#2122282014-01-15 10:18:36 Válasz a #212155. hsz-ra
Igazán termékenyek vagytok srácok!
Jól van, akkor én sem "hagyom abba"...
Jöjjön egy régi nóta, egy mai, svédországbeli görög együttes feldolgozásában,
amit a Facebook-ról lestem le egy ismerősöm ajánlásaként, amikor enlítette, hogy az egyik kedvence:
Taximi együttes: Mas Horisan i Thalasses (- 1951 )
Δεν ξέχασα το χρώμα των ματιών σου
την γλύκα νιώθω ακόμα των χειλιών σου
μας χώρισαν οι θάλασσες και ωκεανοί
μα η καρδιά μου όμως πάντα σε πονεί
Nem felejtettem el a szemednek színét
Még mindig érzem az ajkad édes ízét!
Bár elválasztottak minket a tengerek s az óceánok
Ám, a szívem érted fáj örökké; utánad sóvárog!
Ταξίδεψα για χρόνια σ’ άλλους τόπους
μπερδεύτηκα με χίλιους δυο ανθρώπους
γυναίκες με φιλήσανε τις φίλησα κι εγώ
και μ’ όλα ταύτα πάντα εσένα νοσταλγώ
Éveken át utaztam a földet bejárva
s ezer-egy embert ismertem meg mára
Nők csókoltak, s őket én is bár csókoltam,
mindezzel együtt, folyton utánad vágyódtam
Δεν ξέχασα την γλύκα των χειλιών σου
και ζω με το μεθύσι των φιλιών σου
μας χώρισαν οι θάλασσες και οι ωκεανοί
μα η καρδιά μου όπως πάντα σε πονεί
Nem felejtettem el édes ízét ajkaidnak
s révetegen élek, emlékével részegítő csókjaidnak
Bár elválasztottak minket a tengerek s az óceánok
Ám, a szívem érted fáj örökké, s utánad sóvárog!
Μη σταματάς να λες πως μ' αγαπάς
και ας είναι τώρα ψέμα
είναι φορές που θέλεις να πονάς
να φτάνεις ως το τέρμα
Ne hagyd abba azt mondani, hogy szeretsz
mégha most hazugság is mindez
vannak pillanatok, mikor szenvedni akarsz
hogy végállomásod elérhesd
Κανείς δεν ξέρει ο χρόνος τι θα φέρει
κι αν κάνεις λάθος στο νέο στου το πάθος
μα θα 'μαι εδώ και θα σε περιμένω
σαν ένα κάρβουνο για πάντα αναμμένο
Senki sem tudja, mit hoz majd a jövő
vajon hibázol-e, ha új szenvedéllyel égsz
de én mindig itt leszek, s várok rád
mint a parázsló f@szén, mely folyton ég
Μη σταματάς να λες πως μ' αγαπάς
και ας είναι από συνήθεια
χίλιες φορές στο χτες να με πετάς
παρά στη μαύρη αλήθεια
Ne hagyd abba azt mondani, hogy szeretsz
mégha csak megszokásból is teszed
ezerszer inkább repíts vissza a tegnapba
mint a holnap fekete valóságába
Κανείς δεν ξέρει ο χρόνος τι θα φέρει
κι αν κάνεις λάθος στο νέο στου το πάθος
μα θα 'μαι εδώ και θα σε περιμένω
σαν ένα κάρβουνο για πάντα αναμμένο
Senki sem tudja, mit hoz majd a jövő
vajon hibázol-e, ha új szenvedéllyel égsz
de én mindig itt leszek, s várok rád
mint a parázsló f@szén, mely folyton ég
Újabb rádiós sláger...
@Maxi: Köszönöm Maxi az elismerő szavaidat, de nézd meg, hogy te mennyit fordítasz, és mi hogy el vagyunk maradva melletted. Minden elismerésem a tiéd!!!
@Stratos: egy kicsit összecsaptam itt-ott, de kezdek rájönni, hogy a rappesebb dalokba könnyebben tudok rímeket faragni
Η ζωή είναι τόσο δα μικρή
Και η αγάπη της ζωής μας ίσως μία και μοναδική
Γιατί να ακούω μη, γιατί να ακούω δεν
Προτιμώ να ακούω τα "σ' αγαπώ" σου στο ρεφρέν
Κλείνω τα αυτιά μου δεν θέλω γνώμες
Αφήστε δυο καρδιές να μείνουν λίγο μόνες
Μόνες στα σύννεφα πετάνε πια
Κι αν πέσει μία ξαφνικά εγώ κρατάω τα καλά και γεία!
Az egész élet olyan hamar véget ér
S életre szóló szerelem örülsz, ha egyszer ér
Miért hallgassam, hogy "ne", meg azt, hogy "nem"
Inkább hallgatom a "szeretlek"-eket a refrénben
Bezárom a fülemet, nem akarok merő véleményeket
Inkább hagyjatok magára egy kis időre két szívet
Magukban felszállnak a felhők közé, amíg a szem ellát
S ha az egyik leesik hirtelen, megtartom a jót, aztán viszlát!
