Sokan imádják Mihalis Hatzigiannis-t, és méltán sikeres az a filmsorozat főcím dala is, ami még a Top 10-be is felkerült!
(És persze, hogy felteszem a dalt, hiszen most vettük ezt át, a kedvenc görög tanárommal!)
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Ένα σπίτι κάτω, ένα σπίτι πάνω,
ένα σπίτι δίπλα και στη μέση εγώ.
Όλο λέω τι κάνω, όλο λέω πού ήρθα,
όλο λέω θα φύγω κι όλο μένω εδώ…
Egy lakás alattam, egy lakás felettem,
és egy lakás mellettem, s én köztük leledzem...
Egyre azt kérdem; Mit tettem? Ide, hogyan keveredtem???
Elmegyek innét! - mondom rekedten, mégis úgy néz ki, végleg itt rekedtem!
Το ‘χω αποφασίσει θα μετακομίσω
μα μου λεν οι τοίχοι τι θα βρεις αλλού.
Η ζωή του ανθρώπου δε γυρίζει πίσω
εδώ πέρα ζούμε ό,τι ζει παντού.
Elköltözöm innét; eldöntöttem már!
Azt kérdik a falak: - Másutt, nem ugyanez vár?
Hisz az emberélet, vissza nem forgatható,
és itt is ugyanazt éljük meg, ami másutt is található...!
Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει
αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει,
σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη
κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει.
Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten?
Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen?
Az egyik ablakban láttam őt meg, egy lángoló árnyat,
és a szívem, hogy reád találjon, a lépcsőkön kapott szárnyat!
Απ’ τον ένα τοίχο λένε ησυχία
απ’ τον άλλον τοίχο στήνουνε καβγά,
που ένας «θα καλέσω την αστυνομία»,
«έχω ιδιοκτησία» ο άλλος απαντά.
Egy fal túloldaláról, azt ordítják: "CSENDET!"
mert a másik irányból veszekedni kezdtek,
és -"Rendőrt hívok!"- kiabál az egyik,
-"Az én lakásom!"- válaszol a rekedtebbik.
Κι απ’ τον τρίτο τοίχο η διπλανή κυρία
έχει ανοίξει μάτι έχει στήσει αφτί
κι είναι πιο δική της του άλλου η ιστορία
τι έχει στο κρεβάτι, τι έχει στη ζωή.
És harmadik irányból, a szomszéd hölgyemény
a kémlelő-lyukon kukucskál át, hallgatózik:
egészen a magáévá téve mások történetét,
hogy az ágyban, vagy az életeben - mi zajlik?
Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει
αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει,
σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη
κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. (x2)
Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten?
Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen?
Az egyik ablakban láttam meg őt, olyan - lánggal égő árny volt,
és a szívem csak rohan a lépcsőn felfelé- felfelé, hogy reád találjon! (x2)
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-04 14:59:50), összesen 10 alkalommal
Στίχοι: Δήμητρα Καλπιτζή
Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος
Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει
αφού εμείς δεν είμαστε μαζί
του πόνου είναι άνιση η μάχη
κι εσένα συναντώ κάποια στιγμή
και μου ζητάς εσύ να σε ξεχάσω
μα δε ρωτάς εγώ αν σ΄αγαπώ
το βλέμμα μου γυρίζω πριν να κλάψω
στα χέρια μου δυο δάκρυα κρατώ
Létezem, pedig értelme nincsen
mert nem vagyunk együtt mi ketten
s a fájdalom csatája egyenlőtlen
és egy pillanatban megtalállak téged
s azt kéred tőlem, hogy felejtselek el
de nem kérdezed, hogy én szeretlek-e
a tekintetem elfordítom, mielőtt sírnék
s a kezemben tartok két könnycseppet
Δυο σπασμένα ποτήρια
μεσ΄τα χέρια μου έσφιγγα
με μάτωναν πονούσα
μα μπροστά σου δεν έκλαιγα
Στην παλάμη το δάκρυ
την αγάπη μου σκότωσες
κι η ψυχή που πονούσε
σ΄αγαπάω σου φώναζε
Két törött poharat
a kezemben szorongattam
megsebeztek engem s fájt nekem
de nem sírtam előtted
A tenyeremben könnycsepp
a szerelmemet megölted
és a fájó lelkem
azt kiáltotta neked, szeretlek!
Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει
κι αισθάνομαι πως είμαι στο κενό
ο έρωτας το όνομά σου θα΄χει
και στη καρδιά μου θα σε συναντώ
Μπρος στο καθρέφτη είπα να ξεχάσω
τον εαυτό μου όμως ξεγελώ
στον γκρίζο ουρανό φωτιές θ΄ανάψω
θα σβήσω με δυο δάκρυα απ΄τον καημό
Létezem, de már értelme nincsen
s úgy érzem a semmiben élek
a szerelem birtokolja majd a nevedet
és a szívemben örökké megtalállak téged
A tükör előtt mondtam, hogy felejtek
de csak önmagamat hitegettem
a szürke égbolton gyújtok majd tüzet
s kioltam azt bánatom két könnycseppjével
Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς
Μουσική: Ara Dinkjian
Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη
Ποια μουσική περπατάει στο πλάι σου
ποια πυρκαγιά στα μαλλιά.
Ποια σιωπή καταπίνει τα λόγια μου
και ψυθιρίζω φιλιά.
Κάψε τις νύχτες μου,
σβήσε τις μέρες μου,
κάνε το χρόνο στιγμή.
Ό,τι ευχήθηκα κι ό,τι φοβήθηκα
είναι καιρός να φανεί.
Mily zene lépdel oldaladon,
Mily tűz villan hajadon?
Mely csend nyeli el szavaimat,
és suttogok helyettük csókokat?
Gyújtsd, égesd föl az éjszakáimat,
s oltsd el napjaimat!
Változtasd az időt pillanattá!
Annak, amit reméltem, s amitől rettegtem,
itt az ideje; váljék láthatóvá!
Refren: Σαν βροχή που πέφτει στα φύλλα
στα μαλλιά, στο πρόσωπο κυλά,
σαν βροχή σε θέλω απόψε
να βραχώ, ως τη ρίζα της φωνής,
γέλιο μου.
Στη φωτιά που μέσα μου καίει
μια φωνή γελάει και κλαίει,
στη φωτιά θα πέσω μαζί σου
να σωθεί ό,τι είναι δυνατό,
γέλιο μου, φλόγα μου - φλόγα μου.
Refren: Mint eső, ami ráhull a levelekre
a hajadon, s az arcodon pergve le,
mint az esőre, úgy vágyom reád ma,
hogy elázzak, egészen gyökeréig a hangnak,
gyöngyöző kacajom!
A tűzben, ami bennem ég,
egy hang sír, és nevet,
e tűzbe zuhanok majd veled,
megmenteni azt, mi lehetséges...
Kacajom, forró lángolásom, tüzem!
Ποια μουσική δυναμώνει
στο βλέμμα σου
κι όλα χορεύουν γλυκά.
Ποιος πυρετός ανεβαίνει
στο αίμα μου
και κοκκινίζει ξανά.
Κάψε τις νύχτες μου,
σβήσε τις μέρες μου
κάνε το χρόνο στιγμή.
Ό,τι αγάπησα κι ό,τι παράτησα
είναι καιρός να κριθεί.
Milyen zene erősödik fel
tekintetedben,
és táncol minden ily édesen?!
Mi az a láz, amely tolulva
nő a véremben,
és veresdek ki tőle, újra?!
Gyújtsd, égesd fel éjszakáimat,
oltsd el napjaimat,
változtasd az időt pillanattá!
Annak, amit szerettem, s amit megvetettem,
itt az ideje, hogy ítéletet mondjon rám!
A napokban volt a Duna Tv-n egy dokumentum film Mihalisz Ganaszról (Μιχάλης Γκανάς) a költőről
(akinek sok versét meg is zenésítették!), aki szintén megjárta a polgárháború menekültjeinek útját,
és aki - gyermekként -, Albánián keresztül, majd egy hosszú hajóút után, néhány évig a magyarországi
Beloiannisz faluban is élt.
A többi sorstársához képest (akinek többsége csak a nyolcvanas években tudott visszatelepülni), elég
korán sikerült visszatérnie hazájába. Kedvenceim, a Katszamihasz fivérek zenésítették meg az alábbi művét:
ΜΙΑ ΤΕΤΟΙΑ ΝΥΧΤΑ ΠΡΙΝ ΑΠΟ ΧΡΟΝΙΑ
/ Egyszer, évekkel ezelőtt, egy ugyan ilyen éjjel...
Μια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια
Κάποιος περπάτησε μόνος
Δε ξέρω πόσα λασπωμένα χιλιόμετρα
Κάποιος περπάτησε μόνος
Ugyan ilyen éjszaka volt, még évekkel ezelőtt...
Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, mendegélt...
Nem is tudnám megmondani, hány sáros kilométeren át...
Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, lépegetett...
Νύχτα και συννεφιά, χωρίς άστρα
Πήγαινε το δρόμο δρόμο
Sötét volt, és felhős, csillagtalan éjjel...
S ő csak ment, úttalan-utakon mendegélve...
Ξημερώματα, μπήκε στα Γιάννενα
Στο πρώτο χάνι έφαγε και κοιμήθηκε τρία μερόνυχτα
Ξύπνησε απ' το χιόνι που έπεφτε μαλακά
Στάθηκε στο παράθυρο και άκουγε τα κλαρίνα
Και άκουγε τα κλαρίνα
Πότε θαμπά και πότε δίπλα του
Πότε θαμπά
Και πότε δίπλα του
Όπως τα 'φερνε ο άνεμος
Αχ...
Hajnalban, Ioanninába ért.
Az első fogadóban evett valamit, és elaludt - aludt, három napon át...
Fehér hóra ébredt, amely szépen hullott az égből, puhán...
Megállt az ablakban, és meghallotta a klarinétokat...
Állt, és csak hallgatta a szépen szóló klarinétokat!
Volt mikor távolról, elmosódottan, és volt, mikor egészen közelről...
...volt mikor haloványan, gyengén szólt...
És volt, mikor teljesen közelről,
Ahogyan a szél hozta-vitte a hangot
Oh...!
Και άκουσε μετά τη φωνή πεντακάθαρη
Από κάπου κοντά την άκουσε
Σαν αλύχτημα και σαν να την έσφαζαν τη γυναίκα
Κι ούτε καυγάς, ούτε τίποτα άλλο
Χιόνιζε
Όλη νύχτα στα Γιάννενα χιόνιζε
És aztán meghallotta a hangot; kristálytisztán.
Valahonnét, közelről szólt...
Olyan volt, mint a fájdalmas kiáltás, és mintha nőnek vágnák a torkát
És sem veszekedés nem hallatszott, sem semmi más...
Havazott...
Egész éjjel havazott Ioanninában...
Ξημερώματα, πλήρωσε ότι χρωστούσε και γύριζε στο χωριό του
Στα πενήντα του θα 'τανε
Με γκρίζα μαλλιά και τρεις θυγατέρες, ανύπαντρες
Χήρος τέσσερα χρόνια
Στα πενήντα του θα 'τανε
Hajnalodott, kifizette amivel tartozott, és visszatért a falujába
Az ötvenes éveiben járhatott
Szürke haja, és három hajadon lánya volt.
Négy éve vált özveggyé
Úgy, ötven éves lehetett...
Χήρος τέσσερα χρόνια
Με τη μαύρη κάπα στις πλάτες
Αχ, το τι χιόνι σήκωσαν
Τι χιόνι σήκωσαν τούτες οι πλάτες
Κανένας δε το 'μαθε...
Κανένας δε το 'μαθε...
Κανένας!
Négy éve özvegy.
A fekete köpönyegével a hátán
Oh, mennyi havat emeltek...
Mennyi havat emelhettek ezek a vállak?
Nincs senki, aki tudhatná...
Nincs senki, aki hallott volna róla...
Senki sem!
----------------------------------------------------
Az alábbi linken, a fenti nóta mellett, egy másik iperoszi népdal hallgatható meg.
A fotókon Ioannina gyönyörű, kövekkel épített hídja látható,
ezzel állít emléket a link készítője nagyapjának, aki kőműves volt,
és aki szintén megjárta Odisszeáját az 1910-es évektől kezdve,
mert hat évesen Athénba került s ott kezdett el dolgozni, majd a
katonaévei, és az 1922-es kisázsiai katasztrófa után - még 25 évet dolgozott a szakmájában.
Ioannina egy ipéroszi gyönyörű városka, ami Görögország olyan édesvizi tava mellett fekszik,
amiben egy máig lakott sziget is található! Rajta, a már múzeummá alakított - Ali pasa rezidenciája.
ΚΑΤΣΙΜΙΧΑ: "Mια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια // Μπερμπίλης"
Μπερμπίλη που μωρέ κι αμάν αμάν
Μπερμπίλη που μωρέ 'ν' η συντροφιά
Πάεισαν μπροστά μωρέ για σας παιδιά
Πάεισαν μπροστά μωρέ στα Γιάννινα
Bermbili hová, aranyom és oh, oh jaj!
Bermbili hová lett aranyom, a bajtársak?
