Είναι που χάνομαι όταν γελάς / Elolvadok, mikor nevetsz
Είναι που χάνομαι όταν με κοιτάς / Elolvadok, mikor rám nézel
Και την αγάπη σου διώχνεις μακριά / Ám szereteted messze űzöd
Μοιάζει ο έρωτάς σου ερημιά / Szerelmed a sivatagra hasonlít
Άκου την καρδιά / Hallgass a szívedre
Πως χτυπά δυνατά / Milyen erősen ver
Άκου την καρδιά / Hallgass a szívedre
Ξέρει αυτή να αγαπά / Az tud még szeretni
Πες μου που ταξιδεύεις / Mondd, hova utazol?
Για πες μου πού πας / Mondd, hová mész?
Άκου την καρδιά / Hallgass a szívedre
Προτού να φύγεις μακριά / Mielőtt messzire menekülsz
Κι αναρωτιέσαι αν όλα έχουν χαθεί / Azon töprengsz, vajon minden elveszett-e
Αν οι παλιές στιγμές μας έχουν σβηστεί / Hogy régi közös perceink kitörlődtek-e
Αν η αγάπη μας δεν υπάρχει πια / Hogy szeretetünk többé nem létezik már?
Αν μοιάζει ο έρωτάς μας ερημιά / Vajon szerelmünk a sivatagra hasonlít?
Άκου την καρδιά... / Hallgass a szívedre...
Χιλιάδες σκέψεις στο μυαλό σου γυρνούν / Gondolatok ezrei járnak a fejedben
Οι αναμνήσεις πάλι σε κυνηγούν / A régi emlékek újra kergetnek
Πως ήταν τότε όλα αληθινά / Hogy volt akkor minden valós?
Πως ήταν τότε δυνατά / Hogy volt akkor olyan erős?
Nem tudom, volt-e már itt az alábbi nóta (én nem találtam) viszont ráakadtam végre a teljes szövegre,
s mivel régi kedvelt dalomról volt szó, nem tudtam megállni, hogy bele ne mártsam magam...
Hristos Menidiatis / Xristos Menidiatis: Tora se psahno pandu / Tora Se Psaxno Pantou
Τώρα σε ψάχνω παντού / Most mindenhol Téged kereslek...
Στίχοι / Dalszöveg: Βασίλης Δήμας / Vasilis Dimas
Μουσική / Zene: Βασίλης Δήμας / Vasilis Dimas
Πρώτη εκτέλεση / Első előadó: Χρήστος Μενιδιάτης / Hristos Menidiatis
Δίχως να το θέλω σε θυμάμαι
κι όλο με τη σκέψη μου σ΄αγγίζω
τώρα πια τις νύχτες δε κοιμάμαι
κι ότι σ΄έχω πλάι μου νομίζω
Anélkül hogy akarnám, Reád emlékezek
S gondolatban mindig, Téged érintelek...
Most hát, éjjelente többé nem alhatok,
S hogy mellettem vagy - ez tölt ki bennem minden gondolatot...
Τώρα σε ψάχνω παντού
με την καρδιά και το νου
όμως εσύ δίνεις αγάπη αλλού
Τώρα σε ψάχνω γιατί
είναι η καρδιά μου δειλή
κι όλο ζητώ ένα δικό σου φιλί
Most hát, mindenhol Tégedet kutatlak,
Szívem, s gondolataim mind Hozzád szaladnak...
De szerelmedet, jaj, Te már másnak adtad,
Én viszont folyton csak Téged kutatlak;
Mert szívem folyton fél, a hiányod aggaszt...
S minduntalan egy csók után vágyódik, melyet Tőled kaphat...
Δίχως να το θέλω σε γυρεύω
μέσα στου μυαλού τα μονοπάτια
στ΄όνειρό μου πάλι ταξιδεύω
κι έχω λίγα δάκρυα στα μάτια
Anélkül, hogy akarnám, folyton kutatok Utánad,
Gondolataimnak ösvényén, melyen sebzett lelkem - hiányod folytán most egyedül járhat...
Álmomban ismét, újra úton vagyok,
S íme, néhány könnycsepp, mely szemeimben ragyog...
Τώρα σε ψάχνω παντού
με την καρδιά και το νου
όμως εσύ δίνεις αγάπη αλλού
Τώρα σε ψάχνω γιατί
είναι η καρδιά μου δειλή
κι όλο ζητώ ένα δικό σου φιλί
Most hát, mindenhol Téged kereslek,
S Utánad küldöm én minden emlékemet...
De másnak adtad szíved, nem tudhatom, ki az, kinek karja most Téged szorosan átölel,
Most hát, Téged kereslek, mert;
Szívem retteg, s ha nem jössz, a hiányod tüzében kínok közt hamvad el...,
Így hát: vágyom, hogy egyszer majd, hívásomra ajkad egy lágy csókkal felel...
Σαν πέρασμα βροχής ήτανε θα δεις
Και μη μου ξαναπείς τελειώσαμε εμείς
Έτσι δεν ξοφλάς όταν αγαπάς,
όταν αγαπάς
Olyan volt ez, mint múló eső, mely után ismét tisztán látsz,
Hát ne mondd újra nékem, hogy végeztünk egymással!
