A minap elhangzott egy vers a Duna tv Rondó műsorában.
Több fordításra is bukkantam a neten, a műsor 18-adik perctől található meg
Petridisz Hrisztosz - kétnyelvű - tolmácsolásában,
Menelaosz Ludemosz: Jól vagyok - című verse:
„Levelet csak közönséges sárga levelezőlapon szabad írni,
És csak annyit, az elítélt egészséges, jól van.” A parancs
Ειμαι καλα Μητερουλα μου. Αυγη μου.
Σπευδω να καλοπιασω τον φοβο σου..ειμαι καλα..
Καθομαι κατω απ’τον ισκιο της λυπης μου..κι’αφηνω την πενα μου να κλαψει..
Μανα ..τρεμουλα των χεριων..
Χιονια που ξεφευγετε απ’την μπολια….
Στεναγμε που μετρας τον μισεμο μου.. ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ…
Jól vagyok édesanyám, hajnalhasadásom,
Szeretném enyhíteni rettegésed; Jól vagyok!
Szomorúságom árnyékába telepszem,
és hagyom sírni a tollamat, …... Anyám!
Reszketeg kezek, kendő alól kibomló szürke haj,
sorsomat számláló sírás…. Jól vagyok!
Πρωτον Σεβαστη μου...
Πρωτον ερχομαι να ρωτησω ..μα δε ρωτω..
Εδω δε ρωτουν..
εδω ολοι ειναι καλα..κι’ας ανεμιζουν οι κρεμαλες απο πανω τους..
Κι ας τρωει τα ποδια τους..η υαινα..η πισσα..
ολοι ειναι καλα..
„Először is üdvözletem …..”
„Először is szeretném megkérdezni…..”
Itt semmit sem kérdeznek, mindenki jól van.
Bár akasztókötél himbálódzik felette,
bár hiéna üszök falja lábát,
mindenki jól van.
Πρωτον Μητερουλα μου υγειαν εχω...
και το στηθος μου φωναζει σαν προβατο βραχνο...
κι ο ραβδιστης μετραει την ωρα του στα πλευρα μου…
Πρωτον Μητερουλα…μα συγχωρα με και σημερα..
Συγχωρα με και σημερα..που δεν θα μαθεις την αληθεια..
Η αληθεια γερασε και δεν ταξιδευει...
δε περνα την θαλασσα..
Η αληθεια Μανουλα ειναι βολι..Και δεν θα στην πω..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
„Először is anyám egészséges vagyok,
s hörög a mellem rekedt birkaként,
és az őr botütései jelzik hátamon az idő múlását.
„Először is anyám,….” Bocsássál meg ma is,
hogy ma sem tudod meg az igazat.
Az igazság megöregedett, és nem utazik.
Nem kel át a tengereken.
Az igazság puskagolyó anyám, s nem mondom el neked.
„Jól vagyok!”
Σημερα κλεινω τα χιλια γραμματα...
μα εχεις χρονους να παρεις μηνυμα μου...
Μα συγχωρα με..
..Συγχωρα με και σημερα..για τα χιλια “ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ”..
Τα χιλια Ψεμματα μου...
Ez lesz az ezredik levél. De tudom,
évekbe telik még hírt kapsz felőlem.
De hát bocsáss meg… jó anyám,
az ezer egyhangú, örökös „Jól vagyok!” –ért,
ezer egyhangú hazugság.
Πηρα ξανα για να σου γραψω..εχω την καρτα μου στα γονατα..
και την χαιδευω σαν περιλυπο πουλι..
Το χερι πια το γραφει μοναχο του..το μικρο πικρο του μαθημα..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Nekiláttam újból, hogy írjak, térdemen a papír,
simogatom, mint egy ijedt madárkát,
és a kezem már írja is magától
a rövid keserű leckét;
„Jól vagyok!”
Ξερω…Αχ Μητερουλα..
Ξερω πως σου στελνω καθε μερα..την τακτικη δοση της πικρας μου..
Ξερω πως την χαιδευεις τουτη τη ψευτια μου…
Πως τη ραινεις με δακρυα και παραμιλας..Ξερω..
Μα δεν κανει φτερα αλλη λεξη απο δω..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Tudom …. ó jaj anyám!
Tudom, hogy naponként elküldöm neked,
keserűségem kimért adagját.
Tudom, hogy becézgeted a hazugságomat,
Hogy könnyel áztatod, félrebeszélsz, … tudom.
De nem szárnyal fel más szó;
„Jól vagyok!”
Μπορεις ακριβη μου να τη διαβασεις και διχως φως..
Δεν ειναι καν αναγκη να τη διαβασεις..
Φτανει μονο ναρθει..ν’ακουστει στη εξωπορτα η φωνη του ταχυδρομου..
Τοτε Μανουλα μπορει και να μην ειμαι καλα..
Μα εσυ να πιστεψεις τη γραφη μου...
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ..
Lámpavilág nélkül is elolvashatod, anyám!
Vagy akár el se olvasd!
Elég, ha megérkezik,
ha felhangzik a postás hangja ajtód előtt.
Talán engem kínok gyötörnek, de te higgyél az írásnak;
„Jól vagyok!”
Ειμαι καλα αφου μπορω και σερνω το μολυβι..
Ειμαι καλα αφου μπορω και το ψελιζω..
Ειμαι καλα αφου μπορω και αραδιαζω στο χαρτι..τα τσακισμενα τουτα λογια..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
„Jól vagyok!”…. hiszen tudom húzni a ceruzát.
„Jól vagyok!”….hiszen el tudom hazudni;
„Jól vagyok!”….Hiszen felsorakoztatom a papíron
a megcsonkított szavakat;
„Jól vagyok!”
Αχ να μπορουσα ναχα εναν ουρανο...
