Φίλοι μου είπαν για εσένα τα καλύτερα
Κι είπα να σε βγάλω έξω δοκιμαστικά
Όλα πήγαιναν ρολόι, όλα κατ' ευχή
Γύρω στις αργάμισι όμως μου άλλαξαν βιολί
Barátaim jó dolgokat állítottak Rólad,
Ezért úgy gondoltam, próbáljuk meg, hátha...
Minden remekül is ment, épp, ahogy elgondoltam,
De, mint később kiderült, pont hogy rossz irányban...
Δεν σου κρύβω πως περνούσα καταπληκτικά
Μ' άρχισες τα περί σχέσης και χαλάστηκα
Nem titkolom, csak játszani akartam Véled,
De mikor a közös jövőnkről beszéltél, elrontottál mindent...
Ήρθε η ώρα αγάπη μου να πούμε καληνύχτα
Ήσουνα υπέροχος μα μόνο για μια νύχτα
Μόνιμους δεσμούς δεν θέλω, πότε θα το μάθεις
Μωρό μου αντίο και να μας γράφεις
Itt van hát az idő Kedves, hogy azt mondjam: Jó éjszakát!
Csodálatos voltál, de számomra ennyi volt, nincs tovább!
Nem akarok Tőled semmit, ez eljutott Tehozzád?
Magamban már rég leírtalak, ennyi volt! Viszlát!
Πρώτο βράδυ, πρώτη βόλτα, πρώτη μας φορά
Κι άρχισες με το μυαλό σου τα σενάρια
Még csak az első éjszakánk volt, az első közös sétánk,
De Te már egyből többre gondoltál, mint egyszerű kalandvágy!
Δεν σου κρύβω πως περνούσα καταπληκτικά
Μ' άρχισες τα περί σχέσης και χαλάστηκα
Nem titkoltam Előled, hogy csak játszani akartam Veled,
De mindent elrontottál, mikor arról beszéltél, hogy kettőnk közt több lehet!
Ήρθε η ώρα αγάπη μου να πούμε καληνύχτα
Ήσουνα υπέροχος μα μόνο για μια νύχτα
Μόνιμους δεσμούς δεν θέλω, πότε θα το μάθεις
Μωρό μου αντίο και να μας γράφεις
Kedvesem, ideje, hogy azt mondjam: Jó éjt! Itt a vége!
Nagyszerű volt Veled, de ne feledd: csak egyetlen estére!
Nem akarok Tőled semmi többet, érted?
Hát viszlát, ennyi volt, felejts el... de végleg!
Πεθαίνω απόψε στη γωνιά του δωματίου
σε παίρνω να ρθεις μα είσαι ακόμα εκτός δικτύου
θυμούς και θλίψη μέσα στο ποτήρι βάζω
βγαίνω στους δρόμους και λιώμα σου φωνάζω
Ma éjjel a szobám sarkában halok meg, hisz senki sincs velem
Hívnálak, hogy jöjj, de nem érlek el sosem
Iszom hát, a bánatot, s Téged is feledve,
S az italtól részegülten az utcákat járom, Utánad esengve...
Μη σώσεις να ρθεις να με δείς μην μπεις στον κόπο
είτε μαζί σου είτε χωρίς θα βρω τον τρόπο
στα τόσα σου χτυπήματα μια ακόμα μαχαιριά
δεν κάνει διαφορά
"Ne merj hozzám jönni, többé ne zavarj hát!
Hogy Veled, vagy Nélküled..., nékem oly mindegy már!"
Hogy két halálos szavad közt még belém szúrsz-e egyet,
Eztán Rajtad múlik, én már mindent elviselek...
Πεθαίνω απόψε και κανένας δε θα κλάψει
κανείς δεν παίρνει να ρωτίσει αν είμαι εντάξει
θα θελα απόψε να ρθεις για να μεγλιτώσεις
μα εσύ επιλέγεις ξανά να με πληγώσεις
Ma éjjel meghalok, senki sem sirat meg
S ha jól gondolom, senki sem lesz, aki megkeresne
Ma éjjel, bár itt volnál, hogy megmentsd sóvárgó lelkemet,
De nem..., inkább Te is elkerülsz..., így engem már senki sem szeret...
