Τι σε μέλει εσένα κι αν γυρνώ / Mit érdekel téged, ha én ide-oda járok?
το κορμί μου ακόμα κι αν πουλώ / Vagy ha a testemet, árúba bocsájtom?
πέντε χρόνια `συ με τυραννάς / Öt éve zsarnokoskodsz felettem,
δε με στεφανώνεις με γελάς / De csak becsapsz, és soha el sem veszel!
/
Μια γυναίκα πες πως πέρασε / Meséld csak, hogy egy nő jött el hozzád,
χάδια και φιλιά σε κέρασε / simogatásokkal és csókokkal kínált!
κάποια μέρα θα με θυμηθείς / Egyszer, egy napon, majd csak eszedbe jutok,
όταν στη ζωή θα κουραστείς / amikor belefáradsz, s az életet megunod
/
Κάποιος άλλος σαν με παντρευτεί / Valaki más fog engem, feleségül venni,
η καρδούλα σου θα ματωθεί / és a kicsi szíved, utánam fog vérezni
τότε πλέον μόνος θα γυρνάς / Akkor majd egymagad lődörögsz fel - alá,
στο μεθύσι εμένα θα ζητάς / és részegen keresel engem, és utánam kiáltsz!
Vasilis Tsitsanis / Βασίλης Τσιτσάνης: De me stefanónese / Δε με στεφανώνεσαι
Τι σε μέλει εσένα κι αν γυρνώ / Ti szé méli eszéna ki án jirnó
το κορμί μου ακόμα κι αν πουλώ / to kormí mu akóma ki án puló
πέντε χρόνια `συ με τυραννάς / pénde hrónja ‘szi me tiranász,
δε με στεφανώνεις με γελάς / de me sztefanónisz me jelász!
Mit érdekel téged, ha én ide-oda járok?
Vagy ha a testemet, árúba bocsájtom?
Öt éve zsarnokoskodsz felettem,
De csak becsapsz, és soha el nem veszel!
Μια γυναίκα πες πως πέρασε / Mjá jinéka pész posz pérasze,
χάδια και φιλιά σε κέρασε / hádja ké filjá szé kéraszé!
κάποια μέρα θα με θυμηθείς / kápja méra thá mé thimithísz,
όταν στη ζωή θα κουραστείς / ótan szti zoí thá kurasztísz
Meséld csak, hogy egy nő jött el hozzád,
simogatásokkal és csókokkal kínált!
Egyszer, egy napon, majd csak eszedbe jutok,
amikor belefáradsz, s az életet megunod
Κάποιος άλλος σαν με παντρευτεί / Kápjosz állosz szán mé pandreftí,
η καρδούλα σου θα ματωθεί / í kardúla szu thá matószi
τότε πλέον μόνος θα γυρνάς / tóte pléon mónosz thá jirnász
στο μεθύσι εμένα θα ζητάς / szto méthiszi eména thá zitász
Valaki más fog engem, feleségül venni,
és a kicsi szíved, utánam fog vérezni
Akkor majd egymagad lődörögsz fel-alá jársz,
és részegen keresel, utánam vágysz, s kiáltsz!
Δεν με στεφανώνεσαι - Ιωάννα Γεωργακοπούλου, Στελλάκης Περπινιάδης 1946(Β.Τσιτσάνη)
A következő zeneszámot - amit szintén játszanak majd a Smuk Gabiék holnap Csepelen - kedvenc énekesemtől,
a YouTube, valamiért nem engedi ide feltenni, de talán a linkre kattintva, meg tudjátok nyitni majd!
Μπάρμπα Γιάννη γέρασες / Bárba Jánni jéraszesz,
Πολλές φουρτούνες πέρασες / Pollész furtúnesz péraszesz
Κι από κοντά μας ήρθε ο χάρος να σε πάρει / Ki apo kondá mász, írthe o hárosz ná sze pári
Εσύ που σαν αδέρφι μας / Eszi pu szán adérfi mász
Δε χάλαγες το κέφι μας / Dé hálágesz to kéfi mász
Κάνε μου τώρα και μια τελευταία χάρη / Káne mu tóra ké mjá teleftéa hári
Barba Jannisz, megöregedtél,
Sok viharon keresztül mentél!
És ím, a halál is közeleg, hogy elvigyen Téged,
Te, ki mint a testvérünk, olyanná váltál,
A kedvünket, el sohasem rontanád, hát
Tégy most meg nekem, egy utolsó szívességet!
Ένα γράμμα να μου στείλεις απ’ τον Άδη / Éna grámma ná mu sztílisz áp' ton Ádi
Αν το φως είν’ πιο καλό απ’ το σκοτάδι / Án to fósz ín' pjo kaló á' to szkotádi
Φως υπάρχει εδώ πάνω / Fósz ipárhi edo páno
Μπάρμπα Γιάννη μου που λες / Bárba Jánni pu mu lész
Μα το φως τι να το κάνω; / Má to fósz, ti ná to káno,
Πού `ναι μαύρες οι καρδιές / Pu 'ne mávresz í kardjész?
Küldj nekem a Hádésztől egy levelet:
Ha a fény, ott lenn, a sötétségnél jobb lehet!
- De hiszen, fény, van itt idefenn, épp elég!
- mondod nekem Barba Jannisz: - Miről beszélsz még?
Ámde, a fénnyel, mit is tehetnék?
Amikor minden szívben, ott lakozik a sötétség?
Μπάρμπα Γιάννη φίλε μου / Bárba Janni, fíle mu
Ένα μαντάτο στείλε μου / Éna mandáto sztíle mu
Και το μπουζούκι σου κι εκείνο περιμένει / Ké to buzúki szu ekíno periméni
Εδώ τα ίδια πράματα / Édo tá ídjá prámata
Βάσανα πόνοι κλάματα / Vászana, póni, klámata
Στον κάτω κόσμο τέλος πάντων τι συμβαίνει / Szton káto kózmo télosz, ti szimvéni?