Előre mentek aranyoskám, szervusztok gyermekeim!
Mendegéltek előre aranyom, Yoannina felé
Πως το 'παθές μωρέ Μπερμπίλη μου
Πως το 'παθές μωρέ και πιάστηκες
Με γέλασε μωρέ για σας παιδιά
Με γέλασε μωρέ η συντροφιά
Hogyan lehetett, drága Bermpili-m?
Hogyan történhetett meg aranyom, hogy fogságba estél?
Becsapott, drágám szervusztok pajtások!
Becsapott, átvert engem a társam!
Λειωσάν τα χιό' μωρέ Μπερμπίλη μου
Λειωσάν τα χιόνια, λιώσανε
Τα χιόνια τά 'λειωσε μωρ' η βροχή
Κι εγώ κερνούμε η δόλια μοναχή
Elolvadt a hó.. én, drága Bermbílim
Elolvadt a sok hó, elolvadt mind
Felolvasztotta - drágáim -, az eső a havat
És én lettem rászedve - egymagam
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-04 15:14:58), összesen 25 alkalommal
Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης
Μουσική: Γιώργος Μουκίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Μετανιώνω για όσα ένιωσα
και για όσα απλά σου έδωσα
μετανιώνω γιατί σ΄αγαπώ
Σε λυπάμαι για τα πάθη σου
και τ΄αμέτρητα τα λάθη σου
σε λυπάμαι που ποτέ σου δε κατάλαβες
Bánom mindazt, amit éreztem
és egyszerűen mindent, amit adtam neked
bánom, mert szeretlek téged
Sajnállak téged a szenvedéseidért
és a számtalan hibádért
sajnállak, hogy nem értettél meg sohasem
Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές
να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις
μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις
Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς
για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς
θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις
Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket
hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd
ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz
Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy
nem törődni a szerelmemmel
majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt!
Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι
και στους φίλους σου πάλι θα λες
πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη
πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις
Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel
és mondod a barátaidnak ismét
hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre
hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
Κάνω ότι δε σε σκέφτομαι
μέσα μου όμως παραδέχομαι
πως να σε ξεχάσω δε μπορώ
Ήσουν η γλυκιά ιστορία μου
η μεγάλη αδυναμία μου
ήσουν ό΄τι μια ζωή περίμενα να δω
Úgy teszek, hogy nem gondolok rád
de legbelül azonban beletörődök,s elfogadom azt
hogy elfelejteni téged nem vagyok képes
Te voltál az édes, szép történetem
vonzódtam hozzád nagyon, te voltál az én gyengém
te voltál az akire egy életen át vártam, hogy láthassam
Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές
να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις
μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις
Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς
για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς
θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις
Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket
hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd
ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz
Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy
nem törődni a szerelmemmel
majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt!
Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι
και στους φίλους σου πάλι θα λες
πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη
πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις
Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel
és mondod a barátaidnak ismét
hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre
hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
Στίχοι: Χρήστος Δάντης
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Πάολα & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο )
Το σημάδι στο λαιμό σου δεν το είχες φως μου χθες
Κι οι κακιές οι γλώσσες λένε
Πως εμένα δε με θες
Az a jel a nyakadon, tegnap még nem volt rajtad - édesem!
És azt mondják a rossz nyelvek,
Hogy nem akarsz többé engemet...
Και κουβέντα στην κουβέντα
Ο καημός μεγάλωνε
Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε
Και ποτήρι το ποτήρι
Το μπουκάλι τέλειωνε
Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε.
És a szó, csak szót követett
A bánat, s a vágyódás egyre nőtt
És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol
És egyik poharat hajtottam fel a másik után,
A palack is kiürült,
A másik nő szerelmi zálogaként, szétfoszlott az életem.
Τα γλυκά τα μάτια φώς μου χαμηλώνεις κι όλο κλαις
Κι ήρθαν και μου βάλαν λόγια
Και μ'ανάψανε φωτιές
Édes szemecskéidet lesütve, örökké csak sírsz
És jöttek, és csak ontották rám a szavaikat,
Míg aztán engem is lángra gyújtottak
Και κουβέντα στην κουβέντα
Ο καημός μεγάλωνε
Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε
Και ποτήρι το ποτήρι
Το μπουκάλι τέλειωνε
Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε.
