Στίχοι: Νίκος Γρίτσης
Μουσική: Γιώργος Σαμπάνης
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Μαζωνάκης
Κάθε αγάπη κάπου τελειώνει,
δεν είναι ανάγκη να μας πληγώνει
Διάλεξες δρόμο πήρες κατεύθυνση,
άλλη πορεία έχω εγώ
Minden szerelem, valahol egyszer véget ér,
arra, hogy fájó sebet ejtsen rajtunk; nincsen szükség!
Te választotál egy utat, és új irányt vettél
így, csak a másik út maradt az enyém
Δεν μετανιώνω για ότι νιώσω,
τα όνειρα μου θα προσγειώσω
και την καρδιά μου στην αναμέτρηση,
θα την νικήσω με το μυαλό
και μια σταγόνα εγωισμό.
Én nem sajnálom, akármit is érzek,
az álmaimat majd kirakodom
és a szívemet az elszámolásnál,
meggyőzöm majd, az eszemmel
és egy cseppnyi önzéssel.
Δύσκολα φεγγάρια, έκανα παζάρια λύπες και χαρές
μου'κοψαν τα χέρια, σώματα, μαχαίρια και ψυχές
Δύσκολα φεγγάρια πάτησα τα χνάρια της καταστροφής
με το αίμα κρύο θέλω το αντίο να μου πεις.
Keserves holdas éjszakák, kirakodó vásárt csinálok a sok bánatból és az örömből
levágták a kezeimet, testek, megkéselt lelkek darabjai szerte
Nehéz holdas éjszakákon a katasztrófa nyomdokán lépdeltem
Azt szeretném, ha kimondanád hidegvérrel: - Ég veled!
Καταλαβαίνεις, καταλαβαίνω,
άμυνες έχω δεν αρρωσταίνω,
την στεναχώρια να μην περάσουμε,
είδα μαζί σου τόσα πολλά,
θα 'θελα πάντα να΄σαι καλά.
Te érted, én is értem,
védett vagyok, s meg nem betegszem,
Ne szomorkodjunk hát, értelme nincsen
Annyi minden szépet átéltem veled,
s azt szeretném, ha eztán is mindig jól lennél...
Δύσκολα φεγγάρια, έκανα παζάρια λύπες και χαρές
μου 'κοψαν τα χέρια,σώματα,μαχαίρια και ψυχές
Δύσκολα φεγγάρια πάτησα τα χνάρια της καταστροφής
με το αίμα κρύο θέλω το αντίο να μου πεις.
Nehéz holdas éjszakák, kirakodó bazárt csinálok a sok bánatból és az örömből
levágták a kezeimet, mindenütt testek, megkéselt lelkek darabjai heverenek
Nehéz holdas éjszakákon a katasztrófa nyomdokán lépdeltem
Azt szeretném, ha kimondanád hidegvérrel: - Ég veled!
Δύσκολα φεγγάρια, έκανα παζάρια λύπες και χαρές
μου 'κοψαν τα χέρια, σώματα, μαχαίρια και ψυχές
Δύσκολα φεγγάρια πάτησα τα χνάρια της καταστροφής
με το αίμα κρύο θέλω το αντίο να μου πεις.
Kemény holdas éjszakák, kirakodó vásárt csinálok a sok bánatból és az örömből
levágták a kezeimet, testek, megkéselt darabjai a lelkeknek
Nehéz holdas éjszakákon a katasztrófa nyomdokán lépdeltem
Azt szeretném, hogy mondd ki hidegvérrel: - Ég veled!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2011-01-25 15:41:11), összesen 7 alkalommal
Στίχοι: Θοδωρής Μαραντίνης
Μουσική: Θοδωρής Μαραντίνης
Πρώτη εκτέλεση: Onirama
Ίσως δεν έπρεπε να ελπίζω, μόνο να προσπαθώ
Δεν έπρεπε να αγγίζω κι έτσι απλά να περνώ
Το βλέμμα μου να ρίχνω και να λέω ευχαριστώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Talán nem kellett volna remélnem, csak próbálkoznom
Nem kellett volna hozzá érnem, s csak úgy, egyszerűen elhaladnom
A tekintetem odavetnem, s csak köszönetet mondanom
Nem bírom, majd meg bolondulok!
Ίσως δεν έπρεπε να πω τόσο νωρίς το "σ' αγαπώ"
Δεν έπρεπε να πίνω στο όνομα σου νερό
Να μείνω λίγο ακόμα γι' άλλο ένα ποτό
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Talán a "szeretlek"-et, nem kellett volna ily korán kimondanom,
És nem szabadott volna a nevedre vizet innom,
S egy másik ital miatt, még egy kicsit maradnom
Nem bírom... maj meg bolondulok!