Barba Jannisz, barátom,
Küldj egy hírt, alig várom!
Még a buzukid, még az is itt vár,
Mert itt, ugyanazok a dolgok ismétlődnek;
Sok szenvedés, fájdalom, és könnyek!
Mi történik odalenn? Egyébként, milyen is az alvilág?
Ένα γράμμα να μου στείλεις απ’ τον Άδη / Éna grámma ná mu sztílisz áp' ton Ádi
Αν το φως είν’ πιο καλό απ’ το σκοτάδι / Án to fósz ín' pjo kaló á' to szkotádi
Φως υπάρχει εδώ πάνω / Fósz ipárhi edo páno
Μπάρμπα Γιάννη μου που λες / Bárba Jánni pu mu lész
Μα το φως τι να το κάνω; / Má to fósz, ti ná to káno,
Πού `ναι μαύρες οι καρδιές / Pu 'ne mávresz í kardjész?
Küldj nekem a Hádésztől egy levelet:
Ha a fény, ott lenn, a sötétségnél jobb lehet!
- De hiszen, van itt fény, idefenn, épp elég!
- mondod nekem Barba Jannisz: - Miről beszélsz még?
Ámde, a fénnyel, mit is tehetnék?
Amikor minden szívben, ott lakozik a sötétség?
HIHETETLEN előadás Zacharias Kasimatis-tól. Spyros Peristeris kompozíciója hagyományos dallamra. Felvétel 1934-ben. Zenekar buzukival és gitárral. A madrasák általában iszlám szemináriumok. A plakai Aeridesben volt egy kapcsolódó épület, amelyet 1898-ban lebontottak, miközben Othon idején börtönré alakították (Forrás: Kounadis Egyetem).
SPIROS PERISTERIS, ZAHARIAS KASIMATIS, ENAS MANGAS STO VOTANIKO
Ο ΜΑΓΚΑΣ ΤΟΥ ΒΟΤΑΝΙΚΟΥ / A vagánya a botanikus helynek (1934)
Google fordítás!
Ένας μάγκας στο Βοτανικό / Egy vagány srác a "Botaniká"-ban
πι και φι ξηγιέται στο λεπτό / a "pi" és a "fi" elmagyarázódik, egy percen belül / különbsége, világossá válik
στα παιχνίδια και στα καμπαρέ / játékoknál és a kabarékban
και στου Περδικάκη τον τεκέ / és Perdikakisznál, a hasis lebujban
Τη φουμάρει, μαστουριάζει / Dohányzik, szippant, élvezkedik
με τη γκόμενά του στον τεκέ / a szeretőjével a hasis lebujban
κι η Αγγέλω του πατά / és Angela pattintgat hozzá
φωτιές στον αργιλέ / tűzeket a vizipipához
Είναι μάγκας, είναι μερακλής / Ő egy vagány csávó, egy jópofa ínyenc,
στο Βοτανικό ο πιο νταής / a "Botanika"-ban a legnagyobb fenegyerek
τόνε τρέμουν όλες οι μαγκιές / reszketve tart tőle, az összes keménylegény
μα δεν του καίγεται καρφί που λες / bárki, bármit mondhatna, bíz, őt, nem érdekelné!
Τη φουμάρει, μαστουριάζει / Dohányzik, élvezkedik,
και μπαφιάζει πάντα βερεσέ / és hitelből szédeleg örökké
γιατί πήρε σύνταξη / mert nyugdíjba ment
από το Μεντρεσέ / a Madrasá-ból
Ζαχαρίας Κασιμάτης:
- Γεννήθηκε στήν Σμύρνη τό 1896.
- Ασχολήθηκε μέ τήν λαϊκή μουσική, παίζοντας μαντολίνο από τό 1910.
- Στά είκοσί του χρόνια εμφανίζεται στό κέντρο «Ποσειδών» τής Σμύρνης, ώς μέλος τού συγκροτήματος «Τά πολιτάκια».
- Τό 1922 μέ τήν «Μικρασιατική καταστροφή» πιάνεται αιχμάλωτος τών Τούρκων, αλλά καταφέρνει νά επιζήσει καί έρχεται στήν Ελλάδα, αρχές τού 1923.
- Εγκαταλείπει το μαντολίνο καί ασχολείται μέ κιθάρα δουλεύοντας από τήν πρώτη στιγμή, ώς τραγουδιστής αλλά καί κιθαρίστας στόν Πειραιά αλλά καί αλλού.
- Τό 1929 φωνογραφεί τόν πρώτο του δίσκο, μέ τό τραγούδι «Καλογεράκι θά γενώ» καί τό «Ειρηνάκι» πού τό έγραψε γιά τήν γυναίκα του.
- Γενικά έγραψε αρκετά τραγούδια, πού είπε ο ίδιος καί έγιναν επιτυχίες στήν εποχή τους.
- Εμφανίστηκε μέ συγκροτήματα Σμυρναίικα, δημοτικά αλλά καί ρεμπέτικα μέχρι τό τέλος τής ζωής του.
- Στά σαράντα χρόνια πού εμφανίστηκε στό πάλκο μετά τόν ξεριζωμό του, θά συνεργαστεί με Βαμβακάρη, Μπέλλου, Κηρομύτη, Μητσάκη, Ρούκουνα, Τσιτσάνη, Καπλάνη, Τατασόπουλο καί άλλους.