Τα πράγματα είναι απλά
Μην σε κυνηγάνε τα κλειστά τους μυαλά
Μην τους ακούς, λάθος θα σου πουν
Γιατί έχουν μάθει με ενοχές να ζουν
Μα στην λογική μου σωστό
Πάντα να αγαπάω χωρίς φραγμό
Αυτοί θα λένε, όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Olyan egyszerűek lehetnének a dolgok
Csak ne hagyd, hogy üldözzenek a bezárt fejű okosok
Ne hallgasd meg, mit össze-vissza beszélnek
Csak azt tanulták, hogy bűntudattal éljenek
De eszem szerint csak egy helyes dolgot ismerek
Ha mindig korlátok nélkül szeretek
Ők beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Αυτό για σένα
Όταν ξυπνάω πρώτος κάθομαι και σε χαζεύω
Σε θέλω, σε λατρεύω ναι
Θέλω να μείνουμε έτσι σήμερα
Ξαπλωμένοι για πάρτη μας, ήρεμα ε;
Τι με κρυφοκοιτάς αφού σε βλέπω δεν κοιμάσαι
Θέλεις χάδια, φιλιά
Θέλεις να 'σαι σίγουρη πως και σήμερα παραμένω τρελός για σένα
Παραμένω τρελός
Hadd mondjam el neked
Mikor felkelek, előbb felülök, s csak bámullak téged
Akarlak, imádlak, így van
Azt akarom, hogy ma itt maradjunk az ágyban
Egy kis pihenés, lazulás jól esne már
Mit leskelődsz, látom, hogy nem alszol már
Akarod, hogy csókoljalak, kényeztesselek?
Biztos akarsz lenni, hogy érted még mindig megveszek?
Még mindig megveszek?
Σταμάτα πια να τους ακούς
Ζούμε σε δυο κόσμους διαφορετικούς
Ότι δεν μπορούν να παραδεχτούν
Φόβος τους γεμίζει την αλήθεια να δουν
Έτσι επιμένουν να ζουν
Ότι δεν το ξέρουν να το πολεμούν
Άς τους να λένε όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Ne hallgass többé rájuk
Nagyon különbözik az ő világuk
Sosem fogják tudni beismerni
Hogy félnek, az igazságot megismerni
Ragaszkodnak hozzá, hogy így éljenek
Mert nem tudják, ellene hogyan küzdjenek
Hadd beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Γεία σας τώρα με φωνάζει η αγάπη
Η φιλία, η παρέα, το φιλί, αυτό το χάδι
Και θα το ζήσω
Θέλω να το γνωρίσω, θέλω να την πατήσω
Κι αν θέλω θα το ξαναζήσω
Αυτή είναι η καρδιά μου που ακούς
Και λατρεύω να χτυπάει έτσι μ' ακούς;
Έτσι ζω, έτσι υπάρχω και όσο μου τραγουδάς στο ρεφρεν
Εγώ θα γράφω σ' αγαπάω
Agyő nektek, a szerelem most hívogat
A barátság, a társaság, a csók, s ahogyan simogat
Mert én ezt megélem
Akarom megismerni, belemászni egészen
S ha úgy akarom, megint újra megélem
A szívemből beszélek, hallod?
S imádom, ha így ver, ezt is hallod?
Én így élek, így létezek, és amíg a refrént énekled
Én azt írosgatom, hogy "szeretlek"
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Και αν μπορούσα να αλλάξω κάτι
Τι θα άλλαζα;
Το χειμώνα αφού σου αρέσει η θάλασσα
Τη δουλεία σου για να 'μαι κοντά σου κάθε μέρα
Και αν δεν γίνεται ας προσλάβουνε και μένα
Δεν θα άλλαζα όμως αυτά τα μάτια
Αυτά τα μάτια τα γλυκά με κάνουνε κομμάτια
Δε θα άλλαζα μωρό μου το φύλακα άγγελο μου
Τον κολλητό μου, το μικρό θεό μου
S ha megváltoztathatnék bármit
Változtatnék valamit?
A telet, mivel a tengert te szereted
A munkádat, s úgy minden nap veled lehetek
S ha nem lehet? Hát vegyenek fel melléd engemet
De a te szemeidet soha meg nem változtatnám
Mert szemeid olyan édesek, hogy darabokra zúznak ám
Nem változtatnám meg, kedvesem, angyali örizőm
Ki legjobb barátom vagy, az én kicsi kis istennőm
Πριν φύγεις θέλω να σου πω πως σ' αγαπάω
Πριν φύγεις θέλω μία βόλτα να σε πάω
Πριν φύγεις θέλω το τραπέζι να σου κάνω
Στη αγκαλιά μου ένα λεπτό να σε ζεστάνω
Mielőtt elmennél, hadd mondjam el, hogy mennyire szeretlek,
Mielőtt elmennél, szeretném, ha utoljára még sétálnánk egyet...
Mielőtt elmennél, egy utolsó vacsorára légy még a vendégem,
Hadd forrjunk még össze egy végső ölelésben!
Πριν φύγεις θα 'θελα να δούμε μια ταινία
Ας είναι δράμα ή ας είναι κωμωδία
Πριν φύγεις θέλω να αγγίξουμε τ' αστέρια
Και με αγάπη να ενώσουμε τα χέρια
Mielőtt végleg elmennél, szeretném, ha együtt megnéznénk egy filmet,
Lehet akár dráma, netán vígjáték..., az mindegy...
Mielőtt elhagynál, jó volna utószor Véled a csillagok közt járni,
Egymás kezét fogva, szerelmesen hálni...
Πριν φύγεις μαθέ μου τον τρόπο να ξεχνάω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να αγαπάω
Και τις πληγές μου που βοήθησες ν' ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, taníts meg feledni,
De leginkább önmagam még jobban szeretni
S, tán tenned kéne valamit, hogy bezárjad
Sebeim, melyek szűntelen véreznek, Kedvesem, Utánad!
Πριν φύγεις μάθε μου τον τρόπο να αντέχω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να τον προσέχω
Και τις πληγές μου που βοήθησες να ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, kérlek, mutasd meg, hogyan is viseljem hiányod,
S hogyan, hogy eztán csak magamra vigyázok?
Tán tenned kéne valamit, hogy végleg lezárjad,
Sebeim, melyeket Te okoztál azzal, hogy így csináltad...