Nem lehetséges, hogy mindenért én legyek a hibás,
Mikor tiszta szívedből, őszintén imádsz!
Ψάχνω να σε βρω για να σου πω
είσαι η αγάπη μου Και θέλω να σε δω
εδώ είμαι εγώ είσαι η αγάπη μου
Και θέλω να σε δω, θέλω να σε δω
Szüntelen Téged kereslek, hogy elmondhassam Néked,
Azt, hogy a Kedvesem vagy, s látni szeretnélek...
Itt vagyok Veled, mert Te a Szerelmem vagy nékem,
S nem akarok mást, csak újra látni Téged...
Τραυματισμένε μου έρωτα θέλω τα λάθη μου να σβήσω
Ξέρεις λησμόνησα να ζήσω μη με πονάς
Τραυματισμένε μου έρωτα στο στόμα μου έχω το φιλί σου
Στην αγκαλιά μου αποκοιμήσου και μη ρωτάς
να μ' αγαπάς, να μ' αγαπάς , να μ' αγαπάς
Megsértettelek, Szerelmem, s ezért minden hibámat javítani szeretném,
Tudhatod, hogy élni is elfelejtettem, hát ne sérts meg Te is - ismét!
Sérült lett szerelmünk, de csókod még mindig ajkaimon érzem én,
Bár karomba hullanál, s semmit sem kérdeznél...,
Csak engem szeretnél...
Με τίποτα μην πεις λόγια της στιγμής
Στο χέρι με κρατάς στο δάκρυ μου χωράς
Έτσι δε ξοφλάς όταν αγαπάς,
όταν αγαπάς
Ne mondd ki a pillanat szavait,
Csak tarts két karodban, hisz könnyeim között is csak Téged látlak...
Mert nem lehet, hogy meg kelljen fizetnem mindenért,
Ha egy kis része él még a szeretet-sugárnak...
Όπου και αν βρεθείς θα θυμηθείς
είσαι η αγάπη μου Αγάπη μιας ζωής
και μην αργείς είσαι η αγάπη μου
Και θέλω να σε δω, θέλω να σε δω
Bárhol is légy, kérlek, emlékezz rám,
Mert Te a Kedvesem vagy, hisz Te vagy életem szerelme...
S ne késlekedj, hisz Te a szerelmem vagy, s szívem örökké Reád vár,
Nem akarok mást, csak ismét látni Téged, mielőtt emléked bennem végleg elveszne...
Στίχοι: Γιάννης Καραλής
Μουσική: Γιάννης Καραλής
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Ρώτησα τα μάτια μου, τι έχουν και πονάνε / Rótisza tá mátjá mu, ti ehun ke ponáne και μου 'παν ότι πέρασαν, πολλά, μα σ' αγαπάνε / ke mu pán óti perászán, polá, má szágápáne Ρώτησα τα μάτια μου, γιατί είναι δακρυσμένα / Rótisza tá mátjá mu, játí íne dhákrizmená και μου 'παν πως δακρύσανε, γιατί είδανε εσένα / ke mu pán posz dhákríszáne, játí ídháne eszená
Megkérdeztem szemeimet, mi bajuk és mi fáj nekik és elmondták mindazt, amin átmentek, de téged szeretnek Megkérdeztem szemeimet, miért könnyesek és azt mondták, azért könnyeztek, mert megláttak téged
Ήρθες, ήρθες, ήρθες για να φύγεις πάλι / Írthesz, írthesz, írthesz, já ná fígisz páli Ήρθες, ήρθες, ήρθες για να με σκοτώσεις / Írthesz, írthesz, írthesz, já ná me szkotószisz Ήρθες, ήρθες, ήρθες για να φύγεις πάλι / Írthesz, írthesz, írthesz, já ná fígisz páli Ήρθες, ήρθες, ήρθες να με αποτελειώσεις / Írthesz, írthesz, írthesz, ná me ápoteljószisz
Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy újra elmenj Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy megölj engem Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy újra elmenj Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy kivégezz engem
Ρώτησα τα μάτια μου, γιατί είναι γελασμένα / Rótisza tá mátjá mu, játí íne jelászmená και μου 'παν πως αγάπησαν, και πίστεψαν στο ψέμα / ke mu pán posz ágápiszán, ke písztepszán szto pszemá Ρώτησα τα μάτια μου, τι έχουν και πονάνε / Rótisza tá mátjá mu, ti ehun ke ponáne και μου 'παν ότι πέρασαν, πολλά, μα σ' αγαπάνε / ke mu pán óti perászán, polá, má szágápáne
Megkérdeztem szemeimet, miért nevetségesek és azt mondták, hogy szerettek és hazugságban hittek Megkérdeztem szemeimet, mi bajuk és mi fáj nekik és elmondták mindazt, amin átmentek, de téged szeretnek
Ήρθες, ήρθες, ήρθες για να φύγεις πάλι / Írthesz, írthesz, írthesz, já ná fígisz páli Ήρθες, ήρθες, ήρθες για να με σκοτώσεις / Írthesz, írthesz, írthesz, já ná me szkotószisz Ήρθες, ήρθες, ήρθες για να φύγεις πάλι / Írthesz, írthesz, írthesz, já ná fígisz páli Ήρθες, ήρθες, ήρθες να με αποτελειώσεις / Írthesz, írthesz, írthesz, ná me ápoteljószisz
Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy újra elmenj Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy megölj engem Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy újra elmenj Azért jöttél, jöttél, jöttél, hogy kivégezz engem
Δωσ' μου πίσω την καρδιά μου / Add vissza a szívemet
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Γιαννιάς
Ξέχνα αυτά που πέρασα για σένα
ξέχνα τα λόγια τα πικρά
δεν ζητάω όσα πήρες, τα 'χω σβήσει πια
πράγματα δικά μου που τα κράτησες μακριά
Kszehná áftá pu perászá já szená
kszehná tá lógja tá pikrá
dhen zitáo ószá píresz, tá hó szvíszi pjá
prágmátá dhiká mu pu tá krátiszesz mákriá
Felejtsd el mindazt, amin átmentem miattad
Felejtsd el a keserű szavakat
Nem kérem vissza, amit elvittél, már lemondtam
Mindenemről, mit távol tartottál tőlem
Δε σου ζητάω τίποτα
στ' αφήνω χάρισμά σου
εγώ αυτό που ζήταγα
ήταν να μ' αγαπάς
Dhe szu zitáo típotá
sztáfíno háriszmá szu
egó áftó pu zítágá
ítán ná mágápász
Nem kérek már tőled semmit
Mindent neked adok ajándékba
Én csak azt kértem tőled
Hogy szeress engem!
Κουράστηκα, πικράθηκα
και πόνεσα κοντά σου
και θέλω δύο πράγματα
που ακόμα τα κρατάς
Kurásztiká, pikráthiká
ke póneszá kontá szu
ke thelo dío prágmátá
pu akóma tá krátász
Megfáradtam, megkeseredtem
És szenvedtem melletted
S két dolgot akarok
Amit még mindig magadnál tartasz
Δωσ' μου πίσω την καρδιά μου
δωσ' μου και τα όνειρά μου
δεν σου ανήκει τίποτα απ' αυτά
θέλω να σε σβήσω και να ηρεμήσω
και ότι δεν έζησα να ζήσω
Dhósz mu píszo tin kárdiá mu
dhósz mu ke tá ónirá mu
dhen szu áníki típotá áp áftá
thelo ná sze szvíszo ke ná iremíszo
ke óti dhen eziszá ná zíszo
Add vissza a szívemet,
Add vissza az álmaimat is!
Mert egyik sem illet meg téged
Ki akarlak törölni a fejemből és lenyugodni
És megélni, amit eddig nem élhettem meg
Ξέχνα τους όρκους που μου είχες δώσει
ξέχνα τα βράδια ερημιάς
την καρδιά που σου 'χα δώσει για να μ' αγαπάς
λάθος μου που πίστεψα πως νοιάζεσαι για μας
Kszehná tusz órkusz pu mu íhesz dhószi
kszehná tá vrádjá erimiász
tin kárdiá pu szu ha dhószi já ná mágápász
láthosz mu pu písztepszá posz njázesze já mász
Felejtsd el a nekem tett esküket
Felejtsd el a magányos estéket
A szívemet, mit neked adtam, hogy szeress
Az én hibám, hogy elhittem, téged mindez érdekel
Δε σου ζητάω τίποτα
στ' αφήνω χάρισμά σου
εγώ αυτό που ζήταγα
ήταν να μ' αγαπάς
Dhe szu zitáo típotá
sztáfíno háriszmá szu
egó áftó pu zítágá
ítán ná mágápász
Nem kérek már tőled semmit
Mindent neked adok ajándékba
Én csak azt kértem tőled
Hogy szeress engem!
Κουράστηκα, πικράθηκα
και πόνεσα κοντά σου
και θέλω δύο πράγματα
που ακόμα τα κρατάς
Kurásztiká, pikráthiká
ke póneszá kontá szu
ke thelo dío prágmátá
pu akóma tá krátász
Megfáradtam, megkeseredtem
És szenvedtem melletted
És két dolgot akarok
Amit még mindig magadnál tartasz
Δωσ' μου πίσω την καρδιά μου
δωσ' μου και τα όνειρά μου
δεν σου ανήκει τίποτα απ' αυτά
θέλω να σε σβήσω και να ηρεμήσω
και ότι δεν έζησα να ζήσω
Dhósz mu píszo tin kárdiá mu
dhósz mu ke tá ónirá mu
dhen szu áníki típotá áp áftá
thelo ná sze szvíszo ke ná iremíszo
ke óti dhen eziszá ná zíszo
Add vissza a szívemet
Add vissza az álmaimat is!
Mert egyik sem illet meg téged
Ki akarlak törölni a fejemből és lenyugodni
És megélni, amit eddig nem élhettem meg
Egy kedves barátom, ki többnyire Seductor Lilith néven ismert, elküldte számomra a tegnapi Kokkinou dal sajátos fordítását...
Látjátok, ilyenkor örül a lelkem, mert olykor-olykor mások is megpróbálkoznak egy-egy dal lefordításával...