- Ανήκει στούς Μικρασιάτες μουσικούς, πού συνέβαλαν τά μέγιστα στήν πορεία καί επικράτηση τού λαϊκού τραγουδιού σέ όλες τίς μορφές του.
- Γνωστά στούς παλιότερους τραγούδια του είναι τά: «Ο μεμέτης», «Δέν μέ τουμπάρεις», «Καλογεράκι», «Ειρηνάκι», «Μεγαρείτισα», «Ποιά δόλια μάνα θλίβεται» μεταξύ άλλων.
- Ο Ζαχαρίας Κασιμάτης πέθανε τό 1965.
- Ένα ιδιαίτερο χαρακτηριστικό, πού δέν συναντάς εύκολα στόν καλλιτεχνικό χώρο, είναι η μεγάλη εκτίμηση πού τού είχαν οι συνεργάτες του τόσο σάν καλλιτέχνη, όσο καί σάν χαρακτήρα.
ΥΓ. Οι πληροφορίες είναι από τήν "Ρεμπέτικη Ανθολογία" τού Τάσου Σχορέλη.
-----------------------------
Zacharias Kasimatis:
- Szmirnában született 1896-ban.
- Népzenével foglalkozik, 1910 óta mandolinoz.
- A húszas éveiben a szmirnai "Poseidon" központban tűnt fel, a "Ta Politakia" együttes tagjaként.
- 1922-ben, a "kisázsiai katasztrófával" török fogságba esett, de sikerült túlélnie, és 1923 elején Görögországba került.
- Lemondja a mandolinról, és kezébe veszi a gitárt, az első pillanattól kezdve énekesként és gitárosként Pireusban és másutt.
- 1929-ben felvette első lemezét a "Kalogeraki tha geno" és az "Irinaki" című dalokkal, amelyeket a feleségének írt.
- Általánosságban elmondható, hogy több dalt is írt, amelyekről azt mondta, hogy a maga idejében slágerek voltak.
- Élete végéig Smyrnaic, önkormányzati és rebetika csoportokkal jelentkezett.
- A negyven év alatt, ameddig kitépése után színpadon szerepelt, együttműködik Vamvakarisszal, Bellosszal, Kiromytisszel, Mitsakisszal, Roukounasszal, Tsitsanisszal, Kaplanisszal, Tatasopoulosszal és másokkal.
- A kis-ázsiai zenészekhez tartozik, akik a legtöbbet járultak hozzá a népdal minden formájának fejlődéséhez és elterjedéséhez.
- Régebbi dalai közül ismertek többek között: "O memetis", "Den me tubares", "Kalogeraki", "Irinaki", "Megaritisa", "Poia dolia mana thlibeta".
- Zacharias Kasimatis 1965-ben halt meg.
- Különleges, művészi téren nem könnyen fellelhető sajátosság az a nagy tisztelet, amelyet kollégái művészként és karakterként is tanúsítottak iránta.
PS Az információ Tasos Schorelis "Rebetiki Antológiájából" származik.
--------------
A Mangas, egy vagány, a háború előtti kor általános társadalmi karaktere, a rebetiko és a két világháború közötti periodizáció stilizált formája, főként a népszerű városi rétegek embere volt, akit a túlzott önbizalom vagy arrogancia, valamint a sajátos megjelenés jellemez. vagy viselkedés.
---------------
"A botanikus ember - E de la magen de Botanic"
Egy dal története. Az eredeti és a különleges "varázslatos" elrendezés!
Az egyik legszebb varázslatos zeibeki a jól ismert rebetiko dal "O magas tou Botanic - E de la magen de Botanic".
A dal egy jóval régebbi feldolgozása, amit én hallottam énekelni és a heavy metal fanatikusok egyik legjobb és elfogadott népdalának tartottam!
Az "Ede la mage de Botanique" az a feldolgozás, amelyet Spyros Zagoraios énekelt 1975-ben, egy varázslatos hasiklid "szleng" dal, amelynek szövegét Michalis Menidiatis, az "alamburnese" írta, ahol említik őket!
Az eredeti dal, az 1932 és 1933 között írt és 1934-ben rögzített "O maggas tou Votanikou", a kiváló Zacharias Kasimatis előadásában, Spyros Peristeris komponált hagyományos kis-ázsiai dallamra és Charalambos Vassiliadis vagy Tsada szövegére. Az 1934-es felvétel, ahogy olvassuk, két gitárral készült.
A dal szerzőségét sokan vitatják és zavarosak. Az egyik verzió szerint a zene az 1930-as évek elejéről származó török, míg egy másik változat szerint M. Vamvakaris Taksim Zeybekiko című műve alapján készült. Senki sem tudja biztosan megmondani. Z. Kasimatis tolmácsolása igazán kiváló, amikor az eredeti dalszövegeket énekli:
"Egy fickó a Botaniko-ban, a pi-ben és a fi-ben egy perc alatt megértetik a játékokban és a kabarékban, a Perdikakisban pedig a teke, az ő Angelója felgyújtja az
agyagot
. böfög, ő egy csodatevő, a Botanikóban ő a legzsarnokabb, minden boszorkány remeg, de nem égeti meg a szöget, ahogy te mondod Angelo, abból, amit olvasunk, valószínűleg a Tekkezi felesége, mert a tekkékben hol akkoriban ezeket a dalokat énekelték, nőket nem engedtek be, kivéve a prostituáltakat és a tekkezi feleségét).
------------------
Az 1975-ös Spyros Zagoraios dal feldolgozása tiszta Hasiklid zeibekiko-ban és interpretációja kiváló.