Szó-szót követett,
És a bánat meg csak egyre nővekedett
És elém tárták a bizonyítékokat, hogy már mással alszol
És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol
És egyik poharat hajtottam fel a másik után,
S a palack kiürült, nincsen erre védelem
A másik nő szerelmi zálogaként, szertefoszlott életem.
Στίχοι: Πέτρος Θεοτοκάτος
Μουσική: Πέτρος Θεοτοκάτος
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Θεοτοκάτος
Σ' ένα παράθυρο κλειστό χωρίς ουρανό
Σ' ένα υπόγειο φυλακή χωρίς φιλί
Σ' ένα πουκάμισο αδειανό χωρίς κορμί
Κάποια βραδιά ονειρεύτηκα ν' αλλάξω ζωή
Egy lezárt ablaknál, ég nélkül
Egy pincebörtönben, csók nélkül
Egy üres ingben, test nélkül
Némely éjszakán arról álmodoztam, hogy változtatnom kellene az életemen
Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά
Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα
να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα
Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül
Ez a város oly hűvös, annyira közömbös, mennyire vágytam volna egy sétára veled,
s hogy egymás karjaiban ölelkezzünk az Égei tengeren...!
Σαν θύμα της πολιτικής χωρίς προοπτική
Σαν στρατιώτης με άδεια και δίχως δραχμή
Σαν αδιέξοδο που ζει ένα μικρό παιδί
Θα ονειρεύομαι και εγώ να αλλάξω ζωή
Mint a politika áldozata, minden perspektíva nélkül,
Vagy mint az eltávozáson levő katona, egy drachma nélkül,
Vagy a sikátorban, fagyoskodva élő kicsi gyerek,
Arról fogok én is álmodozni, hogy megváltoztassam az életemet...
Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά
Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα
να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα
Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül
Ez a város oly hűvös, mennyire vágytam volna egy sétára
a hogy ölelkezzünk egymás karjaiban az Égei tengeren...!
Sziasztok.
Köszi
Azt hiszem, eredetileg rosszul írtam az előadó nevét és inkább így helyes : ΓΙΩΡΓΟΣ ΧΡΗΣΤΟΥ
... és a "Nem állhatok többé a válladhoz símulva" sornál, én az aludni szó megfelelő változatára gondoltam... csak elírtam ...és most már sajnos, nem tudom kijavítani
Stratos: Semmi baj, úgyis sokszor sokféleképpen írják a neveket!
A lényeg, hogy - itt a fórumon - majd megtalálhassa a vezetéknév alapján, aki keresi...! Csak írd meg priviben, hogy mit, és hogyan kívánsz átjavítani, és én megteszem: átírom Neked!
Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης
Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Κάποιοι φίλοι παλιοί, με φωνάζαν Τζερόνιμο
πριν τους φάει η σιωπή, το σκοτάδι το ανώνυμο
ίσως φταίει να δεις, το κόκκινο δέρμα μου
και μια τρέλα παλιά, που κυλάει στο αίμα μου...
Néhány régi barát, Geronimonak hívott engem
mielőtt fölfalta őket a csend, meg a sötét, a névtelen...
Talán a vörös böröm a vétkes - láthatod, ez itt -,
és valami ősi őrület, amelyik a véremben kering...
Μουσικές κουβαλώ κι αλητεύω
στα ξερά λιβάδια των Αχαρνών
στον θεό της βροχούλας πιστεύω
ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών
ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών...
És kóborolok, zenéket viszek
Acharnes száraz, füves vidékein, táján
a szemerkélő eső istenében hiszek
Én vagyok az utolsó Mohikán,
Én vagyok az utolsó Mohikán...
Κι έτσι κρύβω καλά, στο μπουφάν το τσεκούρι μου
και νερό της φωτιάς, έχω μες το παγούρι μου
όλα γύρω στεγνά, σιωπηλά και απρόσωπα
δεν αντέχω άλλο πια, τα χλωμά σας τα πρόσωπα...
Így hát - jól elrejtve -, kis fejszémet
a dzsekimben tartom, és kulacsomban a tűzesvizet
körülöttem minden száraz, csendes, és személytelen - egyet mondok:
tovább már nem tudom elviselni, a sápadt arcotok...!
Μουσικές κουβαλώ... ] 2x
Zenéket cipelek... ] 2x
Μόνη παρηγοριά η μικρή ινδιάνα μου
κι όταν πέφτει το φως, ένα μπλουζ στην κιθάρα μου...
Az egyetlen dolog ami vigasztal, az a kicsi indiánom,
és amikor a nap hanyatlik, ha blues szól a gitáron...