γεματο απο τετοια ψευτικα πουλια...
Και να ταχυνα στο διαστημα.
Για ναρχονται κι’οταν εγω δεν ανασαινω..
Ναρχονται και να ραμφιζουνε το τζαμι του σπιτιου μας..
Αυτο που κοιταζει κατα τη θαλασσα..
Και να κελαιδουνε...
Να κελαιδουνε σμηνη τις ψευτιες..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Ó bár lenne itt az ég
tele ilyen hazug, sárga madárral!
A mindenségbe röpíteném valamennyit,
hogy szálljanak… ha már halott leszek, még akkor is,
röpüljenek és kocogtassák meg házunk ablakát,
azt a tengerre néző ablakot,
s daloljanak...,
Dalolják szüntelen a hazugságot;
„Jól vagyok!”
Μανουλα εσυ..Εσυ που διαβαζεις με τα δακτυλα..
Εσυ που μιλας την γλωσσα των χεριων..
Ακουμπα τα χειλη σου στο χαρτι..
Ετσι οπως εβρισκες..σαν ημουνα παιδι τον ..πυρετο μου..
Και διαβασε στ’αγραφο χαρτι..(σβησε το καλα.)..
Και διαβασε απ’την καρδια μου..
Anyám, … te ki az ujjaiddal olvasol,
te ki a kezek nyelvét beszéled,
szorítsd rá ajkadat a papírosra,
ahogy gyermekkoromban mérted a lázam,
s olvasd az üres papíron,
olvasd közvetlenül a szívedből!
Μανα… Αχ… Μανα… Μανα...
Το κορμι που κανακεψαν τα χερια σου..Ελυωσε σημερα κατω απ’το λιθαρι.
Η φωνη που νανουριζε τον υπνο σου..βελαξε κατω απ’το μαχαιρι..
Μα εσυ γελα ακριβη μου…Γελα…
Πες πως ξυπνησες απ’ονειρο κακο..και γελα να το διωξεις..
Γελα ..κι εγω..ησυχασε Μανουλα..ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ..
Anyám..., Jaj... Anyám.., Anyám!
A test, amit karod ringatott,
a kő alatt ma összeroskad.
A hang amely elsiratta álmodat,
ma kés alatt hörög.
De te nevess anyám… nevess,
vedd úgy, gonosz álmodból ébredsz,
s nevess, hogy tovaűzzed!
Nevess! Én meg anyám, … nyugodj meg;
„Jól vagyok!”
Σημερα μου χυσανε το φως μου..
ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ
Ειμαι καλα... χθες καψανε τα νυχια μου..
Τρομοι μου πηραν τη μιλια μου... Ειμαι καλα…
Σεισμοι γρεμισανε τα φρενα μου… Ειμαι καλα
Ma kioltották a szemem világát;
„Jól vagyok!”
Tegnap leégették a körmöm; „Jól vagyok!”
A borzalmak megnémítottak; „Jól vagyok!”
Földrengések döntötték romba belsőm; „Jól vagyok!”
Ειμαι καλα..Αυριο θα με σταυρωσουν..
Ειμαι καλα…Ειμαι καλα… Ειμαι καλα,,,
Ειμαι καλα..κι’ας μην εχω μυαλο πια να το σκεφτω..
Ειμαι καλα..κι ας μην εχω μιλια πια να το φωναξω..
Ειμαι καλα κι ας μην εχω χερι να το γραψω..
Γι’ αυτο το σκαβω..το σμιλευω..επιτυμβιο..
Πανω σάυτον τον ανεμοδαρμενο γρεμο..
Σ’ αυτο το τρελλο νεκροταφειο..
Πως ολοι οι νεκροι του….ΕΙΝΑΙ ΚΑΛΑ !!!
„Jól vagyok!” … holnap keresztfára szögeznek.
„Jól vagyok!” Jól vagyok!” „Jól vagyok!”
„Jól vagyok!”… ha nincs is agyam, hogy fölfogja már.
„Jól vagyok!”… ha nincs is hangom, hogy elkiáltsam.
„Jól vagyok!”… ha nincs is kezem, hogy leírjam.
Ezért is ásom el. … Sírkőbe vésem.
E szél ostromolta szakadékba,
ebbe az örült Temetőbe,
hogy valamennyi halottja;
„Jól van!”
- Κιρκη μου σ’ευχαριστω πολυ..για τα χρωματα και τη μουσικη..
Το μουσικό έργο του Σπ. Σαμοΐλη: "ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ" και τα τραγούδια του δίσκου " ΚΡΑΥΓΗ στα ΠΕΡΑΤΑ ", σε ποίηση Μεν. Λουντέμη. Το έργο "ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ" γράφτηκε το 1975, κυκλοφόρησε το 1976 και συνέπεσε με τον ερχομό του Λουντέμη από τη μακρόχρονη εξορία του. Ο Λουντέμης ήταν παρών στην πρώτη παρουσίαση του δίσκου, από την εταιρεία LYRA. Στο έγο "ΕΙΜΑΙ ΚΑΛΑ" απαγγέλει ο ίδιος ο Λουντέμης, σε μια ηχογράφηση που έκανε, όταν ήταν ακόμη στην εξορία του. Τραγουδούν: ΧΡ. ΣΤΥΛΙΑΝΕΑΣ - ΙΣΙΔΩΡΑ ΣΙΔΕΡΗ - ΜΑΡΩ ΛΥΤΡΑ και από άλλη ηχογράφηση η ΕΛΕΝΗ ΒΙΤΑΛΗ. Το έργο επανακυκλοφόρησε σε CD τον Φλεβάρη του 2009.
