Στίχοι: Κώστας Βίρβος
Πρώτη εκτέλεση: Γρηγόρης Μπιθικώτσης
Ρίξε μια ζαριά καλή και για μένα βρε ζωή / Ríkse mjá zarjá kalí ke já ména vre zoí
Φέρε και καμιά εξάρες, φτάνουν πια ντόρτια και δυάρες / Fére ke kamjá eksáres, ftánun pjá dórtjá ke dhjáres
Φτάνουν πια τόσοι καημοί / Ftánun pjá tósi kajmí
Φέρε και καμιά εξάρες, φτάνουν πια ντόρτια και δυάρες / Fére ke kamjá eksáres, ftánun pjá dórtja ke dhjáres
Φτάνουν πια τόσοι καημοί / Ftánun pjá tósi kajmí
Hej, Élet! Szórj végre a számomra is egy jó dobást a kockáiddal!
Néha hozz pár hatost, elég már a négyesekből, és a kettesekből!
Elég már, nem kell ennyi bánat!
Hozz pár hatost, elég már a négyesekből, és a kettesekből!
Elég már, a mérhetetlen bánat!
Ρίξε μια ζαριά καλή και για μένα βρε ζωή / Ríkse mjá zarjá kalí ke já ména vre zoí
Και για μένα βρε ζωή ρίξε μια ζαριά καλή / Ke já ména vre zoí ríkse mjá zarjá kalí
Hej, Élet! Szórj végre a kockáiddal nékem is egy jó nagyot!
Számomra is, Élet! Szórj a kockákkal egy jót!
Φίλος και λαβωματιά κι ειν' η αγάπη μου φωτιά / Fílos ke lavomatjá ki in' i aghápi mu fotjá
Πού να πω τα βάσανά μου, πού να πω τα μυστικά μου / Pú na po ta vásaná mu, pú na po ta mistiká mu
που μου καίνε την καρδιά / pu mu kéne tin kardhjá
Barát, sebesülés és a szerelemem is maga a tűz, igen!
Ám, hol mondhatnám el a gyötrelmeimet, a fájó titkaimat, s kinek?
Amik úgy égetik a szívem?
Ρίξε μια ζαριά καλή και για μένα βρε ζωή / Ríkse mjá zarjá kalí ke já ména vre zoí
Και για μένα βρε ζωή ρίξε μια ζαριά καλή / Ke já ména vre zoí ríkse mjá zarjá kalí
Hej, Élet! Szórj végre a kockáiddal nékem is egy jó dobást!
Számomra is, Élet! Szórj végre valami jó dobást!
Δεν είμαι παιδί κακό, γιατί θέλεις να πονώ / Dhén íme pedhí kakó, jatí thélis na ponó
Έφτασε η ψυχή στο στόμα, μ' ένα ασσόδυο ακόμα / Éftase i psihí sto stóma, m' éna assódhio akóma
απ' τον κόσμο θα χαθώ / ap' ton kózmo thá hathó
Nem vagyok rossz gyerek, miért kívánod a fájdalmam?
A lélek már a szájig ért el, még egy utólsó - mindent elsöprő - dobással,
Eltűnök ebből a világból…
Ρίξε μια ζαριά καλή και για μένα βρε ζωή / Ríkse mjá zarjá kalí ke já ména vre zoí
Και για μένα βρε ζωή ρίξε μια ζαριά καλή / Ke já ména vre zoí ríkse mjá zarjá kalí
Hej, Élet! Szórj végre a kockáiddal nékem is egy jó nagyot!
Számomra is, Élet! Szórj a kockákkal egy jót!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2023-02-07 02:10:15), összesen 1 alkalommal
Μας ενώνει κάτι μοναδικό / Mas enóni káti monadhikó
και ας χωρίσαν οι ζωές μας μια μέρα / ke as horísan i zoés mas mja méra
Ήταν έρωτας από άλλο υλικό / Ítan érotas apó állo ilikó
κάτι ακόμα υπάρχει εδώ στον αέρα / káti akóma ipárhi edhó ston aéra
Και αν αλλάξει την φορά της η Γη / Ke an alláksi tin forá tis i Ji
και αν με άλλες αγκαλιές ενωθούμε / ke an me álles angaljés enothúme
Στο ταξίδι μου η πυξίδα είσαι εσύ / Sto taksídhi mu i piksídha íse esi
είναι κρίμα απ' το Θεό να χαθούμε / íne kríma áp 'to Theó na hathúme
Bennünket valami különleges egyesít
Még ha életünk útjai külön is váltak egy napon
Szerelem volt az, más anyagból
És még valami itt van abból, a levegőben
Még ha a Föld meg is változtatná a forgását
S ha mások öleléseivel is egyesülnénk
Az utamon, az iránytű Te vagy!
