Σε είχα δει πρώτη φορά, καθόσουνα με άλλον,
μου `κλεισες μάτι πονηρά, έκανες κέφι μάλλον,
σου `κανα πάσα ένα χαρτί για να ξαναβρεθούμε,
η ευκαιρία μη χαθεί και δεν αγαπηθούμε.
Amikor legelőször láttalak meg, ott ültél, valaki másnál.
Reám kacsintottál ravaszul, valószínű, kedvet csináltál,
Odapasszoltam hozzád egy cetlit, hogy újra találkozzunk,
A lehetőséget - hogy szeretgessük egymást -, el ne szalasszuk!
Ναι...
Igen...!
Κι εσύ μου τηλεφώνησες και δήλωσες ανία,
με το δικό σου χώρισες για σοβαρή αιτία,
το ραντεβού το πρώτο μας χαρήκαμε και ζήτω!
ταίριασε και το χνώτο μας και ο νοών νοείτω.
És aztán felhívtál, és azt mondtad, megöl az unalom,
A pasiddal meg szakítottál - nagyon komoly okokból...
Az első randink nagyon örvendetes, és jó volt!
Egyezett az ízlésünk, és értettünk a szóból.
Ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω,
ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω.
Okos ember ért a szóból..
Értjük egymást, értünk a szóból...
Μέσα στη ντίσκο μια βραδιά εσύ κοιτούσες άλλον,
του `κλεισες μάτι πονηρά, έκανες κέφι μάλλον,
σου `κανε πάσα ένα χαρτί για να ξαναβρεθείτε,
η ευκαιρία μη χαθεί και δεν αγαπηθείτε.
A Discóban egy éjjel, helyettem másra figyeltél,
Reá kacsintottál ravaszul, valószínű, a kedvére tettél,
Odapasszolt hozzád egy cetlit, hogy újra találkozzatok,
S lehetőséget - hogy szeretgessétek egymást -, se szalasszatok!
Ναι...
Igen...!
Κι εσύ του τηλεφώνησες και δήλωσες ανία,
ότι μαζί μου χώρισες για σοβαρή αιτία,
το ραντεβού το πρώτο σας χαρήκαμτ και ζήτω!
ταίριασε και το χνώτο σας και ο νοών νοείτω.
És aztán felhívtad, és azt mondtad; "megöl az unalom",
Aztán azt mondtad: velem szakítottál nagyon komoly okból,
Az első randitok nagyon örvendetes, és jó volt!
Egyezett az ízlésetek, és értettetek a szóból.
Ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω,
ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω.
Okos ember ért a szóból..
Értitek egymást, értetek a szóból...
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Εμείς που μεγαλώσαμε με σάλτσα στο ψωμί
και ζάχαρη βρεγμένη, μονίμως πεινασμένοι.
Mi, akik, úgy nőttünk fel paradicsom mártással a kenyéren
és áztatott cukorral, korgó gyomorral, örökké éhen.
Ε.Β. / Eleni Vitali:
Πιάσαμε τώρα την καλή, η ψάθα έγινε χαλί
και οι φίλοι είναι ξένοι, τίποτε δε μας δένει,
τίποτε δε μας μένει.
Most kifogtuk a jó időket, a szalmából elkészült a szőnyeg
Még a barátok is elidegenednek, egymáshoz semmi sem köt már
Nekünk semmi, semmi sem marad már...
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Ευτυχώς ή δυστυχώς ο άνθρωπος ξεχνάει
κι απ’ τη φύση δυνατός πάντα μπροστά κοιτάει,
μα σαν γυρίζει το μυαλό σε χρόνους περασμένους,
θυμάμαι ανθρώπους πιο απλούς και πιο ευτυχισμένους,
ευτυχισμένους.
Szerencsére, vagy sajnos, az ember örökké felejt
És erős természetétől fogva, mindig csak néz előre,
Ám, ahogy az elmúlt időkhöz térnek a gondolatatok vissza ,
Olyan emberek jutnak eszembe, akik egyszerűbbek, és boldogabbak voltak
Boldogabbak voltak...
Ε.Β. / Eleni Vitali:
Εμείς που μεγαλώσαμε με λάδι στο ψωμί
και ρίγανη κι αλάτι και πάντα ορεξάτοι.
Mi, akik úgy nőttünk fel, olíva olajjal a kenyérre,
És oregánóval meg sóval, és mindig volt kedvünk az evésre...
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Φτάσαμε σ’ ένα καθεστώς που ο καθένας είναι αστός
και μένει σε παλάτι κι όλο του λείπει κάτι,
κι όλο του λείπει κάτι.