Αντώνης Ρέμος
Μουσική - Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Από το album "Σαν άνεμος
Που να΄σαι
σ΄ένα παράθυρο ανοιγμένο
σ΄ένα φεγγάρι προδομένο
που το κοιτάμε πια σαν ξένοι
Vajon, merre lehetsz, Te Drága?
Egy nyitott ablakban - a szabad ég alatt állva?
Az elárult Holdon - vagy egy más világban,
Amire tekintetünk idegenekként száll ma?
Πού να΄μαι
σ΄ένα ρολόϊ κολλημένος
στους δείκτες του παγιδευμένος
στιγμή έχω γίνει περασμένη
S vajon, én hol vagyok?
Az idő bizony fogságba vetett,
Csapdáim csupán az óramutatók,
Egy pillanat, s engem a múlt, eltemetett...
Refren:
Που να΄σαι τώρα
που κρυώνω και φοβάμαι
μέσα στο σώμα σου εγώ θέλω μόνο να΄μαι
μήπως ρωτάς κι εσύ αγάπη μου
πού να΄μαι ή απλά με διέγραψες
Vajon most hol, merre lehetsz?
Hiszen reszketek, fázom, és annyira félek?
Nem akarok mást, mint érezni a húsod, a testedet
Kedves, előfordul-e, hogy még megkérded; élek,
S merre lehetek? Vagy tán töröltél, leírtál engemet?
Που να΄σαι απόψε
που οι τοίχοι ιδρώτα στάζουν
κι οι αναμνήσεις γύρω σαν θεριά ουρλιάζουν
μήπως αγάπη μου οι αγάπες σε τρομάζουν
και δεν επέστρεψες
Hol lehetsz ma éjjel?
Most, hogy a falak is vért izzadnak Érted,
S őrült vadak módjára sírnak az emlékek? Kedvesem, vajon a szerelmek ijesztenek ennyire meg?
S emiatt nem térsz vissza, és nem vagy itten, velem...?
Πού να΄μαι
στον καναπέ μ΄ένα σεντόνι
που να μυρίζει εσένα ακόμη
και της αγάπης μας τη γλύκα
S hogy merre járok, vajon hol lehetek?
Az üres ágyon fekszem, egy szál lepellel
Melyen tested illatai, még mindig ott lebegnek,
és kínoz minden édes emlék, mit együtt éltünk: ...ketten.
Πού να΄σαι
σε ποιά αγκαλιά στριφογυρίζεις
ποιόν απ΄τους φόβους σου ξορκίζεις
λίγο να με σκεφτείς σε βρήκα
Vajon merre járhatsz? Ugyan, merre lészel?
S ki ölel magához forró szenvedéllyel?
Félelmeid közül melyiket űznéd el, épp ésszel?
Bárcsak - egyetlen egyszer - reám gondolnál még... ...az éjjel!
Πώς να σε αντικρίσω
Το χθες να σου θυμίσω, πες μου πώς
Με είχες σαν θεό σου
Και ήμουν ο δικός σου άνθρωπος
Είμαι γεμάτος τύψεις
Που δεν μπορείς να κρύψεις τώρα πια
Δεν νιώθω πια γαλήνη
Αφού δεν μου 'χει μείνει ανθρωπιά
Hogyan is nézhetnék szemedbe ezután?
A tegnapokat magam mögött, mondd, hogyan hagyhatnám?
A Mindened voltam, úgy vigyáztál reám,
Számodra az egyetlen voltam, drága babám!
De végül nem maradt semmi, csak a bűntudat-érzet,
Amit nem rejthetek el már - s így, nem lehetek Véled!
Nyugtomat nem lelem, elhagyott a béke,
Lelhetnék-e eztán - bennem nem lévő - emberségre?
Στο λέω δεν σου αξίζω
Πίκρες να σου χαρίζω, ξέχνα με
Ξέχνα με
Με πιάνει ένα ρίγος
Μπροστά σου νιώθω λίγος, ξέχνα με
Ξέχνα με
Kimondom; rossz vagyok, s meg sem érdemellek,
Mert csak bánatot adok, hát felejts el... De végleg!
Felejts el, én csak arra kérlek!
Borzongok - nélküled mégis örök lázban égek,
Felejts hát el, hisz Hozzád fel sem érek,
Felejts el, Kedvesem... Örökre... Végleg!
Στα μάτια σου έχω πέσει
Και αυτό μ' έχει πονέσει, καίγομαι
Μέσα μου έχω πεθάνει
Μ' αυτά που σου κάνει ντρέπομαι
Kiestem a kegyeidből, a szemed sem veted rám,
Bár tudnád, hogy fáj nekem, mint a fáklya: égek!
Ott, belül, magamban, meghaltam régen már,
Tettem szégyellem - pedig, mit nem tennék meg érted!
Noha ma megint sok újat tettem fel, de Stratos, ha esetleg erre jársz, s van rá némi időd, kiemelten erre kérhetnék egy korrekciót?
Stratos: Nincs Időm!
De hát... parancsba adtad... Vess magadra - illetve az alábbi 3 hozzászólás dalszövegére - egy pillantást!
(...ha észlelsz némi változást, az a fordítás pontosítása,
a túl hosszú sorok rövidre vágása, és ha nem tudtam megtartani a rímeidet -
bárhogy is igyekeztem -, akkor a verssorok némi átpofozása lehet....)
Remélem, elnyeri tetszésedet az utógondozásos "tupír"-munka!
Üdv!
Τι μου συμβαίνει
Δεν έχω πιεί μα λειτουργώ σαν μεθυσμένη
Και σαν χαμένη
Τι μου συμβαίνει
Κι αυτό το πάθος ξαφνικά με ξετρελαίνει
Μ' ένα βλέμα με κλειδώνεις στη δική σου φυλακή
Και ισόβια μου ζητάς μια αγάπη δίχως λογική
Τι μου συμβαίνει
Μες στο γκρεμό σου η ζωή με παρασέρνει
Mi történik velem?