Kár volna elvesznünk Isten - és egymás - elől…
Που και που να περνάς / Pu ke pu na pernás
Να αντικρύζω τα μάτια σου / Na andikrízo ta mátja su
Τα σπασμένα κομμάτια σου / Ta spazména kommátja su
Να τα ενώνεις εδώ / Na ta enónis edhó
Που και που να περνάς / Pu ke pu na pernás
Να μαθαίνω τα νέα σου / Na mathéno ta néa su
Η καινούρια παρέα σου / I kenúrja paréa su
Αν σε νιώθει όσο εγώ / An se njóthi óso eghó
Néha-néha, erre járhatnál
Hogy szembesülhessek a szemeiddel
Hogy a széjjeltört darabjaidat
Itt egyesítsd, nálam!
Néha-néha, erre járhatnál
Hogy újakat hallhassak felőled
Hogy az új barátaid, vajon
Úgy éreznek-e irántad, mint ahogyan én?
Μας ενώνει κάτι ξεχωριστό / Mas enóni káti ksehoristó
Το γνωρίζουμε καλά και οι δυο μας / To ghnorízume kalá ké i dhjo mas
το δικό μας το μικρό μυστικό / to dhikó mas to mikró mistikó
Για να έχουμε και κάτι δικό μας / Já na éhume ke káti dhikó mas
Και αν ο ήλιος πια δεν θα ξαναβγεί / Ke an o íljos pjá dhen tha ksanavjí
και αν δεν έχουμε επικοινωνία / ke an dhen éhume epikinonía
Θέλω κάποιες νύχτες ιδιωτικές / Thélo kápjes níhtes idhjotikés
να θυμόμαστε την τότε ιστορία / na thimómaste tin tóte istoría
Bennünket valami különleges egyesít
Ismerjük mi jól, mind a ketten,
A mi kis titkunkat.
Ahhoz, hogy valami a miénk maradjon
Még ha a nap nem is jön fel újra többé
Még ha nem is érintkezünk többé
Jó volna néhány "privát" éjszaka
Hogy emlékezzünk az akkor történetre
Που και που να περνάς / Pu ke pu na pernás
Να αντικρύζω τα μάτια σου / Na andikrízo ta mátja su
Τα σπασμένα κομμάτια σου / Ta spazména kommátja su
Να τα ενώνεις εδώ / Na ta enónis edhó
Που και που να περνάς / Pu ke pu na pernás
Να μαθαίνω τα νέα σου / Na mathéno ta néa su
Η καινούρια παρέα σου / I kenúrja paréa su
Αν σε νιώθει όσο εγώ / An se njóthi óso eghó / x2
Néha-néha, erre járhatnál
Hogy szembesülhessek a szemeiddel
Hogy az összetört darabjaidat
Itt egyesítsd, nálam!
Néha-néha, erre járhatnál
Hogy újakat hallhassak felőled
Hogy az új barátaid, vajon
Úgy éreznek-e irántad, mint ahogyan én? / x2
Δεν θέλω αλλο
κατι πλευρες μου σκοτεινες
που ζουν σαν πρωτες
τις τελευταιες μας σκηνες
δεν θελω αλλο
να εξηγώ καθε φυγη
επιστροφες σου του τηλεφωνου τη σιωπη
Nem akarom többé
a sötét oldalaimat
amelyek úgy élik mint az elején
az utolsó jeleneteinket
nem akarok többé
megmagyarázni minden menekülést
a csendes telefonhívásaid visszatérését
δεν τα θελω πως αντεχω
τις γιορτες που ζω και απεχω
πριν μισήσω την αγάπη
και ότι γύρω μου υπαρχει
nem akarom őket hogy viseljem el
a bulikat amiket megélek és ahol időzök
mielőtt megutálom a szerelmet
és mindent ami körülöttem van
κατι δυνατό να σε ξεχασω
σε αλλο ουρανό να αποδράσω
εντονα κι απλα παλι να ζήσω
με αλλη αγκαλια να σε νικήσω
κατι δυνατό να σε διαγράψω
να μην ειμαι εδω να μη σε ψάξω
κατι να συμβεί σε σενα να μοιάσω
κατι δυνατο να σε ξεχάσω
valami erős kell hogy elfelejtselek
hogy egy másik égre meneküljek
intenzíven és egyszerűen éljek újra
egy másik öleléssel legyőzzelek
valami erős kell hogy kitöröljelek
hogy ne legyek itt ne keresselek
valami történjen hogy hozzád hasonlítsak
valami erős kell hogy elfelejtselek
δεν θέλω αλλο
να λυνω ανιγματα σου πια
να αναρωτιεμαι αν ειναι λιγα τα βαθια
δε θελω αλλο να δινω μαχη να σε δω
να υπερβάλλεις και να το βρίσκω λογικό
nem akarom többé
megoldani a feladataidat
azon tűnődni hogy a mélyben lenni vajon kevés e
Nem akarok többé harcolni hogy lássalak