Olyan státuszba értünk, hogy nyárspolgárrá vált mindenki,
S bár palotában él, de valami mindig hiányzik,
Valami mindig hiányzik...
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Ευτυχώς ή δυστυχώς ο άνθρωπος ξεχνάει
κι απ’ τη φύση δυνατός πάντα μπροστά κοιτάει,
μα σαν γυρίζει το μυαλό σε χρόνους περασμένους,
θυμάμαι ανθρώπους πιο απλούς και πιο ευτυχισμένους,
ευτυχισμένους.
Szerencsére, vagy sajnos, az ember örökké felejt
És erős természetétől fogva, csak mindig néz előre,
Ám, ahogy az elmúlt időkhöz térnek a gondolatatok vissza ,
Olyan emberekre emlékezem, akik egyszerűbbek, és boldogabbak voltak
Boldogabbak voltak...
Στίχοι / Dalszöveg: Σεμίνα Διγενή / Semina Digeni
Μουσική / Zene: Λάμπρος Καρελάς / Lambros Karelas
1. Τα Παιδιά από την Πάτρα
Ακατάλληλη αγάπη
επικίνδυνα φιλιά
κι ένα χέρι που με σπρώχνει
στης αβύσσου τα σκαλιά.
Nem épp megfelelő e szerelem
Eme csókok, mind veszélyesek!
S egy kéz, amely taszítana, lökne
Irdatlan mély lépcsőkre...
Όμως εγώ, όμως εγώ είμαι τρελός
και σ’ αγαπάω,
είμαι τρελός, είμαι τρελός, είμαι τρελός
και ας πονάω.
Ám én, ám én oly őrült vagyok!
És szeretlek - nagyon!
Őrült vagyok, őrült vagyok, őrült vagyok
És csak hagyjuk, hadd fájjon..!
Τόσα ψέματα και λάθη
τόσες ανοιχτές πληγές
και οι φίλοι μου γελάνε
που με κάνεις ό,τι θες.
Oly sok hazugság, és hiba temérdek
Megannyi tátongó vérző, nyílt seb!
És a barátaim is mind - mind kinevetnek
Mivel, amit csak akarsz, azt teszel velem...
Όμως εγώ, όμως εγώ είμαι τρελός
και σ’ αγαπάω,
είμαι τρελός, είμαι τρελός, είμαι τρελός
και ας πονάω.
Ám én, ám én oly őrült vagyok!
És szeretlek - nagyon!
Őrült vagyok, őrült vagyok, őrült vagyok
És csak hagyjuk, hadd fájjon..!
Στίχοι: Χαράλαμπος Βασιλειάδης
Μουσική: Στράτος Καμενίδης & Γιάννης Σαριδάκης
1. Μιμίκα Καζαντζή
2. Τα Παιδιά από την Πάτρα
Μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Στάλα στάλα στην καρδιά
πάει το δάκρυ σαν φωτιά
Csepp-csepp... a szívembe esnek,
Mint a tűz, a forró könnyek
Μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Κάθε ώρα και στιγμή
κάτι χάνω απ’ τη ζωή
Minden órában, minden percben
Az életből mindig valamit vesztek...
Μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Έλα αγάπη μου χρυσή
να γεράσουμε μαζί
Jöjj hát, én arany szerelmem,
Hogy kettecskén szépen öregedjünk meg!
Βασιλική τον έρωτα πολύ βαρύ τον πήρες / x2 / Vasziliki ton erota polí varí ton píresz / x2
και στο Μαρίφ κατήντησες εκεί να ξεψυχήσεις (πίνεις μπύρες) / x2 / Ké szto Maríf katíndiszesz ekí na kszepszihíszisz (pínisz bíresz) / x2
Δεν έπρεπε Βασιλική το Στέργιο ν’ αγαπήσεις / x2 / Dén éprepe Vaszilikí to Sztérjo ná agapíszisz / x2
μον’ έπρεπε Βασιλική να τον απαρατήσεις / x2 / món' éprepe Vaszilikí ná ton aparatíszisz / x2
Βασιλική `σουν όμορφη ξανθιά σαν το κουκλάκι / x2 / Vaszilikí 'szun ómorfi kszanthjá szán to kukláki / x2
πώς έκανες απόφαση και πήρες το φαρμάκι / x2 / pósz ékanesz apófaszi ké píresz to farmáki / x2
Γω το φαρμάκι το `κανα ωραία λεμονάδα / Gó to farmáki tó' kana oréa lemonáda
το σήκωνα και το `πινα με τόση νοστιμάδα / to szíkona ké to 'xxxx mé tószi nosztimáda / x2
Freideriki Tompazou, Dimitris Mesimeris: Vasiliki ton erota / Βασιλική τον έρωτα! (παραδοσιακό)
Sok régebbi dal azért érthetetlen a számunkra, mert nem éltünk abban a korban, amikor íródott... S emiatt nem ismerhetjük egy-egy szó eredetét, vagy hogy mire utalhat az akkor használt szleng...