A használt nyelv a "szleng", idézőjelekkel és nem normál szlenggel (vagyis az a "nyelv", amelyet a pireuszi haverok és az alvilág népe találtak ki és beszéltek, hogy ne értse meg a rendőrség akik üldözték őket). Vagyis egy kitalált "szleng", hogy a dal átvészelje az akkori cenzúrát, de egyúttal kigúnyolja az alkotóit, és különböző nyelvű (francia, olasz, török) paródiákból áll. és természetesen görögül).
"Ede la mage de Botanique, ala pi et fique xiyet' aleleptik.
Star de bouzouken de cabaret, ala de miénk a Karen.
Aida la fumento and masturiore me te gomenete o deke
and angelo patimento, flocco d'argele.
Te egy haver vagy, te egy bellalike vagy, a la de Botanico a legtöbb daik
és legentremen dre carga de mage, mert a menüet de obelienne-ben készült.
Aida la fumento and masturiore me te gomenete o deke
and angelo patimento, flocco d'argele"
----------------
βοτανικός (Έ ντε λα μαγκέν ντε Βοτανίκ)
«Έντε λα μαγκέ ντε Βοτανίκ, άλα πι και φικε ξηγιέτ΄ αλελεπτίκ.
Σταρ ντε μπουζουκέν ντε καμπαρέν, άλα ντε δικό μας ο καρέν.
Άιντα λα φουμέντο και μαστουριόρε με τε γκομενέτε ο ντεκέ
και η αγγέλω πατημέντο, φλόκο ντ’ αργελέ.
Έστε μάγκας, έστε μπελαλίκ, λα ντε Βοτανικό ο πιό νταήκ
κι έντρεμεν ντρε κάργα ντε μαγκέ γιατί φτιαξάρε στο μινούτο ντε δουλειέν.
Άιντα λα φουμέντο και μαστουριόρε με τε γκομενέτε ο ντεκέ
και η αγγέλω πατημέντο, φλόκο ντ’ αργελέ»
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-09-01 13:49:54), összesen 4 alkalommal
Ένας μάγκας στο Βοτανικό
πι και φι ξηγιέται στο λεπτό
στα μπουζούκια και στα καμπαρέ
και μες στο ρεμπέτικο καρέ.
Μισές τραβάει, ποτήρια σπάει,
σκίζεται για μια μελαχρινή,
μα στη σούρα του ζητάει
και καμιά ξανθή.
Είναι ζόρικος και μπελαλής
στο Βοτανικό ο πιο νταής
κι όπως τόνε τρέμουν οι μαγκιές
κάνει στα σπαθάτα τις δουλειές.
Μισές τραβάει, ποτήρια σπάει,
σκίζεται για μια μελαχρινή,
μα στη σούρα του ζητάει
και καμιά ξανθή.
-- "Ο Βοτανικός" (Γκιουλέκας) είναι όπως του Καζαντζίδη, μόνο που στη τελευταία στροφή λέει "κάνει στα σταράτα τις δουλειές" και στο τέλος δεν επαναλαμβάνει το ίδιο ρεφραίν αλλά λέει δύο διαφορετικές στροφές, για να το κάνει πιο... μάγκικο:
Μαστουριάζει, νταλκαδιάζει,
με τη γκόμενα μες στον τεκέ
και ο Χρήστος μας πατάει
αβέρτα ναργελέ.
Μαστουριάζει, νταλγκαδιάζει,
με τη βλάμισσα μες στον τεκέ
και ο Κώτσος έχει βάλει
φωτιά στον ναργιλέ.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-09-01 13:44:44), összesen 1 alkalommal
Hajnal előtt egymagamban indultam útnak,
és az első találka-helyünkhöz, hajnaltájt tértem vissza...
Ah, s az első találka-helyünkhöz, hajnaltájt tértem vissza..!
Egy másik nő, megtévesztett kisded játékaival,
Ám, szeretlek! És eljöttem hozzád hajnal előtt, pirkadatra
Szeretlek, és visszatértem ide, hozzád, hajnal előtt, pirkadatra..
Mielőtt még elhalványulnának a csillagok, az ajtón kívül voltam,
ah, hogy újra ráleljek a forró ajkaidra, amivel betelni sosem tudtam...
Ah, hogy újra ráleljek a forró ajkaidra, amivel betelni sosem tudtam!
Egy olyan zeneszámra akadtam a YouTube-n, amit régen, még a gyermek koromban hallottam bakeliten, és az egyik kedvenc számommá vált a refrénje miatt!
Mivel nem találtam meg az eredeti szövegét és mivel nem ismerek minden elhangzó szót, így, hallás útján próbálom leírni a fonetikát (némi halandzsával)!
ΔΥΟ ΤΣΙΓΓΑΝΕΣ ΜΑΥΡΟΜΑΤΕΣ. ΓΙΩΤΑ ΛΥΔΙΑ - ΣΤΡΑΤΟΣ ΑΤΤΑΛΙΔΗΣ
Δυο τσιγγάνικα χειλάκια / Két cigány ajkacska
με φιλήσανε, / csókolt meg engem δυο τσιγγάνικα ματάκια / két cigány szemecske με ζαλήσανε. / szédített meg engem. / x2
Τσιγγάνα τα ματάκια σου / Cigánylány a szemecskéid
γιατί να με κοιτάξουν / rám, miért így néznek,
και τα γλυκά χειλάκια σου / és az édes ajkaid
αγάπη να μου τάξουν. / szerelmet, miért ígérnek?
Στην γλυκιά την αγκαλιά της / Az édes ölében
με νανούρισε / altatott el engem, και τσιγγάνικα τραγούδια / és cigánydalokat μου τραγούδησε. / énekelt nekem/ x2
Τσιγγάνα τα ματάκια σου / Cigánylány a szemecskéid
γιατί να με κοιτάξουν / rám, miért így néznek,
και τα γλυκά χειλάκια σου / és az édes ajkaid
αγάπη να μου τάξουν. / szerelmet, miért ígérnek?
