
πρόβαλες ένα πρωί
Κι ήταν μαγική η στιγμή που σε είδα
στου Ηφαίστου το νησί
Úgyanúgy, mint Afrodité, a tenger hullámaiból
bukkantál fel egy hajnalon
És varázslatos pillanat volt, amikor megláttalak
Héphaisztosz szigetén
Κι ήρθε ένα μακρύ ζεστό καλοκαίρι
Κι η αγάπη μας γιορτή
Όνειρο που έσβησε το Σεπτέμβρη
Όταν έφυγες εσύ, εσύ
És beköszöntött egy hosszú nyár, forrón
És a szeremünk gyönyör volt, és ünnepély
Ám, szeptemberre, kihunyt Álom volt,
Amikor te elmentél, amikor te elmentél!
Έλα Απόλλωνα έλα
Πάρε την λύρα μ' ακούς
Και παίξε μόνο για μένα
Παίξε, παίξε του Αιγαίου τα μπλουζ
Jöjj Apollón! Jöjj el már!
Fogd a Lírát! Hallod? Húzd!!!
És csak nekem játsz!
Játszd, játszd csak el nekem a sok égei tengeri bluest!
Ασημένιες νύχτες πάνω στην άμμο
Ρόδινη ανατολή
Γκρίζο εκείνο το πρωί του Σεπτέμβρη
Όταν έφυγες εσύ, εσύ
Ezüstös éjszakák, rajta a homokfövenyen
Rózsaszín Napkelet....
Szürke volt az a szeptemberi reggel,
Amikor te, elmentél innen...
Huhh... úgy érzem, új kedvencre leltem az Arion rádió segítségével... remélem, a többi nótája is ilyen ütõs!
Ahhha... látom már: Most ez a visszatérése! Két gyermeket hozott a világra, és bár volt néhány korábbi slágere (és nagyon sok dala, amiket elõadott), eddig még nem tudtam, nem halottam Róla... talán most, jobban beérett! Legalább is, EZT szerintem nagyon eltalálta!
Δωσ'μου λόγο να σωθώ / Adj okot, hogy megmeneküljek!
Στίχοι: Πήγασος
Μουσική: Πήγασος
Πρώτη εκτέλεση: Μαντώ
Η ψυχή μου μια πληγή ανοικτή
η καρδιά λουλούδι σ΄άγονη γη που δεν άνθισε
Μπαίνει μεσ΄τα δυο μου μάτια η ζωή
και κυλά σαν δάκρυ στο πρόσωπό μου που ράγισε
Πόνος δίχως τέρμα...
A lelkem, egy nyitott, mély seb
a szívem virág, oly meddõ földbõl, mi még nem hajtott rügyet...
Két szemembe betör az élet
és csurran, mint a könny az arcomon, amely fölrepedt
Vég nélküli a fájdalom...
Αν είχα μόνο μια ευχή θα ευχόμουν να σβηστεί
απ΄το μυαλό μου το παρελθόν
Ό,τι με πόνεσε πολύ για πάντα να χαθεί
να μη στοιχειώνει πια το παρόν
Δωσ΄μου το χέρι σου να κρατηθώ
δωσ΄μου λόγο να σωθώ
Add a kezed, hogy megkapaszkodhassak,
adj egy okot, hogy megmenekülhessek!
Το κορμί μου πλοίο μεσ΄τη βροχή
που σαλπάρισε για κάποια ακτή μα ναυάγησε
Κι ήρθες τότε να με σώσεις εσύ
κι η καρδιά μου να χτυπά λίγο λίγο ξανάρχισε
Μέρα με τη μέρα...
Αν είχα μόνο μια ευχή θα ευχόμουν να σβηστεί
απ΄το μυαλό μου το παρελθόν
Ό,τι με πόνεσε πολύ για πάντα να χαθεί
να μη στοιχειώνει πια το παρόν
Δωσ΄μου το χέρι σου να κρατηθώ
δωσ΄μου λόγο να σωθώ
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-08-25 13:55:53), összesen 4 alkalommal
Θέλει άνεμο η αγάπη / Valami Szellõre vágyik a szerelem
Στίχοι: Ηρώ Τριγώνη
Μουσική: Μαντώ
Πρώτη εκτέλεση: Μαντώ
Χάθηκες πάλι, χάθηκες
Μέσα στην ησυχία
Κι ούτε μια λέξη, μια ματιά
Να γράψει ιστορία
Újra eltûntél, elvesztél
a néma csend közepén
És nincs egyetlen szó, se egy tekintet
Ami átírhatná a történelmet...
