Να με καταστρέψεις γλυκά / Pusztíts el (méz)édesen
Κάνε μια κακή πράξη, δε θα με πειράξει
Φτάνει μόνο για όλα να πληρώσω εγώ
Γδάρε μου το αμάξι, δε θα με πειράξει
Υπόσχομαι να μην κάνω σαν το τρελό
Tégy bármi rosszat, nem fog érdekelni
Jó lesz, mindenért én szeretnék fizetni
Karcold meg a kocsimat, nem fog érdekelni
Ígérem, nem fogok őrültként viselkedni
Σπάσε μου τους δίσκους, άλμπουμ συλλεκτικά
Βάλε τους φωτιά και γέλα ειρωνικά
Μαύρισε μου το μάτι, μαχαιριά στη πλάτη
Και αν αποτύχεις, προσπάθησε ξανά
Törd össze a lemezeimet, az album gyűjteményemet
Gyújtsd meg őket, s nevess gúnyosan rajta
Üss monoklit a szemem alá, döfj hátba
S ha nem sikerül, próbáld újra, rajta
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να με καταστρέψεις γλυκά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να με διώξεις μακριά
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, pusztíts el édesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Űzz el messzire, Édesem
Θέλω να φλερτάρεις, με τους κολλητούς μου
Γέλα όπως γέλαγες με μένα στην αρχή
Πες με αποτυχημένο, ξοφλημένο
Και ότι πια δεν μπορούμε να 'μαστε μαζί
Azt akarom, hogy flörtölj a haverjaimmal
Nevess úgy, mint velem nevettél régen
Nevezhetsz szerencsétlen csődtömegnek
Már nem lehetünk együtt úgysem
Πήγαινε με το πρώτο τυχόντα, και έλα να με βρεις μετά
Να μου πεις λεπτομέρειες και τα σχετικά
Σκότωσε με αργά, διώξε με μακριά
Απλά κάν' το με στυλ, όπως είχες κάνει παλιά
Menj el az első jött-menttel, s gyere keress meg aztán
Hogy elmondd a részleteket végtelen
Ölj meg lassan, űzz el messzire
Csak stílusosan tedd, mint szokásod volt régebben
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να με καταστρέψεις γλυκά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να με διώξεις μακριά
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, pusztíts el édesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Űzz el messzire, Édesem
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να το ζήσω σωστά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να το ζήσω σωστά
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, hogy átélhessem rendesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Csak hogy átélhessem rendesen
Θέλω να μου κάνεις πολλά, να με καταστρέψεις γλυκά
Δε θέλω αλήθεια, μόνο με παραμύθια
Να το ζήσω σωστα
Azt akarom, hogy tegyél sokat értem, pusztíts el édesen
Nem akarom az igazságot, csak a tündérmeséket
Csak hogy átélhessem rendesen
Viszonylag keveset hallani róla, viszont szerintem zseniális hangja van ennek a fiatalembernek..!
Az új dala e hét elején jött ki a Fanatic Music gondozásában...
Annyira szépre sikeredett, hogy nem tudtam megállni, hogy - mégha nem túl szövegbiztos változatban is - le ne fordítsam...
Drága Stratos - vagy Karesz! Ha időtök és affinitásotok engedi,
bele korrigálnátok? Bízom a költőiességetekben...!
Én csak az alapot adom most hozzá...
Stratos: Drága Maxi!
Ne kívánj tőlünk lehetetlent!
Ha bele kellene korrigálnunk, valószínűleg a felét törölnénk annak a szövegmennyiségnek ,
amit Te "költöttél" az eredeti szöveg néhány adott szavának helyébe...
...emiatt, "illendően" inkább új fordításba kellene kezdenünk
(ami ugye már nem lenne "bele korrigálás", hanem , egyszerűen egy másik, új mű létrehozása volna...
Ehhez jelenleg sem időm, sem kedvem nincs.
Üdv néked, és további kellemes szövegírást, és szóvég kutatást kívánok!
(Addig jó, amíg az ember élvezi, és örömét leli abban, amit csinál!
Persze klassz, ha örömteli visszajelzéseket kap az ember, de mások kritikáit nem szabad a szívünkre venni!
Ellenben ne is erőltessük másokra a dolgainkat!)
