Sok régebbi dal azért érthetetlen a számunkra, mert nem éltünk abban a korban, amikor íródott... S emiatt nem ismerhetjük egy-egy szó eredetét, vagy hogy mire utalhat az akkor használt szleng...
Δεν ξανακάνω φυλακή ( Ο Καπετανάκης ) /
Nem megyek újra börtönbe (A kis Kapitány)-
Στίχοι / Szöveg: Παναγιώτης Μιχαλόπουλος / Panagiotis Mihalopoulos
Μουσική / Zene: Λεονάρδος Μπουρνέλης / Leonardos Bournelis
Előadók:
1. Παναγιώτης Μιχαλόπουλος / Panagiotis Mihalopoulos
2. Απόστολος Νικολαΐδης / Apostolos Nikolaidis
3. Ελένη Βιτάλη / Eleni Vitali
4. Μαρίζα Κωχ / Mariza Koch
5. Τα Παιδιά από την Πάτρα / Ta paidia apo tin Patra
6. Γιώργος Ταλιούρης / Giorgos Taliouris
Δεν ξανακάνω φυλακή.
με τον Καπετανάκη
που `χει ντούγκλα στο μουστάκι
τα μιλήσαμε, τα συμφωνήσαμε.
Nem megyek a börtönbe újra!
A kis Kapitánnyal
Kinek Douglas volt a bajusza
Átbeszéltük, s megegyeztünk.
Τη δόλια τη μανούλα μου
την πότισες φαρμάκι,
αχ, εσύ Καπετανάκη.
Τα μελιτζανιά να μην τα βάλει πια.
Azt a csalárd anyámat, a hűtlent
Erős szerekkel öntözgetted,
Ah, Te voltál! Te, kis kapitányka.
A padlizsán színt, már többé ne öltse magára.
Ξυπνώ και βλέπω σίδερα,
στη γη στερεωμένα
τα παιδάκια τα καημένα.
Τα μιλήσαμε, τα συμφωνήσαμε.
Csupa vasrácsot látok, mikor felébredek,
A földben kivehetetlenül
Azok a szegény gyerekek!
Megbeszéltük, egyet értettünk
Mit jelent a kifejezés: "Douglas volta a bajusza"
A "Douglas" nem más, mint egy filmszínész neve: Douglas Fairbanks, Sr. (1883 -1939), lásd fotót, akinek csillaga a csúcson volt, amikor a versike született. Az első filmszínészek közt szerepelt a világon, olyan filmekben, mint Zorro (1920), A bagdadi tolvaj (1924), Robin Hood (1922). Természetesen, e kétségtelenül világhírű bálványnak a megjelenését sokan igyekeztek másolni, és divatot csináltak a bajuszából is. Ezek egyike lehetett Kapetanakis is, akiről nem könnyű eldönteni a szöveg értelmezésekor, hogy ki lehetett: vagy a börtön igazgatója volt, vagy az egyik zárkatársa.