Πριν φύγεις θέλω να μετρήσουμε τη μέρα
Μ' ένα γλυκό φιλί να πούμε καλημέρα
Πριν φύγεις κάνε ότι λίγο με ζηλεύεις
Και μακριά μου δήθεν πες ότι πεθαίνεις
Mielőtt elmennél, szeretném, ha együtt érne minket a hajnal,
Hadd mondjam még egyszer: "Jó reggelt!" Szomjazó ajakkal
Mielőtt itt hagynál, tégy úgy, mintha egy kicsit is sajnálnál engemet,
Vagy legalább mondd azt: "Meghalok, ha Tőled távol kell, hogy legyek..."
Την ώρα που σιδέρωνα
Το γκρίζο σου πουκάμισο
Στο τοίχο είδα όλη τη ζωή μου
Σαν να ταν σινεμά τις λύπες, τη χαρά
Τις βόλτες πάντα που βγαινες μαζί μου
Amikor éppen a vasalást végeztem
S a Te szürke pólód következett
Hirtelen lepergett az egész életem
Akár a filmvásznon... Úgy láttam minden bánatot, s az örömöket
A közös sétáinkat, minden egyes percet, mikor még itt voltál velem...
Την ώρα που σε γύριζα
Κι έπλενα το πιάτο σου
Το δάκρι μου κυλούσε στο φλιτζάνι
Να πάρεις τα παιδιά
Θα αργίσω στη δουλειά
Μονάχα ένα φιλί τι να μου κάνει
De visszatérve Hozzád, már majd elfeledtem,
Hogy mikor már épp a tányérodat mostam el
Egy könnycsepp gördült le arcomon, mert visszaemlékeztem:
"Hozd el a gyermekeinket, kérlek,
Mert ismét késő lesz, mire hazaérek..."
Oh..., Hogy most milyen jól esne... Csak egyetlen csókod... Szerelmem!
Και παίρνω τη γραβάτα σου
Τη δένω στο λαιμό μου
Που ό,τι ονειρευτικά δεν ήταν όνειρο μου
Που μια ζωή θα γίνομαι αυτό που θες καρδιά μου
Στον κόσμο δυνατή, δικιά σου αληθινή
Ποτέ δικιά μου, ποτέ δικιά μου
Most pedig veszem a nyakkendődet,
És bizony, ide, a nyakam köré teszem,
Mert minden, amit álmodtam, csak hazugság volt, s erre most kell, hogy rájöjjek?
Hisz egész életemben, ahogyan Te kérted, úgy, s azzá lettem én,
Erősnek mutattam magam, hisz csak így lehettem a Tiéd,
De Te mégsem... Soha sem lettél enyém!
Την ώρα που σιδέρωνα
Στη μπλούζα το μανίκι σου
Τη χάιδεψα σαν να σουνα κλωστή της
Αυτή τη μοναξιά να πάρω αγκαλιά
Στο πλάι σου κι αν ζω που ζω μαζί της
E pillanatban, mikor épp vasalni készültem én,
A legszebb ingedet, nehogy gyűrt maradjon
Oly gyengéden nyúltam hozzá, mintha csak Te lennél,
De nem... Csak a magányt ölelte át két karom
Mert hiába vagy még mellettem..., tudd, a magány az, mi Véled társ-helyet cserél...
Πόσο να πέσω πιο χαμηλά / Mennyire kell mélyebbre zuhannom?
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Έδειξα τόσο δυνατή μα ήταν βιτρίνα
Δεν το άντεξα μόλις έφυγες
Σε έψαχνα πάλι όλη νύχτα στην Αθήνα...
Rászedtelek, ahogy az arcomra mosolyt csaltam
Ám látszat volt, kirakat, ahogy magam erősnek mutattam,
Alighogy elmentél, magammal nem bírtam,
Athénban, egész éjjel, újra csak utánad kutattam...
Refren: Πόσο να πέσω πιο χαμηλά
Να μ' αγαπήσεις όπως παλιά
Το έχω ανάγκη, το αξίζω
Πως θα' ναι για πάντα μου έταξες...
Zuhannom, vajon milyen mélyre kellene,
Hogy ugyanúgy, mint rég; üldözzön szerelme?
Szükségem van Reá! És Őt, kiérdemeltem
Hisz: - „Örökké tart majd!” – így ígérte nekem…
Είσαι παντού μέσα μου ζεις
Και αν θες απόψε να με βρεις
Είμαι στο ίδιο σημείο εκεί ακριβώς
Που με πέταξες... ...με πέταξες !!!
Ott vagy mindenütt, bennem élsz
És ha az éjjel, reám lelni nem félsz,
Ugyanott találsz, ismered már jól ama helyet,
Ahol elhagytál… …eldobtál engemet!!!
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Πήρε καιρό το χωρισμό να καταλάβω
Μετά έκλαψα μόλις μέτρησα
Έτρεξα πίσω σου ξανά να σε προλάβω...
Rászedtelek, ahogy arcomra mosolyt erőltettem
Hiszen a szakítást, sok időbe telt megértenem...
Aztán viszont; sírtam! Mihelyst ráeszméltem
Futottam utánad, újra... ...Hogy utolérlek - reméltem...
Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω
Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο
Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις
Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις
Azt mondom most, amit érzek, egyenesen a szemedbe,
Soha sem leltem Benned semmi különlegesre!
Ugyan sajnállak, de kérlek, ne értsd félre,
Lényegében sosem voltál az életemnek része!