Csak így tovább!!!
Amennyiben Stratos is jóváhagyja, várjuk további fordításaid is!!!
Stratos: Kedves Maxi! Nincs jogom semmit jóváhagyni! Mindenki annyit fordítgathat, amennyi jól esik! Örülünk minden próbálkozásnak
Afelett, hogy Ki, milyen tehetséggel teszi mindezt, senki nem ítélkezhet...!
(Az más kérdés, kinek mennyire tetszik a produktum... Minden szubjektív! A magam részéről arra törekszem, hogy a leginkább tudjam tükrözni a dal mondanivalóját, és felettébb örülök, ha van szerencsém a versezet formáját eltalálni, nem kevésbé, ha a rímek is ülnek! A leginkább az lenne tökéletes, ha énekelhető is volna a szöveg... ..de már annak is örülök, ha egy tömör, és magyaros fordítás készül egy kedvelt nótáról! )
ΠΑΝΤΑ Η ΙΔΙΑ ΙΣΤΟΡΙΑ ΕΠΑΝΑΛΑΜΒΑΝΕΤΑΙ
ΚΙ ΕΙΝΑΙ ΤΟ ΦΙΝΑΛΕ ΤΡΑΓΙΚΟ
ΓΙ' ΟΛΑ ΦΤΑΙΕΙ Η ΚΑΡΔΙΑ ΜΟΥ ΠΟΥ ΠΑΡΑΜΥΘΙΑΖΕΤΑΙ
ΚΑΙ ΣΤΟ ΤΕΛΟΣ ΤΗΝ ΠΛΗΡΩΝΩ ΕΓΩ
Ugyanaz a történet játszódik le újra,
de mindig tragikus a végső óra…,
Tévelygő szívem ismét vétkezett,
a halál kapujában újra megfizet.
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΣΕ ΠΙΣΤΕΥΩ ΚΑΙ Μ' ΑΔΕΙΑΖΕΙΣ
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΤΗΝ ΚΑΡΔΙΑ ΜΟΥ ΚΟΜΜΑΤΙΑΖΕΙΣ
ΠΟΥ ΣΕ ΧΡΕΙΑΖΟΜΑΙ ΜΑ ΕΣΥ ΑΠΟΥΣΙΑΖΕΙΣ
ΣΕ ΚΛΑΜΑΤΑ ΞΕΣΠΩ
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΤΑ ΟΝΕΙΡΑ ΜΟΥ ΚΑΠΕΛΩΝΕΙΣ
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΜΕ ΞΕΧΝΑΣ ΚΑΙ ΜΕ ΠΛΗΓΩΝΕΙΣ
ΚΑΙ Μ' ΕΝΑ ΨΕΜΑ ΣΟΥ ΜΕΤΑ Μ' ΑΠΟΤΕΛΕΙΩΝΕΙΣ
ΘΥΜΩΝΩ ΣΤΟ ΘΕΟ
Mikor csak hittem benned, messze taszítottál,
hűvös ujjaiddal mélyen a szívembe vájtál.
Miután kitépted, már nem voltál mellettem
hagytad, hogy könnyeimmel magam mérgezzem.
Mindig édessé tetted minden álmomat.
Mikor elfelejtettél, és szavaid a mélybe tiportak,
Mindig elcsábított az álom, hogy téged lássalak.
És magamra haragudtam, mert rád nem tudtam.
ΘΕ ΜΟΥ
ΓΙΑΤΙ ΜΟΥ ΕΔΩΣΕΣ, ΓΙΑΤΙ
ΜΙΑ ΚΑΡΔΙΑ ΑΠΟ ΓΥΑΛΙ
ΠΟΥ ΟΤΑΝ Μ' ΑΠΟΓΟΗΤΕΥΟΥΝ ΣΠΑΕΙ
ΘΡΥΨΑΛΑ ΓΙΝΕΤΑΙ ΣΚΟΡΠΑΕΙ
ΤΙ ΣΟΥ ΕΧΩ ΚΑΝΕΙ ΠΕΣ ΜΟΥ ΠΙΑ
ΚΑΙ ΜΟΥ 'ΔΩΣΕΣ ΤΕΤΟΙΑ ΚΑΡΔΙΑ
ΠΩΣ ΤΑ ΚΟΜΜΑΤΙΑ ΤΗΣ ΘΑ ΕΝΩΣΩ
ΑΓΑΠΗ ΓΙΑ ΝΑ ΞΑΝΑΝΟΙΩΣΩ
Istenem!
Miért adtad nekem, ó, miért,
e szívet, mely úgy tetszik mintha üvegből lenne?
Ezt, mely szilánkokká örlődött, valahányszor csalódás érte -
Mely mindig Érte dobbant, és ahányszor dobbant, most annyi darabban...
Mért kárhozok e szívvel, mit tettem?
E szívet adtad de miért nekem?
Hogy tudnám összerakni, hogy ismét szívvé lehessen
Hogy ismét érezzen...