Δεν ξανακάνω φυλακή ( Ο Καπετανάκης ) /
Nem megyek újra börtönbe (A kis Kapitány)-
Στίχοι / Szöveg: Παναγιώτης Μιχαλόπουλος / Panagiotis Mihalopoulos
Μουσική / Zene: Λεονάρδος Μπουρνέλης / Leonardos Bournelis
Előadók:
1. Παναγιώτης Μιχαλόπουλος / Panagiotis Mihalopoulos
2. Απόστολος Νικολαΐδης / Apostolos Nikolaidis
3. Ελένη Βιτάλη / Eleni Vitali
4. Μαρίζα Κωχ / Mariza Koch
5. Τα Παιδιά από την Πάτρα / Ta paidia apo tin Patra
6. Γιώργος Ταλιούρης / Giorgos Taliouris
Δεν ξανακάνω φυλακή.
με τον Καπετανάκη
που `χει ντούγκλα στο μουστάκι
τα μιλήσαμε, τα συμφωνήσαμε.
Nem megyek a börtönbe újra!
A kis Kapitánnyal
Kinek Douglas volt a bajusza
Átbeszéltük, s megegyeztünk.
Τη δόλια τη μανούλα μου
την πότισες φαρμάκι,
αχ, εσύ Καπετανάκη.
Τα μελιτζανιά να μην τα βάλει πια.
Azt a csalárd anyámat, a hűtlent
Erős szerekkel öntözgetted,
Ah, Te voltál! Te, kis kapitányka.
A padlizsán színt, már többé ne öltse magára.
Ξυπνώ και βλέπω σίδερα,
στη γη στερεωμένα
τα παιδάκια τα καημένα.
Τα μιλήσαμε, τα συμφωνήσαμε.
Csupa vasrácsot látok, mikor felébredek,
A földben kivehetetlenül
Azok a szegény gyerekek!
Megbeszéltük, egyet értettünk
Mit jelent a kifejezés: "Douglas volta a bajusza"
A "Douglas" nem más, mint egy filmszínész neve: Douglas Fairbanks, Sr. (1883 -1939), lásd fotót, akinek csillaga a csúcson volt, amikor a versike született. Az első filmszínészek közt szerepelt a világon, olyan filmekben, mint Zorro (1920), A bagdadi tolvaj (1924), Robin Hood (1922). Természetesen, e kétségtelenül világhírű bálványnak a megjelenését sokan igyekeztek másolni, és divatot csináltak a bajuszából is. Ezek egyike lehetett Kapetanakis is, akiről nem könnyű eldönteni a szöveg értelmezésekor, hogy ki lehetett: vagy a börtön igazgatója volt, vagy az egyik zárkatársa.
Μ’ έχεις ποτίσει φαρμάκι πικρό
πικρό πολύ πικρό
που αν ήταν άλλος θα σ’ είχε μισήσει
μα εγώ σ’ αγαπώ σ’ αγαπώ
Amivel megöntöztél, keserű méreg volt
Keserű, nagyon keserű méreg...
Más a helyemben, meggyűlölt volna, nagyon
De én szeretlek, szeretlek Téged..!
Δε με πονάς γι’ αυτό με βασανίζεις
δε μ’ αγαπάς αληθινά
με τυραννάς και την καρδιά μου σκίζεις
δε μ’ αγαπάς δε μ’ αγαπάς
Nem szenvedsz miattam, emiatt kínozol engem
Nem szeretsz engem igazán
Gyötrelmeket okozol és széjjel szakítod a szívem
Nem szeretsz, nem szeretsz engem!
Μου`χεις ψημένο το ψάρι στα χείλη
καιρό πολύ καιρό
ξέρω τι θέλεις μα τι να σου κάνω
αφού σ’ αγαπώ σ’ αγαπώ
Miattad régóta sült hal van szám helyén
Már hosszú, hosszú ideje!
Tudom, hogy mit szeretnél, de mit tehetnék?
Hiszen szeretlek... Szeretlek!