Egy kortyot sem ittam, mégis, mintha részeg lennék
Mint aki teljesen elveszett
Vajon mi ez, ami most vélem megesett?
Ez az érzés szép lassan az őrületbe vezet
Egyetlen pillantásoddal zársz a börtönödbe teljesen,
S te vagy, ki tőlem örökké esztelen szerelmet követel...
Mi történik, mi lehet velem?
Az élet, mindig visszavezet a szakadékhoz - hozzád Kedvesem!
Πως φοβάμαι μην τελειώσει τ’ όνειρο αυτό
Μη χαθούμε και ματώσει το σ’ αγαπώ
Πως φοβάμαι το στριμένο χαρακτήρα μου
Που κόντρα πάει στη μοίρα μου
Και σ' ότι λαχταρώ
Óh, én úgy félek, hogy véget ér ez az álom,
Hogy nem maradunk együtt, s e szerelem csak múló járom
Annyira reszketek önmagam bizonytalanságától,
Mely sorsom ellen szegül, s akkor mire várjak mától?
És mindennek, amit szerettem..., mert elnyeli a távol?
Πως φοβάμαι μην τελειώσει τ’ όνειρο αυτό
Μη χαθούμε και ματώσει το σ’ αγαπώ
Πόσο θα ‘θελα καρδιά μου να παλέψουμε
Στα δύσκολα ν’ αντέξουμε κι οι δυό
Annyira félek, hogy ez az álom véget ér,
S egymástól elszakadva, a szerelmünket borítja el vér!
Kincsem, jó lenne, ha veled minden akadályt legyűrhetnék,
És mi ketten, együtt minden nehézséggel megküzdhetnénk!
Τι μου συμβαίνει
Και το κορμί μου σαν τρελό σε περιμένει
Και με πεθαίνει
Τι μου συμβαίνει
Και η ψυχή να σε χαρεί δεν προλαβαίνει
Μ' ένα βλέμα με κλειδώνεις στη δική σου φυλακή
Και ισόβια μου ζητάς μια αγάπη δίχως λογική
Τι μου σμβαίνει
Μες στο γκρεμό σου η ζωή με παρασέρνει
Már megint, mi lehet velem?
Hogy őrülten várja testem, hogy újra itt legyél?
S hogy csak ez az érzés kínoz szüntelen,
Vajon mi lehet vélem, mesélj,
Hogy eközben lelkem lemarad, s örülni sem tud neked?
De, hisz egyetlen pillantásoddal a börtönödbe zársz teljesen,
S te vagy, ki tőlem örökké esztelen szerelmet követel...
Mondd, mi lehet velem,
Hogy a nyugalmat Tenálad - a végső szakadékban - sem lelem?
Απόψε που χωρίζουμε
Κρύφτηκε το φεγγάρι
Στα δύο με κόβει ο έρωτας
Οποία στιγμή γουστάρει
Φύγε λοιπών, τι με κοιτάς
Πήγαινε όπου θες να πας
Να είσαι εδώ δεν ωφελεί
Αφού δε μ' αγαπάς
Ma éjjel - most, hogy szakítunk, mi ketten,
A Hold sem világít - elbújt, fényét rejtve
A Szerelem bármikor megölhet, ketté vághat engem,
Amikor csak kedve tartja, hogy szívem összetörje
Hát akkor menj, reám még miért nézel?
Menj csak, ahová akarsz, ne törődjél vélem!
Semmi értelme, hogy még itt légy,
Hisz már úgy sem szeretsz... - érzem...!
O χωρισμός σου θάνατος
Κι ένας καημός αθάνατος
Να ξεχαστώ δεν γίνεται όσο κι αν πίνω
Ο χωρισμός σου θάνατος
Κι ένας καημός αθάνατος
Φύγε λοιπόν αφού το θες, εγώ θα μείνω
Φύγε λοιπών και μη ρωτάς τι θ' απογίνω
A Véled való szakítás, egyenlő a halállal,
Elpusztíthatatlan bánattal, örök vágyakozással
Feledni sem bírlak, sem itallal, sem mással...
Szakításunk számomra, egyenlő a halállal!
Vágy, és bánat mindörökké; tudom, mindhiába
Menj hát, ha így akarod, én itt maradok, hátha...
Ne kérdezd: Mi lesz vélem? - Te küldtél halálba...!
Απόψε που χωρίζουμε
Άδειασε η ζωή μου
Πως θα 'θελα να σου 'δείχνα
Την περιφρόνηση μου
Φύγε λοιπών, τι με κοιτάς
Πήγαινε όπου θες να πας
Να είσαι εδώ δεν ωφελεί
Αφού δε μ' αγαπάς
Ezen az éjjelen, hogy eldöntöttük: vége,
Életem sivár, kietlen síksággá változott
Bár úgy tehetnék, mintha semmi sem történne,
Így sem érted a megaláztatásom, s a bánatot...
Menj csak, nyugodt szívvel..., de mért nézel még reám?
Menj csak, mindegy hová, csak jó messze innen
Semmi értelme annak, hogy tovább itt maradjál,
Ha már nem is szeretsz..., s hozzád közöm sincsen...
Στο τασάκι το μικρό
Το τσιγάρο το στριφτό
Κι ο διπλός σου ο καφές
Εσένα περιμένουνε από χτες
Δεν ζητώ να ξανάρθεις
Ούτε να απολογηθείς
Αν βαρέθηκες εδώ
Καρδιά μου στο καλό
A kicsiny hamutartóban
Az elnyomott cigaretta
S a kávé, két cukorral
Rád vár tegnap óta...