Βασιλική τον έρωτα πολύ βαρύ τον πήρες / x2 / Vasziliki ton erota polí varí ton píresz / x2
και στο Μαρίφ κατήντησες εκεί να ξεψυχήσεις (πίνεις μπύρες) / x2 / Ké szto Maríf katíndiszesz ekí na kszepszihíszisz (pínisz bíresz) / x2
Δεν έπρεπε Βασιλική το Στέργιο ν’ αγαπήσεις / x2 / Dén éprepe Vaszilikí to Sztérjo ná agapíszisz / x2
μον’ έπρεπε Βασιλική να τον απαρατήσεις / x2 / món' éprepe Vaszilikí ná ton aparatíszisz / x2
Βασιλική `σουν όμορφη ξανθιά σαν το κουκλάκι / x2 / Vaszilikí 'szun ómorfi kszanthjá szán to kukláki / x2
πώς έκανες απόφαση και πήρες το φαρμάκι / x2 / pósz ékanesz apófaszi ké píresz to farmáki / x2
Γω το φαρμάκι το `κανα ωραία λεμονάδα / Gó to farmáki tó' kana oréa lemonáda
το σήκωνα και το `πινα με τόση νοστιμάδα / to szíkona ké to 'xxxx mé tószi nosztimáda / x2
Freideriki Tompazou, Dimitris Mesimeris: Vasiliki ton erota / Βασιλική τον έρωτα! (παραδοσιακό)
Στίχοι: Χαράλαμπος Βασιλειάδης
Μουσική: Στράτος Καμενίδης & Γιάννης Σαριδάκης
1. Μιμίκα Καζαντζή
2. Τα Παιδιά από την Πάτρα
Μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Στάλα στάλα στην καρδιά
πάει το δάκρυ σαν φωτιά
Csepp-csepp... a szívembe esnek,
Mint a tűz, a forró könnyek
Μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Κάθε ώρα και στιγμή
κάτι χάνω απ’ τη ζωή
Minden órában, minden percben
Az életből mindig valamit vesztek...
Μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
μου λένε να μην κλαίω, να μην κλαίω
μα τι να κάνω, αφού σε χάνω...
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Azt mondják, hogy ne sírjak, ne ríjak,
De mi mást tehetnék, miután elveszítelek...?
Έλα αγάπη μου χρυσή
να γεράσουμε μαζί
Jöjj hát, én arany szerelmem,
Hogy kettecskén szépen öregedjünk meg!
Στίχοι / Dalszöveg: Σεμίνα Διγενή / Semina Digeni
Μουσική / Zene: Λάμπρος Καρελάς / Lambros Karelas
1. Τα Παιδιά από την Πάτρα
Ακατάλληλη αγάπη
επικίνδυνα φιλιά
κι ένα χέρι που με σπρώχνει
στης αβύσσου τα σκαλιά.
Nem épp megfelelő e szerelem
Eme csókok, mind veszélyesek!
S egy kéz, amely taszítana, lökne
Irdatlan mély lépcsőkre...
Όμως εγώ, όμως εγώ είμαι τρελός
και σ’ αγαπάω,
είμαι τρελός, είμαι τρελός, είμαι τρελός
και ας πονάω.
Ám én, ám én oly őrült vagyok!
És szeretlek - nagyon!
Őrült vagyok, őrült vagyok, őrült vagyok
És csak hagyjuk, hadd fájjon..!
Τόσα ψέματα και λάθη
τόσες ανοιχτές πληγές
και οι φίλοι μου γελάνε
που με κάνεις ό,τι θες.
Oly sok hazugság, és hiba temérdek
Megannyi tátongó vérző, nyílt seb!
És a barátaim is mind - mind kinevetnek
Mivel, amit csak akarsz, azt teszel velem...
Όμως εγώ, όμως εγώ είμαι τρελός
και σ’ αγαπάω,
είμαι τρελός, είμαι τρελός, είμαι τρελός
και ας πονάω.
Ám én, ám én oly őrült vagyok!
És szeretlek - nagyon!
Őrült vagyok, őrült vagyok, őrült vagyok
És csak hagyjuk, hadd fájjon..!
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Εμείς που μεγαλώσαμε με σάλτσα στο ψωμί
και ζάχαρη βρεγμένη, μονίμως πεινασμένοι.
Mi, akik, úgy nőttünk fel paradicsom mártással a kenyéren
és áztatott cukorral, korgó gyomorral, örökké éhen.
Ε.Β. / Eleni Vitali:
Πιάσαμε τώρα την καλή, η ψάθα έγινε χαλί
και οι φίλοι είναι ξένοι, τίποτε δε μας δένει,
τίποτε δε μας μένει.
Most kifogtuk a jó időket, a szalmából elkészült a szőnyeg
Még a barátok is elidegenednek, egymáshoz semmi sem köt már
Nekünk semmi, semmi sem marad már...