Dimitra Papiou (Δήμητρα Παπίου) sem volt még a fórumon. Szép ez a dal, de még egyelőre annak örülnék, ha biztos lennék abban, hogy nem értelmeztem félre egy sort sem. A rímekre nem figyeltem. Kellemes hallgatást!
Πέλαγο να ζήσω δε θα βρω
σε ψυχή ψαριού κορμί γατίσιο
κάθε βράδυ βγαίνω να πνίγω
πότε άστρα πότε άκρη της αβύσσου
κάτι κυνηγώ σαν τον ναυαγό
τα χρόνια μου σεντόνια μου τσιγάρα να τα σβήσω
Nem találok tengert, amiben élhetnék
egy hal lélekben, egy macska testben
minden este elindulok, hogy megfulladjak
néha a csillagok között, néha a mélység szélén
valamit folyton kergetek, mint egy számkivetett
hogy az éveim, a lapjaim, a cigijeim kihunyjanak
Αυτή η νύχτα μένει
αιώνες παγωμένη
που δυο ψυχές δεν βρήκαν καταφύγιο
κι ήρθαν στον κόσμο ξένοι
και καταδικασμένοι
να ζήσουν έναν έρωτα επίγειο
Csak ez az éjszaka marad
évszázadokra befagyva
ahol két lélek nem talált menedéket
kik idegenként jöttek e világra
s elítéltként
hogy megéljék a földi szerelmet
Χάθηκα κι εγώ κάποια βραδιά
πέλαγο η φωνή του Καζαντζίδη
πέφταν τ' άστρα μες στην λασπουργιά
μαύρος μάγκας ο καιρός και μαύρο φίδι
μου 'γνεφε η καρδιά πάρε μυρωδιά
το λάδι εδώ πως καίγεται και ζήσε το ταξίδι
Egyik este én is elvesztem
Kazantzídi hangja olyan volt, mint a tenger
a csillagok potyogtak a sárba
az idő fekete rosszfiú és fekete kígyó
a szívem intett, hogy illatosítsam be magam
égessem a gyertyát, s éljem meg az utazást
Αυτή η νύχτα μένει
αιώνες παγωμένη
που δυο ψυχές δεν βρήκαν καταφύγιο
κι ήρθαν στον κόσμο ξένοι
και καταδικασμένοι
να ζήσουν έναν έρωτα επίγειο
Csak ez az éjszaka marad
évszázadokra befagyva
ahol két lélek nem talált menedéket
kik idegenként jöttek e világra
s elítéltként
hogy megéljék a földi szerelmet
Τι θα έκανες αν.. αν δεν ημουν μαζι σου
αν δεν ημουν στο πλαι σου διπλα στο μαξιλαρι σου
νυχτες μες στο κορμι σου
Mondd, mit tennél akkor..., ha nem volnék most Veled?
Ha nem a Te párnádon feküdnék, Melletted?
S ha az éjszakákat nem a testedhez bújva tölteném, mondd, akkor mi lenne?
τι θα εκανες αν.. αν δεν ειχες εμενα
τα ονειρα σου κομματια.. τα ονειρα σου συντριμια
τα ονειρα σου χαμενα
Mit tennél akkor..., ha Te nem az enyém volnál,
Álmaid vajon széthullnának-e, porrá, romokká omlanának-e tán?
Mert én biztosan elvesznék, jobb, ha tőlem tudod, így aztán...
τι θα εκανες αν.. αν δεν ειχες εμενα
το ερωτημα ειναι σκεψου μονη και κρινε
αν θα μεινεις με εμενα ή με εκείνον θα πας
Újra kérdem, mit csinálnál..., ha nem lennél az enyém?
A kérdés csak ez, hát gondolkodj rajta egyedül, s áruld el, vajon mit tennél,
Mellettem maradnál-e, vagy rögtön máshoz mennél?