Ό,τι ανεβαίνει κατεβαίνει μια μέρα
Κι ό,τι τελειώνει αρχίζει πάλι ξανά
Μα όταν γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός θα' μαι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Ami fenn van egyszer, lenn is lesz egy napon
És ami egyszer véget ér, újra indul ismét
De amikor fordul a kerék, a szerencsétlen én maradok
Nem bírom, ebbe bele bolondulok én!
Ίσως δεν έπρεπε να παίξω με τη μοίρα μου κρυφτό
Όσα δεν ξέρεις να σου λέω πως τα ξέρω εγώ
Κι όνειρα πριν κάνω να ρωτάω το Θεό
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Lehet, hogy nem kellett volna a Sorssal bújocskát játszanom
S amiről nem tudsz, arról azt mondani, hogy én viszont tudom
És mielőtt álmodoznék, meg kellene kérdeznem Istent,
Nem bírom, ebbe bele bolondulok!
Ίσως δεν έπρεπε ν' αγγίξω το δικό σου ουρανό
Να ρίξω μαύρη πέτρα και ν' αποκοιμηθώ
Να ψάχνω την αγάπη στη συνήθεια κι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Talán nem kellett volna hozzáérnem az égboltodhoz
Vagy legördítenem egy fekete követ, és örökre elaludnom
És szerelem után kutatni, csupán a megszokott módon
Nem bírom tovább, megbolondulok!
Ό,τι ανεβαίνει κατεβαίνει μια μέρα
Κι ό,τι τελειώνει αρχίζει πάλι ξανά
Μα όταν γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός θα' μαι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Ami fenn van egyszer, lenn is lesz egy napon
És ami egyszer véget ér, újra indul ismét
De amikor fordul a kerék, a szerencsétlen én maradok
Nem bírom, ebbe bele bolondulok én!
Θα τρελαθώ, θα τρελαθώ, θα τρελαθώ
Belebolondulok, bolond leszek, megbolondulok!
Ό,τι ανεβαίνει κατεβαίνει μια μέρα
Κι ό,τι τελειώνει αρχίζει πάλι ξανά
Μα όταν γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός θα' μαι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Ami fenn van egyszer, lenn is lesz egy napon
És ami egyszer véget ér, újra indul ismét
De amikor fordul a kerék, a szerencsétlen én maradok
Nem bírom, ebbe bele bolondulok én!
Κι ένας Θεός ξέρει τι μας περιμένει
Κι αν πίσω ρέμα και πιο κάτω ο γκρεμός
Κι αν δε γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός πάλι εγώ
Δεν αντέχω, σβήσε το φως
És egy Isten tudja csak, mi vár reánk még
És ha hátul a patak, és még arrébb, lent, a szakadék
És ha nem fordul a kerék, megint én leszek a szerencsétlen szegény
Nem bírom tovább, oltsd el a fényt!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2011-04-08 13:08:30), összesen 4 alkalommal
Ποσο ωραία μάτια έχεις / Milyen gyönyörűek a szemeid!
Στίχοι: Nivo
Μουσική: Nivo
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Με κοιτάς χαμογελάς
έχεις κάτι φωτεινό
Μου μιλάς κι έτσι με πας
ταξίδια με το νου
σε κοιτώ κι είμαι αλλού
Mosolyogva nézel engem,
s valami fény ragyog szemedben
Beszélsz hozzám, s közben
utazni viszel az elmében,
téged nézlek, de máshol vagyok én...
Πόσο ωραία μάτια έχεις
πόσο ωραία με κοιτάς
πόσο μου αρέσει να μιλάς
Πόσο ωραία χείλη έχεις
πόσο ωραία μυρωδιά
φίλα με για όλη τη βραδιά
A szemeid milyen gyönyörűek,
milyen jól esik, hogy nézel engem
nagyon tetszik nekem, ahogy beszélsz...
Az ajkad mennyire csodálatos,
milyen kellemes az illatod,
egész este csókolj engem, csak csókolj...
Σε κοιτώ χαμογελώ
έχω κάτι να σου πω
Σου μιλώ μ΄ακουμπάς
πες μου πόσο μ΄αγαπάς
Mosolygok rád és nézlek téged,
s van valami, amit el kell mondjak neked
Beszélek hozzád, megérintesz engem,
mondd meg nekem, mennyire szeretsz?
