Azok a likõrök, amelyek ánizst tartalmaznak, ahogyan az ouzó is, az ízüket az illóolajoknak köszönhetik.
Alapvetõen az illóolajok alkoholban bomlanak fel és nem vízben.
Tehát az ouzó elvegyül a vízzel, fehérré válik, mint a tej.
Az ánizs illóolajai fehér kristályokká alakulnak át a vízzel egyesülve.
A görögök legkedveltebb nyári itala, különleges aromája révén a legjobban hûsít a perzselõ melegben.
A világon a 2. helyen áll a Whyskey után, megelõzve a vodkát.
Mi is az ouzó és hogyan készül?
A hagyományos görög ouzót alkohollá megerjedt szõlõ héjából, különféle gyógyfüvekbõl,koleanderbõl,angyalgyökérbõl,aromákbál,fahéjból, ánizsból, chioszi masztihból, citromfa virágából készítik.
Az alapanyagokat egy üstben felfõzik, majd a lepárolt és azt követõen lehûtött oldatot 1-2 hónapra állni hagyják, így ez idõ alatt a nagyon erõs alkoholtartalom 80%-ról 40%-ra elpárolog.
Egy koktél szilveszterre:
Levezetõ koktél, Kheiron:
Hozzávalók: 5 cl Metaxa *****; 1 cl cukorszirup; 1 dl gyömbér; 1 dl áfonyalé; fél lime. Egy pohárba belenyomjuk a felcikkezett lime-ot, majd megtöltjük a poharat jéggel. Ezután beletesszük a metaxát, a cukorszirupot, és végül feltöltjük az üdítõkkel. Bárkanállal összekeverjük.
Több, mint konyak, szinte már legenda. 1880-ban telepedett le Pireusban Spyros Metaxá, majd hamarosan hatalmas szõlõhegyek birtokosa lett. A különbözõ, ott termett borokat mesterien kombinálta, és egy tradicionális lepárlási eljárással desztillálta elsõ konyakját. 1888-ban ennek a híres borpárlatnak gyártására létrehozta saját üzemét, amely családnevét viselte. Elsõ fogyasztói között görög fõnemesek voltak, és hamar megkedvelték az italt Szerbia, Oroszország és Etiópia uralkodói is. A Metaxát a mai napig az alapító Spyros Metaxá hagyományos módszere alapján készítik. Alapjául három szõlõfajta szolgál, úgy, mint a Savatiano, a Sultanina és a Korinthiaki. Ezekbõl speciális lepárlással 82-86 fokos borpárlatot készítenek, amelyet aztán éveket keresztül tölgyfahordókban érlelnek tovább. Ezekben alakul ki a Metaxá aranyló színe és jellegzetes lágy íze. Ami ezután történik a Metaxával, azóta is titok, annyit tudunk legfeljebb, hogy rózsaszirmoktól kezdve számos gyógynövény koncentrátumán keresztül vezet az út a végeredményig. A titkos módszer után a párlatot érett limnosi vagy samosi muskotályborral keverik és még egy idõre visszakerülnek a tölgyfahordókba, mindaddig amíg a mesterek által kívánatosnak tartott minõséget és bukét el nem érik.
Nemigen múlhat el nap Görögországban, hogy valamilyen formában egy darab fetasajt asztalra ne kerülne, mivel a juhtejbõl készült sajt az alapvetõ élelmiszerek közé tartozik. Egy átlagos görög család évente kb. 100 kg fetasajtot fogyaszt. Ennek megfelelõen igen sok kisebb és nagyobb üzem, sõt ún. háztáji gazdaság foglalkozik a hófehér finomság elõállításával. Természetesen a fetasajt íze is régiónként némiképp változó, és persze minden termelõ a magáéra esküszik, és büszke törzsvevõire, akik kizárólag tõle viszik a finom juhsajtot. A „féta” név egyébként maga szeletet vagy darabot jelent, és igazából a sajt adagolási módjára utal, mint magára a sajt állagára. A juhsajtot egyébként tradicionálisan fahordókban készítik, amelyek híresek arról, hogy tartalmukat sokáig frissen tartják. Természetesen ehhez a nagy mennyiségû só is hozzásegíti az erjedni eltett tejet, amelynek sajttá történõ érleléséhez minimum 60 nap szükséges. Vállalkozó szellemû háziasszonyok otthon is nekilátnak olykor fetasajt készítésének, az eredmény lenyûgözõ, ámde kétségtelenül macerás. A fetát grillezve, krémtölteléknek elkészítve, pitében sütve, illetve természetesen salátára tördelve egyaránt szívesen fogyasztják.
Az ókori görögök elõszeretettel tárolták az elkészített borokat agyaghordókban. Mivel az amfórák anyaga a nedvességet könnyen magába szívta, ezért gyantával kenték be az edények belsejét. Az ártalmatlannak szánt kenõanyag aztán kissé megváltoztatta a bor eredeti ízét. Ennek a véletlennek aztán nem csak az lett köszönhetõ, hogy az így „kezelt” bor hosszabb ideig eltarthatóvá vált, hanem egy különleges, összetéveszthetetlenül zamatos ízhatás jött létre, amely számos hívet szerzett a bornak. Így késõbb már tudatosan ajánlották is a borkészítõknek a gyantázott hordó használatát, amely csak késõbb, a római birodalom uralma alatt ment ki a divatból, amikor is a könnyebb fahordók kerültek használatba. A bizánci befolyás alatt élõ területeken azonban fennmaradt a gyantával készített bor fogyasztása. A retsina néven ismertté vált bor azután a turizmus rohamos fejlõdésével átlépte Görögország határait, és nemzeti védjegyként hirdeti a görög szõlõ dicséretét. Mai, modern formája háromféle szõlõ keverékébõl készül, ciprusfából épített hordókban, hektoliterenkén maximum egy kilogramm fenyõgyanta kis darabokban történõ hozzáadásával, s ezeket a darabokat csak az érési folyamat végén szûrik le belõle. A jellegzetes sárga címkével jelzett retsina minõségére ma már külön bizottság ügyel, s folyamatosan ellenõrzik a borban lévõ gyantatartalom optimális mennyiségét is.
Köszi a segítséget, ha nem kapok máshol, akkor majd írok, majd jobban szét nézek.
Az az igazság, hogy néha sütök, csak olyan jó lenne ha spontán ezt kivánjuk meg, mármint a gyrost akkor így is enni, nem csak sült krumplival.
Nincs beírva úticél.
Nincs beírva úticél.