το ερώτημα είναι το ερώτημα είναι
δύο άντρες συγχρόνως δεν μπορεί να αγαπάς
το ερώτημα είναι τι θα γίνει με εμας
A helyzet csak az, nézd, az a helyzet,
Hogy nem szerethetsz egyazon időben két embert!
Így a kérdés csak az, ha mégis így van..., velünk most mi lesz, Te jössz, vagy én megyek?
τι θα εκανα αν.. αν δεν ειχαν εσενα
κι ας μου λενε οι δικοι μου
οι γνωστοι και οι δικοι μου
πως δεν κανεις για μενα
Hogy mit csinálnék, ha..., ha nem lennél az enyém?
Annak ellenére, hogy az ismerőseim
És minden barátom nékem arról beszél,
Hogy Te már most sem vagy velem, akármit magyarázok én...
τι θα εκανα αν.. αν δεν ειχα εσενα
στον ουρανο μου θα ηταν το φεγγαρι κι ο ηλιος
και τα αστερια σβησμενα
Szóval, hogy mit tennék, ha megtudnám, hogy már nem vagy az enyém?
Nos, a Hold sem sütne az égen, hát még a napfény,
S a csillagok sem szórnák rám fényüket többé...
τι θα εκανα αν... αν δεν ειχα εσενα
το ερωτημα ειναι σκεψου μονη και κρινε
αν θα μεινεις με εμενα ή με εκείνον θα πας
Nos, lényegében mindegy, hogy én mit csinálnék, ha Te nem lennél velem,
Mert a kérdés csak az - gondolkodj csak el,
Hogy velem maradsz-e, vagy már ma mással leszel?
Τα σύνορα μου μην περνάς μην κάνεις βήμα
απαγορεύεται λυπάμαι να μου πεις
επικεντρώσου στο επόμενο σου θύμα
τον ίδιο θάνατο με μένα να μην πιεις
δεν θέλω λόγια με καλύπτει το αντίο
της προδοσίας σου δεν θέλω τα φιλιά
Túlmentél minden határon, ne tégy hát tovább egy lépést sem!
Az ezerszer elmondott bocsánatkéréseidet ne add többé nekem
Végeztem Véled, koncentrálj hát arra, ki lesz, kit újból tönkre teszel?
Számodra halott vagyok..., hát kérlek, az utolsó poharat ne akard kiinni velem...
Nem akarom hallani, hogy nem, hogy nem Te mentél el,
Most, hogy így elárultál..., csókjaim immáron végleg kerüljenek el!
Δρόμο... εγώ τον οίκτο σου δεν θέλω πάρε δρόμο
και φιλικά μην με κρατάς από τον ώμο
για σένα άντεξα απ' όλους πιο πολλά
αυτό δεν το σηκώνω
Menj..., nem akarom, hogy kegyelmezz..., indulj hát, hagyj hát egyedül engemet!
S hogy eztán barátok legyünk..., elviselni nem tudom..., mert nem lehet!
Most hát el kell fogadnom, hogy Hozzád nincs többé közöm, s nem lehetek többé Veled,
S hogy a Mennyekbe sem viszel, eztán, mondd, így hogyan is élhetek?
Δρόμο... καμιά συγγνώμη σου δεν θέλω πάρε δρόμο
στα μάτια σκόνη και καπνός γι' αυτό βουρκώνω
εγώ τα χέρια σου τα πήρα για αγκαλιά
μην πεις κουβέντα πάρε δρόμο
Menj..., több sajnálkozó szót nem akarok már, hát menj csak, s hagyj magamra, kérlek!
Szemeim előtt csak a sűrű füstfelhőket látom, azok takarnak el Téged...
Utoljára ölel két karod, hogy aztán elengedjen, végleg,
Hát ne, ne mondj semmit..., csak menj..., így ér minden véget...
Στα σύνορα μου πάντα θα καταζητείσαι
σαν της καρδιάς μου ο πιο δύσκολος εχθρός
πως νιώθεις πράγματα βαθιά μην προσποιείσαι
να φύγεις θέλεις από μένα πως και πως
δεν θέλω λόγια με καλύπτει το αντίο
σήκω και φύγε μη σε βλέπω άλλο πια
Most hát, Tetőled távol kerültem én, mondd, így akartad, tényleg?