hogy te túlozz és én ezt logikusnak találjam
δεν τα θέλω πως αντέχω
τις γιορτές που ζω κι απέχω
πριν μισήσω την αγάπη
και ότι γύρω μου υπαρχει
nem akarom őket hogy viseljem el
a bulikat amiket megélek és ahol időzök
mielőtt megutálom a szerelmet
és mindent ami körülöttem van
κατι δυνατό να σε ξεχασω
σε αλλο ουρανό να αποδράσω
εντονα κι απλα παλι να ζήσω
με αλλη αγκαλια να σε νικήσω
κατι δυνατό να σε διαγράψω
να μην ειμαι εδω να μη σε ψάξω
κατι να συμβεί σε ΄σενα να μοιάσω
κατι δυνατο να σε ξεχάσω
valami erős kell hogy elfelejtselek
hogy egy másik égre meneküljek
intenzíven és egyszerűen éljek újra
egy másik öleléssel legyőzzelek
valami erős kell hogy kitöröljelek
hogy ne legyek itt ne keresselek
valami történjen hogy hozzád hasonlítsak
valami erős kell hogy elfelejtselek
Ήταν γραφτό ήταν απλό
Ήταν μοιραίο για τους δυο μας
Κι όταν τολμάς όρια να σπας
Λες πως το αύριο είναι δικό μας
Meg volt írva, egyszerű volt
Ez volt a kettőnk sorsa
És ha mersz határokat törsz
Azt mondod hogy a holnap a miénk
Εμείς δε θα χωρίσουμε ποτέ
Ακόμα και αν δεν είμαστε μαζί
Για πάντα θα μας δίνει αυτό το ναι
Που ορκίστηκε το σώμα στη ψυχή
Εμείς δε θα χωρίσουμε ποτέ
Καρδιά μου μη φοβάσαι στο χω πει
Όπως και να τα φέρει η ζωή
Εμείς δε θα χωρίσουμε ποτέ
Mi nem válunk el soha egymástól
Akkor sem ha nem vagyunk együtt
Örökre a miénk ez az igen
Amit a test a léleknek esküdött
Mi nem válunk el soha egymástól
Szivem mondtam neked hogy ne félj
Bármit is hozzon az élet
Mi nem válunk el soha egymástól
Ήταν απλός μοναδικό
Ήταν γραφτό για μας μωρό μου
Μια κυριακή σε μια στιγμή
Άλλαξες το προορισμό μου
Egyszerű volt, egyedi
Meg volt írva számunkra kedvesem
Egy vasárnap egyetlen pillanatban
Megváltoztattad a sorsom
Μόνα τους δακρύζουνε τα μάτια
κι αναρωτιέμαι απ'τα κομμάτια
αν γεννηθεί ξανά φωτιά
Να ξαναγυρίσω πάλι πίσω
στιγμές θέλω να ξαναζήσω
που μου΄δινες μόνο χαρά
Egyedül sírnak a szemek
És azon tűnődöm vajon a darabkákból
születik e újra tűz
Vissza akarok térni újra
ismét át akarom élni a perceket
amikor csak örömet adtál nekem
Θέλω όλα να αλλάξουνε
νά'ναι όπως ήταν παλιά
να χαμογελάσω και να μην πονέσω άλλο πια
Θέλω να ξεχάσω αυτά που πέρασα στο παρελθόν
μια καινούργια αρχή να κάνω και να ζήσω το παρόν
Μα πώς να σε πιστέψω;
Πρέπει να παλέψω
Κι αν γυρίσεις πίσω
όλα να τα σβήσω
Azt akarom hogy minden megváltozzon
hogy olyan legyen mint régen
nevetni akarok és nem fájdalmat érezni többé
El akarom felejteni amit átéltem a múltban
új kezdetet létrehozni és a jelenben élni
De hogy higyjek neked?
Harcolnom kell
És ha visszatérsz
eltörölnöm mindent
Πέφτω εύκολα μεσ'στο κενό
Αγάπη μου σου λέω γι'αυτό
το δρόμο μόνος μου θα βρω
Τέλος βάζω τώρα πια στα λόγια
να βγω θέλω από τα υπόγεια
που είχα κρυφτεί τόσο καιρό.
Könnyen beleesem az ürességbe
Szerelmem ezért mondom neked
az utat megtalálom saját magam
Véget vetek a szavaknak
Elő akarok jönni a sötétségből
ahol oly sokáig rejtőzködtem
Θέλω όλα να αλλάξουνε
νά'ναι όπως ήταν παλιά
να χαμογελάσω και να μην πονέσω άλλο πια
Θέλω να ξεχάσω αυτά που πέρασα στο παρελθόν
μια καινούργια αρχή να κάνω και να ζήσω το παρόν
Μα πώς να σε πιστέψω;
Πρέπει να παλέψω
Κι αν γυρίσεις πίσω
όλα να τα σβήσω
Azt akarom hogy minden megváltozzon
hogy olyan legyen mint régen
nevetni akarok és nem fájdalmat érezni többé
El akarom felejteni amit átéltem a múltban
új kezdetet létrehozni és a jelenben élni
De hogy higyjek neked?