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Ευτυχώς ή δυστυχώς ο άνθρωπος ξεχνάει
κι απ’ τη φύση δυνατός πάντα μπροστά κοιτάει,
μα σαν γυρίζει το μυαλό σε χρόνους περασμένους,
θυμάμαι ανθρώπους πιο απλούς και πιο ευτυχισμένους,
ευτυχισμένους.
Szerencsére, vagy sajnos, az ember örökké felejt
És erős természetétől fogva, mindig csak néz előre,
Ám, ahogy az elmúlt időkhöz térnek a gondolatatok vissza ,
Olyan emberek jutnak eszembe, akik egyszerűbbek, és boldogabbak voltak
Boldogabbak voltak...
Ε.Β. / Eleni Vitali:
Εμείς που μεγαλώσαμε με λάδι στο ψωμί
και ρίγανη κι αλάτι και πάντα ορεξάτοι.
Mi, akik úgy nőttünk fel, olíva olajjal a kenyérre,
És oregánóval meg sóval, és mindig volt kedvünk az evésre...
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Φτάσαμε σ’ ένα καθεστώς που ο καθένας είναι αστός
και μένει σε παλάτι κι όλο του λείπει κάτι,
κι όλο του λείπει κάτι.
Olyan státuszba értünk, hogy nyárspolgárrá vált mindenki,
S bár palotában él, de valami mindig hiányzik,
Valami mindig hiányzik...
Γ.Μ. / Giannis Miliokas:
Ευτυχώς ή δυστυχώς ο άνθρωπος ξεχνάει
κι απ’ τη φύση δυνατός πάντα μπροστά κοιτάει,
μα σαν γυρίζει το μυαλό σε χρόνους περασμένους,
θυμάμαι ανθρώπους πιο απλούς και πιο ευτυχισμένους,
ευτυχισμένους.
Szerencsére, vagy sajnos, az ember örökké felejt
És erős természetétől fogva, csak mindig néz előre,
Ám, ahogy az elmúlt időkhöz térnek a gondolatatok vissza ,
Olyan emberekre emlékezem, akik egyszerűbbek, és boldogabbak voltak
Boldogabbak voltak...
Σε είχα δει πρώτη φορά, καθόσουνα με άλλον,
μου `κλεισες μάτι πονηρά, έκανες κέφι μάλλον,
σου `κανα πάσα ένα χαρτί για να ξαναβρεθούμε,
η ευκαιρία μη χαθεί και δεν αγαπηθούμε.
Amikor legelőször láttalak meg, ott ültél, valaki másnál.
Reám kacsintottál ravaszul, valószínű, kedvet csináltál,
Odapasszoltam hozzád egy cetlit, hogy újra találkozzunk,
A lehetőséget - hogy szeretgessük egymást -, el ne szalasszuk!
Ναι...
Igen...!
Κι εσύ μου τηλεφώνησες και δήλωσες ανία,
με το δικό σου χώρισες για σοβαρή αιτία,
το ραντεβού το πρώτο μας χαρήκαμε και ζήτω!
ταίριασε και το χνώτο μας και ο νοών νοείτω.
És aztán felhívtál, és azt mondtad, megöl az unalom,
A pasiddal meg szakítottál - nagyon komoly okokból...
Az első randink nagyon örvendetes, és jó volt!
Egyezett az ízlésünk, és értettünk a szóból.
Ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω,
ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω.
Okos ember ért a szóból..
Értjük egymást, értünk a szóból...
Μέσα στη ντίσκο μια βραδιά εσύ κοιτούσες άλλον,
του `κλεισες μάτι πονηρά, έκανες κέφι μάλλον,
σου `κανε πάσα ένα χαρτί για να ξαναβρεθείτε,
η ευκαιρία μη χαθεί και δεν αγαπηθείτε.
A Discóban egy éjjel, helyettem másra figyeltél,
Reá kacsintottál ravaszul, valószínű, a kedvére tettél,
Odapasszolt hozzád egy cetlit, hogy újra találkozzatok,
S lehetőséget - hogy szeretgessétek egymást -, se szalasszatok!
Ναι...
Igen...!
Κι εσύ του τηλεφώνησες και δήλωσες ανία,
ότι μαζί μου χώρισες για σοβαρή αιτία,
το ραντεβού το πρώτο σας χαρήκαμτ και ζήτω!
ταίριασε και το χνώτο σας και ο νοών νοείτω.
És aztán felhívtad, és azt mondtad; "megöl az unalom",
Aztán azt mondtad: velem szakítottál nagyon komoly okból,
Az első randitok nagyon örvendetes, és jó volt!
Egyezett az ízlésetek, és értettetek a szóból.
Ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω,
ο νοών νοείτω, ο νοών νοείτω.
Okos ember ért a szóból..
Értitek egymást, értetek a szóból...
Sziasztok !
Lenne egy számomra égetően fontos kérdés. A keresett szót már beírtam google fordítóba. Kaptam is rá természetesen fordítást... de 100%-ig biztos szeretnék lenni benne.
A keresett szó pedig : Élet/Life - ζωή
Egyszerű kis szó ez, de nekem most nagyon fontos lenne.
Előre is köszönöm szépen a segítséget !!
Dinata
Stratos: Szia Dinata! Ugyan ez nem a szótár topic, de megerősítem 101 % !!!
Idézhetek a Mohay kéziszótárból (persze, sokkal több kifejezés, szóösszetétel, szóhasználat szerepel még benne):
1., Élet, emberélet
2., élettartam (terméké); fennálás (intézményé)
Ζωή, Ζωή
σ’ αγαπώ τόσο πολύ
γιατί νόημα δεν έχεις
κι ας ψάχνω ο έξυπνος χρόνια να
βρω το κλειδί σου
Σ’ ακολουθώ
σαν του ανέμου το ουρλιαχτό
και κυλιέμαι μαζί σου
σε κλείνω στις χούφτες μου πριν
οι θεωρίες σε σκορπίσουν
Élet, élet!
Annyira szeretlek,
Mivel értelmed nincsen
Hiába is keresem - nagyokosan - éveken át,
Hogy ráleljek a... "Kulcs"-odra
Követlek Téged,
Akár a szélnek üvöltése,
És én tovafolyok, keringek Veled
A két markomba zárlak , mielőtt
Széjjel szórhatnának a különféle elméletek
Όσο διαρκούν οι στιγμές, διαρκείς φευγάτη κι εσύ
σαν τον κλέφτη
σε καμία ιδέα δε χωράς και
ο κάθε Θεός τόσο στενός σου πέφτει
Ameddig tartanak a pillanatok, addig tartasz tünékenyen Te is
Akár egy tolvaj
Egyetlen elméletbe sem illesz bele, és
Bármelyik Istenség kevés neked, rajtad kívül esik
Ζωή, Ζωή στα παιχνίδια σου η αρχή και το τέλος
του κάθε φανατισμού που με καίει
με τρώει και με σώνει
στων φίλων μου τις ανάσες ακουμπώ
κι είναι μάλλινο ρούχο η χαρά τους
για να μην κρυώνω καθώς ξημερώνει
Élet, Élet! A játékaid a kezdet és vég
Minden fanatizmusnak, amely engem megéget
Felfal és megment
A barátaim légvételéhez érek, ezekre támaszkodom
És melengető gyapjú ruha az örömük
Hogy ne fázzak, mihelyst megvirrad
Δυο χιλιάδες κρύσταλλα εγώ
και όσο μ’ αγαπάς μια κλωστή με κρατάει
οι διαφορές μας βροχή κοίτα στις σταγόνες
της πως ο έρωτας μας κυλάει
Kétezer kristályból vagyok,
És amíg szeretsz, egy cérnaszál tart engem meg
A kettőnk különbségei mint eső... figyeld csak az esőcseppjeit,
S ahogyan a szerelmünk kering
Ζωή, Ζωή σε μισώ τόσο πολύ γιατί
ασήκωτη γέρνεις στην πλάτη μου
ενώ μπρος στα μάτια μου μοιάζεις με στάχτη
Ζωή γλυκιά να σου δώσω μια σπρωξιά
στο κενό μου να πέσεις
μα πως μετανιώνω σαν φτάνεις
γυμνή εκεί στην άκρη
Élet, Élet! Én annyira gyűlöllek Téged!
Mert elviselhetetlen kolonc vagy a hátamon
Amíg szemeim előtt hamu vagy, mint a pernye
Édes Élet! Engedj egyszer ököllel beléd csapnom
Hogy belezuhanj a bennem lévő mélységes űrbe
Ám, mennyire sajnálom, mikor megérkezel
meztelenül, oda a szélső zugba esve
Θέλω να σε πάρω αγκαλιά,
ψέματα καινούργια να εφεύρω πάλι
και σε μια γωνιά εγώ κι εσύ
σαν δυο κολλητοί να πιούμε απ’ το ίδιο μπουκάλι,
Ζωή, Ζωή...
Szeretnélek az ölembe venni,
Ismét új hazugságokat kiötleni
És egy sarokba húzódva, te meg én - azaz mi
Mint két összeforrt ember, egyazon palackból inni,
Élet, Élet...!
------------------------------
Life
Life, life,
I love you so much
because you have no meaning
that I can find, no matter how clever I am
and how many years I look for the key that explains you.
I follow you
like the wind's howl
and roll on the ground with you,
closing you in my palms
before theories scatter you away.
You fleetingly last as long as mere moments last,
like a thief;
No idea can contain you
and look how narrow gods are for your fit.
Life, life,
in your games I find the beginning and the end
of every zeal that sets me on fire,
that eats me up and empties me out;
I lean on the breath of my friends
and their joy is wool
that keeps me warm as dawn approaches.
Two thousands crystals I am
and as long as you love me I stay here hanging by a thread;
we have a rain of differences; see our love
flowing through the raindrops.
Life, life,
I hate you so much
because you weigh heavy on my back
but when you're in front of me you're a pile of ash;
sweet life, I wish I could give you a push
and drop you into my void,
but how I regret it when you reach
the edge there, naked.
I want to take you into my arms,
invent new lies, once again;
and you and me in a corner
like two old friends will drink from the same bottle.
Life, life...
Δώσ’ μου γέλιο ξανά, στη ζωή για να μπω
Άσε κάθε σκιά, σαν παιδί σε κοιτώ
Κάνω πάλι όνειρα, έχω πάρει φωτιά
Μες στο σώμα άναψα την καινούργια καρδιά
Nevess rám újra, hogy beléphessek a létbe
Eressz el minden árnyat, mint gyerek, bámullak, nézlek
Újra álmokat építek, teljesen lángra kaptam
Benn a testemben, új szívet gyújtottam
Α, α, α, άγγιξε την καινούργια καρδιά
Α, α, α, ξύπνησε με μια ανάσα βαθιά
É, é, é, érintsd meg - az új szívet!
É, é, é, ébredj fel - egy mély lélegzettel!
Άκου ήχους ζεστούς, φέρνει η αγκαλιά
Πιάνω άλλους παλμούς, αναπνέω ξανά
Είναι πάλι άνοιξη στο κορμί στο μυαλό
Είναι κάθε αίσθηση, γέμισα σ’ αγαπώ
Hallgasd csak a forró zajokat, amiket hoz az ölelés
Elkapok más rezgéseket, és új lélegzetet vehetek
Újra tavasz van - a testben, az agyban
Minden érzékem, hogy tele vagyok szeretettel
Α, α, α, άγγιξε την καινούργια καρδιά
Α, α, α, ξύπνησε με μια ανάσα βαθιά
É, é, é, érintsd meg - az új szívet!
É, é, é, térj magadhoz - egy mély lélegzettel!
Δεν θα πω πως χωρίσαμε
κι ας μην είμαι στην ζεστή σου αγκαλιά
μα θα πω πως αφήσαμε τέτοια αγάπη
να μας φύγει μακριά
Nem mondom ki, hogy elváltunk
Akkor sem, ha nem vagyok a meleg ölelésedben
De azt mondom, hogy hagytuk ezt a nagy szerelmet
veszni, s hagytuk hogy messze menjen
Δεν θα πω πως κουράστηκα
κι ας μην είμαι στην ζεστή σου αγκαλιά
ούτε πως θυσιάστηκα
γιατί η αγάπη μου τον θάνατο νικά
Nem mondom ki hogy elfáradtam
Akkor sem, ha a forró ölelésedben nem vagyok
Azt sem, hogy feláldoztam magam
Mert a szerelmem még a halált is legyőzi
Άγγελοι είμαστε όλοι χαμένοι μες στην πόλη
αναζητάμε των ματιών σου το βαθύ γαλάζιο
όσο και να πονάμε τον έρωτα ζητάμε
που θα μας ξαναφέρει στης ομορφιάς τα μέρη
Angyalok vagyunk mind, elveszve a városban
Keressük a szemed mélységes kékjét
És nekünk bármennyire is fájjon, a szerelemre áhítozunk
Ami visszavisz bennünket majd, a szépség birodalmába
Μια ματιά μια συνάντηση
που τον χρόνο σταματάει μαγικά
κι η καρδιά δίνει απάντηση
πως η αγάπη μας τον θάνατο νικά
Egy pillantás, egy találkozó..
Ami az időt varázslatosan megállítja...
és a szív választ ad
Hogy a szerelmünk, legyőzi még a halált!
Άγγελοι είμαστε όλοι χαμένοι μες στην πόλη
αναζητάμε των ματιών σου το βαθύ γαλάζιο
όσο και να πονάμε τον έρωτα ζητάμε
που θα μας ξαναφέρει στης ομορφιάς τα μέρη
Angyalok vagyunk mind, elveszve a városban
Keressük a szemed mélységes kékjét
És nekünk bármennyire is fájjon, a szerelemre áhítozunk
Ami visszavisz bennünket majd, a szépség birodalmába
Άγγελοι είμαστε όλοι χαμένοι μες στην πόλη
αναζητάμε των ματιών σου το βαθύ γαλάζιο
όσο και να πονάμε τον έρωτα ζητάμε
Άγγελοι είμαστε όλοι Άγγελοι μες την πόλη...
Angyalok vagyunk mind, elveszve a városban
Keressük a szemed mélységes kékjét
És nekünk bármennyire is fájjon, a szerelemre áhítozunk
Angyalok vagyunk mind, elveszve a városban...
Ritka, mikor szájharmonikás felvételre bukkanok...!
Szerencsére, a Facebookon bukkantam a Spotify alkalmazásra, s ennek köszönhetően...
...sok görög albummal, előadóval ismerkedhettem meg!
Ha nem is egy remekbe szabott nóta ez, ám de szooóól a herfli!!!:
Ντύθηκες καμηλοπάρδαλη με καπέλο και τακούνια,
έβαψες μπλε τη φάτσα σου, κρέμασες και κουδούνια,
και κουνιέσαι και λυγιέσαι λες και έκανε σεισμό,
και χωρίς να είμαι μάγος προβλέπω χωρισμό.
Zsiráfnak öltöztél, fejedre kalapot, lábadra magassarkút adtál
Kékre festetted az arcod, a füleidre csengettyűket aggattál,
És úgy mozogsz, úgy kígyózol, mintha a föld rengene folyton,
És anélkül, hogy mágus volnék; válásunkat megjósolom.
Επίτηδες το κάνεις, επίτηδες το κάνεις,
θέλεις να μ’ αρρωστήσεις, θέλεις να με ξεκάνεις.
μου σπας τα νεύρα δίχως αφορμή,
what do you want from me?
what do you want from me?
Direkt csinálod!, Szándékosan teszed!
Meg akarsz betegíteni, ki akarsz készíteni engem!
Ok nélkül szaggatod az idegeim szét,
"Mit kívánsz Te tőlem, Hé?!"
"Mit akarsz Te tőlem, Hé?!"
Φόρεσες φαρδιά χαμόγελα, ρούφηξες εφτά φραπέδες,
φίλησες τριάντα φρόκαλα και άλλους τόσους χαβαλέδες,
τώρα πάλι μ’ αγκαλιάζεις, πάλι με γλυκοφιλάς,
γιατί μόλις πάμε σπίτι ξέρεις ότι θα τις φας.
Felöltötted széles mosolyaid, kiszürcsöltél hét frappét,
Harminc alja embert csókoltál végig, és legalább annyi "tré"-t,
Most újra átölelsz, édes csókjaiddal újra elhalmozol,
Mert hát hogy ezért otthon mit kapsz - jól tudod...!
Επίτηδες το κάνεις, επίτηδες το κάνεις,
θέλεις να μ’ αρρωστήσεις, θέλεις να με ξεκάνεις.
μου σπας τα νεύρα δίχως αφορμή,
what do you want from me?
what do you want from me?
Direkt teszed!, Szándékosan csinálod!
Meg akarsz betegíteni engem, azt akarod visszavonni.
Ok nélkül szaggatod az idegeim, mi lesz így belőlem?
"No de igazán: Mit kívánsz Te tőlem?"
"Mit akarsz Te tőlem??"
Δεν θέλω πιά να ξαναρθείς / Nem akarom már, hogy visszatérj!
ΜΑΙΡΗ ΛΙΝΤΑ & ΜΑΝΩΛΗΣ ΧΙΩΤΗΣ
Στίχοι - Μουσική : Μανώλης Χιώτης
Πρώτη εκτέλεση : Μαίρη Λίντα & Μανώλης Χιώτης
LP - Το τελευταίο ηλιοβασίλεμα (1970) / Az utolsó naplemente - c. albumról (1970)
Ποτέ δε θέλω πια να ξαναρθείς, στ' ομολογώ
ποτέ στο δρόμο μου να μη βρεθείς για να σε δω
Θα μου θυμίσεις τα παλιά τα πρώτα βράδια μας
θα μου θυμίσεις και τα πρώτα χτυποκάρδια μας
Soha nem akarom már, hogy visszatérj - vallom én
Soha ne kerülj az utamba, ne kerülj a szemeim elé!
Eszembe juttatnád a múltat, az első éjszakáinkat...
És eszembe juttatnád még, az első szívdobbanásainkat!
Δε θέλω πια να ξαναρθείς
δε θέλω πια μες την καρδιά φωτιά
Δε θέλω πια να σ' αγαπώ
να σε ξεχάσω προσπαθώ
Nem akarom már, hogy újra erre térj!
Nem akarok többé tűzet - a szívem közepén!
Nem akarom már, hogy szeresselek,
Azon vagyok, hogy elfelejthesselek!
Αφού με άφησες γιατί ζητάς να ξαναρθείς
προτού να φύγεις έπρεπε καλά να το σκεφτείς
Σε αγαπούσα κι ήσουν η αδυναμία μου
πολύ λυπάμαι που χωρίσαμε λατρεία μου
Mivel elmentél - itt hagytál; hogy visszatérj miért akarod?
Mielőtt elhagytál, ezt jól meg kellett volna fontolgatnod!
Szerettelek Téged, és Te voltál a gyengém...
Nagyon sajnálom, hogy elváltunk, én egyetlenkém!
Δε θέλω πια να ξαναρθείς
δε θέλω πια μες την καρδιά φωτιά
Δε θέλω πια να σ' αγαπώ
να σε ξεχάσω προσπαθώ
Nem akarom már, hogy újra erre térj!
Nem akarok többé tűzet - a szívem közepén!
Nem akarom már, hogy szeresselek,
Azon vagyok, hogy elfelejthesselek!
A mai táncház során VÉGRE sikerült kisajtolnom Kedves ismerőseimből azt, hogy
vajon van-e - és ha igen, melyik (?) - számukra legkedvesebb olyan dal, amelyiknek kíváncsiak lennének a szövegére?
Végül kettőt is elárultak! Ezek közül az egyik a lejjebb lévő, amit ők ugyan Dimitris Mitropanos előadásában ismertek, de én a feljebb lévő - számomra legkedvesebb - énekes előadásában leltem meg legelőször a YouTube-n (Stelios Kazantzidisről van szó!), aztán ez a tévé felvétel követett, amelyben a jobbján a fiatal Giorgos Dalaras-szal együtt énekel...:
Stelios Kazantzidis: Kato Apo To Poukamiso Mou - 1975
Pú tha vris ákri̱ na stathís
ke pú fo̱tjá na zestathís
pios tha su plíni ti̱n pli̱jí̱
kardhjá mu?
Pórta pú tha vris anihtí̱
ke pios dhiaváti̱s tha stathí
ghlikó tu lógho na su pi
kardhjá mu?
Pú pas ho̱rís aghápi̱
sti̱ nihta, sti̱ vrohí̱?
To dhrómo tha ton hásis
kardhjá mu monahí̱. / x2
San helidhóni orfanó
tha psáhnis í̱lio ki uranó
ke tha se dhjó̱hni o vorjás
kardhjá mu.
Ki út' éna héri tha vrethí
ponetikó na se dhehtí
ródho pu tha 'heis marathí
kardjá mu.
Στίχοι / Dalszöveg: Τάκης Μουσαφίρης / Takis Musafiris
Μουσική / Zene: Τάκης Μουσαφίρης / Takis Musafiris
Πρώτη εκτέλεση / Előadó: Ρίτα Σακελλαρίου ! Rita Sakellariou
Άλλες ερμηνείες: Κατερίνα Κούκα
Μια ζωή πληρώνω
αμαρτίες αλλονών
τέρμα ως εδώ
άλλο δεν μπορώ
Egy életen át fizetek
Mások bűneiért
Elég volt! Itt Vége!
Tovább már nem bírom
Από σήμερα παλιόπαιδο θα γίνω
και θα αλλάξω χαρακτήρα και ζωή
σημασία δε θα δίνω
θα 'χω την πόρτα μου κλειστή
A mai éjszakától fogva, nagy csibésszé válok!
És meg fogom változtatni a küllemem, s az életem
Semmire sem adok, nem tulajdonítok jekentőséget
Ezentúl az ajtómat mindég zárva tartom
Μια ζωή πληρώνω
αμαρτίες αλλονών
τέρμα ως εδώ
άλλο δεν μπορώ
Egy életen át fizetek
Mások bűneiért
Elég volt! Itt Vége!
Tovább már nem bírom
Από σήμερα εμένα θα προσέχω
θα κοιτάζω τη δική μου τη ζωή
να πληρώνω δεν αντέχω
έχει τραβήξει το σκοινί
Mától fogva, magamra vigyázok,
és a magam életével foglalkozom
Tovább fizetni nem bírok, nem akarok
Már túl lett feszíve a húr
Nincs beírva úticél.
Ugyan ez nem a szótár topic, de megerősítem 101 % !!!
Ezért elnézést is kérek !!