Δε με πονάς γι’ αυτό με βασανίζεις
δε μ’ αγαπάς αληθινά
με τυραννάς και την καρδιά μου σκίζεις
δε μ’ αγαπάς δε μ’ αγαπάς
Nem kínlódsz értem, emiatt kínozol engem
Nem szeretsz engem igazán
Gyötrelmeket okozol és széjjel szakítod a szívem
Nem szeretsz, nem szeretsz engem!
Μ’ έχεις πληγώσει και μες στην καρδιά μου
πονώ πολύ πονώ
πρέπει να φύγω μα μένω κοντά σου
γιατί σ’ αγαπώ σ’ αγαπώ
Mély sebeket ejtettél rajtam, s a szívemben
Nagyon nagyra nőtt a fájdalom
Távoznom kell, de maradok a közeledben
Mert szeretlek, szeretlek nagyon!
Δε με πονάς γι’ αυτό με βασανίζεις
δε μ’ αγαπάς αληθινά
με τυραννάς και την καρδιά μου σκίζεις
δε μ’ αγαπάς δε μ’ αγαπάς
Nem érzel fájdalmat, emiatt kínozol engem
Nem szeretsz engem igazán
Gyötrelmeket okozol és széjjel szakítod a szívem
Nem szeretsz, nem szeretsz engem!
Αχ ας μπορούσα να σε ξεχνούσα
κι ούτε να με νοιάζει πια
πού βρίσκεσαι και πού γυρνάς
αχ ας μπορούσα
Oh, bár tudnálak feledni!
És bár, az se érdekelne már...
Hogy hol lehetsz, és merre jársz..?
Oh, bár el tudnám...
Πολλές φορές με πλήγωσες
και είπα να σε μισήσω
μα πάλι συλλογίστηκα
μοναχός μου πώς θα ζήσω
και πώς θα σε λησμονήσω
για να βρω κι εγώ τη γιατρειά
αχ ας μπορούσα
Oly sokszor okoztál fájó sebeket
És már-már meg is gyűlöltelek
Ám, újra meggondoltam magam,
Hogyan éljek egyedül tovább?
És elfeledni hogyan tudlak majd?
Bár megtalálnám a gyógymódot!
Oh, bár tehetném!
Ας είχα και εγώ φτερά
να πέταγα μακριά σου
σαν αστραπή να έφευγα
να μη σε ξαν’ αντικρίσω
τη ζωή μου πια να ζήσω
κει που υπάρχει μόνο λησμονιά
Bárcsak volnának szárnyaim!
Hogy messze repülhessek tőled!
Mint a villám, oly gyorsan mennék...
Hogy ne is lássalak, soha többé!
Végre élhessem az életem
Csupán ott, ahol létezik a feledés!
Lyrics: Yioryos Koinousis
Music: Yioryos Koinousis
First version: Yiota Lydia
Other versions:
Ylykeria
Ah if I could forget you
and not even care anymore
where you are and where you go around
ah if I could
Many times you hearted me
and I said to hate you
but again I thought
how could I live on my own
and how can I forget you
so that I can find the cure also
ah if I could
If only I had wings also
to fly away form you
I would leave like a thunder
to do not see you again
to live my life finally
where there exists only oblivion
Έλα εδώ κοντά
να σου δώσω ένα φιλάκι
έλα μη μου κλαις
άσπρο μου χελιδονάκι
Jöjj közelebb, gyere már!
Hadd adhassak puszit rád!
No, ne már! Ne sírj nekem
Fehér kis fecském, kedvesem!
Ο Θεός να μας φυλάει
από μάτι που κοιτάει πονηρά
Ο Θεός να μας σκεπάζει
όταν η ψυχή τρομάζει την χαρά
Πες μου, τι σε πολεμάει;
Isten óvjon meg bennünket
Bármely szemtől, mi ravaszul figyelget
Isten takarjon el minket
Amikor a lélek megretten az örömtől
Mondd, mi az, mi csatázik veled?
Γέλασε ξανά
κρυσταλλένιο μου αγγελούδι
η άνοιξη να 'ρθει
να φωτίσει το τραγούδι
Kacagj fel, nevess ismét!
Kristályos angyalom
Bár jönne már el a tavasz!
Hogy öltöztesse fénybe a dalt
Μέλισσες και πεταλούδες
να στολίζουν τις φτερούγες που φοράς
και τα σύννεφα ν' ανοίξουν
τον Θεούλη να σου δείξουν, να μιλάς
Να σταθώ κι εγώ στο πλάι
A méhecskék meg a lepkék
Szárnyacskáidat - melyet hordasz - ékesítsék
És a felhők úgy nyíljanak szét,
Hogy meglásd a Jóistent, kivel beszélj,
S bár én is az oldalatokon megállhatnék!