Μες της μοναξιάς τους διαδρόμους
Αγάπης δρόμους
Ψάχνω να βρω και μονοπάτι
Να με οδηγεί ξανά κοντά σου
Στην αγκαλιά σου
Τα λόγια μας μες στο σκοτάδι
Μάτια μου αγαπημένα ψέμα
Όλα είναι δε μπορώ
Να ' μαι μακριά από σένα
Μόνο αλήθειες θέλω να σου πω:
A magány útvesztőiben,
S a szerelem ösvényein
Tégedet kereslek, Rád vágyom szűntelen,
Bár Hozzád közel juthatnék, megint...
Mert, a Te két karodban, mikor ott lehettem én,
Minden szavunk, melyet kimondtunk, ott, a sötétben,
A "Kedvesem", a "Szeretlek", minden csak hazugság volt, nem egyéb,
De ennek ellenére, hogyan lehet..? Nem értem,
Hogy Tetőled távol lenni puszta képtelenség?
Mert az igazság, tudd meg - elmondom hát Néked:
Σε θέλω ακόμα πιο πολύ, σε θέλω ακόμα
Και απ' τη ζωή μου σου το λέω ειλικρινά
Σε θέλω ακόμα πιο πολύ, σώμα με σώμα
Και στην αγάπη σου να ζω αληθινά !!!
Itt akarlak tudni Téged, egyre jobban és jobban, mert hiányzol nékem,
Bár elmondhatnám, hogy mit érzek, őszintén és tisztán
Egyre inkább csak Téged akarlak, azt, hogy itt légy vélem,
S a Te igaz szerelmedben élni, mely úgy ragyog, akár egy kristály...
Μέσα στη σιωπή μια καταιγίδα
Που δε σε είδα
Μέσα μου νιώθω να με πνίγει
Μοιάζει η ζωή σαν μια ευθεία
Χωρίς ουσία
Και πουθενά δε καταλήγει
Δε μπορώ μακριά από σένα
Ψέμα όλα είναι τι να πω ?
Μες το μαγικό σου βλέμμα
Άσε με να λέω σ' αγαπώ...
Magad a némaság börtönébe zárva, vagy épp felhő-takarta nap mögül láttatod,
Rejtőzködsz, csakhogy ne észlelhesselek
Kínzóan fojtogat hiányod, már-már úgy érzem, hogy mindjárt meghalok,
Mondd, hogyan is lehetne folytatni így az életet,
Hisz értelme sincs már, mert Nélküled én semmi sem vagyok,
Felfoghatatlan, hogy mindennek ily könnyen vége lett,
Tőled távol, mondd, hogyan is élhetek?
Mindegy, hogy mit mondasz, csak hazudj még nekem,
Egy pillantásodért feláldoznám az egész életem
Egy kis időt hagyj csak, míg elmondom, mennyire szeretlek, Kedvesem...
Egyfolytában csak ez megy a rádióban, így hát lefordítottam...
@Stratos: még mindig félve térek el az eredeti szavak jelentésétől, de most legalább mindenhol rímel. Stratos: Ügyi vagy Karesz! De a "csodul"-t engedelmeddel "csordul"-ra javítottam! ;D
Καλώς σας βρήκα, φίλοι, και έχω κάποια νέα / Kálósz szász vríká, fíli, ke eho kápjá neá
Θα πρέπει πιο συχνά να κάνουμε παρέα / Thá prepi pjo szihná ná kánume páreá
Κοίτα ένα γέλιο που έχω ανάσκελα γυρίσει / Kítá ená jelo pu eho ánászkelá jiríszi
Και το προσέχω μη σε δάκρυ μου γυρίσει / Ke to proszeho mi sze dhákri mu jiríszi
Barátaim, jó, hogy találkozunk, van néhány újság
Gyakrabban kellene, hogy összejöjjön a társaság
Nézd, a mosoly az arcomon már lefele konyul
De vigyázok, a könnyem még ki nem csordul
Ψάχνω ταυτότητα σε μία καταιγίδα / Pszáhno távtótitá sze míá kátegídá
Σε ένα τρίκυκλο ανεβάζω την ελπίδα / Sze ená tríkiklo ánevázo tin elpídá
Πρέπει τον ήλιο να σηκώσω από τη δύση / Prepi ton ílio ná szikószo ápo ti dhíszi
Παντού επάνω μου γραμμένη η λέξη "κρίση" / Pándú epáno mu grámmeni i lekszi kríszi