Nem kérem Tőled, hogy hozzám visszatérj,
Sem arra, hogy mentegetőzz, s arról beszélj, miért tetted ezt velem...
Ha már nincs mit mondanod, s végleg megelégeltél,
Hát viszlát, vigyázz magadra, Kedvesem!
Εγώ να ξέρεις αν σε χάσω
Δεν θα ‘χω τίποτα να χάσω
Δεν θα ‘χω ανάγκη να σε δω
Γιατί ποτέ δεν ήσουνα εδώ
De azt még tudnod kell, ha Téged elveszítelek,
Nem lesz az nékem túl nagy veszteség
Nem érzem szükségét, hogy újra lássalak Tégedet,
Mert ha ezt meg tudtad tenni, úgy tűnik, soha sem szerettél...
Εγώ να ξέρεις αν σε χάσω
Δεν θα ‘χω τίποτα να χάσω
Mα θα το ήθελα πολύ
Να ζούσαμε μαζί για μια ζωή
De azt tudnod kell, hogyha elveszítelek,
Nem történik semmi, megy minden tovább
De tudnod kell azt is, hogy nem akartam, csak - elmondhatom Neked,
Együtt lenni Veled egy életen át...
Τρεις η ώρα και μισή
Πάλι δεν θα ρθεις εσύ
Και νομίζεις πως εγώ
Στους δρόμους θα γυρίζω να σε βρω
Most fél három van,
S Te nem jöttél el, újra...
Valahol máshol, tán azt gondoltad,
Hogy én az utcákon kóborlok, Tégedet kutatva
Δεν μπορείς να φανταστείς
Πόσο θα με χρειαστείς
Θα με ψάχνεις σαν τρελός
Χαμένος εντελώς
De azt nem képzelted el soha, nem is gondolnád,
Hogy egy napon mennyire szükséged lesz rám
Őrült módjára majd utánam kutatsz tán,
De akkorra már számomra régesrég meghaltál...
Πόσο πολύ σ' αγάπησα / Hogy mennyire szerettelek...
Σ' έχω χάσει, μ' έχεις προδώσει
Κι απ' το μυαλό μου να σε βγάλω δεν μπορώ
Μ' έχεις ξεχάσει, μ' έχεις αφήσει
Σε ένα ψέμα για να ζω
Ό,τι κι αν κάνω σε σένα γυρίζω
Μιλάω μαζί σου σαν να είσαι εδώ
Ξέρω πως πια αλλού ανήκεις μα
Εγώ δεν έπαψα στιγμή να σ' αγαπώ
Elveszítettelek, hisz elárultál engemet
De mégsem tudom feledni a közös emlékeket
Tán el is feledtél, de azért megengedted
Hogy nyilvánvaló hazugságok közt éljek Veled, Neked
Mondd, mit is tehetnék, hogy Hozzád visszatérhessek?
Hozzád szólok ugyan, de Te már nem értheted
Tudom, már máshoz tartozol, de azt soha el ne feledd,
Egy percig sem volt kérdés, hogy Téged szeresselek...
Πόσο πολύ σ' αγάπησα
Μακάρι να 'χες μάθει
Πόσο πολύ με πόνεσες
Κανείς δεν θα σου πει
Oh, hogy mennyire imádtalak
Azt kívánom..., bár valahogyan tudathatnám Veled
De, hogy mennyire megsértettek az Általad kimondott szavak,
A világon senki sem mondhatja el Neked...
Σαν δολοφόνος μανιακός
Όλο σε σένανε γυρίζω
Μα τη σκανδάλη όταν πατώ
Μ' αγάπη πλημμυρίζω
Akár a gyilkos, mely áldozatát várja,
Hozzád lopva, titkon, mindig visszajárok
S mikor majd célba vesz a gyilkos fegyver tárja,
Abban csak a szerelem töltetét találod...
Όταν σε βλέπω ξαφνικά
Κάνω πως δε σε ξέρω
Συντρίμμια γίνομαι ξανά
Και μέσα μου υποφέρω
S mikor hirtelen meglátlak, ígérhetem Neked,
Úgy teszek majd, mintha nem is ismernélek
De magamban újra darabokra esek,
S átadom magamat a gyötrő szenvedésnek...
Στο άδειο σπίτι μόνη γυρίζω
Πόσο με πνίγει πάλι η σιωπή
Μου έχεις κι ό,τι κι αν κάνω
Ξέρω πως θα 'σαι μακριά μου πια εσύ
Visszatérek ismét a kietlen, üres házba,
Hol a fullasztó némaság úgy hat, akár egy gyorsan ölő méreg...
Még itt is velem vagy, most hát mit csináljak?
De tudom, hogy máshol jársz, s én elveszítlek..., végleg...
Τ' ανάποδα του κόσμου ισιώνω νοερά
Προσθέσεις κι αφαιρέσεις για λίγα και καλά
Εσύ στην κόλαση σου εκεί να κοιμηθείς
Επιστροφές δεν έχει, μην το διανοηθείς
Úgy vélem, én mindent jól csinálok, a világ a rossz, a hibás,
De azért akad néhány dolog, mi mégis helyénvaló
Most még nyugodtan alszol, de bár tudnád, hogy miféle pokol vár Rád..., ez nem lehet vitás,
Ne próbálj meggyőzni, hogy visszajöjjek Hozzád..., értelmetlen, mind csak elcsépelt szó!
Για σένα απόψε δεν είμαι σπίτι, απουσιάζω
Με μένα πίνω και μένα έχω να κουβεντιάζω
Πως δεν μου λείπεις, τον εαυτό μου παραμυθιάζω
Απουσιάζω, απουσιάζω, απουσιάζω
Hisz ma éjjel nem leszek otthon, felejts hát el, kérlek!