Χάθηκα πάλι, χάθηκα
Μες στους δικούς σου τόνους
Κάτι μας φέρνει στο μηδέν
Και μας αφήνει μόνους
Újra eltûntem, elvesztem
a Te hamis állításaid közepette
Valami visszaránt minket a semmibe,
és ott hagy, magunkra hagy...
Θέλει άνεμο η αγάπη
Να φυσά, να την ξυπνάει
Να αλλάζει διαθέσεις
Να φουντώνει να μεθάει
Θέλει άνεμο η αγάπη
Να δροσίζεται, να ελπίζει
Να βουλιάζει μες στο κύμα
Κι έναν ήλιο να θυμίζει
Θέλει άνεμο η αγάπη, άνεμο η αγάπη...
Valami szellõre lenne szüksége a szerelemnek,
Hogy ráfújjon, s megéríntse, fölélessze
Hogy megváltozzon a kedve, léte, hangulata
Hogy terebélyesedjen, és hogy megrészegüljön újra
Valami szellõre lenne szüksége a szerelemnek
Hogy magához térve felüdüljön tõle, hogy reményre kapjon
S hogy hullámok közé merüljön, a habokba,
S aztán, egy tündöklõ napra emlékeztessen
Valami szellõre lenne szüksége a szerelemnek, valamiféle szélre...!
Σκόρπισες πάλι, σκόρπισες
Όλες μου τις προβλέψεις
Είσαι ματιά κι είμαι φιλί
Και θέλεις να με κλέψεις
Szana-szét szórtad megint, széthánytad
Az összes jövõbeli terveim
Te egy sanda szemhunyorítás vagy, én meg egy csók
És magaddal kívánsz engem ragadni, tolvaj módon
Σκόρπισα πάλι, σκόρπισα
Μπήκα στα κόκκινά σου
Τώρα κρατώ τις νύχτες σου
Κι όλα τα πρωινά σου
Szana-szét hulltam megint, szétestem
Általad, vörös révületbe estem
Most én birtoklom az éjszakáidat
És az összes hajnalaidat
Έρχεσαι πάλι, έρχεσαι
Παράσυρέ με πάλι
Μέχρι την άκρη της ζωής
Όπου και να με βγάλει
Csak jössz, újra jössz felém
Ragadj el engem újra, és újra még!
Odaig, ahol az élet s a halál mezsgyéje,
Bárhová is érek, bármi is légyen!
Έρχομαι πάλι, έρχομαι
Τα πάντα θα ζητήσω
Αν δεν τα δώσεις θα χαθώ
Δε θα σε συγχωρήσω
Jövök, csak jövök újra feléd,
Csak a Mindenséget várom tõled én!
Ha nem adod meg nekem, elveszejtesz
És néked sosem bocsájtom meg ezt!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-08-25 11:50:01), összesen 7 alkalommal
Στίχοι: Τάσος Βουγιατζής
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Άντζυ Σαμίου
Καμιά απάντηση / Egyetlen választ sem,
δεν πήρα απ' την καρδιά σου εγώ. / egyet sem kaptam a szívedtõl én.
Τι κι αν προσπάθησα, / Bármit is próbáltam meg,
τα λόγια πέφτουν στο κενό. / a szavak belzuhantak az ûrbe.
Η ώρα μία, ζωή καμία. / Egy óra van, de semmi életjel.
Választ semmilyet sem
a szívedtõl nem kaptam én
hiába erõlködtem
a szavak elvesztek a semmiben
egy óra és hiábavaló az életem
Ποιος ξύνει τις πληγές, / Ki az, aki elvakarja, feltépi a sebeket,
καίει δυο ζωές; / Fölégetve két életet?
Αν εσύ δεν είσαι εκείνος / Ha te nem vagy az,
τότε πες μου: / akkor mondd meg nekem:
Ποιος κλέβει τη χαρά, / Ki az, aki ellopja a boldogságunkat,
φεύγει μακριά; / s aki messzire szökik?
Αν εσύ δεν είσαι εκείνος, / Ha nem te vagy az,
τότε πες μου: / akkor mondd meg nekem:
Ποιος; / Ki az???
Ki az aki feltépi a sebeket,
és tönkretesz két életet?
Ha az nem vagy te
akkor mondd meg nekem
hogy, az örömötet ki rabolja el,
s megy vele el messzire?