Harcolnom kell
És ha visszatérsz
eltörölnöm mindent
Στίχοι: Γεράσιμος Ευαγγελάτος
Μουσική: Θέμης Καραμουρατίδης
Πρώτη εκτέλεση: Νατάσα Μποφίλιου
Κοίτα εγώ, αν μου επιτρέπεις / Kíta eghó, an mu epitrépis
δεν είμαι μόνο αυτό που βλέπεις / dhen íme móno aftó pu vlépis
Κι είναι φορές που αναρωτιέμαι / Ki íne forés pu anarotjéme
πώς καταφέρνω και κρατιέμαι / pós kataférno ke kratjéme
Nézz rám, ha megengeded...
Én nem csak olyan vagyok, amilyennek látsz
És olykor, alkalmanként, önmagamtól kérdem,
Hogyan bírom, így, tartani magam?
Του το κρατάω αυτού του κόσμου / Tu to kratáo aftú tu kózmu
που δε μου ανήκει ο εαυτός μου / pu dhe mu aníki o eaftós mu
Γι' αυτό τα δίχτυα που του ρίχνω / Ji' aftó ta dhíhtja pu tu ríhno
είναι όσα θέλω εγώ να δείχνω / íne ósa thélo eghó na dhíhno
Tartom én, e világ számára
melyet nem visel el az öntudatom
Ezért a hálók, amiket reá vetek
Ennyi csak, amit én mutatni akarok
Κοίτα εγώ αν θες να ξέρεις / Kíta eghó an thes na kséris
είμαι όλα αυτά που αναφέρεις / íme óla aftá pu anaféris
Μόνο που κάπου κατά βάθος / Móno pu kápu katá váthos
όποιος με ξέρει κάνει λάθος / ópjos me kséri káni láthos
Figyelj csak, ha tudni akarod,
Én vagyok minden, amit említesz
Csakhogy, valahol, mélyen
aki csak ismer engem; téved!
Του το κρατάω αυτού του κόσμου / Tu to kratáo aftú tu kózmu
που δε μου ανήκει ο εαυτός μου / pu dhe mu aníki o eaftós mu
Γι' αυτό τα δίχτυα που του ρίχνω / Ji' aftó ta díhtia pu tu ríhno
είναι όσα θέλω εγώ να δείχνω / íne ósa thélo eghó na díhno
Tartom én, e világ számára
melyet nem visel el az öntudatom
Ezért a hálók, amiket reá vetek
Ennyi csak, amit én mutatni akarok
Είμαι καλά, κοίτα με άλλαξα
Με απάλλαξα απ’ ό,τι με πονά
Βρήκε τη θέση της, το χτύπο της
Και πάλι η καρδιά
Δεν έγινε που λες καμιά ζημιά
Είμαι καλά για σένα πια δε νοιάζομαι
Μπροστά κοιτάω, δε σταματάω
Δε σε χρειάζομαι
Jól vagyok, nézz rám, megváltoztam
Megszabadítottam magam attól ami fáj
A szívem újra megtalálta
a helyét, a dobogását
Nem történt meg az amit mondasz, semmilyen kár
Jól vagyok, te már nem érdekelsz többé
Előre nézek, meg sem állok
Nincs rád szükségem
Ποιόν κοροιδεύω
Κανέναν άλλον μονάχα εμένα
Χειροτερεύω
μέρα τη μέρα χωρίς εσένα
Κι αν με ξοδεύω
σε δήθεν αγάπες,σε βράδια στημένα
Δεν κοροϊδεύω κανέναν άλλον
Εκτός από μένα
Kit is hülyítek
Senki mást csak magamat
Egyre rosszabbul vagyok
Minden nappal nélküled
És ha hamis szerelmekre, higgadt éjszakákra
Pocsékolom magam
Senkit nem hülyítek
Magamon kívül
Είμαι καλά,όλα τελειώσανε
Ό,τι νιώσαμε χιλιόμετρα μακριά
Απομακρύνθηκα και λύθηκα
Απ’ όλα τα δεσμά
Δεν έκανες που λες καμιά ζημιά
Είμαι καλά για σένα πια δε νοιάζομαι
Μπροστά κοιτάω, δε σταματάω
Δε σε χρειάζομα
Jól vagyok, minden véget ért
Amit éreztünk, kilométerekre távol van
Eltávolodtam magam
Minden köteléktől és kioldottam őket
Nem történt meg az amit mondasz, semmilyen kár
Jól vagyok, te már nem érdekelsz többé
Előre nézek, meg sem állok
Nincs rád szükségem
Δεν πετάει φτερό στο πέλαγο / Dhen petáji fteró sto pélagho
Και μαντάτο απ' την Αθήνα / Ke mandáto ap' tin Athína
Τι να θυμηθώ απ' τα μάτια σου / Ti ná thimithó áp' tá mátja su
Που 'χω να τα δω ένα μήνα / Pu 'ho na ta dho éna mína
Τι να θυμηθώ απ' τα μάτια σου / Ti ná thimithó áp' tá mátja su
Που 'χω να τα δω ένα μήνα / Pu 'ho na ta dho éna mína
Szárny nem repül a nyílt tengeren
És Athén felől, hír sem
Mire emlékezzek a szemeid által,
Amiket, már egy hónapja nem láttam?