Egyedül iszom eztán, s magammal beszélek
Lassan elhiszem, hogy nincs Rád szükségem..., de tényleg!
Így hát, csak annyit kérnék: felejts el, de végleg!
Αλλού το όνειρό μου, το θαύμα μου αλλού
Τη φυλακή σου είδα σαν πόρτα τ' ουρανού
Εκεί που ζουν τα λίγα για πάντα να κρυφτείς
Κι αν με νοσταλγήσεις μην ψάξεις να με βρεις
Álmaim széthulltak, már csodát sem remélek,
Saját börtönödbe zárva élsz majd eztán, esküszöm az égre
Rejtőzz el nyugodtan, de nekem mennem kell..., hisz vár a nagybetűs Élet,
S ha mégis hiányoznék..., nehogy keresni kezdj, inkább felejts el, s fogadd el, hogy vége!
Σε παρακαλώ μην είσαι σαν μικρό παιδί
η αγάπη δεν αντέχει στη πολύ τριβή
έλεγα κι εγώ να πάμε ως τον ουρανό
μα ήταν λάθος κάτι τέτοιο να σου το ζητώ
Kérlek, ne viselkedj úgy, akár egy kisgyermek,
Tudod, nem tűri el a sok súrlódást minden szerelem
Magam is hittem, hogy eljuthatok a mennyekig Véled,
De úgy tűnik, hiba volt ilyesmit: Tőled kérnem...
Refren: Τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
έχω φάει τη ζωή μου με έρωτες μικρούς
και φοβάμαι ότι θα σαι ένας απ'αυτους
τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
Elmondom mi bánt, hallgasd meg, ha akarod
Örök életemben kerestem az apró, futó kalandot
És félek, e sok közül Te is csak egy leszel,
Elmondom ami bánt, s gondold át, mit teszel...
Σε παρακαλώ μην είσαι σαν μικρό παιδί
σαν μαγνήτης θα κολλήσω στη καταστροφή
ήθελα πολύ να είμαι το άλλο σου μισό
μα ήταν λάθος κάτι τέτοιο να σου το ζητώ
Kérlek, ne viselkedj úgy, akár egy kisgyerek,
Mint a mágnes, úgy vonzom magamhoz a végzetet,
Tudod, oly szívesen lettem volna a "Másik Feled",
De talán, hiba volt hozzád kötni efféle képzetet...
Refren: Τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
έχω φάει τη ζωή μου με έρωτες μικρούς
και φοβάμαι ότι θα σαι ένας απ'αυτους
τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
Elmondom mi bánt, hallgasd meg, ha akarod
Örök életemben kerestem az apró, futó kalandot
És félek, e sok közül Te is csak egy leszel,
Elmondom ami bánt, s gondold át, mit teszel...
Νιώθω την ανάγκη να χαθώ
ψέματα σου λέω σ'αγαπω...
Szükségét érzem, s a legjobb, ha végleg elveszek...
Folyton hazudοzom neked - ám, Szeretlek!
Refren: Τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
έχω φάει τη ζωή μου με έρωτες μικρούς
και φοβάμαι ότι θα σαι ένας απ'αυτους
τα παραπόνα μου κάνω κι άμα θες τ'ακους
Elmondom mi bánt, hallgasd meg, ha akarod
Örök életemben kerestem az apró, futó kalandot
És félek, e sok közül Te is csak egy leszel,
Elmondom ami bánt, s gondold át, mit teszel...
Egy friss dal Thanos Petrelis készülő új nagylemezéről.
Ez a nóta valójában a nehéz szüléses kategóriába tartozott, nagyjából két-három hete nyüstöltem
és még mindig csak egy silány változatra futotta... Igazán megérne egy átmódosítást, már ha valakinek van ereje hozzá.
Stratos: Kérésed parancs! Bár e Te verziód sem volt rossz...
Δεν μπορώ να σε δω καθαρά
Εμποδίζει το δάκρυ στα μάτια
Η αγάπη ζητιάνα σκιά
Κι οι όρκοι σπασμένα κατάρτια
Nem tudlak teljesen jól látni, tisztán
A gátló könnyektől, melyek szemeimben égnek
Szerelmünk, mint koldusasszony árnyéka immár,
S összetört árbócok romjai - a régi eskűvések...
Refren: Τελειώσαμε, όλα στον αέρα τα καρφώσαμε
Σαν γυαλί στην παγωνιά θαμπώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Τελειώσαμε, μες στην μοναξιά κατασκηνώσαμε
Κάψαμε, ρημάξαμε, προδώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Hisz végeztünk egymással, szerelmünket a szélnek eresztettük
Mint elhomályosult üveg a fagyban, köddé váltunk, s egymással végeztünk
Vége mindennek köztünk...
Befejeztük egymással, s a nagy magány táborába telepedtünk
Elégettük, romba döntöttük, elárultuk álmainkat, s a szerelmünk,
Mindent befejeztünk, végeztünk...
Δεν μπορώ να σε δω καθαρά
Η βροχή των ματιών δυναμώνει
Το πιστόλι κρατάει η μοναξιά
Σαν φονιάς την αγάπη σκοτώνει
Nem tudlak tisztán látni egészen,
Mert szemeimből erősődve hull könnyeim záporesője
S a magány, revolvert tart kezében,
Mint a gyilkos. Jő, hogy a szerelmet megölje...
Refren: Τελειώσαμε, όλα στον αέρα τα καρφώσαμε
Σαν γυαλί στην παγωνιά θαμπώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Τελειώσαμε, μες στην μοναξιά κατασκηνώσαμε
Κάψαμε, ρημάξαμε, προδώσαμε, τελειώσαμε
Τελειώσαμε...