Úgy kezeled szívem, mint ha az ellenséged volna
Mondd, ott mélyen mit érzel? Ne tettesd hát, kérlek,
Hogy úgyis el akartál hagyni, mint kinek nincs már vélem dolga...
Nem akarom, hogy megmagyarázd, miért is mondtad ki, hogy vége,
Hát csak menj! Indulj hát, reám többé vissza sem nézve...
#2102402013-09-19 13:53:32 Válasz a #210239. hsz-ra
Szia!
Látom profi vagy Görög zenében. Nagyon megköszönném ha kiderítenél nekem valamit.
A nekem nagyon tetsző zene egy you tube-os feltöltésen van.
A címe Tolo-Peloponez.
Egy Lengyel utazó töltötte fel és nagyon szeretnék venni valami hanghordozót attól az előadótól. Holnap 18 órakor indulok és ha megírnád, hogy ki ő akkor vennék cd-t vagy kazettát kint. Persze lehet, hogy nem valami híres előadó csak valami esküvői banda vagy ilyesmi, akkor így jártam.
Jorgosz válasza:
Többek között, ezek a számok szerepelnek a fenti videóban:
1. 'Ο έρωτας είναι θρησκεία' (O erotas ine thriskia)
2. 'Για πάρε με, για πάρε με' (Gia pare me, gia pare me)
3. 'Βάλε μου κρασί να πιω' (Vale mu krasi na pio)
4. 'Να σ' αγαπώ ήντα 'θελα' (Na s' agapo inta thela).
Πες του να έρθει να σε πάρει,
χωρίς να μου κρυφτεί,
κι άσε με εμένα στο Βαρδάρη,
στης νύχτας τη σιωπή.
Ό,τι με δάκρυα και αίμα
για χρόνια χτίζεται,
από γυναίκες σαν κι εσένα δυναμιτίζεται.
Mondd Néki azt, jöjjön érted, vigyen hát magával messze,
Ellenállni sem fogok, békében engedlek el...
Hagyj hát magamra, hadd vigyen a szél föl, a fellegekbe,
Az örök éjszaka csendje, mely lágyan átölel...
Csak könnyeket adtál, s én vért hullattam Érted,
Éveken keresztül, míg Melletted éltem,
Oh, hogy tudtál így lerombolni mindent, mit Véled reméltem?
Μια αγάπη κατεδαφίζεται,
κι ευθύνεσαι εσύ γιαυτό,
χωρίζουμε και γκρεμίζεται,
μισή ζωή σε ένα λεπτό.
Köztünk ím, véget ér hát a szerelem,
Megbíztam Benned, de Te mégis elhagytál,
A magasból most újra a mélybe esem,
Egy szemvillanás alatt köszöntött reám a halál...
Μια αγάπη κατεδαφίζεται
στο χώμα τόσα σ'αγαπώ
Κι αν η ζωή συνεχίζεται
για μένα σταματάει εδώ.
Köztünk, ím, a szerelem most véget ért,
Engem már csak a sírgödör szeret,
Bár tudom, harcolnom kéne az életért,
Számomra nincs tovább..., a halál karjába megyek...
Πες του ελεύθερη πως είσαι
και πως δεν μ' αγαπάς
χάρτινους πύργους πάλι χτίσε
και πίσω μην κοιτάς.
Mondd hát Néki, most már szabad vagy teljesen,
S azt, hogy már engem sem szeretsz
Élj csak tovább szépen, ne is hagyj semmit nekem,
Ne nézz többé vissza, engem ne is keress...
Πες στο καινούριο σου το θύμα
να μη χαρίζεται,
δεν το αξίζεις κι είναι κρίμα
να βασανίζεται.
De azt mondd még meg kérlek, ki lesz az új áldozatod?
S hogy véle is ily kegyetlen leszel?
Nem érzel szégyent, egy csepp bűntudatot?
Hisz folyton csak kínzol, egyebet nem teszel...