Κάτι δεν μου κολλάει
Τη σχέση αυτή δεν πάει, δεν πάει άλλο
Κι όσο τη φτιάχνουμε
Τόσο αυτή χαλάει, χαλάει κι άλλο
Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα
Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί
Már Te is láthatod, hogy valami nem működött jól,
Kapcsolatunk eztán így miért folytatódjon?
S még ha meg is változnánk, nem történne semmi,
Akkor sem tudnék már Véled boldog lenni...
Vége már, tudom, hogy létezel, láttalak is Téged,
De az enyém már nem lehetsz, s ha kérdeznéd, miért? Nos, elmondom Néked...
Την άποψή μου στα ίσια εγώ τη λέω
Ποτέ δεν ήσουν και τίποτα σπουδαίο
Ζητάω συγνώμη μη με παρεξηγήσεις
Μα απ' τη ζωή μου πέρασες χωρίς να μ' ακουμπήσεις
Egyenesen a szemedbe mondom most azt, amit érzek,
Valójában soha sem láttam Benned különlegességet...
Bár sajnállak ugyan, de kérlek, ne érts félre,
Tudd, hogy soha sem voltál az életem része!
Δεν ήσουν τελικά αυτός νόμιζα πως περιμένω
Το άλλο μου μισό και της καρδιάς μου το απωθημένο
Γυρίζω σελίδα σε ξέρω σε είδα
Δεν κάνεις για μένα κι αν με ρωτάς γιατί
Végülis nem Te vagy, kire oly régóta vártam,
Sem a másik felem, sem a lelki társam
Tovább lépek én, mert bár ismerlek, és láttalak is Téged,
Az enyém már nem lehetsz... Hogy miért? Nos, elmondom hát Néked...
Frissen debütált, fiatal, ám annál ígéretesebbnek tűnő előadó Giorgos Ksilouris, akinek első dalát egyből Phoebus jegyzi...
Számomra tán épp ezért is oly kedves...
Μαζί σου είδα πως ο κόσμος μας που ζούμε
Δεν είναι αγγελικά πλασμένος
Στο πρόσωπό σου γνώρισα την κόλαση μου
Και τώρα να 'μαι διαλυμένος
Véled rájöhettem, hogy a világ, melyben élünk,
Nem sok jót ád, s nem is az angyalok által épült
Általad szinte a pokol lángjába kerültem,
S most mégis itt állok Előtted... esdeklőn, megtörten...
Εύχομαι όλα αυτά που μου 'χεις κάνει να βρεις μπροστά σου
Ράγισε η καρδιά μου και έτσι να ραγίσει κι η δικιά σου
Και όσα έχω πάθει κάηκα και χειρότερα να πάθεις
Έτσι για να μάθεις
Bár minden, amit vélem tettél, Rajtad is látszódna,
Bár a Te szíved is - akár az enyém - törne darabokra
Bár ha egy kicsit is aggódnál, mi lesz most énvelem,
Bár rájönnél arra, hogy vannak idők, mikor nemcsak én vétkezem...
Σε σένα πάνω πόνταρα όλη τη ζωή μου
Και τώρα απλά την έχω χάσει
Το ό,τι ωραίο είχα μέσα στην καρδιά μου
Το πήρες και το έχεις χαλάσει
Bizalmam jeléül kezedbe adtam szívem, s a lelkemet,
De mit sem ér már mindez, ha el kell veszejtselek...
Mindent, ami szép volt, s őriztem ott, belül,
Elvetted, s darabokra zúztad..., kegyetlenül...
Σβήνω το τσιγάρο, κατεβαίνω τα σκαλιά
Το ρολόι δείχνει πάλι πέντε
Ρώτησα για σένα μα δεν είσαι πουθενά
Ούτε και οι φίλοι δε μου λένε
Eloltottam a dohányt, s indultam lefelé a lépcsőn, lassan
Az óra számlapja szerint hajnali öt óra van
Téged kerestelek, de nem vagy itt velem,
Barátaim sem mondanak semmit, vajon merre lehetsz? Kedvesem...
Έρχεσαι τις νύχτες που δεν ζω
Όταν στο μηδέν ακροβατώ
Κάτι ώρες δύσκολες
Βραδιές που δεν περνάνε
Mert csak éjjel jössz el hozzám, mikor már alig élek,
Vagy amikor már épp a legmélyebb pontra érek
Mert bizony, vannak órák, amikor már oly nehéz minden,
S mikor az éjszakák is örökké tartanak itten...
Έσβησα τα φώτα να σε δω
Μέσα στο σκοτάδι να σε βρω
Χάνομαι στα μάτια σου
Που πια δε μου μιλάνε
Eloltottam a fényt, hogy jobban láthassalak,
S hogy a sötétségben megtalálhassalak
Szemeidben veszem el, melyek rám merednek,
De híre sincsen bennük újabb üzenetnek...
Φύγε μακριά ανάμνηση παλιά
Το τσιγάρο ανάβω να καεί η μοναξιά
Έρχεσαι ξανά στο δάκρυ που κυλά
Σαν το νερό στο χώμα, σ' ένα σώμα που διψά
Te réges-régi emlék, menj hát innen, kérlek!
Újabb cigarettát gyújtok, a magányt égetve el
De egy könnycseppben Te ismét eljössz hozzám,
Úgy jelensz meg, mint eső a kiszáradt földre, vagy mint testnek a víz, melyre oly régóta vár...
Έκλεισα την πόρτα, τα παράθυρα κλειστά
Πάλι το μυαλό παγίδες βάζει
Σκέφτηκα κι σένα τελευταία μου φορά
Τίποτα ο χρόνος δεν αλλάζει
Becsuktam minden ajtót, az ablakok is zárva,
Lehet, hogy a gondolataim kergetnek csapdába?