Hisz végeztünk egymással, szerelmünket a szélnek eresztettük
Mint elhomályosult üveg a fagyban, köddé váltunk, s egymással végeztünk
Vége mindennek köztünk...
Befejeztük egymással, s a nagy magány táborába telepedtünk
Elégettük, romba döntöttük, elárultuk álmainkat, s a szerelmünk,
Mindent befejeztünk, végeztünk...
Βραδιάζει, χωρίς προοπτική
Το ξέρω πάλι τίποτα πως δεν θα συμβεί
Νυχτώνει, το έργο γνωστό
Σ' ακόμα ένα διέξοδο θα οδηγηθώ
Ismét eljő az este, s tudom, semmi esély
Tudom, ismét nem történik majd semmi
Minden ugyanúgy marad, s közben eljő az éj,
Csak egy újabb halál, szomorú vég... csak ennyi...
Και τι δεν θα 'δινα για να 'σουν εδώ
Να συμπληρώσεις το μεγάλο κενό
Να μ' αγκαλιάζεις για να βγει η βραδιά
Τα ασήμαντα να κάνεις σημαντικά
Mert mit meg nem adnék, csak hogy itt légy velem
Hogy csillapítsd hiányt, amit okozol nekem
Bár magadhoz húznál, s karjaim közt lennél egész éjjel mellettem,
Hogy még azt is beszínezzed majd, ami jelentéktelen...
Βραδιάζει, χωρίς προοπτική
Παρέα μ' ένα τίποτα ξανά ως το πρωί
Νυχτώνει, μα δεν είσαι εδώ
Τα φώτα χαμηλώνουν, τώρα σβήνω κι εγώ
Ismét sötétedik, semmi változás
Sorsom reggelig tartó céltalan kóborlás
Egy újabb éj telik el úgy, hogy nem vagy itt velem,
Lassan minden fény kialszik, s velük én is megszűnök... Teljesen...
Ούτε μια λέξη,ούτε μια σκέψη, τίποτα
Ούτε συγνώμη να αλλάξω γνώμη, τίποτα
Φύγε, δε θέλω κι άλλα τόσα ψέματα
Άστο σου λέω! Έπαθα, μα έμαθα
Δε σε μισώ, μα αδιαφορώ
Nincs már több szó, sem újabb gondolat,
Itt már semmi sem változik, jobb, ha elfogadod
Menj, hagyj magamra, nem kell, hogy törd magad,
Menj hát, s bár eddig hazugságok közt éltem, tanultam belőle, láthatod!
S ugyan nem gyűlöllek, de szerelmünkből mára már semmi sem maradt...
Τη ζωή σου να κοιτάξεις
Κι αν σου λείπω μη με ψάξεις
Στο μηδέν δε θα γυρίσω
Τώρα ότι κι αν μου τάξεις
Menj hát, eztán csak önmagadra vigyázz!
S ha mégis hiányolnál, újra... nehogy felkeress!
Nem leszek már az, aki voltam, hanem valaki más,
És már az sem érdekel, mit ígérsz.. Elmehetsz!
Τη ζωή σου να κοιτάξεις
Κι αν σου λείπω μη με ψάξεις
Δεν αξίζουν στην καρδιά μου
Τελειωμένες καταστάσεις
Menj hát, s eztán csak önmagadra vigyázz, éld az életed!
S ha esetleg mégis hiányoznék, többé soha se keress fel engemet!
Mert a szívemben, tudd meg, nincs helye
Olyan kapcsolatoknak, melyeknek már egyszer vége lett...
Ούτε άλλο σφάλμα, ούτε άλλο κλάμα, τίποτα
Ούτε προφάσεις, ούτε αντιδράσεις,τίποτα
Φύγε να ζήσεις ότι ονειρεύτηκες
Να ψάχνεις λύσεις πόσο αργά το σκέφτηκες
Δε σε μισώ, μα αδιαφορώ
Nincs már több hiba, sem egy könny, semmi
Sem újabb esélyek, sem találkozások
Menj hát, s éld az álmod, ha már nem tudtál boldoggá tenni,
Túl későn kerested, hogy mik a megoldások...
És, bár nem gyűlöllek, tudd meg..., köztünk már nem lehet semmi!
Karesz! Azt a... ...én azért csak irigylem a nyelvtudásod
és a kitartásod főleg, nem akarsz véletlen tanítgatni engem is?
Nem lennék hálátlan és nem is kérném ingyen...
Azért én csak igyekszem behozni az elmúlt évek által felhalmozódott Phoebus-féle termést...
Ήταν στη ζωή μου όλα εντάξει μια χαρά
Σ' είχα ξεπεράσει πλέον πέρναγα καλά
Μέχρι που αποφάσισα να πάω για ποτό
Ήπια και θυμήθηκα το πόσο σ' αγαπώ.
Και τότε έσπασα...
Életem eddig rendben volt, s kitűnően ment,
Mivel már túl estem Rajtad, s jól megvoltam Nélküled
Amíg el nem határoztam, most biz', iszom egyet,
S megrészegülve rá nem eszméltem, mennyire szeretlek!
És ekkor összetörtem, minden semmivé lett...
Αρρωστημένα εγώ σε θέλω
Έχω κολλήσει και ναι το παραδέχομαι
Αρρωστημένα εγώ πεθαίνω
Να ζω μακριά σου όχι δεν το δέχομαι
Ha tudnád, mily betegesen akarlak én Téged,
De el kell fogadnom, hogy messze mentél, végleg
Beteg vagyok, úgy érzem, meghalok egészen,
Ki sem bírnám, hogy Tőled távol kelljen élnem!