Με βοτάνια και με μάγια / Bár gyógynövényekkel és varázslattal
δεν με μάγεψε, / nem varázsolt el, η τσιγγάνικη ομορφιά της / ám, a cigányos szépsége… αχ με πλάνεψε. / jaj, elcsábított engem! / x2
Τσιγγάνα τα ματάκια σου / Cigánylány a szemecskéid
γιατί να με κοιτάξουν / rám, miért így néznek,
και τα γλυκά χειλάκια σου / és az édes ajkaid
αγάπη να μου τάξουν. / szerelmet, miért ígérnek?
Μια μελαχρινή, γιάλα, / Egy barna lány, yala,
κούκλα ζωντανή, γιάλα, εεε / Mint egy élő baba, yala, eee
Σαν την είδα στο χορό, γιάλα, / Amikor megáttam a táncban, igen…
αχ, δε βαστώ, γιάλα, θα τρελαθώ, / ah, nem bírom, yala, megőrülök,
να χορεύει τσιφτετέλι / ahogyan chiftetellit táncol...
σ’ ένα γύφτικο σκοπό. / olyan, cigány módra!
Είχε ένα κορμί σαν χέλι, / Olyan volt a teste, mint egy angolnának,
βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ, / vai vai vai vai vai!
βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ, / Vai vai vai vai vai!
είχε ένα κορμί σαν χέλι, / Olyan volt a teste, mint egy angolnának,
χόρευε το τσιφτετέλι, / ahogy táncolta a chiftetellit,
χόρευε, σκορπούσε κέφι / táncolt, vidám kedvet élesztett, és szórta szét
με το ντέφι της, με το ντέφι της, γιάλα, / a tamburájával, a tamburájával, yalla!
με το ντέφι της / a tamburájával
κι όλα γίναν άνω κάτω / és minden a feje tetejére állt!
για γούστο και για κέφι της. / Az Ő ízlése, és kedve szerint!
Πώς να της το πω, γιάλα, / Hogy mondjam el néki, yalla,
πως την αγαπώ, γιάλα εεε / Hogy szeretem őt, yala! Eeee!
Θα με φάει ο καημός, γιάλα, / Elemészt majd a fájdalom, igen!
πού να τη βρω, γιάλα, να της το πω / Merre, hol találom, yala, hogy elmondjam neki..
πως θα γίνει πια δικιά μου / hogy mostantól, már az enyém lesz?
και θα τη στεφανωθώ. / ...és majd elveszem feleségül!?(eljegyzési koronával megkoszorúzom!)
Είχε ένα κορμί σαν χέλι, / Olyan volt a teste, mint egy angolnának,
βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ, / vai vai vai vai vai!
βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ βαϊ, / Vai vai vai vai vai!
είχε ένα κορμί σαν χέλι, / Olyan volt a teste, mint egy angolnának,
χόρευε το τσιφτετέλι, / ahogy táncolta a chiftetellit,
χόρευε, σκορπούσε κέφι / táncolt, vidám hangulatot élesztett, és árasztottat szét
με το ντέφι της, με το ντέφι της, γιάλα, / a tamburájával, a tamburájával, yalla!
με το ντέφι της / a tamburájával
κι όλα γίναν άνω κάτω / és minden a feje tetejére állt!
για γούστο και για κέφι της. / Az Ő ízlése, és kedve szerint!
(Απο τις παραστάσεις στο θέατρο Τέντα τον Ιούλιο του 1984)
Γιώργος Νταλάρας - Χάρις Αλεξίου : Μια Μελαχρινή
Κιθάρα: Νίκη Σκιαδαρέση
Ukulele: Γιάννης Μαθές
Κρουστά: Όλγα Σκιαδαρέση
Πάντα από παιδί με κάτι ρίμες συντροφιά / Már gyermekkoromtól, néhány versike társaságában voltam,
που έφτιαχνε η παρέα στα κρυφά / amelyet a pajtásaimmal készítettünk, titokban
Όλη μου η αγάπη ήταν σε μία γειτονιά / Minden szerelmem, egyazon szomszédságból volt
κάθε μια γωνιά της, μυρωδιά / melynek minden egyes szeglete, illatozott
Όλα μου τα χρήματα τα ξόδευα μεμιάς / Egyszerre költöttem el minden pénzemet,
Είχα όμως ρέστα στην καρδιά / Ám, sértettség volt a szívemben
Πίσω θα γυρίσω στα παλιά / Így, majd a régi időkbe, visszatérek
Ήμουνα δεκάξι κι όλα τα ’χα για εντάξει / Tizenhat éves voltam, és rendben volt minden
ήπια χρόνια σα βελούδινα φιλιά / Teltek a szelíd, nyájas évek, mint a bársonyos csókok
Τώρα όλα σε τάξη μα σα να ’μουνα δεκάξι / Most, minden rendben van, de mintha tizenhat éves lettem volna
θα αλητεύω για να ζω πιο αληθινά / Majd vándorútra szököm, hogy igazabban élhessek
Όλα θα τα ζήσω όπως παλιά / És úgy fogok megélni mindent, mint ahogyan régen
με μια εφηβεία στην καρδιά / olyan serdülőkori, tizenéves szívvel
Πάντα τις αγάπες τις κοιτούσα από μακριά / A szerelmeimet mindig messziről figyeltem
Μου έφτανε των φίλων μου η σκιά / A barátaim árnyékával megelégedtem
Τα ΄χα βρει με μένα κι έτσι πέρναγα καλά / Maggammal jól kijöttem, szóval jól ment sorom
από τα θρανία στα σινεμά / a mozikba szökve, a suli padjaiból
Τα ΄χα βρει με μένα κι έτσι πέρναγα καλά / Jól kijöttem magammal, szóval, jól ment sorom
έκανα τον πόνο να γελά / A fájdalomból nevetést csikartam
Πίσω θα γυρίσω στα παλιά / Így, majd visszatérek a régi időkbe,
Πίσω θα γυρίσω στα παλιά / Visszatérek a régi időkbe!