Με τραγούδια και ζαφείρια
θα σου κάνω τα χατίρια
Μην πονάς
θα σου στείλω εγώ δελφίνια
απ' την Πάφο ως την Κερύνεια να γυρνάς
όλες του νησιού τις χάρες να φοράς
χελιδόνι, τη ζωή να τραγουδάς
Dalocskákkal és zafírral
A kedvedet meg: hadd hozzam!
Fájdalmat ne érezz!
Hozzád küldöm a delfineket
Hogy Paphostól egész Keryniáig barangolhass
A sziget összes örömét hordhassd!
Kicsi fecske, az életet énekeld meg!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2016-11-26 16:10:51), összesen 1 alkalommal
Τι σου φταίει / Mit vétett ellened?
(Πασχάλης Τερζής)
Στίχοι: Κωνσταντίνος Μανδάνης
Μουσική: Ευριπίδης Νικολίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Θα με σκοτώσει το τσιγάρο
θα με τελειώσει το πιοτό
Γουλιά γουλιά πίνω τον Χάρο
να σε ξεχάσω δεν μπορώ
Meg fog ölni, elpusztít engem a cigaretta
S lassacskán sírba is visz majd a pia
Korttyal, slukkal szívom a Halált magamba
De elfelejteni Téged? Nem, nem tudlak: soha!
Τι σου φταίει τι σου φταίει
η καρδιά μου η χρυσή
και την έκανες να κλαίει
και την άφησες μισή
Mondd, mit vétett, ellened mit tett
Az én arany szívem?
Hogy őt így sírásra késztetted,
S magára hagytad: félbe-tépetten?
Τι σου φταίει τι σου φταίει
η καρδιά μου η χρυσή
και την έκανες να κλαίει
και την άφησες μισή
Mondd mit vétett, mit tett
Az én arany szívem?
Hogy őt így sírásra késztetted,
S magára hagytad: félbe-tépetten?
Πίνω παρέα με τον πόνο
έκανα φίλο τον καημό
Νύχτα και μέρα σιγολιώνω
να σε ξεχάσω δεν μπορώ
Ivótársammal iszom: a fájdalommal
S a bánatot is barátommá fogadtam
Éjjel-nappal sorvadok el lassan
De elfeledni Téged, nem tudlak!
Mostanában újra eljárogatok különféle táncházakra...
Legutóbb a Sirtos együttes estjén figyeltem fel egy régi nóta dallamára...
https://www.youtube.com/watch?v=gag1wlgMldA
...és aztán a szövege is érdekelni kezdett... (- amit végül, elég szerencsétlenül tudtam átültetni a magyarra...)
Rákerestem, hogy melyik is lehet az..?
Szerencsére meglett a nóta (ráadásul az egyik kedvenc énekesem énekelte legelőször!),
és akad is hozzá néhány zenei változat a Youtube-n!
Chris Anastasiou - Kostas Karagiozidis
( Ithikon Akmeotaton együttes) : Í Híra
Μια χήρα είχε ορκιστεί στο πρώτο της στεφάνι,
μια χήρα είχε ορκιστεί στο πρώτο της στεφάνι,
αλλά δεν έμεινε πιστή στον όρκο που είχε κάνει,
μα αυτή δεν έμεινε πιστή στον όρκο που είχε κάνει.
Egy özvegyasszony - az első házasság kötésnél -, esküt tett a koszorúra,
Egy özvegyasszony - annak idején - felesküdött a legelső koszorúra,
De nem maradt hű az esküjéhez, amit akkor tett,
Ám, Ő nem maradt hű az esküjéhez, amit tett.
Στις εννιά, στις εννιά του μακαρίτη
άλλον έ άλλον έβαλε στο σπίτι.
S nem törődve a gyásszal, feledkezve a megboldogultról,
Egy másik férfit választott, s tett meg urának - otthon.
Τα μαύρα ρούχα έβγαλε, άνοιξε την καρδιά της,
τα μαύρα ρούχα έβγαλε, άνοιξε την καρδιά της,
και νοικοκύρη έβαλε κρυφά στην κάμαρά της,
και νοικοκύρη έβαλε κρυφά στην κάμαρά της.