Με υποτιμάς αν λες πως άμα φύγεις θα πεθάνω
θα εκπλαγείς με αυτά που είμαι ικανή να κάνω
και αν θεωρείς πως δεν θ'αντέξω αν φύγεις και θα σπάσω
συγγνώμη που θα πρέπει το όνειρο να σου χαλάσω
Tévedtél, mikor azt hitted, hogy ha elhagysz, Nélküled majd meghalok,
Meglep, hogy most, miután elmentél, én még mindig jól vagyok?
S ha úgy gondolod, ha elmész, megőrülök, nem bírom ki én,
Azt kell mondjam: Kedvesem, most az egyszer hatalmasat tévedtél!
έννοια σου κι εγώ για σένα ούτε δάκρυ δεν χαλώ
ήδη άρχισα να βγαίνω, να ξανακυκλοφορώ
κι όταν δεν το περιμένεις, ξαφνικά μια μέρα εγώ
θα περάσω από μπροστά σου μ'άλλον αγαπητικό
Ne aggódj, Utánad többé már nem sírok én,
Hisz épp most készüllek elfeledni, végleg!
S mikor nem várod, mikor még csak nem is sejtenéd,
Az új kedvesemmel foglak meglátogatni Téged!
έτσι κάνω εγώ (X3)
Mert ahogyan Te, úgy én is meg merem tenni, képzeld! (X3)
με υποτιμάς άμα πιστεύεις πως σε έχω ανάγκη
θα είχα απλά στον ουρανό μου ένα συννεφάκι
θα αποτελείς μια λεπτομέρεια χωρίς ουσία
που πάντοτε θα παραλείπεται από την ιστορία
Tévedtél, mikor azt képzelted, Rád még szükségem lehet,
Mert ugyan tegnap még felhősnek láttam az eget,
De ma már nem vagy más, mint egy rossz emlék, melyet mélyre temetek,
S az idő múlásával lassan elfeledek...
έννοια σου κι εγώ για σένα ούτε δάκρυ δεν χαλώ
ήδη άρχισα να βγαίνω, να ξανακυκλοφορώ
κι όταν δεν το περιμένεις, ξαφνικά μια μέρα εγώ
θα περάσω από μπροστά σου μ'άλλον αγαπητικό
Hát ne aggódj miattam, hisz én sem sírok Érted,
Hisz épp most törötelek ki magamból, végleg!
S mikor nem is számítasz rá, mikor sejteni sem véled,
A leendő szerelmemmel foglak meglátogatni Téged!
έτσι κάνω εγώ (X3)
Biz', megteszem én, így véve Rajtad elégtételt! (X3)
Igazán nincs mit, örülök, ha segíthettem... Anna Vissi letargikusabb dalaihoz mindig is vonzódtam, szóval... Jó volt újra felfedezni a teljes diszkográfiáját...
Mint ahogy az egyik kedvencem, Vasilis Karras-ét is, aki vasárnap rukkot elő legújabb albumával, melynek zenéjét és szövegét is az általam igencsak nagyra tartott Phoebus jegyezte. (Meg is látszik a dalok hangulatán...) Talán nem szégyen, ha azt mondom: végigkönnyeztem a lemezt...
Úgyhogy külön örültem, amikor rátaláltam az egyik legszebb dal szövegére, gyorsan le is fordítottam, bár korántsem tudtam átadni azt a fajta érzésvilágot, amelyet fel kíván dolgozni. Ha egy nálamnál zseniálisabb Költőtárs esetleg erre járna és szánna rá némi időt (persze csak ha van...) nem lennék hálátlan...
Δύσκολε μου χαρακτήρα / A kibírhatatlan személyiségem...
τα λάθη μου τα βλέπω
κατόπιν εορτής
μία ζωή εγωιστής
μα μου χε πει συγννώμη
δε θα ξαναδεχτεί
πάει τη χάσαμε κι αυτή
Csak akkor látom, hogy megint hibáztam,
Mikor már túl késő minden, s itt a vége...
Önző voltam, s Reá - milyen kár! - nem vigyáztam,
De Ő mégis megbocsátott nékem...
De ismét megbántottam, s új esélyre vártam,
Elment, s én örökre elveszítem...