Mert ismét Rád gondoltam, az utolsó együtt töltött percre,
Azóta is itt rostoklom én, az idő fogságába vetve...
Azt hiszem, ezt is korrekció-gyanússá kell avanzsálnom... Bocsáss meg, Stratos!!! :S
Stratos:Nincs mit megbocsájtanom.
Viszont, nem kívánom romba dönteni a rímeidet se... így..:
Τόσα που είχα να σου πω, κι όμως χαθήκαμε
Έτσι τυχαία σε συνάντησα στους δρόμους
Είπα καρδιά μου φύγε, πες πως δε βρεθήκαμε
Μη μου μιλάς δεν θέλω πια δικούς σου νόμους
Számtalan dolgot mondanék, mégha már nincs is köztünk semmi,
Mikor az utcán - véletlen - észreveszlek, s már nem tudok mit tenni
De inkább azt mondom: Lépj tovább, s tégy úgy, mintha engem nem is látnál,
Ne is mondj semmit, hisz nincs szükségem arra, hogy nékem magyarázzál!
Annyi dolgot mondtam volna néked, - ám, egymást szem elől veszítettük
Noha, csak úgy ismerkedtünk össze..., az utcákon..., véletlenül...
Szóltam: Szívem, menj el! Mintha nem is találkoztunk volna soha...!
Ne szólj hozzám, nem érdekelnek a szabályaid - sajátos törvényeid sora!
Refren:
Γιατί δεν τρέχεις να μου πεις πως μ' αγαπάς;
Γιατί το δρόμο δεν μου κλείνεις να μη φύγω;
Γιατί σαν άνεμος αγάπης με κοιτάς;
Γιατί όλα μέσα μου φωνάζουνε να μείνω; (x2)
Most miért nem futsz hozzám, és mondod azt, hogy mennyire szeretsz?
S miért nem zársz el minden utat, hogy ne is keresselek?
Mikor reám nézel, miért is érint meg újra a szerelem?
Vajon mi késztet mégis arra, hogy itt maradjak, Kedvesem? (x2)
Miért nem futsz, hogy elmondd: szeretsz engemet?
Miért nem zárod el az utam, nehogy véletlenül elmenjek?
Most miért néz Ő így reám, mint a szerelem fuvallatára?
S miért kiált bennem minden úgy, hogy maradjak mégis Nála? (x2)
Δε μου μιλάς, δε μ' αγκαλιάζεις, δεν μπορείς
Και τη φωνή μου που τρελάθηκε, την πνίγω
Hozzám már nem beszélsz, még csak át sem ölelsz engemet,
Hangom elvész a szélben, s lassan már minden út az őrületbe vezet...
Nem szólsz hozzám, nem ölelsz, nem bírsz - már nem lehet,
És elfojtom a hangom, mely már az őrületbe esett...
Τόσα που είχα να σου πω, στο δρόμο τα έριξα
Δεν έχεις τίποτα για μένα από δικό σου
Πόσο σε άλλαξε ο καιρός, πόσο σε άδειασε
Μοιάζει με πέτρα στο βυθό το πρόσωπό σου
Sok mindent mondanék még, de mindent az utcán hagytam Neked,
Most, hogy már nem vagy itt, s én sem lehetek Veled
Hogyan is lett Rajtad úrrá ez a hirtelen változás?
Arcod, akár egy porladó kőszikla..., semmi más...
Annyi dolgot mondtam volna neked, de kiszórtam az utcára mindet,
Nincs már semmi számomra mindabból, ami a Tied
Mennyire megváltoztatott téged az idő - óh, mennyire kiürített!
Arcod, akár egy kavics, olyan - a víznek mélyiben...
Refren (x2)
Καρδιά μου πες, πες πως δεν βρεθήκαμε
Σε τέτοια αγάπη δε με δίνω...
Kedvesem, kérlek mondd, mondd azt, hogy "soha sem láttalak",
Bár senkihez sem kéne fűznöm többé ilyen nagy vágyakat...
Szívem, inkább; "- Sosem találkoztunk!", - ezt találd mondani
Mivel, nem kívánom magam, ilyen szerelemnek od'adni...
Πού πας; πάνω στο χώμα ουρανό βρήκα για μας,
φως σου έδειξα στο μαύρο της σκιάς,
να μη φοβάσαι τα σκοτάδια που θα βρεις.
Μισός, χωρίς εσένα θα είναι ο κόσμος μου μισός,
παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς,
στη σκέψη ότι ίσως δεν θα ξαναρθείς.
Hát most hová mész? Hiszen a földre hoztam Néked az eget,
A sötétben gyújtottam számodra fényeket
Hogy ne félj a sötéttől, ha egyszer megtalálod,
De most... Nélküled szinte félholtnak látom a világot...
S azon kaptam magam, hogy csak süllyedek, s már egyre mélyebben vagyok
A gondolatban, hogy már nem térsz vissza, s én végleg egyedül maradok...
Μη φύγεις τώρα, μείνε εδώ μη με αρνηθείς αυτή την ώρα,
βαθύ σκοτάδι και μεγάλη ανηφόρα,
χωρίς εσένα να ανέβω δεν μπορώ.
Πονάω τόσο όσο δεν τόλμησα κανένα να πληγώσω,
βαρύ το αντίο δεν μπορώ να το σηκώσω,
μη φύγεις μείνε λίγο σε παρακαλώ.
Nem, most még ne hagyj el, ne úgy legyen vége,
Hogy gonoszul taszítasz le a fénytelenségbe
Mert Nélküled, onnét talán kimászni sem tudok,
És fáj..., hisz én soha sem tennék ilyet, de ezt bizonyára tudod...
Oly nehéz a "Viszlát!", Mert így hogyan is élhetek tovább?