ΓΙ' ΟΛΑ ΦΤΑΙΕΙ Η ΚΑΡΔΙΑ ΜΟΥ ΠΟΥ ΕΥΚΟΛΑ ΑΝΟΙΓΕΤΑΙ
ΚΙ Ο ΚΑΘΕΝΑΣ ΤΗΝ ΕΞΑΠΑΤΑ
ΚΑΙ ΣΤΟ ΤΕΛΟΣ ΠΑΝΤΑ ΤΡΕΧΩ ΟΤΑΝ ΑΠΕΛΠΙΖΕΤΑΙ
ΝΑ ΜΑΖΕΨΩ Τ' ΑΣΥΜΑΖΕΥΤΑ
Ez üvegtest hibája, mely mindenkinek átlátszó és tiszta
De játék akárki kezében:
Dobálnak, eljátsznak, összetörnek...
Ha újra felállok, megint meggyötörnek...
Hát, folytatódik a lírikus vonal..., mondhatni már kellőképp letargikus, bár... Őszintén megmondom, ez az, amely nekem a legjobban tetszik mind közül!!!
Stratosom!
Kérlek, ha módodban áll, javíts rajta, örülnék, ha elérné a kellő szomorúságot, melyet magából áraszt!!!
Zene, szöveg: Stelios Rokkos / Στέλιος Ρόκκος
Első előadó: Peggy Zina / Πέγκυ Ζήνα
CD: Sou Xrostao Akoma Ena Klama / Σου χρωστάω ακόμη ένα κλάμα (Minos- EMI, 04 Οκτώβρη 2012)
Track no: 09
Πόσο χαμηλά
έχει πέσει η καρδιά μου...φτάνει
από τα σκληρά
τα λόγια που σου βγήκανε για μένα...πάλι
φτάνει...φτάνει...
Milyen mélyre
Zuhant a szívem... Elég már!
A kemény, súlyos
Szavakból, melyeket Te: Nékem mondtál el... Újra és újra...
Elég volt! Elég!
Δώσε μου να πιω κι απόψε δηλητήριο
για έναν άλλο κόσμο δως μου, εισητήριο
Δώσε μου να γίνω ένα με το θάνατο
κι άσε με να βγω στον δρόμο
τον αδιάβατο
Ma éjjel hát, adj némi mérget, melyet megihatok,
S egy jegyet kaphatok véle egy más világba...
Adj egy kicsit még, hogy egyesülhessem a halállal, mely elragadott,
S engedd, hogy megtaláljam az utat
Melyet többé Véled, már be nem járhatok...
Πόσο χαμηλά
αντέχεις βρε καρδιά να φτάσεις...πάλι
ούτε μια φορά
δεν δάκρυσε καρδιά για σένα... πάλι
φτάνει...φτάνει...
Milyen mélység az, melyet
Szívem még kibírni képes, hogy onnan lezuhanhasson... újra!
Hisz egyszer, egyetlen egyszer sem
Sírt el Ő, egy könnyet sem értem, s most ismét... Újra!
Elég volt! Elég, vége!
Szöveg: Nikos Sarris / Νίκος Σαρρής
Zene: Hristos Dantis / Χρήστος Δάντης
Első előadó: Peggy Zina / Πέγκυ Ζήνα
CD: Sou Xrostao Akoma Ena Klama / Σου χρωστάω ακόμη ένα κλάμα (Minos- EMI, 04 Οκτώβρη 2012)
Track no: 04
Κοίτα να δεις, στάλες βροχής
Σαν τις αγάπες κι ο καιρός, χαλάει απότομα
Λόγω τιμής, πριν να το πεις
Να' χα μπροστά μου το αντίο, να το σκότωνα.
Gondold csak el, néhány esőcsepp,
S az időjárás oly gyorsan változik, mint ahogy a szerelem véget ér...
Őszintén, mielőtt kimondtad volna ezt,
Azt kívántam: bárcsak a "viszlát" előtt állhattam volna, hogy kioltsam életét!
No nézd csak, figyeld; néhány esőcsepp...!
Mint a szerelmek, az időjárás is hirtelen romlik el végleg...
Őszintén szólva, mielőtt azokat a szavakat kiejted,
Bár megsemmisíthettem volna az "-Ég veled!" - elköszönésed!
Κοίτα να δεις, που εσύ μπορείς
Κι εγώ δεν λέω να ξεκολλήσω και παιδεύομαι
Λόγω τιμής, με συγχωρείς
Μα μου' χες πει τα "ξαναλέμε" και μπερδεύομαι.
Csak úgy gondolod, hogy képes vagy tovább élni,
Amíg én önmagam kínzom, hogy elfogadjam: vége...
Őszintén, már el is feledtél,
De hisz egyszer azt mondtad: "látjuk egymást!" S én összezavarodva hallgattalak Téged...
Χάραμα κι ανάθεμα
Αν θα ξημερωθώ...
Hajnalodik, de nem tudom, hogyan
Élvezzem én tovább a napokat?
Τίποτα δεν έμεινε όρθιο να το σπάσω
Τίποτα δεν έμεινε όρθιο να πιαστώ
Δύσκολα θα μ' άφηνες και έμεινα στον άσσο
Άσε με, στον πόνο μου να εξαφανιστώ.