Κρατάς απόσταση, / Távolságot tartasz,
υπάρχεις, μα δεν είσαι εδώ. / Létezel, de nem vagy itt.
Στο άδειο βλέμμα σου / Az üres tekintetedben
το τέλος είν' οριστικό. / a vég egyértelmû; elkerülhetetlen.
Πληγή το χάδι μες στο σκοτάδι. / Fájó seb már a simogatás, a sötétben.
A távolságot megtartod tõlem
létezel, de nem vagy itt velem
Látom az üres tekintetedben
hogy itt a vége és ez már végleges
beteg seb az ölelés a sötétségben
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: M. Georgiades
Πρώτη εκτέλεση: Δόμνα Κουντούρη
Από μένα λες πως ζεις με αναπνέεις και μπορείς
να νικήσεις τη βροχή να κινήσεις τη γη
Λες πως είμαι η ζωή το κεράκι στη γιορτή
είμαι ήλιος να κοιτάς και φεγγάρι να πας
Τι ωραία να το λες τι ωραία να το θες
τι ωραία όλα αυτά μα τι κάνεις μετά
Τι ωραία να το λες τι ωραία να το θες
είναι τα λόγια σου ουρανός μα η καρδιά σου είναι γκρεμός
Azt mondod, hogy belõlem élsz, belélegzel engem
és képes vagy legyõzni az esõt is, s mozgatni a földet
Azt mondod, hogy én vagyok az élet, a gyertya az ünnepben
én vagyok a nap, hogy láthass és a hold, hogy járni legyél képes
Milyen csodás is, hogy ezt mondod, hogy ezt akarod milyen szép
mindez nagyon jó, de utána mit teszel?
Milyen csodás is, hogy ezt mondod, hogy ezt akarod milyen szép
a szavaid az égbe visznek, de a szíved egy mély szakadék
Δε θα΄μαι εδώ μέσα μου να ζεις
δε θα΄μαι εδω από τα μάτια μου να δεις
δε θα΄μαι εδώ τον κόσμο μου να σπάς
αν έτσι αγαπάς δε θέλω να ΄μαι πια εδώ
Nem leszek itt, hogy bennem élj
nem leszek itt, hogy a szemembõl láthass
nem leszek itt, hogy a világomat összetörhesd
ha így szeretsz, akkor nem akarok itt lenni már
Δεν αρκεί να μ΄αγαπάς να το μιλάς να το ρωτάς
αν δεν νιώθω στο κορμί των χειλιών σου τη γραμμή
από μένα λες πως ζεις πως στα χέρια μου ηρεμείς
μεσ΄τα δυο μου μάτια λες ταξιδεύουν οι εποχές
Τι ωραία να το λες τι ωραία να το θες
τι ωραία όλα αυτά μα τι κάνεις μετά
Τι ωραία να το λες τι ωραία να το θες
είναι τα λόγια σου ουρανός μα η καρδιά σου είναι γκρεμός
Nem elég, hogy azt mondod hogy szeretsz engem és hogy ezt kérdezed
ha nem érzem testemben, hogy szavaid igazak lennének
azt mondod, hogy belõlem élsz s a karjaimban nyugszol meg
két szememben változnak az évszakok, ezt mondod nekem
Milyen csodás is, hogy ezt mondod, hogy ezt akarod milyen szép
mindez nagyon jó, de utána mit teszel?
Milyen csodás is, hogy ezt mondod, hogy ezt akarod milyen szép
a szavaid az égbe visznek, de a szíved az egy szakadék
Δε θα΄μαι εδώ μέσα μου να ζεις
δε θα΄μαι εδω από τα μάτια μου να δεις
δε θα΄μαι εδώ τον κόσμο μου να σπάς
αν έτσι αγαπάς δε θέλω να ΄μαι πια εδώ
Nem leszek itt, hogy bennem élj
nem leszek itt, hogy a szemembõl láthass
nem leszek itt, hogy a világomat összetörhesd
ha így szeretsz, akkor nem akarok itt lenni már
Ο Μενούσης, ο Μπερμπίλης / Felkerekedett Menuszisz, Berbilisz,
κι ο Ρεσούλ-Αγάς, / és Reszul -uraság, legott...
σε κρασοπουλειό πηγαίναν / és betértek egy borozóba,
για να φαν να πιούν. / hogy egyenek, és igyanak egy jót.
O Menúszisz, o Berbílisz
ki o Reszúl-Agasz / Memet agasz sze / szto kraszopul(i)ó pijenan
ja na fan na pjún.