Most még ne hagyj itt..., csak pár percig maradj itt csupán!
Πού πας; μη με αποφεύγεις από την άλλη μη κοιτάς,
εσύ που με έμαθες πώς είναι να αγαπάς,
πριν φύγεις μάθε μου ένα τρόπο να ξεχνώ.
Μικρός κοίτα μπροστά σου στέκομαι τόσο μικρός,
παραδομένος θα βουλιάζω διαρκώς,
στη σκέψη ότι ίσως δε σε ξαναδώ.
Hová mész? Várj, ne más karjáról nézz szemembe,
Te, aki arra tanított engem, hogy hogyan kell szeretnem
Mielőtt elmennél, taníts meg, hogy lehet mindent elfelednem
Nézz reám..., mint egy gyermek, állok itt Előtted - elveszetten...
És kiszolgáltatottan, talán majd egyre mélyebbre zuhanok
A gondolatban, hogy többé nem láthatlak, s egyedül maradok...
A minap elhangzott egy vers a Duna tv Rondó műsorában.
Több fordításra is bukkantam a neten, a műsor 18-adik perctől található meg
Petridisz Hrisztosz - kétnyelvű - tolmácsolásában,
Menelaosz Ludemosz: Jól vagyok - című verse:
„Levelet csak közönséges sárga levelezőlapon szabad írni,
És csak annyit, az elítélt egészséges, jól van.” A parancs
Ειμαι καλα Μητερουλα μου. Αυγη μου.
Σπευδω να καλοπιασω τον φοβο σου..ειμαι καλα..
Καθομαι κατω απ’τον ισκιο της λυπης μου..κι’αφηνω την πενα μου να κλαψει..
Μανα ..τρεμουλα των χεριων..
Χιονια που ξεφευγετε απ’την μπολια….
Στεναγμε που μετρας τον μισεμο μου.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ…
Jól vagyok édesanyám, hajnalhasadásom,
Szeretném enyhíteni rettegésed; Jól vagyok!
Szomorúságom árnyékába telepszem,
és hagyom sírni a tollamat, …... Anyám!
Reszketeg kezek, kendő alól kibomló szürke haj,
sorsomat számláló sírás…. Jól vagyok!
Πρωτον Σεβαστη μου...
Πρωτον ερχομαι να ρωτησω ..μα δε ρωτω..
Εδω δε ρωτουν..
εδω ολοι ειναι καλα..κι’ας ανεμιζουν οι κρεμαλες απο πανω τους..
Κι ας τρωει τα ποδια τους..η υαινα..η πισσα..
ολοι ειναι καλα..
„Először is üdvözletem …..”
„Először is szeretném megkérdezni…..”
Itt semmit sem kérdeznek, mindenki jól van.
Bár akasztókötél himbálódzik felette,
bár hiéna üszök falja lábát,
mindenki jól van.
Πρωτον Μητερουλα μου υγειαν εχω...
και το στηθος μου φωναζει σαν προβατο βραχνο...
κι ο ραβδιστης μετραει την ωρα του στα πλευρα μου…
Πρωτον Μητερουλα…μα συγχωρα με και σημερα..
Συγχωρα με και σημερα..που δεν θα μαθεις την αληθεια..
Η αληθεια γερασε και δεν ταξιδευει...
δε περνα την θαλασσα..
Η αληθεια Μανουλα ειναι βολι..Και δεν θα στην πω..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
„Először is anyám egészséges vagyok,
s hörög a mellem rekedt birkaként,
és az őr botütései jelzik hátamon az idő múlását.
„Először is anyám,….” Bocsássál meg ma is,
hogy ma sem tudod meg az igazat.
Az igazság megöregedett, és nem utazik.
Nem kel át a tengereken.
Az igazság puskagolyó anyám, s nem mondom el neked.
„Jól vagyok!”
Σημερα κλεινω τα χιλια γραμματα...
μα εχεις χρονους να παρεις μηνυμα μου...
Μα συγχωρα με..
..Συγχωρα με και σημερα..για τα χιλια “ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ”..
Τα χιλια Ψεμματα μου...
Ez lesz az ezredik levél. De tudom,
évekbe telik még hírt kapsz felőlem.
De hát bocsáss meg… jó anyám,
az ezer egyhangú, örökös „Jól vagyok!” –ért,
ezer egyhangú hazugság.
Πηρα ξανα για να σου γραψω..εχω την καρτα μου στα γονατα..
και την χαιδευω σαν περιλυπο πουλι..
Το χερι πια το γραφει μοναχο του..το μικρο πικρο του μαθημα..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Nekiláttam újból, hogy írjak, térdemen a papír,
simogatom, mint egy ijedt madárkát,
és a kezem már írja is magától
a rövid keserű leckét;
„Jól vagyok!”
Ξερω…Αχ Μητερουλα..
Ξερω πως σου στελνω καθε μερα..την τακτικη δοση της πικρας μου..
Ξερω πως την χαιδευεις τουτη τη ψευτια μου…
Πως τη ραινεις με δακρυα και παραμιλας..Ξερω..
Μα δεν κανει φτερα αλλη λεξη απο δω..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Tudom …. ó jaj anyám!
Tudom, hogy naponként elküldöm neked,
keserűségem kimért adagját.
Tudom, hogy becézgeted a hazugságomat,
Hogy könnyel áztatod, félrebeszélsz, … tudom.
De nem szárnyal fel más szó;
„Jól vagyok!”
Μπορεις ακριβη μου να τη διαβασεις και διχως φως..
Δεν ειναι καν αναγκη να τη διαβασεις..
Φτανει μονο ναρθει..ν’ακουστει στη εξωπορτα η φωνη του ταχυδρομου..