Δεν ξέρω να πω / Nem tudom elmondani
Να λέω δεν ξέρω / Kimondani nem tudom
Κρυφά υποφέρω / Titokban szenvedek
Και παραπατώ / És botladozom
Δεν ξέρω γι’ αυτά / Nem tudok azokról,
Για άλλα με τρώει / Másról, kiváncsiság furdal
Ποιος είμαι τι σόι / Ki vagyok én, mi féle?
Του ’80 γενιά / A 80-as generáció
Δουλειά δανεικά / Munka kölcsönbe
Εννιά με εννέα / Kilenctől kilencig
Κι αν ζω τελικά / És ha végül, mégis, élek-e?
Δεν έχω ιδέα / arról, fogalmam sincs..!
Τι κάνεις καλά; / Hogy vagy? Minden rendben?
Περίπου πεθαίνω αλλά / Mindjárt meghalok, de..
Περίπου κρατιέμαι αλλά / Még valahogy tartom magam, de..
Αλλά κατά τ’ άλλα καλά / De.. egyébként jól…! / x2
Δεν ξέρω πολλά / Nem sokat tudok
Δυο-τρία και φτάνει / Kettőt-hármat, és elég
Κοιτώ το ταβάνι / Nézem a plafont
Που κάνει κοιλιά / Ami a hasat növeszti
Αρκεί ως εκεί / Elég lesz ennyi
Και όσο πηγαίνει / És amíg még megyeget
Παρατεταμένη / Túlhajszoltan
Δεν θέλω ζωή / Nem akarok élni
Οκτώ με οκτώ / Nyolctól nyolcig
Μισάωρα κλέβω / Fél órát lopok
Δουλεύω να ζω / Azért dolgozom, hogy éljek
Και ζω να δουλεύω / S azért élek, hogy dolgozzak
Τι κάνεις καλά; / Hogy vagy? Minden rendben?
Περίπου πεθαίνω αλλά / Mindjárt meghalok, de..
Περίπου κρατιέμαι αλλά / Még valahogy tartom magam, de..
Αλλά κατά τ’ άλλα καλά / De.. egyébként jól…! / x2
Εδώ είναι τα βράχια / Itt vannak a sziklák
Κι η θάλασσα εδώ / És a tenger is itt…
Εδώ χέρια άγια / Itt vannak a szent kezek
Και τρύπιο πλευρό / És a kilykasztott borda
Θα βρούμε παρέα / Találunk társaságot
Εδώ στο γκρεμό / Itt, a szakadékokon
Οικόπεδα με θέα / Kilátással rendelkező telkek
Στον ουρανό / Az égen odafenn
Τι κάνεις καλά; / Hogy vagy? Minden rendben?
Περίπου πεθαίνω αλλά / Mindjárt meghalok, de..
Περίπου κρατιέμαι αλλά / Még valahogy tartom magam, de..
Αλλά κατά τ’ άλλα καλά / De.. egyébként jól…! / x2
Elgondolkoztató filmet láttam, szerintem érdemes végig nézni!
A 2005-ös Film: https://www.facebook.com/100001088494013/videos/3487677758205047 Egy kísérteties dallam valódi eredetét keresve a filmrendező Törökországba, Görögországba, Macedóniába, Albániába, Boszniába, Szerbiába és Bulgária. Az utazás tele van humorral, feszültséggel, tragédiával és meglepetéssel, mivel minden ország polgárai szenvedélyesen állítják, hogy a dal a sajátjuk, és még bonyolult történeteket is készíthet annak eredetéhez. A dallam újra és újra felbukkan különböző formákban: szerelmi dalként, vallási himnuszként, forradalmi himnuszként, sőt katonai menetként is. Az egy-egy dal által keltett erőteljes érzelmek és makacs nacionalizmus olykor komikusnak, máskor hátborzongatóan sokatmondónak tűnik. Az etnikai gyűlölet és háború által ostromlott régióban, ami könnyed nyomozásnak indul, a balkáni népek közötti mélységes félreértések szociológiai és történelmi feltárásaként végződik.
Adela Peeva filmje
Észak-amerikai terjesztés a dokumentumfilmes oktatási források segítségével
Έχασα μαντήλι μ' εκατό φλουριά / Elvesztettem zsebkendőben száz aranyforintot
κι έμαθα πως το `χει η κόρη του παπά. / és megtudtam, hogy a pópa lányánál van.
κι έμαθα πως το `χει η κόρη του παπά. / és megtudtam, hogy a pópa lányánál van.
Δωσ' μου το μαντήλι, κράτα τα φλουριά / Add ide a zsebkendőt, tartsd meg az aranyforintokat!
μην το μάθει η αγάπη μου και δε με θέλει πια. / Nehogy a szerelmem megtudja, és már ne akarjon engem!
μην το μάθει η αγάπη μου και δε με θέλει πια. / Nehogy a szerelmem megtudja, és már ne akarjon engem!
Κόκκινο μαντήλι και μεταξωτό, / Piros akendő, és selyem az anyaga,
σου `πεσε μικρούλα μου μέσα στο χορό. / A tánc közben ejtetted el, kicsikéim.
σου `πεσε μικρούλα μου μέσα στο χορό. / A tánc közben ejtetted el, kicsikéim.
Σκύψε να το πάρεις και μη το κρατάς, / Hajolj le érte, hogy felvedd, de meg ne tartsd!