A fekete ruhát levetette, s megnyitotta a szívét,
Levetette a fekete ruhát, s megnyitotta a szívét,
És háziurat választott titokban a hálószobájába,
és háztartásbelit (fekte-)tett titokban a hálószobájába.
Στις εννιά, στις εννιά του μακαρίτη
άλλον έ άλλον έβαλε στο σπίτι.
Kilenc napra rá, feledkezve gyászról, megboldogultról,
Egy másik férfit választott, s tett meg urának - otthon.
Η χήρα βρήκε τη χαρά, τα νιάτα της γλεντάει,
η χήρα βρήκε τη χαρά, τα νιάτα της γλεντάει,
αλίμονο στο φουκαρά που πέθανε και πάει,
αχ! αλίμονο στο φουκαρά που πέθανε και πάει.
Az özvegy megtalálta örömét, boldogan ünnepli fiatalságát ,
Az özvegy rátalált a boldogságra, s örömmel ünnepli ifjúságát,
Jaj a szerencsétlennek, aki meghalt, és elment,
Ah! Jaj szegény férjének aki meghalt és elment.
Στις εννιά, στις εννιά του μακαρίτη
άλλον έ άλλον έβαλε στο σπίτι.
Kilenc napra rá, feledkezve gyászról, megboldogultról,
Egy másik férfit választott, s tett meg urának - otthon.
Mjá híra íhe orkisztí szto próto tisz sztefáni,
mjá híra íhe orkisztí szto próto tisz sztefáni,
allá den émine pisztí szton órko pu íhe káni,
má aftí den émine pisztí szton órko pu íhe káni.
Sztisz ennyá, sztisz ennyá tu makaríti
állon é állon évale szto szpíti.
Tá mávra rúha évgale, ániksze tin kardjá tisz,
tá mávra rúha évgale, ániksze tin kardjá tisz,
ké nikokíri évale krifá sztin kámará tisz,
ké nikokíri évale krifá sztin kámará tisz,
Sztisz ennyá, sztisz ennyá tu makaríti
állon é állon évale szto szpíti.
Í híra vríke ti hará, tá nyáta tisz glentái,
í híra vríke ti hará, tá nyáta tisz glentái,
alímono szto fukará pu péthane ké páji,
Ah! Alímono szto fukará pu péthane ké pái.
Sztisz ennyá, sztisz ennyá tu makaríti
állon é állon évale szto szpíti.
Sajnos az alábbi nóta még annyira friss, hogy nyersfordítást sem találtam hozzá, úgyhogy kénytelen voltam a tudásomra hagyatkozni... Stratos, ha lesz némi időd..., átnéznéd?
Stratos: Nem tudok nem élni a belekontárkodás lehetőségével... - de hogy jobb lett-e?
Φίλοι δεν ήμασταν ποτέ μας / Barátok, soha sem voltunk!
Ένα τελευταίο τσιγάρο πριν να πούμε γεια
σα γνωστοί που έζησαν πολλά
δε θα πάρει παραπάνω από 2 λεπτά
κάνε λίγο πέτρα την καρδιά…
Egy utolsó szál cigaretta.., mielőtt búcsút intünk végleg,
Mint a jó ismerősök, hisz én Véled, oly sokat megéltem
Nem lesz ez több, mint két perc, tán még annyi sem,
Hát keményítsd kicsit kővé azt a szívet!
Μην τολμήσεις πως λυπάσαι να προσποιηθείς
ούτε φιλικά να μου φερθείς…
Hát ne merd színlelni, mintha sajnálnád,
És ne is erőltesd, mert mesterkélt így a "barátság"...
Φίλοι δεν ήμασταν ποτέ μας
και ξαφνικά μου ζητάς σα φίλη να σε δω
φίλοι δεν ήμασταν ποτέ μας
μα το θεό βρες μου τρόπο να μη σ’ αγαπώ
φίλοι δεν ήμασταν ποτέ μας
και αφού αλλιώς δεν μπορείς θα κάνω την αρχή
ξεχνάω τις όμορφες στιγμές μας
χίλιες φορές προτιμώ να γίνουμε εχθροί εγώ κι εσύ…
Hiszen "barátok", azok mi sohasem voltunk,
és hirtelen úgy nézzek rád mégis, hogy csak barátkoztunk..?!
Pedig mi sosem voltunk barátok, hiába is kéred!
Istenem! Hogy is tudnálak többé nem szeretni Téged?
Barátok? Azok sosem voltunk! Sosem!
És mivel másként nem lehet, s nem teheted, akkor én kezdem el...
A szépet, a közös perceinket mind; feledem el!