A vihar közepén az identitásom keresem
Reményemet egy triciklire helyezem
Fel kell húznom a Napot, ha nyugaton lement is
Mindenhol az van rám írva, hogy "krízis"
Μπες στο μυαλό μου, φίλε, και μέτρα / Besz szto mjáló mu, fíle, ke metrá
Βροχή προβλήματα θα βρεις και μία πέτρα / Vrohí provlímátá thá vrisz kai míá petrá
Gyere be a fejembe, barátom, s kutasd jól át
Egy követ találsz benne, s a problémák zivatarát
Μα έχω αδιάβροχη καρδιά που μ' ανεβάζει / Má eho ádhjávrohi kárdhiá pu m' ánevázi
Τα όνειρά μου αλεξίσφαιρα με γκάζι / Tá ónirá mu álekszíszferá me gázi
Έχω αγάπη έχω μέρες με λιακάδα / Eho ágápi eho meresz me ljákádá
Ό,τι μας έμεινε σε μια ακόμα Ελλάδα / Óti mász emine sze mjá ákómá elládhá
De esőálló a szívem, mely felemel az égbe
Az álmaim golyóállók, teljes gázzal égnek
Van bennem szeretet, s napjaim beragyogja a napfény
Ez maradt hát nekünk, s egy új Görögország a remény
Καλώς σας βρήκα, φίλοι, τα ίδια πάλι νέα / Kálósz szász vríká, fíli, tá ídhjá páli neá
Ανακωχή ζητάω έστω για μια μέρα / Ánákohí zitáo eszto já mjá merá
Ανάποδο φεγγάρι και απειλές μπροστά μου / Ánápodho fengári ke ápilesz brosztá mu
Μ' ένα τραγούδι αγοράζω τη χαρά μου / M' ena trágúdhi ágorázo ti hárá mu
Barátaim, jó, hogy találkozunk, ugyanaz a hírem
Fegyverszünetet akár csak egy napra - ezt kérem
Tótágast áll a hold, előttem csak fenyegetést látok
Egy cseppnyi kis örömet ezzel a dallal vásárlok
Για όλα τρέχω με φορτώνω με χρεώνω / Já ólá treho me fortóno me hreóno
Και μεγαλώνω, μεγαλώνω, μεγαλώνω / Ke megálóno, megálóno, megálóno
Το μόνο αντίδοτο που αξίζει να προ φτάσεις / To móno ántídhoto pu ákszízi ná pro ftászisz
Δώσε στον έρωτα μεγάλες διαστάσεις / Dhósze szton erotá megálesz dhjásztászisz
Lótok-futok, eladósodok, s magamat csak terhelem
De eközben növekszem, növekszem és növekszem
Az egyetlen ellenszer, amiért érdemes nyúlnod
A szeretet, aminek hatalmas teret kell adnod
Μπες στο μυαλό μου, φίλε, και μέτρα / Besz szto mjáló mu, fíle, ke metrá
Βροχή προβλήματα θα βρεις και μία πέτρα / Vrohí provlímátá thá vrisz kai míá petrá
Gyere be a fejembe, barátom, s kutasd jól át
Egy követ találsz benne, s a problémák zivatarát
Μα έχω αδιάβροχη καρδιά που μ' ανεβάζει / Má eho ádhjávrohi kárdhiá pu m' ánevázi
Τα όνειρά μου αλεξίσφαιρα με γκάζι / Tá ónirá mu álekszíszferá me gázi
Έχω αγάπη έχω μέρες με λιακάδα / Eho ágápi eho meresz me ljákádá
Ό,τι μας έμεινε σε μια ακόμα Ελλάδα / Óti mász emine sze mjá ákómá elládhá
De esőálló a szívem, mely felemel az égbe
Az álmaim golyóállók, teljes gázzal égnek
Van bennem szeretet, s napjaim beragyogja a napfény
Ez maradt hát nekünk, s egy új Görögország a remény
Legutóbb klamp szerkesztette (2013-07-25 09:13:10), összesen 1 alkalommal
Πες ότι έχεις αγαπήσει, πες ότι πέρασες πολλά
Πες ότι σ'έχουν παρατήσει, μα εγώ σε βλέπω μια χαρά
Πες σ'έχουνε πληγώσει, μα εγώ δε βλέπω τη πληγή
Πες ότι σ'έχουνε τελειώσει, μα εγώ σε βλέπω στην αρχή...