A dalszöveg annyiban téved talán, hogy Geronimo nem "az utolsó mohikán", hiszen Geronimo apacs volt. (Az utolsó Mohikán - egy regény szerint -, tudtommal Csingacsguk volt, aki sohasem mondott semmit kétszer, míg Karl May regényében, Winnetou volt az utolsó apacsok egyike, de az is, csak inkább; elképzelt story volt!)
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-11-28 01:42:41), összesen 9 alkalommal
Engedelmeddel, ha már két dalszöveget küldtél,
ketté szedtem őket, (hogyha később, sikerülne besorolni őket a Tartalomjegyzékbe, könnyebben rájuk lehessen találni!)
Amíg nem kerülnek fel ezek a Youtube-ra, elküldhetnéd őket (meghallgatás végett) a Magyar Ilonáék zenetárába...!
AgniTolo írta:
Sziasztok. Én is megpróbalkoztam két (egyszerű) dalszöveg lefordításával, sok helyen az eredetitől eléggé eltérve, és van rajta csiszolnaivaló bőven... Ebben szeretnek segítséget kérni
(ha már esetleg fordította valaki ezeket, akkor bocsi a figyelmetlenségért!)
Sziasztok. Én is megpróbalkoztam két (egyszerű) dalszöveg lefordításával, sok helyen az eredetitől eléggé eltérve, és van rajta csiszolnaivaló bőven... Ebben szeretnek segítséget kérni
(ha már esetleg fordította valaki ezeket, akkor bocsi a figyelmetlenségért!)
Az előadó: ΓΕΩΡΓΟΣ ΧΡΙΣΤΟΥ / Giorgos Xristou / Giorgos Hristou
Χτες ξαφνικά δεν συμφωνήσαμε
Ήρθες αργά και διαφωνήσαμε
Δεν θα σκεφτώ πως τελειώσαμε
Πως μια ζωή στην καρδιά σκοτώσαμε
Tegnap hirtelen nem volt egyetértés köztünk
Késve érkeztél, s vitatkozni kezdtünk
Gondolni se tudok rá, hogy így ért véget
Hogy szívünkben az életet így öltük meg
Χτες ξαφνικά όλα αλλάξανε
Βγαλαν τα όνειρα φτερά
Και έτσι πέταξανε
Hirtelen minden megváltozott tegnap!
Az álmok szárnyra kaptak
S, elszálltak
Δεν θα βρεθώ στον δρόμο σου
Δεν θα μπορώ να κοιμηθώ ξανά στον ώμο σου
Nem kerülök már többé az utadba
S nem alhatok újra, a válladhoz símulva
Χτες ξαφνικά όλα αλλάξανε
Βγαλαν τα όνειρα φτερά
Και έτσι πέταξανε
Δεν θα σκεφτώ πως τελειώσαμε
Πως την αγάπη στο λεπτό σκοτώσαμε
Hirtelen minden megváltozott tegnap!
Az álmok szárnyra kaptak
S, elszálltak
Gondolni se tudok rá, hogy így ért véget
Hogy a szerelmet egy perc alatt igy öltük meg
Σε ό, τι έγινε δεν πίστεψα
Πως την αγάπη μας τη λήστεψα
Τώρα που σ’έχασα και χάνομαι
Πόνο και φόβο στην ψυχή μου αισθάνομαι
Nem hittem el mi történt, fel nem fogtam
Hogy a szerelmünket ily rútul kifosztottam
Most, hogy elvesztettelek s én is elveszek,
Fájdalmat és félelmet érzek a lelkemben
Szia Koveti!
Köszi, felmásolom azért ezt a nótát, és a szövegét...
Szerintem, egyáltalán nem rossz a fordításod!
(Sőt! Ezerszer jobb a webes szövegfordítónál!)
...mutatnék egy másik verziót, amiben igyekszem az egészet olyan formába önteni, ami a mondani valót is a lehető legjobban megközelíti,
és még nyelvtanilag is - aránylag -, helyes legyen...
Ζω και επιμένω ( Όνειρα ) / Élek, és nem tágítok (Álmok)
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Χρήστος Δάντης
Ζω και επιμένω μ' ένα όνειρο βγαλμένο
απ' τα βάθη μιας ατέλειωτης ψυχής.
Ζω και ανασαίνω με ρυθμό εξαρτημένο
απ' τους χτύπους της καρδιάς σου της σκληρής.
Élek, és nem tágítok, kitartok egy álom mellett,
mely egy végtelen lélek mélységeiből vétetett.