Τοτε Μανουλα μπορει και να μην ειμαι καλα..
Μα εσυ να πιστεψεις τη γραφη μου...
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ..
Lámpavilág nélkül is elolvashatod, anyám!
Vagy akár el se olvasd!
Elég, ha megérkezik,
ha felhangzik a postás hangja ajtód előtt.
Talán engem kínok gyötörnek, de te higgyél az írásnak;
„Jól vagyok!”
Ειμαι καλα αφου μπορω και σερνω το μολυβι..
Ειμαι καλα αφου μπορω και το ψελιζω..
Ειμαι καλα αφου μπορω και αραδιαζω στο χαρτι..τα τσακισμενα τουτα λογια..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
„Jól vagyok!”…. hiszen tudom húzni a ceruzát.
„Jól vagyok!”….hiszen el tudom hazudni;
„Jól vagyok!”….Hiszen felsorakoztatom a papíron
a megcsonkított szavakat;
„Jól vagyok!”
Αχ να μπορουσα ναχα εναν ουρανο...
γεματο απο τετοια ψευτικα πουλια...
Και να ταχυνα στο διαστημα.
Για ναρχονται κι’οταν εγω δεν ανασαινω..
Ναρχονται και να ραμφιζουνε το τζαμι του σπιτιου μας..
Αυτο που κοιταζει κατα τη θαλασσα..
Και να κελαιδουνε...
Να κελαιδουνε σμηνη τις ψευτιες..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Ó bár lenne itt az ég
tele ilyen hazug, sárga madárral!
A mindenségbe röpíteném valamennyit,
hogy szálljanak… ha már halott leszek, még akkor is,
röpüljenek és kocogtassák meg házunk ablakát,
azt a tengerre néző ablakot,
s daloljanak...,
Dalolják szüntelen a hazugságot;
„Jól vagyok!”
Μανουλα εσυ..Εσυ που διαβαζεις με τα δακτυλα..
Εσυ που μιλας την γλωσσα των χεριων..
Ακουμπα τα χειλη σου στο χαρτι..
Ετσι οπως εβρισκες..σαν ημουνα παιδι τον ..πυρετο μου..
Και διαβασε στ’αγραφο χαρτι..(σβησε το καλα.)..
Και διαβασε απ’την καρδια μου..
Anyám, … te ki az ujjaiddal olvasol,
te ki a kezek nyelvét beszéled,
szorítsd rá ajkadat a papírosra,
ahogy gyermekkoromban mérted a lázam,
s olvasd az üres papíron,
olvasd közvetlenül a szívedből!
Μανα… Αχ… Μανα… Μανα...
Το κορμι που κανακεψαν τα χερια σου..Ελυωσε σημερα κατω απ’το λιθαρι.
Η φωνη που νανουριζε τον υπνο σου..βελαξε κατω απ’το μαχαιρι..
Μα εσυ γελα ακριβη μου…Γελα…
Πες πως ξυπνησες απ’ονειρο κακο..και γελα να το διωξεις..
Γελα ..κι εγω..ησυχασε Μανουλα..ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ..
Anyám..., Jaj... Anyám.., Anyám!
A test, amit karod ringatott,
a kő alatt ma összeroskad.
A hang amely elsiratta álmodat,
ma kés alatt hörög.
De te nevess anyám… nevess,
vedd úgy, gonosz álmodból ébredsz,
s nevess, hogy tovaűzzed!
Nevess! Én meg anyám, … nyugodj meg;
„Jól vagyok!”
Σημερα μου χυσανε το φως μου..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Ειμαι καλα... χθες καψανε τα νυχια μου..
Τρομοι μου πηραν τη μιλια μου... Ειμαι καλα…
Σεισμοι γρεμισανε τα φρενα μου… Ειμαι καλα
Ma kioltották a szemem világát;
„Jól vagyok!”
Tegnap leégették a körmöm; „Jól vagyok!”
A borzalmak megnémítottak; „Jól vagyok!”
Földrengések döntötték romba belsőm; „Jól vagyok!”
Ειμαι καλα..Αυριο θα με σταυρωσουν..
Ειμαι καλα…Ειμαι καλα… Ειμαι καλα,,,
Ειμαι καλα..κι’ας μην εχω μυαλο πια να το σκεφτω..
Ειμαι καλα..κι ας μην εχω μιλια πια να το φωναξω..
Ειμαι καλα κι ας μην εχω χερι να το γραψω..
Γι’ αυτο το σκαβω..το σμιλευω..επιτυμβιο..
Πανω σάυτον τον ανεμοδαρμενο γρεμο..
Σ’ αυτο το τρελλο νεκροταφειο..
Πως ολοι οι νεκροι του….ΕΙΝΑΙ ΚΑΛΑ !!!
„Jól vagyok!” … holnap keresztfára szögeznek.
„Jól vagyok!” Jól vagyok!” „Jól vagyok!”
„Jól vagyok!”… ha nincs is agyam, hogy fölfogja már.
„Jól vagyok!”… ha nincs is hangom, hogy elkiáltsam.
„Jól vagyok!”… ha nincs is kezem, hogy leírjam.
Ezért is ásom el. … Sírkőbe vésem.
E szél ostromolta szakadékba,
ebbe az örült Temetőbe,
hogy valamennyi halottja;
„Jól van!”
- Κιρκη μου σ’ευχαριστω πολυ..για τα χρωματα και τη μουσικη..