Semmi sem maradt, mit szét tudnék törni,
Semmi sem maradt nékem, mit megragadhatok...
Nehéznek látszott, hogy elhagyj engemet, s most úgy érzem: szívem összetörte, hogy mégis meg tudtad tenni
Hát hagyj csak itt, hogy elsüllyeszthessen a kínzóan gyötrő fájdalom...
Κοίτα να δεις, ίχνος ντροπής
Έξω απ' το σπίτι σου να τριγυρνάω μόνιμα
Ή μέχρι αργά, σε μια γωνιά
Να περιμένω ένα ρημάδι τηλεφώνημα.
Csak úgy gondolod, hogy nincs értelme, hogy magam hibásnak érezzem,
Hisz mindig a házad előtt sétálok el!
Vagy kései órában is ott állok a sarkon, kétségbe esve,
Hogy várjak néhány nyomorult hívást, melyek Tőled érkeznek!
Λόγω τιμής, μην απορείς
Αν η καρδιά μου ίσα ίσα που ακούγεται
Μα λέει πολλά, δεν πάω καλά
Να την αποτελειώσω απόψε έτσι μου' ρχεται...
Őszintén, ugye nem lennél meglepve,
Ha szívverésem elhalkulna,
De legalább elmondja az igazságot, magamat mennyire összetörten érzem,
S az, hogy véget vetek az életnek, elárulja, hogyan is érzem magam ma éjszaka...
Ugyan Stratos mondotta volt, hogy fordítsak vidámabb dalokat is, de úgy tűnik, valamiért folyton ezekhez van ihletem, méghozzá elég változó mennyiségben...
Most épp a dalban megbújó érzelem többet elárul abból, miért mondtam ezt - mint maga a fordítás... Amely ráadásul elég silányra sikerült...
Κι αυτό το βράδυ μόνος θα περάσεις
ότι κι αν είχες στη ζωή να χάσεις, το 'χασες.
Κι αυτό το βράδυ θα σε βρούνε χάλια
μες στα αποτσίγαρα και τα μπουκάλια, το 'χασες .
Ez az éj lesz az, mely után minden elkövetkezőt magányosan töltesz
Amit az életed során elveszthettél, számodra épp most semmisült meg...
Ez lesz az az éj, mely után csak egy nyomorult férfi lehetsz,
Cigaretták, s üvegek közt, elveszetten...
Ονειροπαρμένο μου κορμί χαμένο
μες στο δρόμο πεταμένο
να σε παρατάνε, είναι άδικο
και όλοι τους να λένε ότι είσαι για τρελάδικο .
Testem, a kiütött, az elveszett,
Most eldobva az utcákon hever...
Senki sem figyel rám, elhagyatott lettem,
Mindenki azt mondja: az őrültek házából szökhettem!
Κι αυτό το βράδυ μόνος θα γυρίσεις
σε μια ζωή που δε μπορείς να ζήσεις μόνος σου.
Μες στου μυαλού το λιώμα θα γυρέψει
στην αγκαλιά της μάνας σου να τρέξει ο πόνος σου .
Ez az az éj, mely után egyedül fordulsz vissza
De az nem lehet, hogy magányban élj tovább!
Miközben elmédben szédülve, zilálva
Motoszkál a fájdalom, s utakat keresel, hogyan térj vissza születésed pillanatába...
Amilyen nagy lelkesedéssel vágtam bele, rá kellett jönnöm, hogy épp annyira nehéz dallal állok szemben...
Stratosom!
Bízom a költőiességedben!!! Megkérhetlek, hogyha lesz rá időd, átnéznéd, javítanád, átírnád a saját magad fogalmazása szerint, hogy még szebb legyen?
Elli Kokkinou - Kardia Apo Giali // ΚΑΡΔΙΑ ΑΠΟ ΓΥΑΛΙ // Törékeny szív...
ΠΑΝΤΑ Η ΙΔΙΑ ΙΣΤΟΡΙΑ ΕΠΑΝΑΛΑΜΒΑΝΕΤΑΙ
ΚΙ ΕΙΝΑΙ ΤΟ ΦΙΝΑΛΕ ΤΡΑΓΙΚΟ
ΓΙ' ΟΛΑ ΦΤΑΙΕΙ Η ΚΑΡΔΙΑ ΜΟΥ ΠΟΥ ΠΑΡΑΜΥΘΙΑΖΕΤΑΙ
ΚΑΙ ΣΤΟ ΤΕΛΟΣ ΤΗΝ ΠΛΗΡΩΝΩ ΕΓΩ
Mindig ugyanaz a történet ismétlődött meg,
Tragikus végkifejlettel...
S mind az én szívem hibája, ki annyiszor tévedett,
Hogy végül mindenért megfizetek...