S ezerszer jobban kívánom, hogy légy inkább... az Ellenségemmel!
Ένα τελευταίο τσιγάρο μόνο αυτό ζητώ
κι ύστερα θα εξαφανιστώ
αν τα μάτια μου δακρύσουν θα είναι απ’ τον καπνό
δε θα κλάψω για το χωρισμό…
Egy utolsó cigaretta..., ennyit kérek csupán,
Aztán, eltűnök: ne láss se köd előtt - se köd után!...
Ha szemeim könnyeznek, lehet a füst, ami erre kihat,
Nem fogok sírni sosem: a válás miatt!
Ήσουν το όνειρό μου, το πιο γλυκό μου
Κι εφιάλτης μου' χεις γίνει ξαφνικά
Τώρα που σε αφήνω πες το, καλό μου
Να μείνω εδώ για να περάσω τα διπλά...
Te voltál minden álmom, s köztük a legédesebb,
De hirtelen rémálommá vált minden - ez hogyan lehet?
Most, hogy utadra engedlek, elmondom, Kedvesem:
Én azért csak itt maradok, s amit tettél, duplán megfizetem!
Ζητάς να σε πιστέψω, το βλέπω δύσκολο
Να πέσω τόσο έξω με μένα απορώ
Έκανες τα δικά σου, θα κάνω ότι μπορώ
Όμως να επιστρέψω το βλέπω δύσκολο
Το βλέπω δύσκολο...
Azt kéred, bízzam Benned, dehát ez oly nehéz,
Hisz teljesen magam alatt vagyok, csodálkozom ezért,
Tetted, amit jónak láttál, hát én meg majd azt, amit lehet,
De visszatérni Hozzád? Azt elfelejtheted!
Hát ne okozzunk egymásnak újabb nehézségeket...
Σου έγιναν συνήθεια τα παραμύθια
Με την αλήθεια έπαψες να έχεις επαφή
Τώρα σωστά και λάθη μου μοιάζουν ίδια
Και αυτό να ξέρεις το προκάλεσες εσύ...
Számodra a tündérmesék csupán elcsépelt szavak,
Hazugságok közt élve beszélsz nekem
Most a jó, s a rossz, reám egyformán hatnak,
Hisz mindet Te okoztad, tudd meg hát, Kedvesem!
Δεν ζούμε πια μαζί
το λάθος έκανα και τώρα το πληρώνω
όμως δεν πρόκειται ποτέ απ την ζωή μου να σε σβήσω
όμως δεν πρόκειται ποτέ να σταματήσω
Már nem élünk együtt, ketten
Elkövettem egy hibát, s most megfizettem
Ám, életemből kitörülhetetlenül itt marad emléked,
De soha sem tudnálak nem szeretni Téged!
Παντού θα σε ψάχνω και θα σου ζητάω
χιλιάδες συγγνώμη που δεν είσαι εδώ
θα γράφω σε τοίχους τρελά σ' αγαπάω
και θα σου φωνάζω πως φταίω εγώ, καρδιά μου
Mindenhol, mindenütt Tégedet kereslek
Bocsánatod kérve - ezerszer - esengek
"Őrülten szeretlek!" - A falakra vésem,
És csak kiáltozom egyre: minden az én vétkem!
Γιατί ποτέ δεν είναι αργά να αλλάξεις γνώμη
γιατί ποτέ δεν θα τελειώσουμε εμείς
Γιατί ποτέ δεν είναι αργά για μια συγγνώμη
καρδιά μου όπου να σαι αυτό να θυμάσαι
απ την αγάπη δεν έχασε κανείς.
Hisz sosem késő, hogy döntésed megváltoztasd végre,
Hiszen szerelmünknek soha sem lehet vége,
Mivel sosem késő, hogy megbocsáss mindenért,
Kedvesem, sose feledd, akármerre mégy,
Egymás nélkül a szerelem - tudd hát - mit sem ér!
Εμείς οι δυό, δυο ξένοι τώρα πια
το ξέρω έφταιξα που είσαι μακρυά μου
όμως δεν πρόκειται ποτέ άλλη σελίδα να γυρίσω
όμως δεν πρόκειται ποτέ να σταματήσω
Mik vagyunk egymásnak? Csak, mint két idegen,
Tudom, a hibás csak én vagyok, Te sosem
Azért, hogy magamtól oly messzire tudlak Téged,
De, hogy forduljon a kocka, ne várd, hiába is kéred,
De tudd: szeretni foglak, míg csak tart az élet!