γιατί κούκλα μου χρυσή, δε θα με χαρείς. / Mert babám, Te arany kincs, nem fogsz örülni nekem.
γιατί κούκλα μου χρυσή, δε θα με χαρείς. / Mert babám, Te arany kincs, nem fogsz örülni nekem.
Τι θέλεις να σου κάνω, τι θέλεις να σου ειπώ / Mit akarsz, mit tegyek, mit mondjak neked?
αφού λεφτά δεν έχω να σε στεφανωθώ. / Mivel már nincs pénzem arra, hogy eljegyezzelek
αφού λεφτά δεν έχω να σε στεφανωθώ. / Mivel már nincs pénzem arra, hogy eljegyezzelek
Πες το της μαμάς σου λεφτά δεν παίρνω εγώ / Mondd meg anyukádnak, hogy pénzt, nem fogadok el
τα έξοδα του γάμου να σε στεφανωθώ. / az esküvő költségeit, azért, hogy eljegyezzenek
τα έξοδα του γάμου να σε στεφανωθώ. / az esküvő költségeit, azért, hogy eljegyezzenek
Üszküdárá giderikken áldidá birjáchmúr,
Üszküdárá giderikken áldidá birjáchmúr.
Kátip ujkudán uján mis gözleri máhmúr,
Kátip ujkudán uján mis gözleri máhmúr.
Üszküdárba ment az írnok, ment lakodalmára,
Lóhalálban elő a szamárral, felkap a hátára.
Szép Zulejka, távoli rózsám, édes vágyálom,
Minden apró gyöngédséged százszor hálálom.
Hull az eső, sűrű eső, ólmos az ég alja,
Hosszú kaftán, sáros a széle, ázik a tócsába,
Álmos állat bele-belebotlik, ördög vigye az esőt,
Jajj, hogy érek Üszküdárba pej lovú Ahmed előtt?
Mert Ahmed is jő, a pej lovú Ahmed, a hajdani udvarló,
Nem törődik tisztességgel a hitvány csábító!
Lusta állat, szedegesd a lábad, minden perc drága,
Jajj, csak érjünk végre valahára szép Üszküdárba!
Zsupsz! Nagyot rúg szamara szügyébe, vágtat az állat már!
Szép Zulejka, távoli kedves, jajj, melyikünket vár?!
Győz az írnok, várja az élet, a lány és Üszküdár,
Egy ára győzelmének: a szegény szamár.
Száll az élet, múlnak az évek, hol van az ifjúság?
Ősz az írnok, a hajdani szépség termetes asszonyság!
Vajh, ki tudja, mi is a szerencse, mi a baj, mi a kár?
Győzni jó, vagy veszteni jobb-e, ki okos, ki a szamár?
Ki okos, ki a szamár? Ki okos? Ki okos? Ki okos?
Ki a szamár? Ah!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-10-04 23:00:14), összesen 2 alkalommal
Δεκαοκτώ χρονώ κι όλο τον ουρανό / Tizennyolc éves vagy, és a teljes égbolt
πάνω σου έχεις ανοικτό, / nyitott feletted
μια Παναγιά χρυσή σου `βαλε στον λαιμό / Egy arany boldogságos szűzanyát tett a nyakadba
η μάνα σου για φυλακτό. / édesanyád talizmánként.
Αϊτόπουλο περήφανο, της μοίρας χαϊδεμμένο, / Büszke sasfióka, a sors simogatta, dédelgette,
τον δρόμο μου τονε περνάς σαν ονειροπαρμένο, / Mint egy álomittas haladsz át az utamon,
μπροστά σου γέρνουν οι καρδιές και πέφτουνε στο χώμα, / előtted szívek hajolnak meg és hullanak a földre
του έρωτα λαβωματιά δε σ’ άγγιξε, δε σ’ άγγιξε ακόμα. / a szerelem nem sebzett meg, még sem érintett.
Δεκαοκτώ χρονώ σου, χάρισα κι εγώ / Tizennyolc évesen én is elajándékoztam
τον πρώτο χτύπο της καρδιάς, / az első szívdobbanásomat,
στο στήθος τ’ ανοιχτό, στολίδια σου, κρεμάς / a nyitott mellkasodra ékes nyakláncként függeszted
τους στεναγμούς της γειτονιάς. / a szomszédos környékről a sóhajokat
Αϊτόπουλο περήφανο, της μοίρας χαϊδεμμένο, / Büszke sasfióka, a sors simogatta, dédelgette,
τον δρόμο μου τονε περνάς σαν ονειροπαρμένο, / Mint egy álomittas haladsz át az utamon,
μπροστά σου γέρνουν οι καρδιές και πέφτουνε στο χώμα, / előtted szívek hajolnak meg és hullanak a földre
του έρωτα λαβωματιά δε σ’ άγγιξε, δε σ’ άγγιξε ακόμα. / a szerelem nem sebzett meg, még sem érintett.
Δυο φεγγάρια δύο θάλασσες / Két hold, kettő tenger
μου ‘παν για καρδιές που χάλασες / Mesélt a szívekről, melyeket kettétörtél
το ‘χα δει στο βλέμμα / Megláttam a szemeidben
ήσουν ένα ψέμα / Csupán egy nagy hazugság voltál
Μου το είπαν οι χειμώνες σου, / A fagyos téli hónapjaid mesélték
παίζεις μ’ άλλες στις οθόνες σου / Másokkal játszadozol a a gondolataid képernyőjén
Το δικό σου έργο / A te, saját készítésű filmed
έχει τίτλο φεύγω / Melynek címe: Elmegyek
Ποια καρδιά δεν έχει πληγωθεί, / Melyik az a szív, amely nem fájt sohasem?