Mire emlékezzek a szemeid által,
Amiket, már egy hónapja nem láttam?
Στ' άγρια σοκάκια της ψυχής / St' ághria sokákja tis psihís
Ψάχνω μα δε σ' ανταμώνω / Psáhno má dhe s' ándamóno
Α να κοιμηθώ να σ' ονειρευτώ / A ná kimithó ná s' onireftó
Που με ξέχασες και λιώνω / Pu me kséhases ke ljóno
Α να κοιμηθώ να σ' ονειρευτώ / A ná kimithó ná s' onireftó
Που με ξέχασες και λιώνω / Pu me kséhases ke ljóno
A lélek vad sikátoraiban
Kereslek, de nem találkozom veled
Ah, bár sikerülne elaludnom, s rólad álmodnom
Pedig elfeledtél, s én sorvadozom
Ah, bár sikerülne elaludnom, s rólad álmodnom
Pedig elfeledtél engem, s én sorvadozom
Ούτε που σαλεύει το νερό / Ute pu salévi to neró
Ούτε μου μιλούν οι γλάροι / Ute mu milún i ghlári
Μου άργησες πολύ, πες μου πως θα 'ρθεις / Mu árghises poli, pez'mu pos tha 'rthis
Πριν να σβήσουνε οι φάροι. / Prin na zvísune i fári.
Μου άργησες πολύ, πες μου πως θα 'ρθεις / Mu árghises poli, pez'mu pos tha 'rthis
Πριν να σβήσουνε οι φάροι. / Prin na zvísune i fári.
Nem mozdul sem víz, sem hullám,
A sirályok sem beszélnek hozzám
Sokat késlekedsz, mondd, hogy eljössz, megérkezel!
Mielőtt kialszik minden világítotorony fénye.
Sokat késlekedsz, mondd, hogy eljössz, megérkezel!
Mielőtt kialszik minden világítótorony fénye.
Είδα τα μάτια σου κλαμμένα, καλή μου, / Ídha ta mátja su klamména, kalí mu,
και πόνεσ’ η ψυχή μου. / ke pónes’ i psihí mu.
Είδα στα χείλη σου την πίκρα, γλυκιά μου, / Ídha sta híli su tin píkra, ghlikjá mu,
και ράγισ’ η καρδιά μου. / ke rághis’ i kardhjá mu.
Megláttam könnyes szemeidet kedvesem,
és belesajdult a lelkem. Megláttam az ajkaidon a keserűséget, édesem,
és repedés keletkezett a szívemen.
Είναι μαράζι να σε βλέπω να λιώνεις / Íne marázi na se vlépo ná ljónis
και να με φαρμακώνεις. / ke na me farmakónis.
Ποιος έχει βάλει στο δικό σου το χέρι / Pjós éhi váli sto dhikó su to héri
της ζήλειας το μαχαίρι; Αχ... / tis zílijás to mahéri? Aaah...
Ha látom, ahogy sorvadsz, elepeszt,
és megmérgez engem. Ki volt az, ki odahelyezte kezeid közé
a féltékenység kését? Ah...
Είδα τα μάτια σου κλαμμένα, καλή μου, / Ídha ta mátja su klamména, kalí mu,
και πόνεσ’ η ψυχή μου. / ke pónes’ i psihí mu.
Είδα στα χείλη σου την πίκρα, γλυκιά μου, / Ídha sta híli su tin píkra, ghlikjá mu,
και ράγισ’ η καρδιά μου. / ke rághis’ i kardhjá mu. /*2
Megláttam könnyes szemeidet kedvesem,
és belesajdult a lelkem. Megláttam az ajkaidon a keserűséget, édesem,
és repedés keletkezett a szívemen. /*2
Αν είμ’ εγώ η αφορμή που υποφέρεις, / An ím’ eghó i aformí pu ipoféris,
σ’ το λέω να το ξέρεις, / s’ to léo na to kséris,
χίλια κομμάτια την καρδιά μου θα κάνω, / hílja kommátjá tin kardhjá mu thá káno,
θα σβήσω, θα πεθάνω. Αχ... / thá zvíso, thá petháno. Ah...
Ha én vagyok az oka, amiért szenvedsz, úgy
elmondom, csak hogy tudd; ezer darabra töröm a szívemet,
belehalok, kiadom a lelkemet. Ah...
Είδα τα μάτια σου κλαμμένα, καλή μου, / Ídha ta mátja su klamména, kalí mu,
και πόνεσ’ η ψυχή μου. / ke pónes’ i psihí mu.
Είδα στα χείλη σου την πίκρα, γλυκιά μου, / Ídha sta híli su tin píkra, ghlikjá mu,
και ράγισ’ η καρδιά μου... / ke rághis’ i kardhjá mu.