Πόσο ωραία μάτια έχεις
πόσο ωραία με κοιτάς
πόσο μου αρέσει να μιλάς
Πόσο ωραία χείλη έχεις
πόσο ωραία μυρωδιά
φίλα με για όλη τη βραδιά
A szemeid milyen gyönyörűek,
milyen jól esik, hogy nézel engem
nagyon tetszik nekem, ahogy beszélsz...
Az ajkad mennyire csodálatos,
milyen kellemes az illatod,
egész este csókolj engem, csak csókolj...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2011-01-24 08:46:20), összesen 2 alkalommal
Στίχοι: Νίκος Γρίτσης
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Άνοιξες την πόρτα για να φύγεις
Πας να με αγκαλιάσεις, μα με πνίγεις
Άλλο ένα δάκρυ να προλάβω
Όσα δεν μπορώ να καταλάβω
Kitártad az ajtót, hogy elmenj
Mintha ölelni akarnál, de szinte megfojtasz
Bár egy újabb könnycseppet érhetnék utól,
Mindazért, amit megérteni, tán soha nem tudok
Az ajtót kinyitottad, hogy elmenj
megölelnél, de én megfulladok tőled
még egy könnycsepp, hogy elviseljem
amíg megérteni nem vagyok képes...
Πες μου το καλύτερο ψέμα
Βάλ’ τα δυνατά σου στο τέρμα
Να μου ξεγελάσεις το μυαλό
Το ‘χω ανάγκη σε παρακαλώ
Να μην καταλάβω πως σε χάνω
Τον ανόητο να κάνω
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Που δεν μοιάζει με κανένα
Άσε με στην άκρη και στην τύχη
Ένα ακόμα παραμύθι
Mondd el a legjobb hazugságodat
Dobd be végül magad annyira, amennyire csak tudod!
Hogy némi trükkel, becsaphasd az elmém
Szükségem volna rá, így hát: légy szíves...!
Hogy fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
Hogy játszhassam a hülyét
Füllents, mondj hát még egy hazugságot!
Ami semmi máshoz nem hasonlítható
Hagyj itt a sarokban, és bízz a szerencsére
A következő mesédet!
A legjobb hazugságot mondd nekem,
szedd össze az erődet a végére,
bolondítsd el az én elmémet,
szükségem van rá, kérlek téged
fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
az ostobát, had' játszam el...
Egy hazugságot még mondj nekem,
ami nem hasonlít semmihez sem,
hagyj engem a sorsomra, lesz ami lesz...
talán egy újabb mese...
Δεν μπορώ να ακούσω την φωνή μου
Δεν με υπακούει το κορμί μου
Πώς να ξεπεράσω την συνήθεια
Πώς να την πιστέψω την αλήθεια
Nem bírom meghallani a hangomat
S a testem sem engedelmeskedik nekem
Hogyan tegyem túl magam a megszokásokon,
Hogyan hihetek még az igazságban?
Nem tudom a hangomat hallgatni sem,
nem engedelmeskedik nekem a testem,
az igazságot, hogy viseljem el...?
Az igazságot, hogy higgyem el...?
Πες μου το καλύτερο ψέμα
Βάλ’ τα δυνατά σου στο τέρμα
Να μου ξεγελάσεις το μυαλό
Το ‘χω ανάγκη σε παρακαλώ
Να μην καταλάβω πως σε χάνω
Τον ανόητο να κάνω
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Που δεν μοιάζει με κανένα
Άσε με στην άκρη και στην τύχη
Ένα ακόμα παραμύθι
Mondd el a legjobb hazugságodat
Dobd be végül magad annyira, amennyire csak tudod!
Hogy némi trükkel, becsaphasd az elmém
Szükségem volna rá, így hát: légy szíves...!
Hogy fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
Hogy úgy tehessek, mintha ostoba lennék
Füllents, mondj hát még egy hazugságot!
Ami semmi máshoz nem hasonlítható
Hagyj itt a sarokban, s bízd a szerencsére a többit,
A következő mesédet!
A legjobb hazugságot mondd nekem,
szedd össze az erődet a végére,
bolondítsd el az én elmémet,
szükségem van rá, kérlek téged
fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
az ostobát, had' játszam el...
Egy hazugságot még mondj nekem,
ami nem hasonlít semmihez sem,
hagyj engem a sorsomra, lesz ami lesz...
talán egy újabb mese...
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Mondj még egy újabb, hazug mesét! Egy hazugságot mondj még nekem...