Élek, és olyan agyonhajszolt, önkétlen ritmussal lélegzem,
amely függ a te szívedtől, amely kemény, kegyetlen.
Κόσμος και ομίχλη και το φως ποτέ δε δείχνει
ένα ίχνος της μεγάλης μας πληγής.
Χάνομαι στο πλήθος και σε ψάχνω ως συνήθως
στην ελπίδα μιας αλλιώτικης ζωής.
Embertömeg és köd gomolyog; és soha, sehol nem mutatkozik fény...
egy jele lehet a hatalmas pusztulásunknak, ami egyben a vég...
Elveszek az emberáradatban, és folyton kereslek téged,
és csak kutatok utánad, egy másfajta élet reményében.
Álmok! Az Álmaimhoz jogom, hadd legyen!
Sorsom! Adj nékem szeretetet, hogy az egészet túlélhessem!(x2)
Ζω και επιμένω μ' ένα όνειρο βγαλμένο
απ' τα βάθη μιας ατέλειωτης ψυχής.
Ζω και περιμένω ένα σπίρτο σου αναμμένο
να ζεστάνει μοναξιά κάθε σιωπής.
Élek, és nem tágítok, kitartok egy álom mellett,
mely egy végtelen lélek mélységeiből vétetett.
Élek, és várok arra az általad gyújtott gyufalángra,
amitől átmelegszik a magány minden egyes halgatása.
Θα 'θελα μια χάρη, να με πας ως το φεγγάρι
κι όχι έναν κύκλο γύρω από ό,τι ζεις.
Θα 'θελα αλήθεια όλα μου τα παραμύθια
να ζωντάνευαν τη μέρα που θα 'ρθεις.
Boldog lennék, ha magaddal vinnél a holdig egészen,
és nem csak abba a szűk körbe vinnél, amiben élsz!
Szerettem volna, ha igazzá válna az összes mesém, amit ismerek,
és életre kelne azon a napon, amikor visszatérsz!
Álmok! Hadd legyen jogom az Álmaimhoz!
Sorsom! Adj nékem szeretetet, hogy az egészet túlélhessem!(x2)
Ζω και επιμένω μ' ένα όνειρο βγαλμένο
απ' τα βάθη μιας ατέλειωτης ψυχής.
Ζω και ανασαίνω με ρυθμό εξαρτημένο
απ' τους χτύπους της καρδιάς σου της σκληρής.
Élek, és nem tágítok, kitartok egy álom mellett,
mely egy végtelen lélek mélységeiből vétetett.
Élek, és olyan agyonhajszolt, önkétlen ritmussal lélegzem,
amely függ a te szívedtől, amely kemény, kegyetlen.
Νιώθω το τέλος να πλησιάζει / Érzem, hogy a vég közeledik!
Στίχοι: Μιχάλης Εμιρλής
Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Νιώθω την παρουσία του ανάμεσά μας,
το νιώθω όταν σε κοιτώ και τρέμεις και τρέμεις.
Κάτι μου κρύβεις, μάτια μου
κάτι σε βασανίζει
πες μου τι έχεις πάθει,
τι συμβαίνει και είσαι λυπημένη.
Σε νιώθω τόσο μακριά μου, καρδιά μου, καρδιά μου.
Τι έχεις πάθει, ομορφιά μου, και δεν και δεν μου μιλάς.
Érzem jelenlétét, ahogy közöttünk jár,
érzem, hogy amikor nézlek, te reszketsz, és a hideg ráz.
Valamit titkolsz előlem, édesem,
valami gyötör tégedet,
mondd hát, mi az ami bánt?
Mi történt, amitől elönt a szomorúság?
Érzem, mennyire távol vagy már tőlem, édesem, édesem!
Mi bánt szépségem, amitől nem, és nem beszélsz hozzám?!
Νιώθω το τέλος να πλησιάζει
ό,τι κι αν κάνω δεν ωφελεί
το ένστικτό μου δεν με γελάει
το έργο το 'χω ξαναδεί.
Érzem, ahogy a vég közeledik,
bármit is teszek, már nem segít,
az ösztönöm nem csap be,
mert láttam már hasonló történetet...
Νιώθω την παρουσία του ανάμεσά μας
όταν στα χείλη σε φιλώ και τρέμεις, και τρέμεις.
Γιατί δακρύζεις, μάτια μου,
γιατί αλλού κοιτάζεις;
Αφού το έχεις ήδη αποφασίσει,
το τζάμι έχει ραγίσει.