δύσκολε μου χαρακτήρα
πάλι λάθος δρόμο πήρα
τι τα θέλω και σ' ακούω
έφυγε κι αυτή
ότι μ΄αγαπάει το χάνω
λες και επίτηδες το κάνω
λες και βλέπω την αγάπη
σαν μια απειλή
Oh, tudom, mily nehéz vélem,
Ismét a rossz útra léptem,
Miért nem hittem el, hogy vége,
Hogy ez már Néki sok?
Elhagyott, már nincs mellettem,
Úgy tűnik, én ezt érdemlem,
Nem tudtam, hogy a szerelem
Múló állapot...
και πάλι όρκο πήρα
ν΄αλλάξω ριζικά
μυαλό και συμπεριφορά
στη πρώτη δυσκολία
όμως θα ξεχαστώ
κι άδικα πάλι θα φερθώ
Ismét fogadalmat tettem önmagamnak,
Megváltozom, s megint, újra más lesz minden...
Nem bántom meg többé, csak még egy esélyt kapjak,
De mit sem ér a szó, ha már erőm sincsen,
Mert ismét hibáztam, akarva-akaratlan,
S most, hogy már Ő csak múlt..., bennem meghalt minden...
Kérésed meghallgatásra talált. Bár korábban nem ismertem a nótát, a szöveg alapján ez pont nekem való volt... Remélem tényleg nincs fenn még...
Nem mindenhol pontos (a költőiség miatt) de talán elnézed nekem...
Αυτή τη φορά
Το ίδιο λάθος δεν θα κάνω κι ας πεθάνω
Αυτή τη φορά
Δεν θα υπάρξει σου τ' ορκίζομαι ποτέ άλλη φορά
Αυτή τη φορά
Όλα για όλα θα τα παίξω μα θα σ' αφήσω
Αυτή τη φορά
Τα δάχτυλά μου θα τα σπάσω, για να μην σου τηλεφωνήσω
Αυτή τη φορά
Τη γλώσσα μου θα ξεριζώσω, για να μην σου ξαναμιλήσω
Αυτή τη φορά
Τα δυο μου πόδια θα τα κόψω, για να μην γυρίσω πίσω
Ez az a perc,
Mikor - még ha meghalok - sem követem el ugyanazt a hibát újra, még egyszer...
Ez az a perc,
Mikor megesküszöm, nincs tovább! Nem áldozom Reád egyetlen percet sem...
Ez az a perc,
Mikor, bár mindent egy lapra teszek fel, mégis elhagylak Tégedet,
Ez az a perc,
Mikor ujjaim töröm, csak hogy ne hívhassalak fel, s ne beszélhessek többé Veled...
Ez az a perc,
Mikor inkább nyelvem szakítom ki, csakhogy ne kelljen beszélnem többé Véled,
Ez az a perc,
Mikor inkább lábaim vágnám le, mintsem Tehozzád visszatérjek!
Αυτή τη φορά
Δεν θα κλάψω, ούτε μέσα θα μείνω για να σκεφτώ
Αυτή τη φορά
Θα σε ξεγράψω, θα ντυθώ, θα βαφτώ κι έξω θα βγω
Και στον πρώτο που θα βρω μπροστά μου θα δοθώ
Έτσι για να σε εκδικηθώ
Eljött a perc,
Mikor már nem sírok, s gondolkodni sem tudok többé
Eljött a perc,
Mikor magamban végleg leírlak, felöltözöm, s útnak indulok én,
S magam önként adom oda az első embernek, akit meglátok,
Csakhogy beváltsam, amit ígértem: Rajtad bosszút állok!
Αυτή τη φορά
Δεν θα υπάρξει δρόμος πίσω να με φέρει
Αυτή τη φορά
Κανένας άνεμος ποτέ δεν θα με ρίξει στα πόδια σου μπροστά
Αυτή τη φορά
Ό,τι έχω ας το χάσω, ας μη ζήσω
Αυτή τη φορά
Την καρδιά μου θα την σπάσω, για να μην σε ξαναγαπήσω
Αυτή τη φορά
Το κορμί μου θα το κάψω, για να μην σε ξανακουμπήσω
Αυτή τη φορά
Τα δυο μου μάτια θα τα βγάλω, να μην σε ξαναντικρύσω
Ez az a perc,
Mikor már szétfoszlott minden remény, s mikor már nincs út, hogy Hozzád visszatérjek
Ez az a perc,
Mikor már nem dob le a kóbor szellő lábaid elébe...