και ράγισ’ η καρδιά μου.... / ke rághis’ i kardhjá mu.
και ράγισ’ η καρδιά μου... / ke rághis’ i kardhjá mu.
Megláttam könnyes szemeidet kedvesem,
és belesajdult a lelkem. Megláttam az ajkaidon a keserűséget, édesem,
és repedés keletkezett a szívemen...
és repedés keletkezett a szívemen...
és repedés keletkezett a szívemen...
Δως Μου Μια Αγκαλιά / Adj egy ölelést Zene: Αντώνης Βαρδής
Szöveg: Βασίλης Γιαννόπουλος
Ίσως να φταίνε οι νύχτες,
Που νιώθω κι απόψε πολύ μοναξιά
Κανένα φεγγάρι δεν βγήκε αυτή τη βραδιά
Όλη η ζωή μου για πάντα,
Δεμένη σφιχτά στη δική σου τροχιά
Και εσύ μια αγάπη που σε περιμένω κρυφά
Talán az éjszakák a hibásak,
Hogy ma éjjel is magányt érzek
Ma éjjel semmilyen hold nem jött elő
Az egész életem örökre,
Szorosan a te pályádhoz van láncolva
És te vagy az a szerelem, amire várok titokban
Ίσως να φταίνε οι λέξεις,
Κι ας αφήνουν βαθιές χαρακιές
Στιγμές που δαγκώνεις τα χείλη και μέσα σου κλαις
Θες να φωνάξεις, να βρίσεις, να σπάσεις,
Να πεις ένα "φτάνει, ως εδώ!"
Η έστω ένα λόγο να βρεις για να πεις "σ' αγαπώ"
Talán a szavak a hibásak,
Mert mély sebeket hagynak
Percek amikor az ajkaidat harapdalod és belül sírsz
Kiabálni akarsz, átkozódni, és törni,
Azt mondani "elég, ennyi volt!"
Vagy legalábbis okot találni rá hogy azt mondd "szeretlek"
Δως μου μια αγκαλιά
Μοναξιά να μη νιώθω άλλο πια
Δως μου μια αγκαλιά
Στο άγγιγμα σου να σπάσει η καρδιά
Δως μου μια αγκαλιά
Άνοιξε μου μια πόρτα στη ζωή
Κράτησε με γιατί η αγάπη αυτή να μας σώσει μπορεί
Adj egy ölelést
Hogy ne érezzek többé magányt
Adj egy ölelést
Hogy az érintésedben megtörhessen a szív
Adj egy ölelést
Nyiss ki nekem egy ajtót az életben
Tarts szorosan mert ez a szerelem megmenthet bennünket
Ίσως να φταίνε οι μέρες που φεύγουν,
Και αφήνουν στο σώμα πληγές
Αγάπες χαμένες που μένουν για πάντα στο χθες
Όμως απόψε μου λείπεις,
Και ψάχνω μια ανάσα δική σου να βρω
Σ' αυτό τον αδιάφορο κόσμο να ζω δεν μπορώ
Talán a napok a hibásak melyek elmúlnak
És a testen sebeket hagynak
Elveszett szerelmek, melyek örökre a múltban maradnak
De ma éjjel hiányzol
És próbálom megtalálni egy lélegzetedet
Ebben a könnyelmű világban nem élhetek
Δως μου μια αγκαλιά
Μοναξιά να μη νιώθω άλλο πια
Δως μου μια αγκαλιά
Στο άγγιγμα σου να σπάσει η καρδιά
Δως μου μια αγκαλιά
Άνοιξε μου μια πόρτα στη ζωή
Κράτησε με γιατί η αγάπη αυτή να μας σώσει μπορεί (x2)
Adj egy ölelést
Hogy ne érezzek többé magányt
Adj egy ölelést
Hogy az érintésedben megtörhessen a szív
Adj egy ölelést
Nyiss ki nekem egy ajtót az életben
Tarts szorosan mert ez a szerelem megmenthet bennünket
Κράτησε με γιατί η αγάπη αυτή να μας σώσει μπορεί
Tarts szorosan mert ez a szerelem megmenthet bennünket
Πόσο δύσκολο μοιάζει… ...να καταλάβεις... ...όσα θέλω εγώ / Póso dhiskolo mjázi… ...ná katalávis... ...ósa thélo eghó
Η ζωή σου σε νοιάζει... ...κι απλά θυμάσαι.. ...πως μένω εδώ / I zoí su se nyázi... ...ki aplá thimáse.. ...pos méno edhó
Δεν με έψαξες... ...δεν με έμαθες... ...είναι τόσα πολλά / Dhen me épsakses... ...dhen me émathes... ...íne tósa pollá
Θυσιάστηκα... ...μα κουράστηκα... ...και δεν είμαι καλά / Thisiástika... ...ma kurástika... ...ke dhen íme kalá
Mily nehéznek tűnik, hogy megértsd, mi mindent szeretnék..!
A saját életed érdekel... ... és csupán arra emlékezel.., ...hogy itt élek én.