Το μουσικό έργο του Σπ. Σαμοΐλη: "ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ" και τα τραγούδια του δίσκου " ΚΡΑΥΓΗ στα ΠΕΡΑΤΑ ", σε ποίηση Μεν. Λουντέμη. Το έργο "ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ" γράφτηκε το 1975, κυκλοφόρησε το 1976 και συνέπεσε με τον ερχομό του Λουντέμη από τη μακρόχρονη εξορία του. Ο Λουντέμης ήταν παρών στην πρώτη παρουσίαση του δίσκου, από την εταιρεία LYRA. Στο έγο "ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ" απαγγέλει ο ίδιος ο Λουντέμης, σε μια ηχογράφηση που έκανε, όταν ήταν ακόμη στην εξορία του. Τραγουδούν: ΧΡ. ΣΤΥΛΙΑΝΕΑΣ - ΙΣΙΔΩΡΑ ΣΙΔΕΡΗ - ΜΑΡΩ ΛΥΤΡΑ και από άλλη ηχογράφηση η ΕΛΕΝΗ ΒΙΤΑΛΗ. Το έργο επανακυκλοφόρησε σε CD τον Φλεβάρη του 2009.
Αντώνης Ρέμος
Μουσική - Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Από το album "Σαν άνεμος
Που να΄σαι
σ΄ένα παράθυρο ανοιγμένο
σ΄ένα φεγγάρι προδομένο
που το κοιτάμε πια σαν ξένοι
Vajon, merre lehetsz, Te Drága?
Egy nyitott ablakban - a szabad ég alatt állva?
Az elárult Holdon - vagy egy más világban,
Amire tekintetünk idegenekként száll ma?
Πού να΄μαι
σ΄ένα ρολόϊ κολλημένος
στους δείκτες του παγιδευμένος
στιγμή έχω γίνει περασμένη
S vajon, én hol vagyok?
Az idő bizony fogságba vetett,
Csapdáim csupán az óramutatók,
Egy pillanat, s engem a múlt, eltemetett...
Refren:
Που να΄σαι τώρα
που κρυώνω και φοβάμαι
μέσα στο σώμα σου εγώ θέλω μόνο να΄μαι
μήπως ρωτάς κι εσύ αγάπη μου
πού να΄μαι ή απλά με διέγραψες
Vajon most hol, merre lehetsz?
Hiszen reszketek, fázom, és annyira félek?
Nem akarok mást, mint érezni a húsod, a testedet
Kedves, előfordul-e, hogy még megkérded; élek,
S merre lehetek? Vagy tán töröltél, leírtál engemet?
Που να΄σαι απόψε
που οι τοίχοι ιδρώτα στάζουν
κι οι αναμνήσεις γύρω σαν θεριά ουρλιάζουν
μήπως αγάπη μου οι αγάπες σε τρομάζουν
και δεν επέστρεψες
Hol lehetsz ma éjjel?
Most, hogy a falak is vért izzadnak Érted,
S őrült vadak módjára sírnak az emlékek? Kedvesem, vajon a szerelmek ijesztenek ennyire meg?
S emiatt nem térsz vissza, és nem vagy itten, velem...?
Πού να΄μαι
στον καναπέ μ΄ένα σεντόνι
που να μυρίζει εσένα ακόμη
και της αγάπης μας τη γλύκα
S hogy merre járok, vajon hol lehetek?
Az üres ágyon fekszem, egy szál lepellel
Melyen tested illatai, még mindig ott lebegnek,
és kínoz minden édes emlék, mit együtt éltünk: ...ketten.
Πού να΄σαι
σε ποιά αγκαλιά στριφογυρίζεις
ποιόν απ΄τους φόβους σου ξορκίζεις
λίγο να με σκεφτείς σε βρήκα
Vajon merre járhatsz? Ugyan, merre lészel?
S ki ölel magához forró szenvedéllyel?
Félelmeid közül melyiket űznéd el, épp ésszel?
Bárcsak - egyetlen egyszer - reám gondolnál még... ...az éjjel!
Πώς να σε αντικρίσω
Το χθες να σου θυμίσω, πες μου πώς
Με είχες σαν θεό σου
Και ήμουν ο δικός σου άνθρωπος
Είμαι γεμάτος τύψεις
Που δεν μπορείς να κρύψεις τώρα πια
Δεν νιώθω πια γαλήνη
Αφού δεν μου 'χει μείνει ανθρωπιά
Hogyan is nézhetnék szemedbe ezután?
A tegnapokat magam mögött, mondd, hogyan hagyhatnám?
A Mindened voltam, úgy vigyáztál reám,
Számodra az egyetlen voltam, drága babám!
De végül nem maradt semmi, csak a bűntudat-érzet,
Amit nem rejthetek el már - s így, nem lehetek Véled!
Nyugtomat nem lelem, elhagyott a béke,
Lelhetnék-e eztán - bennem nem lévő - emberségre?
Στο λέω δεν σου αξίζω
Πίκρες να σου χαρίζω, ξέχνα με
Ξέχνα με
Με πιάνει ένα ρίγος
Μπροστά σου νιώθω λίγος, ξέχνα με
Ξέχνα με
Kimondom; rossz vagyok, s meg sem érdemellek,
Mert csak bánatot adok, hát felejts el... De végleg!
Felejts el, én csak arra kérlek!
Borzongok - nélküled mégis örök lázban égek,
Felejts hát el, hisz Hozzád fel sem érek,
Felejts el, Kedvesem... Örökre... Végleg!
Στα μάτια σου έχω πέσει
Και αυτό μ' έχει πονέσει, καίγομαι
Μέσα μου έχω πεθάνει
Μ' αυτά που σου κάνει ντρέπομαι
Kiestem a kegyeidből, a szemed sem veted rám,
Bár tudnád, hogy fáj nekem, mint a fáklya: égek!
Ott, belül, magamban, meghaltam régen már,
Tettem szégyellem - pedig, mit nem tennék meg érted!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #212155. hsz-ra
így..: