Στίχοι: Ρήγας Φερραίος
Μουσική: Χρήστος Λεοντής
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Ξυλούρης
Θούριος (λεπτομέρειες)(Greek) / Harci induló (részletek) (Hungarian)
Ως πότε παλικάρια, θα ζούμε στα στενά, / Bajtársak, meddig éljünk bujdosva, szűkösen,
μονάχοι σα λιοντάρια, στις ράχες στα βουνά; / Magányos oroszlánként a hegygerinceken? /x2
Κάλλιο είναι μιάς ώρας ελεύθερη ζωή, / Jobb csak egy kurta órát szabadon élni át,
παρά σαράντα χρόνια, σκλαβιά και φυλακή. / Mint negyven esztendeig viselni rabigát. /x2
[b]Σπηλιές να κατοικούμε, να βλέπουμε κλαδιά, / Barlang legyen lakásunk és társunk odvas ág?
να φεύγωμ’ απ’ τον κόσμον, για την πικρή σκλαβιά; / Fussunk ki a világból, mert fáj a szolgaság? / x2
Κάλλιο είναι μιάς ώρας ελεύθερη ζωή, / Jobb csak egy kurta órát szabadon élni át,
παρά σαράντα χρόνια, σκλαβιά και φυλακή. / Mint negyven esztendeig viselni rabigát. /x2
[b]Να χάνωμεν αδέλφια, πατρίδα και γονείς, / Elhagyjuk jó szülőink, testvérünk és hazánk,
τους φίλους, τα παιδιά μας, κι όλους τους συγγενείς; / Gyermekeink, barátunk, s minden atyánkfiát?
Κάλλιο είναι μιάς ώρας ελεύθερη ζωή, / Jobb csak egy kurta órát szabadon élni át,
παρά σαράντα χρόνια, σκλαβιά και φυλακή. / Mint negyven esztendeig viselni rabigát. /x2
Τι σ’ ωφελεί αν ζήσεις, και είσαι στη σκλαβιά; / Mit használ az, ha élsz is, de más szolgája vagy?
στοχάσου πως σε ψένουν, καθ’ ώραν στην φωτιά. / Érezd, hogy tüzes nyárson pörkölik húsodat!
… / …
Βουλγάροι κι Αρβανήτες, Αρμένιοι και Ρωμιοί, / Bolgárok és albánok, görögök és szerbek,
Αράπηδες και άσπροι, με μια κοινήν ορμή, / Arabok és fehérek, a Szabadság mellett
Για την ελευθερίαν, να ζώσωμεν σπαθί, / Egy lendülettel fogjuk mindnyájan fegyverünk,
πως είμαστ’ αντριωμένοι, παντού να ξακουσθή. / Hadd hallják hét határon is túl: nem remegünk!
… / …
Του Σάββα και Δουνάβου, αδέλφια Χριστιανοί, / Száva és Duna menti keresztény testvérek,
με τα άρματα στο χέρι, καθ’ ένας ας φανή, / Ragadjatok mind fegyvert, kicsiny és nagy népek!
Το αίμα σας ας βράση, με δίκαιον θυμόν, / Jogos dühtől forr vérünk, kicsinyek és nagyok,
μικροί μεγάλοι ομώστε, τυρράννου τον χαμόν. / Esküdjetek, elűzzük végre a Zsarnokot!
… / …
Με μια καρδιά όλοι, μια γνώμη, μια ψυχή, / Egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal hát
χτυπάτε του τυράννου, την ρίζα να χαθή. / Sújtsunk le gyökerére, vesszen a zsarnokság:
Να ανάψουμε μια φλόγα, σε όλην την Τουρκιά, / A török birodalmat borítsa el a láng
να τρέξει από την Μπόσνα, και ως την Αραπιά. / És járja Boszniától Arábiáig át!
Ψηλά στα μπαϊράκια, σηκώστε τον σταυρόν, / Fel a keresztes zászlót, harcunkban ez a jel,
και σαν αστροπελέκια, χτυπατε τον εχθρόν. / Csapjunk az ellenségre, ahogy villám felel!
Ποτέ μη στοχασθήτε, πως είναι δυνατός, / Ne gondoljatok arra, hogy nagy az ereje,
καρδιοκτυπά και τρέμει, σαν τον λαγόν κι αυτός. / Mint a nyúl, úgy reszket majd s-riadtan ver szíve
… / …
Λοιπόν γιατί αργήτε, τι στέκεσθε νεκροί; / Rajta hát, mire vártok némán, mint a halott?
ξυπνήστε μην είστε ενάντιοι κι εχθροί. / Ébredjetek, nehogy majd megfutamodjatok!
Πως οι προπάτορές μας, ορμούσαν σα θεριά, / Mint amilyen elszántan őseink harcoltak,
για την ελευθερία, πηδούσαν στη φωτιά. / Mikor a Szabadságért a tűzbe gázoltak,
Έτσι κι ημείς, αδέλφια, ν’ αρπάξουμε για μια / Testvérek, ez vár ránk is, az idő erre int,
τα άρματα, και να βγούμεν απ’ την πικρή σκλαβιά. / Hogy örökre lerázzuk keserves láncaink.
Να σφάξουμε τους λύκους, που στον ζυγόν βαστούν, / Öljük őket halomra, kik gyeplőt tartanak,
και Χριστιανούς και Τούρκους, σκληρά τους τυραννούν. / S törököt és keresztényt járomba hajtanak!
Στεργιάς και του πελάγου, να λάμψη ο σταυρός, / Szárazon és vízen a szent Kereszt ott ragyog,
και στην δικαιοσύνην, να σκύψη ο εχθρός. / S az Igazság lábánál a Gonosz térdre rogy,
Ο κόσμος να γλυτώση, απ’ αύτην την πληγή, / S megszabadul a világ végre e rút sebtől,
κ’ ελεύθεροι να ζώμεν, αδέλφια εις την γη. / Hogy szabadon élhessünk, testvérek, a földön!
Τώρα Μιλάω Εγώ / Most én beszélek Δήμος Αναστασιάδης
Τώρα εγώ μιλώ,
τώρα θ'ακουστώ,
όσο κι αν φωνάξεις.
Τώρα σαν νερό,
όλα θα στα πω
και μετά με πράξεις.
Πάντα σ' άκουγα και υπέμενα βουβά.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν θα'σαι πια το ψέμα μου.
Δεν θα ταΐζω εγωισμούς σου, με το αίμα μου.
Τώρα θα φύγω, σώπα για λίγο κι' άκου πως κάνει η καρδιά κάτω απ'το δέρμα μου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν είμαι πια συμπαίχτης σου.
Κι αν θες να κρίνεις, κοίτα πρώτα τον καθρέφτη σου.
Σώπα για λίγο, τώρα θα φύγω, στον εαυτό σου, μόνο εκεί θα βρεις τον φταίχτη σου.
Τώρα εγώ μιλώ,
που' χα ουρανό, τα δικά σου χέρια.
Τώρα εγώ μιλώ,
που έχασα καιρό, βρίζοντας τ' αστέρια.
Πάντα σ'άκουγα και υπέμενα βουβά....
πάντα σ' άκουγα και υπέμενα βουβά.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν θα'σαι πια το ψέμα μου.
Δεν θα ταΐζω εγωισμούς σου, με το αίμα μου.
Τώρα θα φύγω, σώπα για λίγο κι' άκου πως κάνει η καρδιά κάτω απ'το δέρμα μου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν είμαι πια συμπαίχτης σου.
Κι αν θες να κρίνεις, κοίτα πρώτα τον καθρέφτη σου.
Σώπα για λίγο, τώρα θα φύγω, στον εαυτό σου, μόνο εκεί θα βρεις τον φταίχτη σου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν θα'σαι πια το ψέμα μου.
Δεν θα ταΐζω εγωισμούς σου, με το αίμα μου.
Τώρα θα φύγω, σώπα για λίγο κι' άκου πως κάνει η καρδιά κάτω απ'το δέρμα μου.
Τώρα μιλάω εγώ, δεν είμαι πια συμπαίχτης σου.
Κι αν θες να κρίνεις, κοίτα πρώτα τον καθρέφτη σου.
Σώπα για λίγο, τώρα θα φύγω, στον εαυτό σου, μόνο εκεί θα βρεις τον φταίχτη σου.
Most én beszélek
most meghallgatom
bármennyit kiabál.
Most, mint a víz,
mindent elmondok
majd tettekkel.
Mindig hallgattam rád, és csendben szenvedtem.
Most beszélek, nem leszel többé a hazugságom.
Nem táplálom az egódat a véremmel.
Most elmegyek, csendben maradok egy kicsit, és hallgatom, mit csinál a szívem a bőröm alatt.
Most beszélek, már nem vagyok a csapattársad.
És ha ítélkezni akarsz, először nézz a tükörbe.
Csendben maradj egy kicsit, most megyek, magadhoz, csak ott találod meg a bűnösödet.
Most én beszélek
ahol a mennyország van, a kezed
Most én beszélek
hogy időt vesztegettem a csillagok átkozásával.
Mindig hallgattam rád és csendben tűrtem...
Mindig hallgattam rád, és csendben szenvedtem.
Most beszélek, nem leszel többé a hazugságom.
Nem táplálom az egódat a véremmel.
Most elmegyek, csendben maradok egy kicsit, és hallgatom, mit csinál a szív a bőröm alatt.
Most beszélek, már nem vagyok a csapattársad.
És ha ítélkezni akarsz, először nézz a tükörbe.
Csendben maradj egy kicsit, most megyek, magadhoz, csak ott találod meg a bűnösödet.
Most beszélek, nem leszel többé a hazugságom.
Nem táplálom az egódat a véremmel.
Most elmegyek, csendben maradok egy kicsit, és hallgatom, mit csinál a szív a bőröm alatt.
Most beszélek, már nem vagyok a csapattársad.
És ha ítélkezni akarsz, először nézz a tükörbe.
Csendben maradj egy kicsit, most megyek, magadhoz, csak ott találod meg a bűnösödet.
Amíg nem jön fordítás, addig itt egy Goooglis...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-24 12:38:11), összesen 1 alkalommal
Πρώτη σου φορά μου λες πως σου συμβαίνει αυτό
Πως τρελαίνεσαι και δεν μπορείς ούτε λεπτό
Μακριά από τη δική μου αγκαλιά
Τα δικά μου τα φιλιά
Δε κοιμάσαι
Λες παντού με βλέπεις, πως φοβάσαι
Μην χαθεί όλο αυτό
Εγώ
Στη ζωή σου λες πως φέρνω πανικό
Εγώ
Αχ και να ξέρες ακόμα τι μπορώ
Εγώ
Κι ότι είχες παλιό
Πλέον ζει στο κενό
Sorry αν φταίω μα έτσι απλά είμαι εγώ
Πρώτη σου φορά μου λες πως τόσο αγαπάς
Είχες μάθει στο να φεύγεις να τα παράτας
Μα μη με συγκρίνεις με τα χθεσινά
Εδώ δεν περνούν αυτά
Δε κοιμάσαι
Λες παντού με βλέπεις, πως φοβάσαι
Μην χαθεί όλο αυτό
Εγώ
Στη ζωή σου λες πως φέρνω πανικό
Εγώ
Αχ και να ξέρες ακόμα τι μπορώ
Εγώ
Κι ότι είχες παλιό
Πλέον ζει στο κενό
Sorry αν φταίω μα έτσι απλά είμαι εγώ
Εγώ
Στη ζωή σου λες πως φέρνω πανικό
Εγώ
Αχ και να ξέρες ακόμα τι μπορώ
Εγώ
Κι ότι είχες παλιό
Πλέον ζει στο κενό
Sorry αν φταίω μα έτσι απλά είμαι εγώ
Ez az első alkalom, hogy elmondja nekem, hogyan történik ez veled
Hogy megőrülsz, és egy percig sem tudsz
Távol a saját karjaimtól
A csókjaim
Nem alszol
Azt mondod, mindenhol látsz engem, hogy félsz
Ne hagyja, hogy ez az egész veszendőbe menjen
én
Az életedben azt mondod, hogy pánikot okozok
én
Ó, és még mindig tudod, mit tehetek
én
És hogy volt egy régi
Most bizonytalanságban él
Elnézést, ha én vagyok a hibás, de ez csak én vagyok
Ez az első alkalom, hogy elmondod, mennyire szeretsz
Azt tanultad, hogy elhagytál, és feladod
De ne hasonlíts a tegnapihoz
Ez itt nem történik meg
Nem alszol
Azt mondod, mindenhol látsz engem, hogy félsz
Ne hagyja, hogy ez az egész veszendőbe menjen
én
Az életedben azt mondod, pánikot hozok
én
Ó, és még mindig tudod, mit tehetek
én
És hogy volt egy régi
Most bizonytalanságban él
Elnézést, ha én vagyok a hibás, de ez csak én vagyok
én
Az életedben azt mondod, pánikot hozok
én
Ó, és még mindig tudod, mit tehetek
én
És hogy volt egy régi
Most bizonytalanságban él
Elnézést, ha én vagyok a hibás, de ez csak én vagyok
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-24 12:40:39), összesen 1 alkalommal
Music & lyrics by Kostis Maraveyas
Recorded by Kostis Maraveyas & Nikos Angloupas
Mixed & mastered by Nikos Angloupas
Drums: Kriton Bellonias
Bass: Nikos Angloupas
El Guitar: Angelos Angelidis
Saxophone: Christos Kalkanis
Trombone: Jim Staridas
Voice, synths, synth bass, el guitar, percussions: Kostis Maraveyas
Written & Directed by Kostas Karydas
Produced by Kostas Karydas & Maria Lida Stavrakaki
Cinematography by Marios Tsipopoulos
Art Direction by Lina Patsiou
Starring as Rita: Erifili Kitzoglou
Styling by Lina Patsiou
Make Up & Hair: Marianna Varlamou
Gaffer: Giannis Tsinogos
Assistant Director: Maria Lida Stavraki
Associate Producer: Natalia Lampropoulou
Production Assistant: Dimitris Tsekos
Post Production: Kostas Karydas
Γραφiστικά: Bob Studio
Μάδησα μια μαργαρίτα
Και θυμήθηκα τη Ρίτα
Ημιυπόγειο στο Παγκράτι
σε ημίδιπλο κρεβάτι
Δεν κοιμόμασταν τη νύχτα
Μου ‘ δειχνε την αλφαβήτα
Θερμός λατίνος εραστής
Απών αιώνιος φοιτητής
Ήταν μια γυναίκα ψεύτρα
Μια κακούργα μια πλανεύτρα
Την αγάπησα στ΄ αλήθεια
Κι όλο τη θυμάμαι
Ρίταααααα
Φοιτητές στο Φι Πι Ψι
Με κρασί κι επιτραπέζια
Τώρα γόβα λουμπουτόν
Τσιφτετέλια στα τραπέζια
Πόσο έχει αλλάξει η Ρίτα
Ούτε ξέραμε και οι δύο
Προς τα που ‘ναι η σχολή
Με είχε γράψει Ανταρσία
εγώ παιδί από επαρχία
Φεστιβάλ όλη τη μέρα
Κάπου στη Γεωπονική
Εκεί κατάλαβα πως ήταν
Ελαφρών ηθών πολύ
Ήταν μια γυναίκα ψεύτρα
Μια κακούργα μια πλανεύτρα
Την αγάπησα στ΄ αλήθεια
Κι όλο τη θυμάμαι
Ρίταααααα
Φοιτητές στο Φι Πι Ψι
Με κρασί κι επιτραπέζια
Τώρα γόβα λουμπουτόν
Τσιφτετέλια στα τραπέζια
Πόσο έχει αλλάξει η Ρίτα
Googli fordítás:
Százszorszépet választottam
És eszembe jutott Rita
Félszuterén Pagratiban
félig franciaágyban
Éjszaka nem aludtunk
Megmutatta az ábécét
Forró latin szerető
Hiányzó örök diák
Hazug nő volt
Egy gazember, egy cselszövő
Nagyon szerettem őt
És még mindig emlékszem rá
Ritaaaaa
A Phi Phi Psi diákjai
Borral és étkészlettel
Most Louboutin sarkú
Fasírt az asztalokon
Hogyan változott Rita
Egyikünk sem tudta
Arra, ahol az iskola van
Mutiny írt nekem
Vidéki gyerek vagyok
Fesztivál egész nap
Valahol a mezőgazdaságban
Ekkor jöttem rá, hogy milyen
Nagyon könnyed
Hazug nő volt
Egy gazember, egy cselszövő
Nagyon szerettem őt
És még mindig emlékszem rá
Ritaaaaa
A Phi Phi Psi diákjai
Borral és étkészlettel
Most Louboutin sarkú
Fasírt az asztalokon
Hogyan változott Rita
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-07-09 13:48:50), összesen 1 alkalommal
Η νύχτα και τ` αστέρια παίρνουνε φωτιά / Az éjszaka és a csillagok kigyulladnak
μα εμένα η ψυχούλα μου κρυώνει / de a lelkem hideg
σηκώνεται μια δίνη στον ορίζοντα / örvény emelkedik a horizontra
θα είναι της αγάπης μας η σκόνη. / szerelmünk pora lesz.
Το πρώτο πρώτο γέλιο σου να` ρχότανε / Jöjjön az első első nevetés
στα χείλη μου για λίγο να γελούσε / ajkamra egy ideig nevetve
εκείνη η στιγμή που σ` ερωτεύτηκα / abban a pillanatban, amikor beléd szerettem
στο σώμα μου για πάντα θα διαρκούσε. / a testemben örökké tartana.
Η αγάπη πού πάει / A szerelem, ami megy
πώς σκορπίζει, πώς σπάει / hogyan szóródik, hogyan törik
πώς τελειώνουν δυο άνθρωποι μόνοι; / hogy két ember egyedül marad?
Δεν μπορεί όλα αυτά / Mindezt nem teheti meg
που μετράμε αγκαλιά / hogy mérjük az ölelést
σε μια ώρα να γίνονται σκόνη. / egy óra múlva porrá válik.
Η αγάπη πού πάει / A szerelem, ami megy
πώς σκορπίζει, πώς σπάει / hogyan szóródik, hogyan törik
δεν μπορεί, δεν μπορεί / nem lehet, nem lehet
κάτι μένει. / marad valami.
Με ό,τι μένει λοιπόν / Tehát azzal, ami megmaradt
πάνω στο παρελθόν / a múltról
σ` αγαπώ, σ` αγαπώ / Szeretlek, szeretlek
κολλημένη, κολλημένη. / ragasztva, ragasztva.
Θα πάρει ο αέρας τα κομμάτια μας / A szél elviszi a darabjainkat
τους δυο μας θα σκορπίσει ως το φεγγάρι / mi ketten szétszóródunk a Holdra
θα λιώσει το φεγγάρι από τη θλίψη μας / a hold elolvad bánatunktól
κι ένα κενό τη θέση του θα πάρει. / és rés veszi át a helyét.
Az előadó nem görög.
De az egyik legédesebb kedvencem attól a pillanattól fogva, amikor meghallottam..
S ha már találtam görögnyelvű fordítást a neten.. miért ne?
(A fordítás, csupán Google!)
Αν σου πω / Ha elmondom
Αν σου πω τώρα / Ha most elmondom
Θα συνεχίσεις / Folytatni fogod
Θα συνεχίσεις να με αγαπάς / Továbbra is szeretni fogsz
Αν σου πω / Ha elmondom
Αν σου πω πώς νιώθω / Ha elmondom, mit érzek
Θα συνεχίσεις να βγάζεις το καλύτερο μέσα μου / Továbbra is a legjobbat hozod ki belőlem
Μου δίνεις, μου δίνεις το πιο γλυκό ταμπού / Te adod, te adod a legédesebb tabut
Μου δίνεις, μου δίνεις το πιο γλυκό ταμπού / Te adod, te adod a legédesebb tabut
Πάρα πολύ καλό για μένα / Nagyon jó nekem
Υπάρχει μια ήσυχη καταιγίδα / Csendes vihar van
Και ποτέ δεν ένιωσα έτσι πριν / És még soha nem éreztem így
Υπάρχει μια ήσυχη καταιγίδα / Csendes vihar van
Αυτός είσαι εσύ. / Te vagy az.
Υπάρχει μια ήσυχη καταιγίδα / Csendes vihar van
Και ποτέ δεν ένιωσα τόσο ζεστό πριν / És még soha nem éreztem magam ilyen melegen
Δίνοντάς μου κάτι που είναι ταμπού / Adok valamit, ami tabu
(Μερικές φορές νομίζω ότι είσαι πολύ καλός για μένα) / (Néha azt gondolom, hogy nagyon jó vagy hozzám)
Μου δίνεις το πιο γλυκό ταμπού / Te adod a legédesebb tabut
Γι ' αυτό είμαι ερωτευμένος μαζί σου (μαζί σου) / Ezért vagyok szerelmes beléd (beléd)
Μου δίνεις το πιο γλυκό ταμπού / Te adod a legédesebb tabut
Πάρα πολύ καλό για μένα / Nagyon jó nekem
(Μερικές φορές νομίζω ότι είσαι πολύ καλός για μένα) / (Néha azt gondolom, hogy nagyon jó vagy hozzám)
Θα έκανα τα πάντα για σένα, θα ξεχώριζα στη βροχή / Mindent megtennék érted, kiemelkednék az esőben
Ό, τι θέλετε να κάνω, μην το αφήσετε να γλιστρήσει μακριά / Bármit is akarsz tőlem, ne hagyd, hogy elcsússzon
Υπάρχει μια ήσυχη καταιγίδα / Csendes vihar van
Και ποτέ δεν ένιωσα έτσι πριν / És még soha nem éreztem így
Υπάρχει μια ήσυχη καταιγίδα / Csendes vihar van
Νομίζω ότι είσαι εσύ. / Szerintem te vagy.
Υπάρχει μια ήσυχη καταιγίδα / Csendes vihar van
Και ποτέ δεν ένιωσα τόσο ζεστό πριν / És még soha nem éreztem magam ilyen melegen
Δίνοντάς μου κάτι που είναι ταμπού / Adok valamit, ami tabu
Μου δίνεις το (μου δίνεις, μου δίνεις το) πιο γλυκό ταμπού / Te adod nekem a (te adod, nekem adod) a legédesebb tabut
Γι ' αυτό είμαι ερωτευμένος μαζί σου (μαζί σου) / Ezért vagyok szerelmes beléd (beléd)
Μου δίνεις, συνέχισε να μου δίνεις το πιο γλυκό ταμπού / Add nekem, add tovább a legédesebb tabut
Πάρα πολύ καλό για μένα / Nagyon jó nekem
Έχεις τη μεγαλύτερη καρδιά / Neked van a legnagyobb szíved
Μερικές φορές νομίζω ότι είσαι πολύ καλός για μένα. / Néha azt gondolom, hogy nagyon jó vagy hozzám.
Κάθε μέρα είναι Χριστούγεννα και κάθε βράδυ είναι Παραμονή Πρωτοχρονιάς / Minden nap karácsony és minden este szilveszter
Θα συνεχίσεις να με αγαπάς / Továbbra is szeretni fogsz
Θα συνεχίσεις, θα συνεχίσεις / Folytatod, folytatod
Φέρνοντας έξω το καλύτερο μέσα μου / A legjobbat hozva ki belőlem
Ένα δειλινό, ένα δειλινό / Egy naplementén, naplementekor
ένα δειλινό σε δέσαν στο σταυρό / Egy naplementekor kötöztek téged a kereszthez
Σου κάρφωσαν τα χέρια σου, μου κάρφωσαν τα σπλάχνα / Átütötték szeggel a kezeidet, s átszegezték a belsőimet
Σου δέσανε τα μάτια σου, ω, ω, μου δέσαν την ψυχή μου / Bekötötték a szemeidet, ó, ó, megkötözték a lelkemet
Ένα δειλινό, ένα δειλινό / Egy naplementén, naplementekor
ένα δειλινό με τσάκισαν στα δυο / Egy naplementekor szakítottak ketté, téptek szét engem
Μου κλέψανε την όραση, μου πήραν την αφή μου / Ellopták a látásomat, elvették a tapintásomat
Μόν’ μου `μεινε η ακοή, ω, ω, να σ’ αγρικώ, παιδί μου / Csak a hallásom maradt meg, ó, ó, bár megölelhetnélek, gyermekem!
Ένα δειλινό, ένα δειλινό / Egy naplementén, naplementekor
ένα δειλινό σαν τον σταυραετό / Egy naplementén, mint egy hős, egy dalia
Χίμηξε, πα στις θάλασσες, χίμηξε, πα στους κάμπους / Sietve rontott előre, ment a tengerekhez, rohant, ment a pusztákra
Κάνε ν’ ανθίσουν τα βουνά, ω, ω, και να χαρούν οι ανθρώποι / Tedd virágzóvá a hegyeket, ó, ó, és boldogítsd az embereket!
Θυμάμαι την πρώτη φορά / Emlékszem az első alkalomra,
μάτια υγρά και βαθιά / szemeid nedvesek és mélyek
σχεδόν σκοτεινά / szinte sötétek.
μα σε είχα διαλέξει / Ám, én téged választottalak!
Πια δε σε ξέρω καλά / Már nem jól ismerlek
κι ήρθε αυτή η φορά / és eljött az az idő,
που λέγαμε από παλιά / amit régóta emlegettünk
"τέλειωσε" είναι η λέξη / „Vége” ez az a szó.
Ηλιαχτίδα, ηλιαχτίδα, / Napsugár, napsugár,
ήθελες κι ήμουν εγώ / amit akartál, ám én váltam
Καταιγίδα, καταιγίδα / Viharrá, viharrá
δεν ήξερα πώς να σ' το πω / Nem tudtam, hogyan mondjam el…
Τότε οι ανάσες φωτιές / Akkor felforrósodott a lélegzetvételünk
γίναν κι εμείς εραστές / szinte tüzelt, s mi szeretők lettünk.
Φτιάξαμε αιώνιες στιγμές, / Örökkévaló pillanatokat alkottunk,
μετά φοβισμένοι / majd félellemmel telítedtünk
Πίναμε απ' τις πληγές / Ittunk a sebeinkből
που έσταξαν τόσες βροχές / amikből hullt megannyi eső
Δύο τυφλές αστραπές / Két elvakított villám,
ξένοι κι ερωτευμένοι / idegenek és szerelmesek
Λες αντίο, πάντα αντίο / Elköszönsz, mindig csak ég veled!
Μα όλο περνάς τις γραμμές / De folyton átléped a határokat
και πεθαίνω για δύο / és eldobom kettőnkért az életet
πέθανα τόσες φορές / Már annyiszor meghaltam már
Άγρια η καρδιά μου, νερά / A szívem vad, vízet
πήγες να πιείς πονηρά / indultál inni, ravaszkásan
στα ιερά απ' τα ρηχά, / a szentélyekben a sekélyből,
μα εγώ μαθημένη / de én már mindent kitanultam
να 'χω μι' αστεία καρδιά / hogy olyan vicces szívem legyen
που όποιον φτάνει κοντά / aki bárkihez ér közel,
τον πνιγεί αν δεν πάει στα βαθιά / megfojtja, ha a mélyére nem megy el
τώρα από εσένα τι μένει / hát most, belőled, mi marad?
Κι όλο πάω να σε φτάσω / És én örökké rohanok, hogy beérjelek
μα δεν είσαι ποτέ πουθενά / de soha nem vagy sehol
και ξεχνάω να ξεχάσω / És én elfelejtek felejteni
θυμάμαι την πρώτη φορά / Emlékszem az első alkalomra
Κάπου θα σ' έχει λοιπόν / Valahol tartogat téged tehát,
σε κάποιο άλλο παρόν / egy másik jelenidőben
μια ηλιαχτίδα που απλώς / egy napsugár, amely egyszerűen
θα σε πείσει πως ήμουν το ψέμα / meg fog győzni, hogy hazugság voltam
Κι όμως, πού ξέρεις, μπορεί / És mégis, mint tudod, lehet
για μία μόνο στιγμή / egyetlen pillanatra
η καρδιά σου κρυφά να σου πει / a szíved titokban azt mondja neked
πως στις φλέβες μας έκαιγε το αίμα / hogyan égett a vér az ereinkben
Κι εγώ κάπου θα υπάρχω / Ám, én valahol ott leszek,
και αν μάθεις ν' ακούς την καρδιά / és ha megtanulsz hallgatni a szívre
Ίσως, πάλι, χρόνο να 'χω / Talán, megint lesz rá időm,
να πεθάνω μι' ακόμη φορά / hogy újra meghalhassak, még egyszer
Στίχοι: Sunny Μπαλτζή Dalszöveg: Sunny Baltzi
Μουσική: Gigi d' Alessio Zene: Gigi d 'Alessio
1. Ελεωνόρα Ζουγανέλη 1. Zouganeli Eleonóra
Αγαπημένε, η ζωή / Szerelmem, az élet
κυλάει σαν ποτάμι / Úgy zajlik, mint a folyó
Πίνει απ’ τα δάκρυα βροχή / A könnyek esőjét issza
μα στάζει σε ένα τζάμι / Ám, egy ablak üvegét áztatja
Πες μου τι σημαίνει "τα λέμε" / Mondd el, mit jelent a "Viszlát!"
φεύγουν για πάντα οι στιγμές με ότι καίμε / A pillanatok örökre elmúlnak mindazzal, amit elégetünk
Τα λέμε... / "Viszlát..!"
Τόσο γενική αυτή η φράση / Olyan általános ez a kifejezés!
Ταιριάζει τέλεια στην κρύα σου στάση / Tökéletesen passzol a hideg hozzáállásodhoz
Τα λέμε... / "Még beszélünk..!/Viszlát..!"
Να αγκαλιαστούμε τελευταία φορά / Öleljük meg egymást utoljára!
Να κλαίμε... / Sírjunk..!
Μπάσταρδε πονάνε οι λέξεις / Te barom, fájnak a szavak
εγώ πεθαίνω και εσύ θέλεις να παίξεις / Meghalok, te pedig játszani akarsz
Τα λέμε! / "Viszlát..!"
Ποιος σου `χει μάθει να σκοτώνεις με ψέμα / Ki tanított meg hazugsággal ölni?
σκληρούς ανθρώπους να πατάς σαν εμένα / Oly kemény embereket taposni el, mint én?
Χειρότερο και από βρισιά / Rosszabb, még a sértéseknél is!
Τα λέμε... / "Viszontlátásra..!"
Έπρεπε απλά να πεις / Egyszerűen csak azt kellett volna mondanod:
Αντίο... / Ég veled!
Πόση υποκρισία γλιτώνεις / Mennyi képmutatás elől menekülsz?
Θέλει να έχεις ψυχή να πληγώνεις / Kell, hogy legyen lelked, hogy ily sebet ejthess!
Τα λέμε... / "Még találkozunk..!"
Είναι της καρδιάς μου απορία / Ez a szívem kérdése
Ανωτερότητα δε θέλω καμία / Nem akarok semmiféle fölényt
Κυλιέμαι... / Elkap az örvény...
Νομίζεις πέφτω χαμηλά μα εγώ / Azt hiszed, magam alá zuhanok, de én
τιμάω το τέλος και νιώθω / Tisztelem a véget és átérzem
[/color]
Μπάσταρδε πονάνε οι λέξεις / Te barom, fájnak a szavak
Εγώ πεθαίνω και εσύ θέλεις να παίξεις / Meghalok, te pedig játszani akarsz
Τα λέμε! / "Viszlát..!"
Ποιος σου `χει μάθει να σκοτώνεις με ψέμα / Ki tanított meg hazugsággal ölni?
Σκληρούς ανθρώπους να πατάς σαν εμένα / Oly kemény embereket taposni el, mint én?
Χειρότερο και από βρισιά / Rosszabb, még a sértéseknél is!
Τα λέμε... / "Viszontlátásra..!"
Έπρεπε απλά να πεις / Egyszerűen csak annyit kellett volna mondanod:
Αντίο, τελειώσαμε, φύγε! / Ég veled, végeztünk, távozz!
Μην τολμήσεις να με βρεις ξανά / Ne merészelj újra megtalálni
Δεν τα λέμε πια ποτέ / Soha többé nem fogjuk egymást "látni"!
Θέλω μόνο να ξεχάσω / Csak felejteni akarok
Μπάσταρδε πονάνε οι λέξεις / Te barom, fájnak a szavak
Εγώ πεθαίνω και εσύ θέλεις να παίξεις / Meghalok, te pedig játszani akarsz
Τα λέμε! / "Viszlát..!"
Χειρότερο και από βρισιά / Rosszabb, még a sértéseknél is!
Τα λέμε... / "Viszlát..!"
Άκου κάτι αληθινό: / Hallgass valami igaait:
Αγάπη μου αντίο, πονάω… / "Ég veled, szerelmem, fáj nagyon..!
...γαμώτο / ... Basszus! "
Ένα φιλί σου με στέλνει ψηλά / Egyetlen csókod magasba repít engem
πιο ψηλά κι απ' τον ουρανό κι απ' τον ίδιο το θεό. / az égnél is magasabbra, még az istenségen is túl!
Δεν υπερβάλλω αλήθεια σου λέω, / Nem túlzok, mondom neked,
μ' ένα σου χάδι παθαίνω ζημιά / egyetelen cirógatásodtól végem van
και όταν στα μάτια με κοιτάς / És amikor a szemembe nézel
κι όταν μου λες πώς μ' αγαπάς, / és amikor elmondod, hogy szeretsz,
θα πεθάνω αλήθεια σου λέω. / Bele halok majd - az igazat mondom neked!
Κι εγώ κι εγώ σ' αγαπώ / Én is, én is szeretlek!
εγώ καρδιά μου ως τα σύννεφα πετάω, / Én -drága szívem- egészen a felhőkig repülök,
μ' ένα γλυκό φιλί σου όλα τα ξεχνάω / egyetlen édes csókodtól - mindent feledek!
αμφιβολία να μην έχεις γι' αυτό. / Ne legyen semmi kétséged efelől!
Κι εγώ κι εγώ σ' αγαπώ / Én is, én is szeretlek!
χωρίς εσένα εγώ δεν ζω, δεν αναπνέω / Nélküled én nem élek, nem lélegzem..!
κι όσο γυρίζει η γη καρδιά μου θα στο λέω, / És amíg a föld forog - szívem -, elmondom neked,
θα σου φωνάζω κι εγώ κι εγώ σ' αγαπώ. / Hozzád kiáltom: Én is, én is szeretlek!
Ένα φιλί σου με στέλνει ψηλά / Egyetlen csókod magasba repít engem
μοιάζει όνειρο αληθινό, έχω λόγο για να ζω. / Egy valóra vált álomnak tűnik, van miért élnem!
Δεν υπερβάλλω αλήθεια σου λέω, / Nem túlzok, igazán mondom neked,
μ' ένα σου χάδι παθαίνω ζημιά / egyetelen cirógatásodtól: végem!
και όταν στα μάτια με κοιτάς / És amikor a szemembe nézel
κι όταν μου λες πώς μ' αγαπάς, / és amikor elmondod, hogy szeretsz,
θα πεθάνω αλήθεια σου λέω. / Bele halok majd - az igazat mondom neked!
Κι εγώ κι εγώ σ' αγαπώ / Én is, én is szeretlek!
εγώ καρδιά μου ως τα σύννεφα πετάω, / Én -drága szívem- egészen a felhőkig repülök,
μ' ένα γλυκό φιλί σου όλα τα ξεχνάω / egyetlen édes csókodtól - mindent feledek!
αμφιβολία να μην έχεις γι' αυτό. / Ne legyen semmi kétséged efelől!
Κι εγώ κι εγώ σ' αγαπώ / Én is, én is szeretlek!
χωρίς εσένα εγώ δεν ζω, δεν αναπνέω / Nélküled én nem élek, nem lélegzem..!
κι όσο γυρίζει η γη καρδιά μου θα στο λέω, / És amíg a föld forog - szívem -, elmondom neked,
θα σου φωνάζω κι εγώ κι εγώ σ' αγαπώ. / Hozzád kiáltom: Én is, én is szeretlek!
Y4Kids / Y4Kids
Κιθάρα: Κώστας Μιχαλός / Gitár: Kostas Michalos
Τραγούδι: Γιάννης Κότσιρας / Ének: Yiannis Kotsiras
Μουσική: Johnny Marks / Zene: Johnny Marks
Ελληνικοί Στίχοι: Λογοθέτη Μάρθα / Görög szöveg: Martha Logotheti
Ρούντολφ το ελαφάκι / Rudolf, a szarvas
Με καρδούλα ταπεινή / alázatos szívvel.
Σαν πέφτει το βραδάκι / Ahogy leszáll az este,
Έχει μύτη φωτεινή / fényes az orra.
Οι φίλοι του λαμπιόνι / A lámpás barátai
Τον φωνάζουν και γελούν / hívják őt és nevetnek.
Τη μύτη του στο χιόνι / Az orra a hóban
Κρύβει όταν του μιλούν / elbújik, amikor beszélnek hozzá.
Όμως μια Πρωτοχρονιά / De egy Újév napján
Είπε ο Άη Βασίλης / a Mikulás így szólt:
Ρούντολφ είσαι εσύ σοφός / Rudolf, te bölcs vagy,
Έχεις μέσα σου το φως / benned van a fény.
Τα ελάφια στο κοπάδι / A szarvasok a csordában
Χαμηλώσανε τα αφτιά / leengedték a fülüket.
Τώρα απαλή σαν χάδι / Most lágy, mint a simogatás,
Είναι όλων η ματιά / miinden tekintet.
Από τότε και κάθε καινούρια χρόνια / Azóta és minden új évben
Του έλκηθρου πρώτος τράβα τα σχοινιά / az első, aki a szánkó köteleit húzza,
Ο Ρούντολφ οδηγεί / Rudolf, ő vezeti
Τον Άη Βασίλη στη γη / Mikulást a Földre.
Szervusztok! Ezt a dalt 2 okból választottam:
1, nem nekem kell lefordítani...
2, Kaváfisz, Konsztandínosz (Κωνσταντίνος Καβάφης) (1863–1933)
Van egy harmadik is, az énekes. Igazából ez az első...
Τραγούδι: Παντελής Θεοχαρίδης / Ének: Pandelísz Theoharídisz
Μουσική: Κωνσταντίνος Κάλλιας / Zene: Konsztandínosz Kálliasz
Ποίηση: K. Π. Καβάφης / Vers: K. P. Kaváfisz
Fordította: Képes Géza
Είπες· «Θα πάγω σ’ άλλη γη, θα πάγω σ’ άλλη θάλασσα. / Mondtad: „Más vidékre költözöm, szólít más, messzi tenger.
Μια πόλις άλλη θα βρεθεί καλλίτερη από αυτή. / Akad szebb város is, hol majd kedvemre élek.
Κάθε προσπάθεια μου μια καταδίκη είναι γραφτή· / Bármibe kezdjek itt, már vár is az ítélet
κ’ είν’ η καρδιά μου -σαν νεκρός- θαμένη. / s szívem eltemetve fekszik, mint egy halott.
Ο νους μου ως πότε μες στον μαρασμόν αυτόν θα μένει. / Az agyam zsibbadtan, tompa kínban sajog -
Όπου το μάτι μου γυρίσω, όπου κι αν δω / Nézhetek bárhová, vagy járhatok akárhol,
ερείπια μαύρα της ζωής μου βλέπω εδώ, / mindenütt életem fekete romja vádol:
που τόσα χρόνια πέρασα και ρήμαξα και χάλασα». / éveken át én vertem azt szét s magam égettem el."
Καινούριους τόπους δεν θα βρεις, δεν θάβρεις άλλες θάλασσες. / Új helyeket nem találsz, nem találsz más tengereket.
Η πόλις θα σε ακολουθεί. Στους δρόμους θα γυρνάς / A város üldözni fog, az utcák, mik rád figyelnek:
τους ίδιους. Και στες γειτονιές τες ίδιες θα γερνάς· / ugyanazok. A régi szomszédok közt öregszel meg:
και μες στα ίδια σπίτια αυτά θ’ ασπρίζεις. / a régi házban, itt lesz hajad fehér.
Πάντα στην πόλι αυτή θα φθάνεις. Για τα αλλού -μη ελπίζεις- / Mindig ebbe a városba érkezel meg. Mást, jobbat ne remélj:
δεν έχει πλοίο για σε, δεν έχει οδό. / számodra nincs hajó, semerre nincs kiút.
Έτσι που τη ζωή σου ρήμαξες εδώ / elnyel mindenestül ez a szűk, vaksi zug,
στην κώχη τούτη την μικρή, σ’ όλην την γη την χάλασες. / hol a világ elől felégettél mindent, ami tied.
#2503062022-04-10 01:42:34 Válasz a #250305. hozzászólásra
Nagyon szépen köszönjük a szép dallamot, a megzenésített verset, meg hogy ide illesztetted a fordítását is!
Már elfeledkeztem a fórumról, annyira kihaltak a hozzászólások!
Köszönet, ha újra élesztgeti valaki..!
Χωρίς περίσκεψιν, χωρίς λύπην, χωρίς αιδώ
μεγάλα κ’ υψηλά τριγύρω μου έκτισαν τείχη.
Kímélet és kegyelem nélkül, szégyentelenül
magasba nyúló, vastag falat raktak körülöttem.
Και κάθομαι και απελπίζομαι τώρα εδώ.
Άλλο δεν σκέπτομαι: τον νουν μου τρώγει αυτή η τύχη·
S most itt ülök, kétségbeesésemben egyedül,
s másra se gondolok, csak ez a végzet jár eszemben:
διότι πράγματα πολλά έξω να κάμω είχον.
A όταν έκτιζαν τα τείχη πώς να μην προσέξω.
Hogy mennyi, mennyi tennivaló várna odakint!
Hogy is nem figyeltem, mikor e falakat rakták e tájon?
Aλλά δεν άκουσα ποτέ κρότον κτιστών ή ήχον.
Aνεπαισθήτως μ’ έκλεισαν από τον κόσμον έξω.
Nem hallottam a pallérok kopácsolásait,
észrevétlenül kifalaztak engem e világból.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #51211. hozzászólásra