Azt mondod, voltál már szerelmes, s hogy keresztül mentél sok mindenen
Azt mondod, sokat szenvedtél, de úgy látom, mégis jól érzed magad
Azt mondod, volt már, ki sebeket okozott, de hol vannak a sebek? Mert Rajtad egy sincsen,
Azt mondod, számodra már itt a vége, mégis, úgy látom, utad jó irányba halad...
Τι να μας πεις κι εσύ για αγάπη, έχεις ποτέ σου νιώσει κάτι
Ξέρεις πώς είναι να πεθαίνεις... για να ζείς
Έχεις ποτέ στα δύο ραγίσει, έχεις τη κόλαση γνωρίσει
Τι να μας πεις κι εσύ για αγάπη.... δε μπορείς !!!
Mit is tudsz mondani a szerelemről, éreztél-e egyáltalán valamit?
tudod, hogy milyen meghalni, vagy élni egyáltalán?
Törtek már össze, tudod, milyen, ha valaki a pokolba taszít?
Mit tudsz mondani a szerelemről? A világon semmit, drága babám!
Λες έχεις νιώσει το μαχάίρι, να στο καρφώνουν στη καρδιά
Πες ότι έχεις αγαπήσει, μα είναι τα μάτια σου στεγνά
Μη Ψάχνεις για δικαιολογίες, λάθος τις λές τις ιστορίες
Αγάπη είναι να δακρύσεις, τον εαυτό σου να μισήσεις...
Azt mondod, éreztél már késszúrást a szívben,
Azt mondod, voltál már szerelmes, de könnyeket nem látok szemedben
Ne keress mentséget, mert amit mondasz, el úgy sem hiszem,
Hisz a szerelem az, mikor sírsz, vádolod magad, s számodra csak Ő van..., az egyetlen...
Με βλέπεις ήρεμο, γλυκό και χαλαρό
Άνετο, ήσυχο σχεδόν εξωστρεφή
Αυτό σου φαίνεται επικίνδυνα τρελό
Το λένε εξέλιξη αν δεν σου το' χουν πει
Με βλέπεις να' χω τις κεραίες μου ανοιχτές
Να κάνω όνειρα και να χαμογελάω
Μου λες πως είναι φανερές οι διαφορές
Αν θες να μάθεις με μια λέξη τι περνάω
Most hát, hogy nyugodtnak látsz, s semmi bajom sincsen,
S kényelemben élek, végre nyitok a világ felé,
Oly furcsa az Néked, hogy szemed rám tekintsen
De tudod, ezt úgy hívják: lelki béke - ha nem tudtad volna még!
Most úgy látsz tehát, hogy nyitott vagyok, s újra ismerkedem,
Álmokat kergetve, folyton mosolyogva
Azt mondod, oly nyilvánvaló, hogy ezt miért teszem,
De ha tényleg tudni akarod, min megyek keresztül, leírom én egy szóval:
Πανηγυρίζω
Που έχεις φύγει και μπορώ και συνεχίζω
Είσαι μια άγνωστη που δεν αναγνωρίζω
Βρήκα από μόνος μου ζωή
Πανηγυρίζω
Που έχεις φύγει και μπορώ και συνεχίζω
Που έχω αρχίσει πια και εγώ να σε εκνευρίζω
Με τη καρδιά μου αγκαλιά πανηγυρίζω...
ωωωω... πανηγυρίζω ωωωω...
Ünneplek!
Azt, hogy elhagytál, s újra képes vagyok folytatni életem
Mostmár csak egy idegen vagy számomra, akit észre sem veszek,
Mert végre megtaláltam a világban a helyem!
Ünneplek!
Azt, hogy elmentél, s ismét felálltam én,
S hogy ezzel pár kellemetlen percet okoztam Neked,
Szívemre vigyázva, azt középpontba helyezve ünneplek, s már nem kell hogy itt legyél,
Mert magamban ünneplek én!
Με βλέπεις να' χω πάρει ανάποδες στροφές
Έμεινες έκπληκτη ή τα ΄χεις πια χαμένα
Η εντύπωσή σου είναι ότι έμεινα στο χθες
Μα αν θες να μάθεις πια τι γίνεται με μένα
Láthatod tehát, hogy 180 fokos fordulatot vettem,
Akár meglepődsz ezen, akár szégyenkezel
Sajnos már csak egy kép vagy a múltból, mit rég elfeledtem,
De ha tudni akarod, miért, jól figyelj, egy szóval elmesélhetem...