Σε παράτησε εκείνη που αγαπάς
και δεν ξέρεις φιλαράκο που να πας
σε παράτησε εκείνη που αγαπάς
και δεν ξέρεις φιλαράκο που να πας
Se paratise ekini, p'agapas
Ke den kseris, filarako, pou na pas
Se paratise ekini, p'agapas
Ke den kseris, filarako, pou na pas
Elhagyott az, akit szeretsz,
És nem tudod, barátocskám, hová, merre menj?
Elhagyott téged az, akit szeretsz,
És nem tudod, barátocskám, hová, merre menj...
Άνοιξε το ράδιο
Anikse to radio Nyisd ki a rádiót! /x2
Σε παράτησε εκείνη που αγαπάς
και δεν ξέρεις φιλαράκο που να πας
σε προδώσαν κι οι καλύτεροι σου φίλοι
κι είναι η πίκρα δηλητήριο στα χείλη
Se paratise ekini, p'agapas
Ke den kseris, filarako, pou na pas
Se prodosan ki i kaliteri sou fili
Ki in' i pikra dilitirio sta hili
Elhagyott az, akit szeretsz
És nem is tudod most haver, merre is mehetsz?!
Elárultak, haragszol a legjobb barátaidra..
És a keserűség méregként hat ajkaidra...
Ανοιξε το ράδιο
έρχεται άλλο αύριο
τι κι αν έφτασες στον πάτο
μη σε παίρνει από κάτω
Anikse to radio,
erhet' allo avrio
Ti ki an eftases sto pato,
mi se perni apo kato
Kapcsold be a rádiót!
Jön majd más holnap! Véged?
No, és mi van, ha lenn vagy a padlón?
Nehogy alulról ragadjon téged..!
Άνοιξε το ράδιο
έρχεται άλλο αύριο
κλείσε στον καημό το μάτι
κοίτα τη δική σου πάρτη
Anikse to radio,
erhet' allo avrio
Klise sto kaimo to mati,
kita ti diki sou parti
Kapcsold be a rádiót!
Holnap más jöhet
Kacsints most a bánatodra
A saját bulidra figyelj..!
Χαλαρά η ζωή είναι ωραία
χαλαρά κι ας μην έχεις και παρέα
χαλαρά θα `ρθουν άλλα πιο ωραία
χαλαρά μην τα παίρνεις όλα τόσο σοβαρά
Halara, i zoi ine orea
Halara, ki as min ehis ke parea
Halara, tha 'rthoun alla pio orea
Halara, mi ta pernis ola toso sovara
Csak lazán! Az élet szép!
Lazán, ha még nincs is társad
Csak lazán! Jönnek szebbek nála még!
Lazán! Ne végy mindent ennyire komolyan!
Χαλαρά η ζωή είναι ωραία
χαλαρά κι ας μην έχεις και παρέα
χαλαρά θα `ρθουν άλλα πιο ωραία
χαλαρά να θυμάσαι όλα είναι δανεικά
Csak lazán! Az élet szép!
Lazán! Még ha nincs is társad még...
Csak lazán! Jönnek nála szebbek!
Lazán! Emlékezz: MINDEN csupán kölcsön-ajándék!
Halara, i zoi ine orea
Halara, ki as min ehis ke parea
Halara, tha 'rthoun alla pio orea
Halara, na thimase ola ine danika
Η καρδιά σου δακρυσμένος ουρανός
σαν μαχαίρι σε τρυπάει ο χωρισμός
και καπάκι σε χτυπούν αναποδιές
μοιάζει η ζωή σου σαν πικρός καφές
I kardia sou dakrismenos ouranos
San maheri se tripai o horismos
Me kapaki se htipoun anapodies
Miazi i zoi sou san pikros kafes
Mint a könnyes égbolt a szíved
Mint egy kés, úgy lyukaszt a válás szét
Tetővel együtt zuhan rád a balszerencse
Mint keserű kávé, olyan a lét.
Έχω κολλήσει
γιατί σ’ έχω αγαπήσει
δεν το πιστεύω
ότι έχουμε χωρίσει
Eho kolisi
giati s'eho agapisi
den to pistevo
oti ehume horisi
Én leragadtam
Mert beléd zuhantam
Nem hiszem el, mégsem,
hogy mikor váltunk széjjel!?
Legutóbb Stratos szerkesztette (2015-01-15 15:51:40), összesen 1 alkalommal
Nincs beírva úticél.
- de hogy 
jobb lett-e?
Köszönöm a javításaid!!! Mennyivel másabb értelmezést kapnak így az általam sebtiben fordítgatott nóták...!