Nem is kerestél... ..meg sem ismertél… ...még annyi minden volna...
Magam feláldoztam... ...de belefáradtam... ...és nem vagyok jól, na!
Ούτε ήξερες… ...ούτε ρώτησες / Úte íkseres… ...úte rótises
ούτε νοιάστηκες... ...ποιός είμαι / Úte nyástikes... ...pjos íme
Που σ'αγάπησα... ...με τιμώρησες / Pu s'aghápisa… ...me timórises
άδικα φωνάζεις μείνε / Ádhika fonázis míne
Nem is tudtad.., és nem is kérdezted...
És nem is érdekelt.., hogy ki vagyok, ki lehetek?
Amiért megszerettelek.., ...jól megbüntettél
Hiába kiáltod, hogy: maradj még!
Εγώ αλλιώς τα είχα ονειρευτεί / Eghó alljós tá íha onireftí
Φεύγω κι δρόμοι είναι ανοιχτοί... / Fevgho ki dhromi íne anihti...
Én, mindezt másképp álmodtam - merőben!
Elmegyek..., és az utak, nyitva állnak előtted...
Ήταν λάθος δικό μου... ...τα όνειρά μου όλα νάσ' εσύ / Ítan láthos dhikó mu… …tá onira mu óla nás'esí
όλα στάδωσα ...μα μετάνοιωσα... ...κάνω μιά νέα αρχή / Óla stádhosa… má metányosa… ..káno mjá neá arhí
A saját hibám volt.., hogy minden álmom Te voltál nekem!
Mindenem odaadtam.., de már megbántam… és most, újra kell kezdenem...
Ούτε ήξερες… ...ούτε ρώτησες / Úte íkseres… ...úte rótises
ούτε νοιάστηκες... ...ποιός είμαι / Úte nyástikes... ...pjos íme
Που σ'αγάπησα... ...με τιμώρησες / Pu s'aghápisa… ...me timórises
άδικα φωνάζεις μείνε / Ádhika fonázis: míne!
Nem is tudtad.., és nem is kérdezted...
És nem is érdekelt.., hogy ki vagyok, ki lehetek?
Amiért megszerettelek.., ...jól megbüntettél
Hiába kiáltod, hogy: maradj még!
Εγώ αλλιώς τα είχα ονειρευτεί / Eghó alljós tá íha onireftí
Φεύγω κι δρόμοι είναι ανοιχτοί... / Fevgho ki dhromi íne anihti... /x2
Én, mindezt másképp álmodtam - merőben!
Elmegyek..., és az utak, nyitva állnak előtted... /x2
Köszönöm. Volt, maradt, örök kedvencem Giannis Ploutarhos. Nem csak azért, mert roppant kedves, velem együtt ezért is sokan szeretik (Filaraki-videó) de szépen és nagyon tiszta szöveggel énekel. Ami ugye egy görögül tanulónak jól jön
Bár gyanítom, hogy leginkább az angol fordításokból merített (ismét csak!), az eredeti szöveg helyett, és olykor bizony dupla hosszúságúra is sikeredtek a verssorok...:
Φώτα ανοιχτά να ρθεις και τα κλειδιά απ έξω / Felkapcsolva a fények, hogy lásd: az út még mindig szabad
.. / s a kulcsok még mindig ott, a zárban
να δούμε τ άστρα από το μπαλκόνι μας μαζί / Bár újra együtt néznénk, mint rég, a csillagokat
ήθελα πλάι σου την όποια μου ζωή,να την ξοδέψω / Hisz, csupán egy életen át Véled lenni - vágytam...
Φώτα ανοιχτά αν δεις από τα πέλαγα σου / Ha időnként felviláglik Előtted egy fénysugár
είναι οι φάροι που σε γλίτωναν συχνά / Nem lehet az más, mint az örök menedékhely csupán
αν έχεις μπλέξει στα σκοτάδια τα πυκνά / S ha néha Rád borulna a sötét, mely tán végtelen
τα χω ακάλυπτα ακόμα τα κενά / Hadd legyek én a kiút, hisz csak ez maradt nekem.
θέμα χρόνου μου πες θα περάσει / Csak idő kérdése - mondtad egykor - s elmúlik minden
και όμως δεν σε έχω ξεπεράσει / De lásd, Rajtad kívül más megoldás nincsen
κάθε ευχή που κάνω έχει σπάσει,τι να ευχηθώ / Minden kívánságom porba hullt, mit is mondhatnék még ezek után itten?
Θέμα χρόνου είναι κάθε πόνος / Csupán idő kérdése, s nem is annyira fáj
όμως δεν με παίρνει άλλος δρόμος / De mit tegyek, ha a fájdalom vélem egyazon úton jár?
στέκεται ακίνητος ο χρόνος, ίδια σ αγαπώ / Mintha megállt volna az idő, csak a szeretet örök..., csendes és kivár.