Αγαπάω τα λάθος άτομα / Rossz embereket szeretek...
Ψέματα ποτέ δε λέω
παραδέχομαι όταν φταίω
δεν οφείλω, δεν χρωστάω
κι αν με χρειαστείς, βοηθάω
μα στα τόσα προτερήματά μου
Tudod, én soha sem mondok valótlant
De elismerem, hogy néha rossz vagyok
Nem kételkedem, és nem is hibáztatlak,
S ha szükséged lesz rám, persze, segíteni fogok
De mindezek mellett - azt kell mondanom:
Έχω μόνο ένα ελάττωμα
να αγαπάω τα λάθος άτομα
και πονάει η καρδιά μου, η ρημάδα
σαν την πληγωμένη μου Ελλάδα
Egyetlen dolog van, melyet folyton rosszul teszek,
Soha sem lehet enyém, akit megszeretek
Ezért szívemben csak gyűl a fájdalom, s rajta a megannyi seb,
Akárcsak hazámon, mely szintén elveszett...*
Είμαι έντιμος στις σχέσεις
πάντα με καλές προθέσεις
Τίμιος μα και αλήτης
και νομοταγής πολίτης
μα στα τόσα προτερήματά μου
A kapcsolataimban én mindig őszinte voltam
Mindig csak a jó szándék vezérelt
Őszinte voltam én, és sosem vándoroltam,
Nálam mindennél fontosabb volt a tisztelet
De sajnos, egyetlen dolog volt, mit folyton elrontottam:
Chorus - Έχω μόνο ένα ελάττωμα... (X3)
*: Utalás a nagy görög válságra, melynek hatásai mind a mai napig érezhetőek a mindennapi életben.
Με τα μάτια βουρκωμένα
με τα χείλη παγωμένα
ήρθα να σε βρώ...
συγνώμη να σου πώ...
Ορκίστηκα στο δάκρυ μου
πως έμαθα απ' τα λάθη μου
μα έφυγες αγάπη μου
και πώς να ζήσω εγώ.....
Könnytől elázott nedves szemekkel,
S régesrég elnémult, hideg ajkakkal
Jöttem el Tehozzád, hogy felkeresselek,
S hogy elmonhassam, sajnálom, már mindent megbántam...
Könnyek kközt esküszöm arra TeNéked,
Hogy tanultam hibáimból, s bevallom, rossz voltam én,
De mégis elhagysz, Kedvesem, nem érezlek Téged,
Hát mondd, mi lesz most velem, tovább hogyan is élhetnék?
Δώς μου 24 ώρες
πάρ' την ζωή μου και δώσε μου ώρες
τώρα που γίνεσαι αέρας..
βρές μου ένα λόγω να ζώ....
απόψε που φεύγεις τελειώνει η ζωή μου
απόψε σε χάνω , σε χάνω ψυχή μου..
Csak egy napot adj még,
Vigyél magaddal, vagy ölj meg, de egy napot kérek még,
Hogy most, hogy oly könnyen elmentél,
Okot találhassak arra, tovább miként is élhetnék!
Most, hogy elhagytál, ma éjjel életem is véget ér,
Mert ma éjjel vesztettelek el végleg én!
Με τα μάτια βουρκωμένα
με τα χείλη αγχωμένα
κόπηκε η φωνή
αντίο σου η σιωπή...
Με κοίταξες κατάματα
και μάζεψες τα πράγματα
Μαζί με τα αντικείμενα
μου πήρες τη ζωή ..
Könnyező szemekkel,
S kihűlt ajkakkal
Vagyok csupán, s hangod oly kegyetlen
Mikor kimondod: Viszlát! – s én ismét egyedül maradtam...
Egyenesen odanéztél két szemembe,
Majd csomagolni kezdtél hirtelen
De a tárgyakkal, melyeket elvittél tőlem,
Magaddal vitted az egész életem...
Με μας πώς έγινε και φτάσαμε στο τέρμα
και μένει πάλι το παράπονο στο βλέμμα
και μια ανάμνηση πικρή να μας πληγώνει
να μας θυμίζει την αγάπη που τελειώνει
Mi történt velünk? Miért lett hát vége?