ποια πληγή δεν έχει γιατρευτεί / Melyik seb az, amely nem gyógyult be?
όταν θα ‘χεις πλέον ξεχαστεί, / Ha valamikor, végre, el leszel felejtve,
θα με βρουν ξανά τα καλοκαίρια / Emlékeid, nyaranta újra rám lelnek
Ποια καρδιά δεν έχει πληγωθεί, / Melyik az a szív, amely nem fájt sohasem?
ποια πληγή δεν έχει γιατρευτεί / Melyik seb az, amely nem gyógyult be?
όταν θα ‘χεις πλέον ξεχαστεί, / Ha valamikor, végre, el leszel felejtve,
θα μιλήσω πάλι με τ’ αστέρια / Majd megint a csillagokkal beszélek
Τα φιλιά σου και οι φίλοι σου, / A te csókjaid, és a barátaid,
μου ‘παν πως κρατούν τα χείλη σου / Mesélték el nekem, hogyan tartják az ajkaid
του θεού το βέλος / Az isten nyilait - az égre!
και τη λέξη τέλος / És azt a szót, hogy: vége.
Μου το είπαν οι χειμώνες σου, / A fagyos téli hónapjaid mesélték
παίζεις μ’ άλλες στις οθόνες σου / Másokkal játszadozol a a gondolataid képernyőjén
Το δικό σου έργο / A te, saját készítésű filmed
έχει τίτλο φεύγω / Melynek címe: Elmegyek
Ποια καρδιά δεν έχει πληγωθεί, / Melyik az a szív, amely nem fájt sohasem?
ποια πληγή δεν έχει γιατρευτεί / Melyik seb az, amely nem gyógyult be?
όταν θα ‘χεις πλέον ξεχαστεί, / Ha valamikor, végre, el leszel felejtve,
θα με βρουν ξανά τα καλοκαίρια / Emlékeid, nyaranta újra rám lelnek
Ποια καρδιά δεν έχει πληγωθεί, / Melyik az a szív, amely nem fájt sohasem?
ποια πληγή δεν έχει γιατρευτεί / Melyik seb az, amely nem gyógyult be?
όταν θα ‘χεις πλέον ξεχαστεί, / Ha valamikor, végre, el leszel felejtve,
θα μιλήσω πάλι με τ’ αστέρια / Majd megint a csillagokkal beszélek
Η Μαρίνα Η Σαλονικιά / Marina a Szalonikibeli lány
Γιάννης Πουλόπουλος -
Στίχοι: Γιώργος Ζαμπέτας
Μουσική: Γιώργος Ζαμπέτας
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πουλόπουλος
Από το άλμπουμ"Μουσικόραμα Ζαμπέτα"1973
Ήτανε βαθύ σκοτάδι / Oly koromsötét volt,
Ήτανε βαθύ σκοτάδι / Oly koromsötét volt,
Ήτανε βαθύ σκοτάδι / Oly koromsötét volt,
κι έβρεχε πολύ, / és az eső, zuhogott nagyon..!
Σαν την είδα μεσ' στα μάτια / Amint belenéztem a szemeibem
Σαν την είδα μεσ' στα μάτια / Amint a szemeibe néztem,
Σαν την είδα μεσ' στα μάτια / Amint belenéztem a szemeibe,
την αγάπησα πολύ. / én, beleszerettem nagyon!
Μου 'χει κλέψει μου 'χει κλέψει / Tőlem lopota, elorozta
μου 'χει κλέψει την καρδιά, / a szívemet elrabolta
η Μαρίνα, η Μαρίνα, η Σαλονικιά / Jaj Marina, Jaj Marina, (a) szalonikibeli lány! / x2
Από την Θεσσαλονίκη / Szalonikiből
Από την Θεσσαλονίκη / Szalonikiből
Από την Θεσσαλονίκη / Szalonikiből
χαιρετίσματα πολλά, / sok-sok üdvözletet
μου 'στειλε με κάποιον φίλο / küldött nekem, valamely barátommal
μου 'στειλε με κάποιον φίλο / küldött nekem, valamely barátommal
μου 'στειλε με κάποιον φίλο / küldött nekem, valamely barátommal
μια Σαλονικιά. / egy Szalonikibeli lány...!
Μου 'χει κλέψει μου 'χει κλέψει / Tőlem lopota, elorozta
μου 'χει κλέψει την καρδιά, / a szívemet elrabolta
η Μαρίνα, η Μαρίνα, η Σαλονικιά / Jaj Marina, Jaj Marina, (a) szalonikibeli lány! / x2
Θα 'ρθω στη Θεσσαλονίκη / Eljövök majd Thesszalonikibe
Θα 'ρθω στη Θεσσαλονίκη / Eljövök majd Thesszalonikibe
Θα 'ρθω στη Θεσσαλονίκη / Eljövök majd Thesszalonikibe
να μου δώσεις δυο φιλιά. / csak hogy két puszit adj!
Να τα πάρω στην Αθήνα / Hogy elvihessem őket Athénba,
Να τα πάρω στην Αθήνα / Hogy elvihessem őket Athénba,
Να τα πάρω στην Αθήνα / Hogy elvihessem őket Athénba,
να κοιμάμαι αγκαλιά. / hogy úgy aludjak, mintha ott volnék a karjaidban!
Μου 'χει κλέψει μου 'χει κλέψει / Tőlem lopota, elorozta
μου 'χει κλέψει την καρδιά, / a szívemet elrabolta
η Μαρίνα, η Μαρίνα, η Σαλονικιά / Jaj Marina, Jaj Marina, (a) szalonikibeli lány! / x2
Nincs beírva úticél.
Válasz a #250562. hozzászólásra