Ez az a perc,
Mikor, mégha el is veszítem mindenem, s nem tudok élni többé,
Ez az a perc,
Mikor inkább szívem töröm össze, csakhogy megszabaduljak Tőled, mindörökké!
Ez az a perc,
Mikor inkább testem égetem össze, csakhogy ne érinthess engem,
Hát eljött a perc,
Mikor inkább szemeim venném ki, csakhogy ne lássalak többé, egyetlen egyszer sem!
Φεύγει ο χρόνος περνά και όλα ίδια μου μοιάζουν
Σκέψεις λες στο μυαλό που ποτέ δεν αλλάζουν
Μακριά σου υπάρχω δεν ζω
Τι δεν θα 'δινα να ήσουνα εδώ
Az idő csak múlik, s köröttem minden egyforma
Tudd meg, vannak dolgok, mik soha sem változnak
Tőled távol hogyan is éljek, hogyan is létezzem hát mostan?
Mit meg nem adnék azért, hogy újra lássalak!
Τίποτα στον κόσμο αγάπη μου
δεν αξίζει όσο το δάκρυ μου
δεν σου το χαρίζω το κράτησα
δώρο από σένα που αγάπησα
Kedvesem, a világon semmi sem lehet
Rosszabb, mint mikor Érted hullajtok könnyeket
Lásd, mind megtartottam, nem adtam vissza Neked
Ajándékaid, melyekben ott volt minden szereteted...
Οι στιγμές μου κενές όλο εσένα θυμίζουν
Αναμνήσεις πολλές που στο χθες με γυρίζουν
μακριά σου υπάρχω δεν ζω
τι δεν θα 'δινα να 'σουνα εδώ
Minden múló pillanatban Érted nyúl két kezem,
Fejemben megannyi gondolat, melyek a múlthoz kötik lelkem...
Tetőled távol, mondd, mi értelme annak, hogy tovább létezzem?
Hisz mit meg nem adnék, hogy újra itt lehess mellettem...!
Helló az itt szorgosan fordítóknak!!!!Kerestem ANNA VISSI-Afti ti fora című számát nem találtam ha lehetséges elvállalná valaki?Szerintem a legszebb száma és olyan jó lenne tudni miről szól....nagyon köszi és ha már megvan csak én vagyok béna jelezze azt is valaki....még 1* köszönöm.....
Είπα να ξεφύγω, μακριά να φύγω
Δεν αντέχω άλλο, βάσανο μεγάλο
Πεθαίνω λίγο-λίγο
Πήρα τα κλειδιά μου, τη θολή ματιά μου
Αλλάζει και ο αέρας, το μπουκάλι ανοίγω
Πίνω στην υγειά μου
Το μυαλό θολώνει, το ξέρω είσαι η μόνη
Η μόνη γιατρειά μου
Inkább menekülök - mondtam - messze, távol Tőled
Mert az, hogy ily kínzóan büntetsz, már elviselhetetlen
Lassacskán feladom, elvetted minden erőmet,
A kulcsot is sírva, könnyezve veszem el
Minden oly más lett hirtelen, nyitok hát egy italt,
Hogy önmagamért igyak, a magányt ünnepelve
De hisz mit beszélek! Hisz az Egyetlen csak Te vagy,
Az egyetlen gyógyír volnál minden szívsebemre...
Φεύγοντας ξέχασα να πάρω την καρδιά μου
Και κάτι παλιοπράγματα
Μία βαλίτσα πόνο, και τα όνειρα μου
Και με 'πιασαν τα κλάματα
Mikor Tőled eljöttem, a szívem biz' Tenálad hagytam én,
S néhány régi tárgyat, hogy azokról reám emlékezzél
Magammal csupán a megannyi fájdalmat, s néhány Rólunk szőtt álmot hoztam el,
Magányom rögtön sírásra késztetett, de hiába..., nékem már senki sem felel...