Hiába néznék Rád, már senkit sem találok
Csak a fájdalom maradt, és keserű emlékek,
Nem változik semmi, bármit is csinálok...
Με μας πώς έγινε και ήρθε νωρίς το βράδυ
και να που μείναμε της μοναξιάς οι σκλάβοι
και εσύ καρδιά να ψάχνεις μες στην έρημο
με το ποιο φεγγάρι έχουμε πανσέληνο
Különváltunk tehát, s az alkony reánk szállott,
Mindketten a magány rabszolgái lettünk
De hiába kutatsz utánam, szívem már nem találod,
Csak a Hold fénye az, mely még itt maradt nekünk...
Με μας πώς έγινε και αλλάξαμε πορεία
και μένει το όνειρο ξανά στην απορία
και εσύ διστάζεις και δεν παίρνεις την ευθύνη
μήπως και σώσεις ό,τι έχει απομείνει
Mi történt velünk? A választ nem adtad meg,
Közös álmainkból mára csak kérdések maradtak
Mert Te szerelmünk könnyelműen vetted,
Ne is jöjj hát vissza, ha szívem megtagadtad...
Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου
Μουσική: Χρήστος Νικολόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Τελείωσε εδώ,τι κρίμα,
ο δικός μας δρόμος.
Για να μη σε δω να φεύγεις,
πρώτος φεύγω εγώ.
Χάνονται τα όνειρά μου,
χάνεται και ο χρόνος.
Μπρος την πόρτα της ζωής μου,
βήματα μετρώ
Az, hogy köztünk mindennek vége, micsoda szégyen?
Azon a közös úton nem járhatok már Veled.
Azért, hogy ne lássam fájó eltűnésed,
Önmagam áldozom fel, így hát én megyek...
Álmaim egytől egyig a múlt ködébe vesztek,
A percek, melyeket Véled töltöttem el, szintén semmivé lettek
Életem nyitott könyvként hever most Előtted,
S én magányosan tűnődöm: vége hát mindennek?
Πέντε βήματα
απ'την πόρτα σου με χωρίζουν τώρα.
πέντε βήματα
μείναν και έφυγα,
κόσμους μακριά.
πέντε βήματα
απ'το σώμα σου,
μοιάζουν ξένη χώρα.
Πέντε γράμματα
γράφουν έφυγα,
όσο κι αν πονά.
Öt lépés csupán, nem több, s nem is kevesebb,
Csak zárt ajtód választ el tőlem Tégedet...
Öt lépésre vagyok Tetőled, Kedvesem,
Te sem jössz közelebb, s úgy érzem, végleg elvesztettelek...
A zajos világ is oly távol került tőlem,
Pedig csak öt lépés távolság ez, nem több,
Közel vagyok ugyan, de oh, Tőled mily messze kerültem,
Mindketten két világ közt gyötrődve őrlődünk.
Búcsúzásul öt betűt írnék Neked,
"έφυγα" (Ég áldjon, most pedig elmegyek!)
Mert nem bírom, nagyon fáj, lásd, mennyire szenvedek!
Πως φοβάμαι να κοιτάξω μες τα δυο σου μάτια,
ό,τι μέσα μου ραγίζει,
έτσι θα φανεί,
σαν καθρέφτης η ψυχή μου,
γίνεται κομμάτια.
πέντε βήματα μετράει,
όλη μου η ζωή.
Mennyire féltem én attól, hogy két szemedbe nézzek,
Mert tudtam, rögtön meghalnék, összetörnék végleg,
De ím, most láthatod, mit eddig elrejtettem,
Fogadd hát e tükröt, mely nem más, csak a lelkem,
Annak széthullt darabkáiból építgettem...
De tudd, öt lépésnyire Tőled, valamit találsz még,
Egy összetört szívet, mely csak Teérted élt...