Κει που τρώγαν, / És ahogy ott ettek,
κει που πίναν / amint ott ittak,
και που γλένταγαν, / és mulatoztak, beszélgettek
κάπου πιάσαν τη κουβέντα / egyszerre, szóba hozták
για τις όμορφες. / az szépséges asszonyokat.
Ki pu trógan
ki pu pínan
ki pu glendagan
kapjosz épjasze kuvénda
ja tisz ómorfesz.
- Όμορφη γυναίκα που 'χεις / - Má'n, mily gyönyörûséges a feleséged,
βρε Μενούσ'-Αγά! / hé, kend... Menúsz -uraság!
- Πού την είδες, πού την ξέρεις / - Hö. Hát hun láttad õt? Hunnét is ösmered,
και τη μολογάς; / hogy még így böszélsz is rúla már?
- Ómorfi jinéka pu' hisz,
vre Menúsz aga / Memet aga! - Pu tin idesz? Pu tin kszerisz
ke ti mologasz?
- Χθες την είδα στο πηγάδι / Tegnap láttam õt, a kútnál,
που 'παιρνε νερό / amint épp vizet mert
και της 'δωσα το μαντήλι / és a kendõt néki nyújtám,
και μου το 'πλυνε. / és szépen kimosta nekem.
- Hthesz tin ída szto pigádi
Pu perne nero / ki evgaze neró ke tisz dosza to mandíli / ke tisz zítisza filaki
ke mu to pline / ke mou to' dose.
- Αν την ξέρεις κι αν την είδες, / - Ugyan má'n! Ha ismernéd, és láttad ûtet,
πες μου τι φορεί; / mondsza hát mög, milyen ruhát hordott?
- Ασημένιο μεσοφόρι / - Ezüstös alsószoknyát viselt,
με χρυσό φλουρί. / és arannyal volt toldott...
- An tin kszérisz ki an tin ídesz,
pesz mu, ti forí?
Aszimenjio meszofóri
me hriszó flurí.
Κι ο Μενούσης, / És akkor Menuszisz támolyogva,
μεθυσμένος πάει την έσφαξε. / elborult aggyal, részegen ment, és vérét ontotta.
Το πρωί ξεμεθυσμένος / Másnap reggel, kijózanodva
πάει την έκλαψε. / tettére ráébredve kelt, majd megsiratta.
KiOMenousis,
methizménosz, páji tin észfaksze.
To proí, kszemethizmenosz,
páji tin éklapsze.
Σήκω πάπια μ', / Kelj föl kis kacsám,
σήκω χήνα μ' , / Kelj ludacskám, kelj föl!
σήκω πέρδικα μ'. / Kicsi fogoly madárka,
Σήκω λούσου και χτενίσου / Kelj föl, mosdj meg, fésülködj
κι έμπα στο χορό. / és gyere, állj be a táncba!
- Szíko, pápja m',
szíko, hína m',
szíko pérdika m' /szíko ki alaksze, szíko lúszu, ke hteníszu
ki eba szto horó
Να σε δουν τα παλικάρια / Hadd lássanak a legínyek,
να μαραίνονται. / Hadd hasadjon a szívük, epekedve!
Να σε δω κι εγώ ο καημένος / Hadd lássalak én boldogtalan is meg,
και να χαίρομαι. / Én is, hadd örüljek!
Na sze dún ta palikárja na marénonde / ke na héronte. Na sze dó ki egó o kaiménosz
ke na hérome
-----------------------------------------
Menousis, Mpirmpilis and Memet aga
they were going to the tavern
in order to eat and drink.
While they were eating
while they were drinking
while they were feasting
someone started to talk
about the beautiful women
-How beautiful she's your wife, Memet aga
-Where did you see her?
How do you know her
and why do you talk about her?
I saw her yesterday
at the shaft
and she was getting water
and I asked her a kiss
and she gave it to me. (she kissed me)
Then Menousis who was drunk,
he went and he slaughtered her.
In the morning,
cause he has recovered from drunkenness
he mourned her
-Get up, my duck,
get up, my goose,
get up and change clothes,
to see you the others
and to be glad.
Ezt a dalt, sokszor játszotta a Sirtos együttes is.
A fent említett Irene Papas, számos (Hollywoodban készült) amerikai filmben is szerepelt, mint színésznõ.
Szerintem annyi görög zene es buzuki után, jó lenne egy kis Karthago is!
Vannak magyarok, akik ismerik a görög zenét, de nincsenek görögök, akik a jó magyar zeneket ismernék. Kár...
Strato es Asteri, javitsatok ki!
(Ezek biztos afrikaiak voltak, azert van elefánt is a dalszövegben?!
Vagy magyarok, akik az állatkertben dolgoztak?)
Stratos:Jorgo, szerintem sokan ismerik ezt a gyönyörû, és méltán híres színésznõt (akit eleinte a szinpadról, sok görög drámai szerepben láthatott, és ismert meg a közönség), és ha más filmbõl nem is, a Zorbából biztosan emlékszik rá mindenki... Hisz õ játszotta a gyönyörû özvegyet (akibe a fõszereplõ is szerelmes lesz), és a falu lakói halálra akarják kövezni egy bolond fiú öngyilkossága miatt...
A Karthagó együttes nagy sikereket ért el, és szinte egyik pillanatról a másikra vált a fiatalok kedvencévé, oly annyira gyorsan,
hogy a koncerttermekbe - nem várt -, hatalmas tömeg zsúfolódott... Hanem, az egyik ilyen nagysikerû koncert után, a tömeg (aki a koncert alatt, nagy extázisban ugrált, ünnepelt, tolongott) miután elhagyta a termet (mint egy elefántcsorda) a terem padlóján ott maradt, ott feküdt egy fiú holtan... agyontaposva.
Ez volt az elsõ ilyen eset. És a zenekar tagjait ez nagyon megrázta. Napokig-hetekig nem tudták ezt magukban feldolgozni. Ennek a fiúnak az emlékére íródott ez a dal. Mivel kicsit más stílusban íródott, mint a korábban játszott dalaik, nem is gondoltak arra, hogy ennyire ismertté válik, ennyire iközismert lesz.
Sokszor hallottam (talán figyelmeztetésként, hogy a közönség vigyázzon magára, és egymásra?), amint ezt az elefántcsordás szignót bejátszották a koncert elõtt, vagy után... egy fajta jelkép, szimbólum is lett. Én, legalább is, így emlékezem...
Volt egy fiú és volt egy lány
A fiú elindult az álmok útján
Ήταν ένα αγόρι κι ήταν ένα κορίτσι
Το αγόρι ξεκίνησε στο δρόμο του ονείρου
Volt egy fiú és volt egy lány
A lány még most is várja talán
Ήταν ένα αγόρι κι ήταν ένα κορίτσι
Το κορίτσι ίσως ακόμα περιμένει
Elindult a fiú a fények útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka színét
Το αγόρι ξεκίνησε στο δρόμο του φωτός
πίστεψε τον παράξενο ήχο των ονείρων
το απατηλό τους χρώμα
De ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést
Ugye eljössz még,
Talán eljössz még
Mi várunk rád ha szól a dübörgés.
Μα θα ξανάρθεις, έτσι δεν είναι;
θα ξανάρθεις, έτσι δεν είναι;
αν ακούσεις του ελέφαντα το ποδοβολητό
Μα θα ξανάρθεις, έτσι δεν είναι;
ίσως ξανάρθεις
Θα σε περιμένουμε όταν ακουστεί το ποδοβολητό.
Volt egy fiú s egy forró délután
Eltévedt végleg az élet útján
Ήταν ένα αγόρι κι ένα καυτό απόγευμα
Χάθηκε τελείως στο δρόμο της ζωής
Eltévedt fiú olyan, mint bármelyikünk
Szerette az életét és az álmait
Χαμένο αγόρι σαν οποιονδήποτε από εμάς
αγάπησε τη ζωή του και τα όνειρά του
Elindult õ a fények útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka színét
Ξεκίνησε στο δρόμο του φωτός
πίστεψε τον παράξενο ήχο των ονείρων
το απατηλό τους χρώμα
De ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést
Ugye eljössz még. talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
Μα θα ξανάρθεις, έτσι δεν είναι;
θα ξανάρθεις, έτσι δεν είναι;
αν ακούσεις το ποδοβολητό του ελέφαντα
Μα θα ξανάρθεις, έτσι δεν είναι;
ίσως ξανάρθεις
Θα σε περιμένουμε όταν ακουστεί το ποδοβολητό.
Ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést
Ugye eljössz még, talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
Nagyon jól sikerült fordítás lett ez. Számomra öröm magyar dalokat görögül is olvasni.
A magyar elõadók közül Zorán a kedvencem, Szeretlek címû számával. Ha esetleg idõd engedi és kedved tartja lefordítanád azt is görögre.?
A youtube-on sajnos nem találtam meg a videóklippet, de a www.zoran.hu-n meg lehet hallgatni.
Köszönöm!
Stratos: Pedig, csak a megfelelõ kulcsszavakat kell beírni a keresõbe!
Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tûnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Σ' αγαπώ, και δεν το' πα ποτέ καλά Σ' αγαπώ, και για λίγες μέρες φάνηκε πως δε σ' αγαπώ
Σ' αγαπώ και σ' άλλα
Σ' αγαπώ οριστικά και αθώα
Σ' αγαπώ μετά από τόσους έρωτες
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Σ' αγαπώ ακόμα κι αν άλλα πιστεύω
Σ' αγαπώ ακόμα κι αν άλλος σ' αγαπά
Σ' αγαπώ χωρίς λόγια
Όπως η ειρήνη κουρνιάζει πλάι μου
Κι όταν το πρωί μου τρυπά την καρδιά
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Σ' αγαπώ, μόνο αυτό το λίγο σου δίνω πια,
Σ' αγαπώ, και σε περιμένω, μην αργείς
Αν αλλιώς δε γίνεται
Τα όνειρα νέο χαμόγελο ζωγραφίζουν
Που καμιά φορά ήταν για μένα
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Örökös búcsúzóban is
---------------------
Csak ezt a néhány részt sikerült lefordítanom, lehet hogy nem nagyon jól sikerült...
Sziasztok! Nagyon csodálkozom, hogy ez a szám még nem került fel Despina Vanditól, ezért én most felteszem, ha nem baj!
Stratos:Despinanak rengeteg nótája van, így én nem csodálkozom...
Hiszen mostanában igyekszünk olyan nótákat feltenni, amit (elõbb-vagy utóbb) le is fordítunk... és visszamenõleg is nehéz pótolni a lemaradásunkat, pedig, egyre többen vállalkoznak rá...!
S ha már ilyen ügyesen rátaláltál a dal szövegére, várom a próbálkozásaidat is!!!
Τα χρόνια μου τα παιδικά
Δυο στάλες από χαρά
Που έχουν στεγνώσει
Στα ρούχα πλέον που φορώ
Γίναν λεκέδες δυο
Που μ΄έχουν στοιχειώσει
Oh, a gyermekéveimből már
Két örömkönnycsepp vált
Amik rég felszáradtak
A most viselt ruháimon
Belõlük apró, két folt lett
Amik - engem - gyakran kísértenek
Αγάπη
Δε μου΄δωσε κανείς
Μα ακόμα ελπίζω
Αγάπη
Τι δύσκολο να βρεις
Πάνω που ραγίζω
Szerelemet
Nem adott nékem, senki sem...
Ám, még remélek!
Szerelem...
Mily nehéz rálelni olyanra,
Amibe a szívem is belehasadna!
Αγάπη
Μου υποσχέθηκες
Θεέ μου τι συμβαίνει
Υπάρχει
Ή μ΄ειρωνεύτηκες
Θεέ μου μη σωπαίνεις
Szerelmet
Ígértél nekem
Mi folyik itt? Te jó isten...!
Létezik,
vagy csak gúnyt ûztél velem?
Csak el ne némulj..., Istenem!
Ανθρώπους γύρω μου κοιτώ
Που νιώθουν όπως κι εγώ
Σαν άβουλο πιόνι
Σαν ένα σώμα που υπάρχει απλά
Κινείται μηχανικά
Και επιβιώνει
Nézem az embereket körülöttem
Akik, hasonló módon éreznek
Mint egy gyarló, gyönge bábfigura
Mint egy olyan test, amely úgy, létezik csak,
Gépiesen mozogva, automatikusan
És csak tûr, szenved...
Αγάπη
Δε μου΄δωσε κανείς
Μα ακόμα ελπίζω
Αγάπη
Τι δύσκολο να βρεις
Πάνω που ραγίζω
Szerelemet
Nem adott nékem, senki sem
Ám, még remélek!
Szerelem...
Mily nehéz rálelni olyanra,
Amibe a szívem is belehasadna!
Αγάπη
Μου υποσχέθηκες
Θεέ μου τι συμβαίνει
Υπάρχει
Ή μ΄ειρωνεύτηκες
Θεέ μου μη σωπαίνεις
Szerelmet
Ígértél nekem
Mi folyik itt? Te jó isten...!
Létezik,
vagy csak gúnyt ûztél velem?
Mondj valamit..., Istenem! / x2
A fordításod nekem nagyon tetszik, szerintem semmit nem kell rajta javítani. Gratulálok hozzá!
- Jorgos: Köszönöm, Asteri!
Stratos: Én azért, egy szót javítottam... véletlenül ksaná-t írtál kalá helyett de amúgy nekem is tetszik...! Szerintem visszamenõleg a Tankcsapda számával is meg tudnál bírkózni!
- Jorgos: Ez nehez nekem, Strato!- Majd segítek, csak kezdjed el..!
Στίχοι: Αντώνης Πατραμάνης
Μουσική: Μάριος Τζελαϊδής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Μάης
Υπάρχουν τόσα που θα΄θελα να κάνω
και άλλα τόσα που θέλω να σου πω
είσαι ο λόγος που θέλω να πετύχω
ο λόγος που έχω για να υπάρχω και να ζω
Είναι η ομορφιά σου η γλυκιά ματιά σου
το χαμόγελό σου που με συναρπάζει
Είναι αυτό το νάζι που τόσο σου ταιριάζει
αγάπη μου μεγάλη και παντοτινή
Annyi minden létezik, amit meg szeretnék tenni
és annyi más dolog, amit neked el akarok mondani
te vagy az, akit meg akarok kapni
az akiért létezem és az akiért szeretnék élni
A kedves pillantásod és a szépséged
a mosolyod, ami magával ragad engem
Ez a kacérság az, ami jól áll neked
örökké tartó, nagy szerelmem
Έχω τρελαθεί μαζί σου στο λέω ειλικρινά
έλα καρδιά μου να πετάξουμε σε μέρη μακρινά
είσαι ό΄τι πιο τέλειο είχα ονειρευτεί
αλήθεια τόσο όμορφη δεν σ΄είχα φανταστεί
Megõrülök érted, õszintén mondom neked
jöjj kedvesem, hogy elrepüljünk egy távoli helyre
tökéletesebb vagy mindannál, amit megálmodtam rólad
valójában olyan szép,hogy elképzelni sem tudtam volna
Υπάρχουν τόσα που θα΄θελα ν΄ακούσω
και άλλα τόσα που ελπίζω να συμβούν
το φεγγάρι θα΄θελα να σου χαρίσω
όλα τα άστρα μονομιάς να τρελαθούν
Είναι ο έρωτάς σου που πάει να με τρελάνει
το φλογερό κορμί σου πάει να με πεθάνει
Το έξυπνο μυαλό σου η γλυκιά μορφή σου
αυτή η ζεστή αγκαλιά το τέλειο φιλί σου
Annyi minden létezik, amit hallani szeretnék
és annyi más dolog, ami remélem, hogy megtörténik egyszer
szeretném neked adni a holdat
s az összes csillag egybõl belebolondulna
A szerelmed az, ami az õrületbe kerget
a lángoló tested halálra gyötör engem
Az okos fejecskéd s az édes alakod
ez a forró ölelés és a tökéletes csókod
Itt van még egy szám ami nagyon tetszik:
Iro: Αγαπη μου / Szerelmem
Stratos: Elhisszük Annita, hogy tetszik, csakhogy már foglalkoztunk a fórumon ezzel a dallal és a szöveggel:
https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=58138#58138
( A Tartalomjegyzéket is igyekeztem frissíteni a 100. oldalig!!! )
Így, ha megengeded, egy másik Iro dalt, és a szövegét másolnám fel ide az általad felrakott helyébe...!
Στίχοι: Ηρώ
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Ηρώ
Στους δρόμους που περπάτησα
προχθές αργά το βράδυ
και η φωνή σου μου τρυπούσε το μυαλό
Σταμάτησα για μια στιγμή,
κάθισα στο παγκάκι
Στη στάχτη του τσιγάρου μου,
γεννήθηκες ξανά
Amint jártam az utcákat
tegnap elõtt, késõ éjjel
s a hangod az agyamat szúrkálta...
Meg kellett torpannom egy percre,
egy padra ültem le
És a cigarettám hamvaiból,
újra születtél...
Θυμάμαι
τον τρόπο που μου έσφιγγες το χέρι
Θυμάμαι
Ξημέρωνε και ήταν καλοκαίρι
Μα πριν ακόμα το σκεφτώ
Η αλήθεια είναι εδώ
Emlékszem a módra,
ahogyan a kezemet szorongattad
Emlékszem,
Hajnalodott épp, és nyár volt még...
Ám, mielõtt még bele lovalnám magam,
A való igazság - sajnos -, itten van...!