Τώρα που να πάω, μόνος περπατάω
Σε ποιον να μιλήσω, πως να ηρεμήσω
Αφού σ'αγαπάω
Πως να ζήσω πες μου, μία λύση βρες μου
Για να μην πονάω
Most hát hová is mehetnék? Az utakat egyedül járom én,
Kihez is szólhatnék, pár kedves szót ki mond majd ezután?
Hisz Istenem: Mily régóta várom, hogy újra itt legyél!,
Mert hogyan is élhetnék, ha Te nem vagy itt? Mondd meg hát,
Mikor jössz el újra, szenvednem meddig kellene még?
"Régi" kedvencem ez a nóta, már többször neki is akartam állni, és hát... mostanra sikerült összehoznom egy értékelhetőt...
Noha szabad és itt-ott nyers, de a miénk...
Θυμάμαι απ' την πρώτη μας στιγμή.
Αισθάνθηκα πως ήσουνα εσύ.
Έρωτας πολύ μεγάλος.
Σα να μην υπήρξε άλλος.
Λες και μαζί σου είχα γεννηθεί.
Emlékszem én, hogy az első pillanattól kezdve
Te voltál nekem, kit mindig is kerestem
A nagy Ő, a Szerelem, kit vártam esengve,
Mintha Rajtad kívül senki más sem lenne
Mintha Tevéled együtt keltem volna én is életre...
Θυμάμαι όταν σ' είχα πρωτοδεί.
Το βλέμμα σου βαθιά έχει χαραχθεί.
Λες κι είχε γιορτή η μοίρα.
Όταν αγκαλιά σε πήρα.
Μα τώρα είσαι κοφτερό γυαλί.
Emlékszem, mikor először láttalak Tégedet,
S mikor reám néztél, elvesztem szemedben
Mintha a sors könyvébe lett volna vésve ez,
Hogy mikor átöleltelek, az égbolton repkedtem,
De, oh, most mi történt? MInden elveszett...
Να μου εξηγήσεις γιατί.
Μία σχέση μοναδική.
Πνίγεται σε ωκεανούς.
Που 'ναι για ανθρώπους δειλούς.
Νόμιζα εσύ δεν θ' ανήκεις σ' αυτούς.
Magyarázd el nékem, kérlek, miért is van az,
Hogy egy ilyen ragyogóan fénylő kapcsolat,
Egy szempillantás alatt semmivé válik, könnybe fullad?
Miért vagyunk ily gyávák, mért járunk eztán külön utat,
Te nem ilyen kéne hogy légy, másnak gondoltalak!
Να μου εξηγήσεις τ' ακούς.
Γιατί δεν χωράει ο νους.
Πώς τα βήματά σου μπορούν.
Εύκολα να υποχωρούν.
Νόμιζα πως τέτοιες αγάπες τολμούν.
Δεν τρέχουν μακριά να σωθούν.
Magyarázd hát meg nékem, hallod-e, mit kérek én?
Mert fel nem fogható, egyszerűen meg nem érthetem,
Hogy meg tudtad tenni, hogy képes vagy ily könnyedén
Meghátrálni, s megtagadni azt, hogy mi a szerelem?
Azt gondoltam, ennél azért többet jelentek Neked,
Reméltem, hogy megmenthető még, ami egykor elveszett...
Θυμάμαι συναντήσεις τρυφερές.
Ήθελες πάντα να μου λες.
Νιώθαμε ακριβώς το ίδιο.
Τώρα την αγάπη κρύβω.
Σε χίλιες μπόρες, θύελλες, σιωπές.
Emlékszem még az összes együtt töltött percre,
Mikor folyton azt mondottad, örökké itt leszel velem
Mikor először lobbant szívünk szerelemre...,
De most..., amit érzek, azt el kell rejtenem
Mert csúf viharfelhők gyűltek fölénk, s tudom, Te már soha sem leszel velem...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #210239. hsz-ra