Σε νιώθω τόσο μακριά μου, καρδιά μου, καρδιά μου.
Τι έχεις πάθει, ομορφιά μου, και δεν και δεν μου μιλάς.
Érzem jelenlétét, hogy közöttünk van már,
amikor ajkaid csókolom és te reszketsz, és a hideg ráz.
Miért könnyezel, kedvesem,
miért tekintesz másfelé?
Hiszen, igazából Te már eldöntötted,
az üvegtábla megrepedt...
Érzem, milyen távol vagy már tőlem, édesem, édesem...
Mi lelt téged szépségem, amiért nem és nem beszélsz hozzám?!
Νιώθω το τέλος να πλησιάζει
ό,τι κι αν κάνω δεν ωφελεί
το ένστικτό μου δεν με γελάει
το έργο το 'χω ξαναδεί
Érzem, hogy a vég közeledik,
bármit is teszek már nem segít,
az ösztönöm nem csap be,
mert láttam már ilyet, filmen...
Νιώθω το τέλος να πλησιάζει
ό,τι κι αν κάνω δεν ωφελεί
το ένστικτό μου δεν με γελάει
το έργο το 'χω ξαναδεί
Érzem, a vég közeledik,
bármit tehetek; már nem segít,
jó az ösztönöm, nem fillent,
mert láttam már ilyen filmet...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-11-07 00:05:50), összesen 9 alkalommal
Στίχοι: Τάσος Λυμπέρης
Μουσική: Στέλιος Μάρης
Πρώτη εκτέλεση: Ειρήνη Μερκούρη
Μην απορείς που σου μιλάω έτσι απλά
είμαι μια άλλη μες στα ίδια μου τα μάτια
είμαι μια άλλη μες στο ίδιο το κορμί
τολμώ να πω λέξεις που δεν είχα πει
Hogy ilyen egyszerűen szólok, ne csodálkozz ezen!
Én már egy másik nő vagyok, bár ugyan olyan szemekkel
Én egy másik nő vagyok, ugyanabban a testben!
És ki merek mondani olyan szavakat, amiket még sosem.
Ναι, κανείς εδώ δεν μένει ναι
είμαστε τώρα ξένοι ναι
οι δρόμοι μας χωρίζουν και
τα καλύτερα για μένα τώρα αρχίζουν
Ναι, κανείς εδώ δεν μένει ναι
είμαστε τώρα ξένοι ναι
οι δρόμοι μας χωρίζουν και
τα καλύτερα για μένα τώρα αρχίζουν
Igen, senki sem marad itt tovább, igen!
Ezentúl, idegenek vagyunk, igen!
Az útjaink is szétválnak, és innen
a legjobb dolgok számomra, csak most kezdődnek!
Igen, senki sem él tovább itt, igen!
Mostantól, idegenek vagyunk, igen!
Az útjaink szétválnak, ámde
a legjobb dolgok számomra, csak most kezdődnek!
Μην απορείς που σου μιλάω με θυμό
είμαι μια άλλη που ποτέ δεν είχα δείξει
είμαι μια άλλη μες στο ίδιο το κορμί
τολμώ και κάνω όσα είχα φανταστεί
Ne lepődj meg, ha haraggal, dűhhel beszélek
Én már másik nő vagyok, akit soha sem mutattam még meg
Én már egy másik nő vagyok, egyazon testben!
Veszem a bátorságot, és mindent megteszek, amit csak elképzeltem.
Ναι, κανείς εδώ δεν μένει ναι
είμαστε τώρα ξένοι ναι
οι δρόμοι μας χωρίζουν και
τα καλύτερα για μένα τώρα αρχίζουν
Ναι, κανείς εδώ δεν μένει ναι
είμαστε τώρα ξένοι ναι
οι δρόμοι μας χωρίζουν και
τα καλύτερα για μένα τώρα αρχίζουν
Igen, itt senki sem marad már, igen!
Ezentúl, nem ismerjük egymást, igen!
Az útjaink is szétválnak, ráadásul
a legjobb dolgok számomra, csak most kezdődnek!
Igen, senki sem él tovább itt, igen!
Ettől fogva, idegenek vagyunk, igen!
Az útjaink most szétválnak, ámde
a legjobb dolgok számomra, csak most kezdődnek!
Nincs beírva úticél.
De ha van tőle másik szám, inkább azt tegyük fel, mert ezzel már foglalkoztunk... 
Válasz a #84641. hsz-ra
Húúúú! Köszi Koveti! 