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΣΕ ΠΙΣΤΕΥΩ ΚΑΙ Μ' ΑΔΕΙΑΖΕΙΣ
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΤΗΝ ΚΑΡΔΙΑ ΜΟΥ ΚΟΜΜΑΤΙΑΖΕΙΣ
ΠΟΥ ΣΕ ΧΡΕΙΑΖΟΜΑΙ ΜΑ ΕΣΥ ΑΠΟΥΣΙΑΖΕΙΣ
ΣΕ ΚΛΑΜΑΤΑ ΞΕΣΠΩ
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΤΑ ΟΝΕΙΡΑ ΜΟΥ ΚΑΠΕΛΩΝΕΙΣ
ΚΑΘΕ ΦΟΡΑ ΠΟΥ ΜΕ ΞΕΧΝΑΣ ΚΑΙ ΜΕ ΠΛΗΓΩΝΕΙΣ
ΚΑΙ Μ' ΕΝΑ ΨΕΜΑ ΣΟΥ ΜΕΤΑ Μ' ΑΠΟΤΕΛΕΙΩΝΕΙΣ
ΘΥΜΩΝΩ ΣΤΟ ΘΕΟ
Mindig, mikor hittem Benned, Te eldobtál engemet
Mindig, mikor összetörted a szívemet...
Mikor szükségem volt Rád, s Te soha sem voltál a jelenben
A könnyeim közt haldoklom, s tőlük leszek beteg...
Mindig, mikor szétzúztad minden álmomat (??)
Mindig, mikor elfelejtettél, s megsértettek a Tőled hallott szavak...
S elcsábítottál egy-egy hazugsággal:
Istenre haragudtam, mert Rád nem volt szabad...
ΘΕ ΜΟΥ
ΓΙΑΤΙ ΜΟΥ ΕΔΩΣΕΣ, ΓΙΑΤΙ
ΜΙΑ ΚΑΡΔΙΑ ΑΠΟ ΓΥΑΛΙ
ΠΟΥ ΟΤΑΝ Μ' ΑΠΟΓΟΗΤΕΥΟΥΝ ΣΠΑΕΙ
ΘΡΥΨΑΛΑ ΓΙΝΕΤΑΙ ΣΚΟΡΠΑΕΙ
ΤΙ ΣΟΥ ΕΧΩ ΚΑΝΕΙ ΠΕΣ ΜΟΥ ΠΙΑ
ΚΑΙ ΜΟΥ 'ΔΩΣΕΣ ΤΕΤΟΙΑ ΚΑΡΔΙΑ
ΠΩΣ ΤΑ ΚΟΜΜΑΤΙΑ ΤΗΣ ΘΑ ΕΝΩΣΩ
ΑΓΑΠΗ ΓΙΑ ΝΑ ΞΑΝΑΝΟΙΩΣΩ
Istenem!
Miért adtál nékem, miért,
Egy szívet, mely olyan, mintha üvegből lenne?
Mely összetört, valahányszor csalódás ért...?
Remeg, majd itt hever most, darabokra szétesve?
Mit tettem Véled, oh, mondd, mit tettem?
Hogy ilyen szívet adtál nékem?
Hogyan tudom újra összerakni, hogy újra azzá lehessen
S hogy újra szerelmet érezzen?
ΓΙ' ΟΛΑ ΦΤΑΙΕΙ Η ΚΑΡΔΙΑ ΜΟΥ ΠΟΥ ΕΥΚΟΛΑ ΑΝΟΙΓΕΤΑΙ
ΚΙ Ο ΚΑΘΕΝΑΣ ΤΗΝ ΕΞΑΠΑΤΑ
ΚΑΙ ΣΤΟ ΤΕΛΟΣ ΠΑΝΤΑ ΤΡΕΧΩ ΟΤΑΝ ΑΠΕΛΠΙΖΕΤΑΙ
ΝΑ ΜΑΖΕΨΩ Τ' ΑΣΥΜΑΖΕΥΤΑ
A szívem hibája, ki oly könnyen meg tudott nyílni az embereknek,
S mindenki csak játszani tudott vele...
S folyton futni kezdek, valahányszor eldobnak, s összetörnek,
Hogy újból felálljak, bár tudom, hogy többé már nem tehetem meg...
#1958712012-10-12 12:00:10 Válasz a #67895. hsz-ra
Ez még csak a második albuma Michalis Emirlisnek, és mégis e művész olyan benyomást keltett, hogy bíz' nem csak rá tudott lépni a görög pop-élet színpadára, hanem egy sajátos hangvétellel el is indult rajta!
A nagyon eltérő, egyéni stílusa miatt - nem csak előadóként, hanem zeneszerzőként is - olyan szintre emelkedik, hogy - azonnal, már az első hangfoszlányokból is felismeri az ember, hogy most Mihalis Emirlis dalt fog hallani. Természetesen ez nagyon fontos egy új előadóművész számára, és ez arra is rávilágít, hogy egy új színt hozott, új teret nyert a zenei életben, és amikor egy ilyen sajátos egyéni stílussal, és új trenddel találkozhatunk, ilyen értékes dolgokat kínálnak nekünk, azt mindig szívesen látjuk!