Πες μου το καλύτερο ψέμα
Βάλ’ τα δυνατά σου στο τέρμα
Να μου ξεγελάσεις το μυαλό
Το ‘χω ανάγκη σε παρακαλώ
Να μην καταλάβω πως σε χάνω
Τον ανόητο να κάνω
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Που δεν μοιάζει με κανένα
Άσε με στην άκρη και στην τύχη
Ένα ακόμα παραμύθι
Mondd el a legjobb hazugságodat
Dobd be végül magad annyira, amennyire csak tudod!
Hogy némi trükkel, becsaphasd az elmém
Szükségem volna rá, így hát: légy szíves...!
Hogy fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
Hogy a hülyét tetethessem
Füllents, mondj hát még egy hazugságot!
Ami semmi máshoz nem hasonlítható
Hagyj itt a sarokban, s bízd a szerencsére a többit,
A következő mesédet!
A legjobb hazugságot mondd nekem,
szedd össze az erődet a végére,
bolondítsd el az én elmémet,
szükségem van rá, kérlek téged
fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
az ostobát, had' játszam el...
Egy hazugságot még mondj nekem,
ami nem hasonlít semmihez sem,
hagyj engem a sorsomra, lesz ami lesz...
talán egy újabb mese...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-02-11 23:01:48), összesen 9 alkalommal
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Το ΄θελα, το ΄θελα εγώ το ζήτησα
και το προσπάθησα και το κυνήγησα
Πες μου τι το ΄θελα και σ' ερωτεύτηκα
και σε αγάπησα και σ' ονειρεύτηκα
Kívántam, én kértem, én akartam
És törekedtem rá, és üldözőbe vettem...
Mondd, mit is akarhattam, és miért estem beléd?
És miért szerettem beléd, és miért álmodtam rólad?
Το ΄θελα όμως τι το ΄θελα
να πάω μόνος μου κόντρα στα κύματα
κι ύστερα από τα δύσκολα
πως θες να βγω ξανά τόσο που αγάπησα?
Kívántam, de minek is akartam
Egyedül neki menni, szembe a hullámokkal?
S aztán majd, ebből a szorult helyzetből
Hogyan másszak ki újra, ha így beléd szerettem?
Refren: Πως, πως να ξεχάσω αυτό το φως
Απ’ των ματιών σου το βυθό
πως να μπορέσω μοναχός
να πιάσω τον ωκεανό
πως να μιλήσω λογικά
που σε ζητάω παράφορα
έτσι σε αγαπάω
έτσι σε αγαπάω.... ...Ναι!
Hogyan, hogyan tudnám elfeledni a fényt
Ami a szemed mélyéről sugárzik felém?
Egymagam, hogyan tudnám
Megragadni az óceánt?
Hogyan tudnék ész érvekkel beszélni,
Amikor annyira őrülten, ilyen vadul kívánlak?
Annyira szeretlek,
Úgy imádlak...! ...Igen!
Θέλαμε, πες μου τι θέλαμε
και συναντιόμασταν και αγαπιόμασταν
Λες και δεν ξέραμε πόσο πολύπλοκα
στον κόσμο έλκονται πάντα τα αντίθετα
Akartuk! Mondd, mit is akartunk?
Minek is találkozgattunk, miért is szerelmeskedtünk?
Mintha nem is tudtuk volna, mennyire bonyolultan
vonzzák egymást a világban az ellentétek
Θα 'θελα να μην σε κοίταζα
να μην σε άγγιζα να μην σε φίλαγα
Σίγουρα θα 'ταν καλύτερα
να μην σε γνώριζα να μην σε ήξερα
Jó lett volna, ha nem néztem volna rád,
Ha nem érintettelek volna, s nem csókoltalak volna meg!
Biztosan jobb lett volna,
Ha nem ismertelek volna meg, hanem is tudtam volna rólad!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-02-11 23:03:18), összesen 7 alkalommal
Στίχοι: Αλέκος Σακελλάριος
Μουσική: Γιάννης Σπανός
Πρώτη εκτέλεση: Άννα Φόνσου
Άλλες ερμηνείες: Κατερίνα Κούκα
Θέλω τα ώπα μου
θέλω τις τρέλες μου
θέλω τις τσάρκες μου με γιώτα χι
Θέλω τις μάσες μου θέλω τις φούμες μου
θέλω τις ξάπλες μου στην εξοχή
Mulatni akarok, "OPA"-ákat kiáltani!
Az őrült dolgaimat akarom művelni!
A sétálgatni akarok X.Y.-lonnal!
Tömni akarom magamba a falatokat!
Inni akarok! Ki akarok feküdni a szabadba!