Φώτα ανοιχτά να μπεις και να μου πεις ακόμα / Még égnek a fények, hát jöjj be és mondd,
να υποκύψω στων φίλιων τον πειρασμό / Magad a kísértésnek most végleg megadod
να μην προβλέπουν και καινούργιο χωρισμό, τελεία κόμμα / Köztünk nincs már olyan szó, hogy "vége"
.. / Együtt indulunk el egy új messzeségbe
Φώτα ανοιχτά να βρεις και το λιμάνι που χες / Még égnek a fények, hogy újra meglásd azt a közös helyet
στην αποβάθρα τον ορίζοντα κοιτώ / Miközben én onnét, a mólóról a távolba nézek
και στη σιωπή σου το μεγάλο βουητό / úgy hagytam hátra álmaim miattad, akár egy süllyedő hajót az emberek
καράβι το όνειρο το άφησα λητό / mit néma lepel alá vonva zúz porrá az enyészet.
.. / hogy rendelkezel azzal ami engem feltölt
Θέμα χρόνου μου πες θα περάσει / Csak idő kérdése - mondtad egykor - s elmúlik minden
και όμως δεν σε έχω ξεπεράσει / De lásd, Rajtad kívül más megoldás nincsen
κάθε ευχή που κάνω έχει σπάσει, τι να ευχηθώ / Minden kívánságom porba hullt, mit is mondhatnék még ezek után itten?
Θέμα χρόνου είναι κάθε πόνος / Csupán idő kérdése, s nem is annyira fáj
όμως δεν με παίρνει άλλος δρόμος / De mit tegyek, ha a fájdalom vélem egyazon úton jár?
στέκεται ακίνητος ο χρόνος, ίδια σ αγαπώ / Mintha megállt volna az idő, csak a szeretet örök..., csendes és kivár.
Θέμα χρόνου μου πες θα περάσει / Csak idő kérdése - mondtad egykor - s elmúlik minden
και όμως δεν σε έχω ξεπεράσει / De lásd, Rajtad kívül más megoldás nincsen
κάθε ευχή που κάνω έχει σπάσει, τι να ευχηθώ / Minden kívánságom porba hullt, mit is mondhatnék még ezek után itten?
Θέμα χρόνου είναι κάθε πόνος / Csupán idő kérdése, s nem is annyira fáj
όμως δεν με παίρνει άλλος δρόμος / De mit tegyek, ha a fájdalom vélem egyazon úton jár?
στέκεται ακίνητος ο χρόνος, ίδια σ αγαπάω / Mintha megállt volna az idő, csak a szeretet örök..., csendes és kivár.
Θέμα χρόνου είναι κάθε πόνος / Csupán idő kérdése, s nem is annyira fáj
όμως δεν με παίρνει άλλος δρόμος / De mit tegyek, ha a fájdalom vélem egyazon úton jár?
στέκεται ακίνητος ο χρόνος, ίδια σ αγαπώ / Mintha megállt volna az idő, csak a szeretet örök..., csendes és kivár.
Φεύγω αλλά κοίτα να σκεπαστείς καλά
Elmegyek de figyelj hogy jól takard be magad
Κάνει τόσο κρύο απόψε, παγωνιά, ερημιά
Olyan hideg van ma éjjel, fagy, pusztaság
Φεύγω αλλά πρόσεχε γιατί οδηγείς
Elmegyek de vigyázz mert vezetsz
Λίγο απότομα και κάπως νευρικά, όταν πιεις
Kicsit hirtelen és valahogy idegesen, amikor iszol
Αν κάποια μέρα ψάξεις να με βρεις
Ha egy nap úgy döntesz megkeresel
Θα με βρεις...
Meg fogsz találni...
Στην καρδιά, σαν το αίμα που κύλησε βαθιά σαν μαχαιριά
A szívben, mint a vér mely folyott mélyen egy sebből
Μια ανάσα που κόβεται στα στήθη σου ξανά
Egy lélegzet amelyet ismételvettek a mellkasodról
Σαν τη σκιά στην καρδιά
Mint az árnyak a szívben
Σαν το δάκρυ που κύλησε σε κλάμα ξαφνικό
Mint a könnycsepp mely egy hirtelen sírásba vált át
Ένα τρένο που φεύγει με φορτίο νυχτερινό
Egy vonat amely éjjeli teherrel megy el
Για το κενό
Az ürességbe
Φεύγω αλλά πάρε με αν θέλεις πού και πού
Elmegyek de hívj fel ha akarsz néha néha
Στο τηλέφωνο δυο λόγια να μου πεις καμιά φορά
Hogy beszéljünk telefonon néhány szót időnként
Φεύγω αλλά τώρα που θα 'σαι αλλουνού
Elmegyek de most hogy valaki másé vagy
Πόσα έκανες μαζί μου μη του πεις όνειρα
Hány álmot szőttünk együtt ne mondd el neki
Κι αν κάποια νύχτα ψάξεις να με βρεις
S ha egy éjjel úgy döntesz megkeresel
Θα με βρεις...
Meg fogsz találni...
Nincs beírva úticél.