Είναι μόλις ο δεύτερος δίσκος του Μιχάλη Εμιρλή κι όμως αυτός ο καλλιτέχνης έχει δώσει την εντύπωση ότι έχει ξεκινήσει στην ελληνική pop σκηνή μια δική του "σχολή". Το πολύ ιδιαίτερο ύφος του, όχι μόνο σε ερμηνευτικό αλλά και σε συνθετικό επίπεδο, σε κάνει αμέσως, από τις πρώτες νότες, να καταλαβαίνεις ότι θα ακούσεις ένα τραγούδι του Εμιρλή. Φυσικά αυτό είναι πολύ σημαντικό για έναν νέο καλλιτέχνη, καθώς φανερώνει ότι έχει φέρει στο χώρο έναν νέο, προσωπικό αέρα και οι καινούργιες τάσεις, όταν έχουν πράγματα να προσφέρουν, είναι πάντα καλοδεχούμενες!
Mixalis / Mihalis Emirlis : Kameno xarti / Kameno harti
Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης
Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Πέρασα μόνο ένα γεια σου να σου πω
και η καρδιά μου είναι έτοιμη να σπάσει
Στο άρωμά σου ανασαίνω και μεθώ
βλέπω στα μάτια σου πως μ' έχεις ξεπεράσει.
Csupán egy helló-t voltam képes neked mondani
És a szívem, készen áll megszakadni
Az illatod miatt levegő után kapkodok, és megrészegedem
Ám, látom a szemeidben, hogy már túl vagy a szerelmemen.
Καλά να πάθω για να μάθω να εκτιμώ
αυτό που μόνο μια φορά η ζωή μάς δίνει
Πάνω στην τρέλα μου έπεσα σε πειρασμό
κι έχω σκοτώσει τη δική σου εμπιστοσύνη.
Jól teszem, ha megtanulom értékelni
Azt, amit az élet csupán egyszer adhat nekünk
Ráadásul, ostobán kísértésbe estem
És legyilkoltam én a bizalmadat ezzel.
Κι είμαι τώρα καμένο χαρτί
στη δικιά σου ζωή
μια πικρή ιστορία παλιά
μια ξένη αγκαλιά.
És most én, egy papír vagyok, mely megégett
A te életedben
Egy kesernyés, ósdi történet
Egy idegen/ismeretlen ölelés.
Πέρασα μόνο ένα γεια σου να σου πω
και για φαντάσου, δεν μπορώ να ξεκολλήσω
Τα αισθήματά μου, νιώθω, παίζουνε κρυφτό
μακάρι να μπορούσα πίσω να γυρίσω.
Csupán egy helló-t bírtam neked mondani
És képzeld, nem tudok ettől elszakadni
Az érzékeim, úgy érzem, kezdenek bújócskát játszani
Bárcsak mindent vissza tudnék fordítani!
Κι είμαι τώρα καμένο χαρτί
στη δικιά σου ζωή
μια πικρή ιστορία παλιά
μια ξένη αγκαλιά. / x4
És most én, egy papír vagyok, mely megégett
A te életedben
Egy kesernyés, ósdi történet
Egy idegen/ismeretlen ölelés. / x4
Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης
Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Θεούλη μου, τι σου 'ρθε να μ' αγιάσεις
στον ουρανό τι μ' έφερες να ζήσω
δεν είμαι εγώ γι' αθώες καταστάσεις
τον άσωτο υιό εγώ θυμίζω
Istenkém, mi jött reád, hogy megszentelj?
S az égbe fel, miért hoztál, itt mi végett éljek?
Nem vagyok én ártatlanak való eset...
Én inkább a tékozló fiúra emlékeztek
Μ' αρέσει ο παράδεισος, δε λέω
χωρίς δουλειά, στον ήλιο αραχτός
ολημερίς λιβάνια να σου καίω
να τραγουδώ "Μεγάλε, είσαι Θεός"
Nem mondom, jó a Paradicsom! Tetszetős hely ez,
Munka nélkül, kényelmesen a napra kiheveredve
Egész nap csak érted égetve a tömjént
Hozzád énekeljem: "Nagy vagy - haver -, egy Isten vagy!"
Όλα καλά και άγια εδώ πέρα
εδώ ψηλά με τα πάτερ ημών
μα δεν μπορώ ν' ασκώ μόνο το πνεύμα
ένα παιδί εγώ των ηδονών
Minden jó, és szentséges e helyen,
Itt fent a magasban a sok-sok Miatyánkkal
De én nem bírok gyakorolni csupán a szellememmel
Én vagyok gyermeke a gyönyörnek, a boldogságnak, kéjnek!
Μη μου ζητάς να ζω με πειθαρχία
με προσευχές, τραγούδια θεϊκά
δεν το μπορώ να κάτσω σ' ησυχία
άμα δεν παίζει κάτι ερωτικά
Tőlem ne kérjed, hogy éljek örökös fegyelemben
Imákkal, istent dicsőítő énekekkel!
Én nem bírnék folyton ülni a fenekemen
Ha nem játszanánk soha, némi szerelemmel
Θεούλη μου, που όλα τα επιβλέπεις
κι όλα περνούν απ' το δικό σου χέρι
καμιά φορά να κάνεις πως δε βλέπεις
να γίνεται λιγάκι νταραβέρι
Istenkém, Te aki fentről mindent látsz
És minden ott megy át, a kezeid alatt
Néha-néha tégy úgy, mintha nem látnád
Hadd legyen néhanap egy kis haddelhad!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #195924. hsz-ra