Ίσως δε περίμενα και αυτό να μου συμβεί
Να σε βλέπω δίπλα μου χωρίς να είσαι εκεί
Ήρθες σα το κλέφτη μες τη σκέψη μου ξανά
Άναψες τα πάντα στο κορμί μου ξαφνικά
Για σένα καίγομαι...
Soha sem hittem volna, hogy egyszer megtörténhet,
Hogy magam mellett lássalak anélkül, hogy ott lennnél velem
Mint egy rabló, gondolataimba törtél, de miket is beszélek?
Lángra gyújtottad a lelkem, a testem, mindezt oly hirtelen...
Bizony, csak Teérted égek!
#2110042013-11-15 16:46:28 Válasz a #210995. hsz-ra
Nagyon nagyon szépen köszönöm!
Statos: Nagyon Szívesen!
Nem számít Klamp! Hisz e fórumot, éppen e miatt nyitottam anno...
...hogy a kedvenc dalainkat meg is érthessük.
Csupán a fórum színesítése, változatossá tétele miatt kértem, hogy fordítsunk a "STIXOI" legtöbbet nézett 300 előadójának "legsikeresebb" dalaiból..!
Bocsánat, Stratos, de mivel mindig megy a görög rádió, mostanában csak olyat fordítok, amit már ezerszer hallok és kíváncsi vagyok arra, hogy mit jelent vagy csak fülbemászó a dallama, így nem a 300-as listáról hoztam most sem. Nyelvgyakorlásnak a gyors beszédűeket szeretem, így előjönnek a reppesebbek...
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές
όμως όταν με κοιτάς, πάω όπου με πας.
Τίποτα δεν φαίνεται σωστό, όμως την καρδιά μου ακολουθώ
φίλα με, μη σταματάς, πάω όπου με πας.
Jobb lenne, ha nem akarnál tőlem semmit, mert az életünk annyira más,
de mikor rám nézel, egyből oda megyek, ahova csak viszel.
Bár semmi sem tűnik helyesnek, de én a szívemet követem,
csókolj meg, ne állj le, oda megyek, ahova csak viszel.
Την καρδιά μου ακολουθώ κι όπου μας βγάλει,
κι αν χαθώ, χαλάλι είμαι αγύριστο κεφάλι.
Η καρδιά μου εσένα θέλει καμία άλλη
μια ματιά σου καταστροφή φέρνει κι είναι μεγάλη.
Κράτα με κοντά σου, με μάγεψε η ομορφιά σου,
στην αγκαλιά μου χάθηκες και εγώ μες την καρδιά σου
γι' αυτό μη μου ζητάς να μείνω μακρυά σου,
αδύνατον, πάω όπου με πάνε τα φιλιά σου.
A szívemet követem, akárhol is rak ki minket
s ha elveszek, hát annyi, elég önfejű vagyok, mindegy
a szívem, az csak téged akar, senki mást
a pillantásod katasztrófát hordoz, óriást
szorítsd közel magadhoz, elvarázsolt a szépséged
elvesztél a karjaimban, én meg a szívedben
ezért ne kérdd azt, hogy távol maradjak tőled
lehetetlen, oda megyek, ahova a csókjaid visznek.
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές...
Θέλω το μέλλον μου να γίνεις, δίπλα μου να μείνεις.
Για σένα θα 'μαι πάντα εδώ και πάντα να μ' αφήνεις
να σ' αγγίζω. Απ' τ' άρωμα σου θέλω να μεθύσω και να σβήσω,
τους φόβους όλους να μηδενίσω.
Να το ζήσω, τι είναι σίγουρο δεν το γνωρίζω
αλλα γνωρίζω, πως η καρδιά μου λέει να συνεχίσω.
Κι αν σ' αρέσω λίγο, φίλα με, μη σταματάς.
Κλείνω τα μάτια και πηγαίνω όπου με πας.
Szeretném, ha te lennél a jövőm, s mellettem maradnál
én mindig itt leszek érted, csak mindig engedd meg,
hogy megérintselek. Az illatodtól akarok megrészegedni és elalélni
az összes félelmemet semmissé tenni.
Hogy megélhessem a szerelmet, azt sem tudom már, mi biztos
de azt tudom, hogy a szívem azt mondja, folytassam
és ha egy kicsit is tetszek neked, csókolj meg, ne állj meg
becsukom a szemem, és oda megyek, ahova csak viszel.
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές...
Σ' ακολουθώ, μ' ένα φιλί. Όλος ο κόσμος μου είσ' εσύ.
Να μη μετράς τη λογική. Φίλα με... κράτα με, και πάω όπου με πας.
Téged követlek csókommal. Az egész világot te jelented számomra.
Ne a logikád kövesd. Csókolj meg... ölelj meg és oda megyek, ahova csak viszel.
Και τι ζητάω, εσένα αγκαλιά να κρατάω και πάω...
Όπου με πας!
S csak annyit kérek, hogy ölelve tartsalak és megyek...
oda megyek, ahova csak viszel.
Και τι ζητάω, στα μάτια να κοιτάς όταν φιλάω και πάω...
Όπου με πας!
S csak annyit kérek, hogy nézz a szemembe, mikor megcsókollak és megyek...
oda megyek, ahova csak viszel.
Και το ρισκάρω, πανιά ανοίγω μαζί σου σαλπάρω και πάω...
Όπου με πας!
S megkockáztatom, vitorlát bontok, elhajózok veled és megyek...
oda megyek, ahova csak viszel.
Και τι ζητάω, στα μάτια να κοιτάς όταν φιλάω και πάω...
S csak annyit kérek, hogy nézz a szemembe, mikor megcsókollak és megyek...
Τίποτα δεν θα 'πρεπε να θες, οι ζωές μας διαφορετικές...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #210995. hsz-ra