Θέλω τ'αλλιώτικα
θέλω τ'απίθανα
και τα παράξενα
πού'χει η ζωή
θέλω τα γλέντια μου
και τα ξενύχτια μου
θέλω τα όργανα
ως το πρωί
Akarom a másságot, a változatosságot
A véletlen szerűséget akarom,
és a furcsaságokat, amit az élet hordoz!
Azt akarom, hogy mulassunk!
És egész éjjel virrasszunk!
És játsszon a zenekar,
egészen pirkadatig!
Θέλω τα αστεία μου τα καλαμπούρια μου
την σαχλαμάρα μου να τηνε πώ
Θέλω τα χάδια μου και την σφαλιάρα μου
από τον ανθρωπο που αγαπώ
Szórakozni akarok a hülye vicceimen, a baromságaimon,
a zöldségeimen, amiket elmesélnék
Ölelni akarok, és jár is az a pofon nekem
Attól az embertől, akit úgy szeretek!
Θέλω τα πείσματα θέλω τις ζήλιες μου
και τις κορδέλες μου τις πονηρές
Θέλω τα όμορφα θέλω τα ήσυχα
θέλω τις τρέλες μου τις ζωηρές
Veszekedni akarok, féltékenykedni
És ravaszul bonyolítanám a szálakat
Akarom a szépet, akarom a nyugalmat
És ki akarom élni a vidám őrületemet!
Még fél perc sem kellett, - nem csaltam - és megvan a jó válasz, remélem.
Στα λιμάνια ανάψανε φωτιές. A kikötőben tüzek gyultak.
Gyönyörü hangján énekel: Theodoridou Natasa.
Stratos: Mivel ez a dal, le lett már fordítva...
- lásd, a Dalfordítások Tartalomjegyzéke topicot!-
https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=106636#106636
...ezért ide majd - alulra -, utólag, egy másik dalt fogok illeszteni...!
...de a fonetikát is felrakom majd - a korábbi helyre -, (a kedvedért!)!
Στίχοι: Ποσειδώνας Γιαννόπουλος
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Νατάσα Θεοδωρίδου
Το ξέρω πως τελειώνει το όνειρο αυτό
το ξέρω πως δε βρίσκεις λιμάνι πια εδώ.
Μα θα 'ρθω να σε ψάξω και να σε δοκιμάσω
μ' ένα σ' αγαπώ.
Tudom, hogy ez az álom véget ér
Tudom, hogy itt, már nem lelsz kikötőre többé.
De eljövök majd, hogy felkeresselek, és próbára tegyelek
azzal, hogy kimondom egyszer: "Szeretlek".
Με τη βροχή στο σπίτι σου θα περιμένω
σαν ουρανός που κλαίει θα επιμένω.
Οι στάλες της στο πρόσωπο θα μ' ακουμπάνε
και στην καρδιά παλιές ευχές θα μου ξυπνάνε.
Αχ! Να 'σουνα βροχή στην άδεια τη ζωή μου
στον ουρανό να με πηγαίνεις ψυχή μου.
Amikor eső hull, úgy várlak majd otthonodban
mint a mennybolt, ami sír; kitartóan.
Az arcomat érik majd az esőcseppek ,
s a szívemben, régi kívánságokat ébresztenek.
Ah! Bár volnál esője, a sivár életemnek,
hogy az egekbe emelj magaddal, kicsi lelkem!
Το ξέρω ότι κάνω βουτιά μες στο κενό
το ξέρω πάλι μόνη τα βράδια θα γυρνώ.
Μα ίσως μια λέξη μες στην καρδιά σου τρέξει
και πεις το σ' αγαπώ.
Tudom, hogy egyenesen a semmibe ugrom,
tudom, hogy át az éjszakákat, ismét egyedül kódorgom.
De talán egy szó, valahogy majd a szívedbe szalad...
...és azt, hogy szeretlek; mégis kimondod majd!
Στίχοι: Ελεάνα Βραχάλη
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πέρασε κι αυτό το καλοκαίρι
κι απορώ πως τα 'χω καταφέρει.
Τελικά ο άνθρωπος μπορεί
να νικήσει κάθε λογική
Πέρασε κι αυτό το καλοκαίρι
ποιος αέρας πίσω θα σε φέρει.
Eltelt hát, ez a nyár is,
És csodálkozom, élve hogyan bírtam ki?
Végül is, képes rá az ember,
Hogy legyőzzön minden ész érvet...
Ez a nyár is eltelt,
De vajon, melyik szél hoz majd vissza téged..?
Είναι ζήτημα ζωής, πίστεψέ με
Θέλω αλλιώς πια να με δεις, αγάπησέ με
Έλα πάλι να με βρεις, φίλησέ με
Είναι ζήτημα ζωής, πίστεψέ με
Az életemről van szó, hidd el nekem,
Azt akarom, hogy másképp nézz rám, s szeress,
Gyere újra el, hogy rám találj és csókolj engem
Ez élet kérdés; higgy nekem!
Δίψαγα και μου 'βρεχαν τα χείλη
Ευτυχώς που υπάρχουνε και οι φίλοι
Να περνάει δύσκολα ο καιρός
όμως μην ρωτήσεις τι και πως
Έπεσα μια νύχτα σαν αστέρι
ποιος αέρας πίσω θα σε φέρει
Szomjaztam s megnedvesítették ajkaimat,
Még szerencse, hogy barátaim is akadnak
Hogy ha nehezen is, de az idő valahogyan elteljen
De hogy "miként, és hogyan?", azt azért ne kérdezzed meg!
Egy éjszakán, úgy hulltam le, mint egy csillag...
De téged, vajon melyik szél hoz majd vissza...?
Στίχοι: Νικηφόρος
Μουσική: Νικηφόρος
Πρώτη εκτέλεση: Νικηφόρος
Ζήσε τη στιγμή που είμαστε μαζί
μείνε ένα λεπτό γιατί ζω γι΄αυτό
Κι αν δε μ΄αγαπάς κι αν δε με πονάς
την ελπίδα μη σκορπάς μη μου το χαλάς
Éld meg a pillanatot, amikor együtt vagyunk,
maradj még egy percet, mert én ezért élek...
S ha nem szeretsz, s ha én ebbe nem halok bele,
ne szórd szét a reményt is, ne tedd tönkre nekem...
Και υποσχέσου πως θα με θυμάσαι
όπου και να΄σαι δε θα με ξεχνάς
πως θα μ΄αγκαλιάζεις δε θα μου γκρινιάζεις
όταν με συναντάς
S ígérd meg, hogy emlékezni fogsz rám,
bárhol is légy, nem fogsz elfelejteni engem...
hogy majd átölelsz, s nem fogsz siránkozni,
amikor összetalálkozol velem...
Κι αν δε το μπορείς γιατί με μισείς
κάνε μια προσπάθεια να με συγχωρείς
Ξέρω είναι δύσκολο μα καν΄το εσύ απλό
σου έχω δώσει μέγα όπλο
αγάπη που χαλάει κόσμο
S ha nem vagy képes rá, mert gyűlölsz engem,
tégy egy próbát, hogy megbocsáss nekem!
Tudom ez nehéz, de te egyszerűen csak tedd meg,
én neked adtam már egy nagy fegyvert,
ami a világot is felforgatja ... a szerelmet....
Nikiforos - Yposxesou / Iposhesou - with lyrics 2010
Szilveszterkor inkább táncoltam, mint énekeltem. De egy kis hangképzéssel nem sokkal maradnék el a "tehetségkutató" helyezetteitől. Most potolnám a jó zenét, az újabb kedvencemmel. Giannis Ploutarhost, jó hallgatni amilyen átéléssel énekel, és szerintem a hangja sem a tucathang. A Fobamai Emena Emena Mono dala, és az Őt kisérő “pengetős” zene nagyon jó.
Próbálkoztam itt megkeresni, de csak a szöveget találtam. Légyszíves Kedves Stratos hozd össze a kettőt. Köszönöm.
Μέσα στο ημίφως ως συνήθως
ταρταρούγα γυαλιά κόκκινα μαλλιά
μέσα στο ημίφως τσιγάρο αναμμένο
κι εγώ όπως πάντα εδώ περιμένω
κι εγώ όπως πάντα εδώ περιμένω
A félhomályban, mint rendesen, általában
Teknőctarka üvegek, vörös hajak állnak
Benn, a félhomályban, cigaretta izzik
S én, itt várok, ahogy mindig,
S én, itt várok ahogy mindig is...
Αλλά εσύ κάτι έχεις
είσαι εδώ μα απέχεις
από μένα από σένα
από οικεία και ξένα / x2
De téged, valami bánt
Itt vagy ugyan, de valahol máshol jársz
Tőlem, az ismerősöktől,
Tőled, s az idegenektől / x2
Μέσα στο ημίφως ως συνήθως
ταρταρούγα καρδιά κόκκινα φιλιά
μέσα στο ημίφως τσιγάρο σβησμένο
κι εγώ όπως πάντα κορμί διψασμένο
κι εγώ όπως πάντα κορμί διψασμένο
Benn, a félhomályban, mint rendesen, általában
Celluloid szívek, vörös csókok várnak
Benn, a félhomályban, elnyomott cigarettacsikkek
S én - mint mindig -, várok szomjas a szervezettel
S én - mint mindig -, várok szomjas szervezettel
Αλλά εσύ κάτι έχεις
είσαι εδώ μα απέχεις
από μένα από σένα
από οικεία και ξένα / x2
De neked, valami bajod van, látom
Itt vagy ugyan, de mégis valahol távol
Tőlem is, az ismerősöktől,
Önmagadtól is, és az idegenektől / x2
Κάτι με πιάνει τις γιορτές
μελαγχολία απ' αυτές
που σου κυκλώνουν τη ψυχή
Κι όλο ρωτάνε
αυτά που πονάνε
Az ünnepek alatt megfog engem,
valami mélabú mindabból,
ami úgy körbefonja a lelket...
S folyton azok a kérdések kínoznak,
amik örökké fájdalmat okoznak...
Στολίδια φώτα μουσικές
οι νύχτες τόσο μαγικές
σε πάρτι φίλοι με καλούν
μα νιώθω μια λύπη
και κάτι μου λείπει
Díszek, fények, szól a zene
s oly' varázslatosak az éjjelek,
a barátok buliba hívnak engem,
de közben szomorúságot érzek,
és valami úgy hiányzik nekem...
Χρόνια πολλά
χρόνια να έρθεις περιμένω
τόσα Χριστούγεννα σωπαίνω
και πέφτει χιόνι πάντα
μέσα στην καρδιά
Kívánok Boldog Éveket...!
Évek óta várom már, hogy elgyere
már annyi Karácsonyt töltöttem csendben,
s csak hull, hull a hó, örökké,
bent a szívemben...
Πρωτοχρονιά
έλα την πόρτα να χτυπήσεις
ούτε λεπτό να μην αργήσεις
αυτή θα είναι η τυχερή μου
η χρονιά
Újévkor
jöjj, s az ajtót zörgesd meg!
Egy percet se késlekedj!
Ez az év az enyém lesz,
az én Szerencse évem!
Ζευγάρια βγαίνουν και γελούν
και χέρι χέρι περπατούν
ατμόσφαιρα γιορταστική
στους δρόμους στη πόλη
χαρά έχουν όλοι
Párok jönnek ki mosolyogva,
és kéz a kézben sétálnak sorba...
ünnepi hangulat tombol,
át az utcákon, át a városon,
s most mindenki boldog...
Μα εγώ μονάχος τριγυρνώ
βιτρίνες άσκοπα κοιτώ
δεν έχω κάποια αγκαλιά
και λέω στο αστέρι
εδώ να σε φέρει
De én egyedül kószálok,
s céltalanul kirakatokat bámulok,
közben senki nem ölel át engem...
s így, a Szerencsecsillagomat kérlelem,
hogy hozzon el téged, ide, nekem...!
Με κοιτάς, σε κοιτώ και κρυφά χαμογελώ / rám nézel, én rád nézek és titkon mosolygok
μέσα μου νιώθω τόσο ευτυχισμένη / belül olyan boldognak érzem magam
με κερνάς το φιλί που λαχτάρησα πολύ / olyan csókot adsz, amire régóta áhítozok
σαν κρασί την καρδούλα μου γλυκαίνει / mely megédesíti kicsi szívem, mint a bor
Με ρωτάς να σου πω αν αλήθεια σ' αγαπώ / azt kéred, mondjam el, hogy igazán szeretlek-e
με ρωτάς τι σημαίνεις για εμένα / azt kérded, mit jelentesz nekem
με ρωτάς να σου πω πώς θα ήμουνα εγώ / azt kéred, mondjam el, milyen lenne az életem
στη ζωή αν δε γνώριζα εσένα / ha nem ismeretlek volna meg téged
Φαντάσου απλά το ράδιο χωρίς τραγούδια / egyszerűen képzeld el a rádiót dalok nélkül
φαντάσου απλά την άνοιξη χωρίς λουλούδια / egyszerűen képzeld el a tavaszt virágok nélkül
φαντάσου απλά σταθμούς χωρίς να υπάρχουν τρένα / egyszerűen képzeld el a pályaudvart vonatok nélkül
έτσι θα 'μουνα χωρίς εσένα / ilyen lennék nélküled
Φαντάσου απλά μια καραμέλα δίχως γλύκα / egyszerűen képzelj el egy karamellt, mely nem édes
φαντάσου απλά ένα καφέ γεμάτο πίκρα / egyszerűen képzelj el egy kávét, mely teljesen keserű
ίσως μετά να καταλάβεις πως το θέμα / és aztán talán megérted, hogy a lényeg
είναι να 'χω εσένα / nekem csak az, hogy veled legyek
Με ρωτάς να σου πω αν αλήθεια σ' αγαπώ / azt kéred, mondjam el, hogy igazán szeretlek-e
κι αν ποτέ με αφήσεις πώς θα νιώσω / és ha valaha elhagynál, mit éreznék
με ρωτάς να σου πω τόσα πράγματα κι εγώ / azt kéred, mondjam el, hasonló dolgokról mit gondolok
προσπαθώ μια ιδέα να σου δώσω / de én csak ötleteket próbálok adni
Φαντάσου απλά το ράδιο χωρίς τραγούδια / egyszerűen képzeld el a rádiót dalok nélkül
φαντάσου απλά την άνοιξη χωρίς λουλούδια / egyszerűen képzeld el a tavaszt virágok nélkül
φαντάσου απλά σταθμούς χωρίς να υπάρχουν τρένα / egyszerűen képzeld el a pályaudvart vonatok nélkül
έτσι θα 'μουνα χωρίς εσένα / ilyen lennék nélküled
Φαντάσου απλά μια καραμέλα δίχως γλύκα / egyszerűen képzelj el egy karamellt, mely nem édes
φαντάσου απλά ένα καφέ γεμάτο πίκρα / egyszerűen képzelj el egy kávét, mely teljesen keserű
ίσως μετά να καταλάβεις πως το θέμα / és aztán talán megérted, hogy a lényeg
είναι να 'χω εσένα / nekem csak az, hogy veled legyek
Νύχτα δεμένη με σκοινιά,
που κόλλησε και δε θα ξημερώσει,
και της ζωής μου το φονιά,
τον ψάχνω για να με αποτελειώσει.
Az Éj, le lehet kötve kötelekkel,
Mivel leragadt, és ezért nem virrad meg,
És én, életem gyilkosát keresem,
Hogy végleg végezzen velem.
Οι φίλοι μου σκορπίσανε,
το πρόβλημα το λύσανε,
μιλώντας συνεχώς στα κινητά.
Ο κόσμος τώρα άδειασε,
τι γρήγορα που βράδιασε,
κανένας πια για 'μένα δε ρωτά.
A barátaim szétszóródtak
A problémát letudták azzal,
Hogy folyamatosan mobilokon tárgyaltak.
A világ most kiürült,
Milyen gyorsan besötétedett,
De engem, már senki nem keres...
Και είμαι μόνος,
εγώ κι ο χρόνος,
αυτό που ψάχνω δεν υπάρχει τώρα πια.
Και είμαι μόνος,
εγώ κι χρόνος,
και κάποια όνειρα που πήρανε φωτιά.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
Mert amit keresek, nem létezik már.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
És némi álmokkal, amik tüzet fogtak már.
Σαν το φαντάρο στη σκοπιά,
χαράζω τη σιωπή μ' ένα μαχαίρι,
τί περιμένω τώρα πια,
κανείς δε μ' αγαπά και δε με ξέρει.
Mint egy katona az őrségen,
Kifaragom a csendet egy késsel
Mire várok most, mire?
Senki nem szeret, és én nem ismer...
Οι φίλοι μου σκορπίσανε,
το πρόβλημα το λύσανε,
μιλώντας συνεχώς στα κινητά.
Ο κόσμος τώρα άδειασε,
τι γρήγορα που βράδιασε,
κανένας πια για 'μένα δε ρωτά.
A barátaim széjjel szóródtak
A problémát megoldották azzal,
Hogy folyamatosan mobilokon tárgyaltak.
A világ mostanra kiürült,
Milyen gyorsan besötétedett!
De rólam, már senki nem kérdez...
Και είμαι μόνος,
εγώ κι ο χρόνος,
αυτό που ψάχνω δεν υπάρχει τώρα πια.
Και είμαι μόνος,
εγώ κι χρόνος,
και κάποια όνειρα που πήρανε φωτιά.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
Mert amit keresek, nem létezik már.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
És némi álmokkal, amik tüzet fogtak már.
Nincs beírva úticél.
Most potolnám a jó zenét, az újabb kedvencemmel. Giannis Ploutarhost, jó hallgatni amilyen átéléssel énekel, és szerintem a hangja sem a tucathang. A Fobamai Emena Emena Mono dala, és az Őt kisérő “pengetős” 
Köszönöm.