Τώρα θα΄μαι μόνη μου
Ezentúl, egymagam leszek...
Θα κοιμάμαι μόνη μου
Θα πονάω μόνη μου
Οι αναμνήσεις μακρινές
Οι ώρες μου ατέλειωτες
Ακόμα σ΄αγαπώ
Ezentúl, majd egyedül alszom,
Bánkódni is egymagam fogok
Az emlékek egyre távolodnak
Az óráim a végtelenbe nyúlnak
S még, annyira szeretlek!
Το βράδυ εκείνο αγκαλιά
μετρούσαμε τ΄αστέρια
Και λέγαμε
θα φτιάξουμε τον κόσμο απ΄την αρχή
Χωρούσε η αγάπη μας
μέσα στα δυο μας χέρια
Τώρα με κόβει σαν γυαλί....
Azon az éjen, egymás ölében,
számolgattuk a csillagokat
És azon merengtünk,
hogy a világot újrateremtjük
Szerelmünket megosztva,
jól, a kezeink közé szorítva...
Ám ez most, mint éles üveg, engem úgy hasogat...
Πως φτάσαμε ως εδώ
δε θέλω να πιστέψω.
Πως φτάσαμε ως εδώ
πως πέσαμε έτσι έξω.
Αντίο να σου πω
τρομάζω και φοβάμαι.
Χωρίς εσένα εγώ,
δε θέλω να κοιμάμαι.
Hogyan értünk el idáig?
Nem akarom elhinni!
Hogyan jutottunk el idáig?
Hogyan tudtuk ezt így, idág vinni?
Megrémít, hogy azt mondjam; Isten veled!
Félek ettől, és megijedek!
És én, nélküled,
nem akarok aludni sem..!
Δε θέλω να σε χάσω, θα χαθώ.
Από τον κόσμο θα εξαφανιστώ.
Μας δένουνε πολλά και πώς να σε ξεχάσω.
Δε θέλω να σε χάσω, θα χαθώ.
Τα βράδια μου μακριά σου τα μισώ.
Το αύριο που θα ‘ρθει δεν αντέχω να το δω.
Δε θέλω να σε χάσω,
δε θέλω να σε χάσω, θα χαθώ.
Nem akarlak elveszíteni, abba én belepusztulok!
Eltűnök majd ebből a világból, ha ki nem futok
Sok minden összeköt minket, emiatt, felejteni sem tudok!
Nem akarlak elveszíteni, abba én belepusztulok!
Gyűlölöm távol tölteni tőled az estéket...
Elviselhetetlen lenne meglátni a következő napot
Nem akarlak elveszíteni téged!
Nem akarlak elveszíteni, abba én belepusztulok...
Πως φτάσαμε ως εδώ
εμείς να μη μιλάμε.
Πως φτάσαμε ως εδώ
δυο ξένοι να γυρνάμε.
Χωρίς εσένα εγώ,
δε θέλω να υπάρχω.
Ποια ζωή μπορώ
χωρίς εσένα να ‘χω.
Hogyan jutottunk el idáig,
hogy ketten, ne tudjunk szóba állni...?!
Idáig, hogyan érhettünk el mára,
Hogy egymásnak - mint két idegen-, úgy fordítunk hátat?
Nélküled én,
Nem akarok létezni
Milyen életet tudnék,
nélküled élni?
Δε θέλω να σε χάσω, θα χαθώ.
Από τον κόσμο θα εξαφανιστώ.
Μας δένουνε πολλά και πώς να σε ξεχάσω.
Δε θέλω να σε χάσω, θα χαθώ.
Τα βράδια μου μακριά σου τα μισώ.
Το αύριο που θα ‘ρθει δεν αντέχω να το δω.
Δε θέλω να σε χάσω,
δε θέλω να σε χάσω, θα χαθώ.
Nem akarlak elveszíteni, abba én belepusztulok!
Eltűnök majd ebből a világból, ha ki nem futok
Sok minden összeköt minket, emiatt, felejteni sem tudok!
Nem akarlak elveszíteni, abba én belepusztulok!
Gyűlölöm távol tölteni tőled az estéket...
Elviselhetetlen lenne meglátni a következő napot
Nem akarlak elveszíteni téged!
Nem akarlak elveszíteni, abba én belepusztulok...
Stratos: Ismét csak HÁLÁS KÖSZÖNET Asetrinek a fordításért!
Nincs beírva úticél.
nem ismertél rá...! 
Válasz a #77403. hsz-ra
remélem, a többi nótája is ilyen ütõs!