Επειδή σ' αγαπώ
ως και οι πέτρες ανθίζουν στη γλάστρα
επειδή σ' αγαπώ
το φεγγάρι φιλιέται με τ' άστρα
επειδή σ' αγαπώ
σ' αγαπώ γράφω σ' όλους τους στίχους
επειδή σ' αγαπώ
ξαγρυπνώ στης καρδιάς σου τους ήχους
Mivel szeretlek
a cserépben még a kövek is virágoznak
mivel szeretlek
a hold, s a csillagok együtt csókolóznak
mivel szeretlek
"szeretlek"-et írok minden falra
mivel szeretlek
melletted virrasztok a szívverésed hallgatva
Επειδή σ' αγαπώ
τα φτερά ξαναράβω στους ώμους
επειδή σ' αγαπώ
ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους
και φωνάζω στους δρόμους
σ' αγαπώ
Mivel szeretlek
újra szárnyakat varrok a hátamra
mivel szeretlek
kiszaladok az utcára karikát hajtva
s az utcákon azt kiáltom:
"szeretlek"
Επειδή σ' αγαπώ
τα λαμπιόνια του ο ήλιος ανάβει
επειδή σ' αγαπώ
το κρεββάτι μας είναι καράβι
επειδή σ' αγαπώ
το ταξίδι αυτό δεν τελειώνει
επειδή σ' αγαπώ
τούτη η λέξη ποτέ δε παλιώνει
Mivel szeretlek
lámpásait a nap is felgyújtja
mivel szeretlek
az ágyunk az életünk hajója
mivel szeretlek
ez az utazás soha sem ér véget
mivel szeretlek
soha sem évül el az a szó, hogy "szeretet"
Επειδή σ' αγαπώ
τα φτερά ξαναράβω στους ώμους
επειδή σ' αγαπώ
ξαναβγαίνω με τσέρκι στους δρόμους
και φωνάζω στους δρόμους
σ' αγαπώ
Mivel szeretlek
újra szárnyakat varrok a hátamra
mivel szeretlek
kiszaladok az utcára karikát hajtva
s az utcákon azt kiáltom:
"szeretlek"
Többen kérték már tőlem az évek során, de sem görög betűs szöveget, sem fordítást nem találtam hozzá... Végre kezem ügyébe akadt a nem latin betűs változat, így hát nekiestem...
Απόψε δεν μπορώ να κοιμηθώ
βουλιάζω στο δικό σου το βυθό
γυρεύω τη μορφή σου
στο φλιτζάνι του καφέ
γιατί δεν με κατάλαβες
γιατί δεν με κατάλαβες
γιατί δεν με κατάλαβες ποτέ
Ma éjjel nem alszom, egy szemhunyásnyit sem!
Inkább a pohár aljára nézek, elkeseredetten
Utánad kutatok, Tégedet kereslek,
A csésze kávéban is, melyet reggel egymagam iszom meg
Miért nem értesz?
Miért nem értesz meg?
Miért nem értesz meg soha sem?
Απόψε γιορτάζει η ερημιά
Ελπίδα δεν μου 'μεινε καμιά
Απόψε θα μεθύσω
Και με πίκρα θα σου πω
Καρδιά μου πόσο σ'αγαπώ
Az évfordulónkat ma éjjel egyedül ünneplem én,
Hisz tán azt reméled, erre már nem is emlékszem, de tévedtél...
Ma éjjel részegre iszom magam, mert elmentél,
S a keserű magány mondja majd el Néked, nem én,
Kedvesem, hogy mennyire szeretném, ha újra itt lennél!
Απόψε το φεγγάρι δεν θα βγει
η νύχτα δεν θα φέρει την αυγή
Απόψε θα πληρώσεις
Ακριβέ μου εαυτέ
Γιατί δεν με κατάλαβες...
Ma éjjel még a Hold sem világít majd,
Az éjszaka sötétje nem hoz újabb hajnalt
Ma éjjel megfizetem minden fájdalmadat,
Nem Te vagy a hibás, csakis én, egymagam...
Miért nem értesz meg engemet, ó, jaj...?
Δεν κατηγορώ κανέναν,
εγώ φταίω, μόνο εγώ,
ήρθε νύχτα, έφυγε μέρα
σαν τη ζάλη απ' το ποτό,
δεν κατηγορώ κανέναν,
εγώ φταίω, μόνο εγώ.
Nem vádolok én már senkit,
Hisz én vagyok a hibás mindenért, egyedül csak én,
Azért is, hogy Ő egy éjjel megjelent, s hogy másnap reggel hirtelen hagyott itt,
Oly hirtelen, mint az ital által okozott bódulat, melytől homályos lesz minden emlék!
Nem vádolok én magamon kívül senkit,
Hisz én vagyok a hibás mindenért!
Κερασμένα από 'μένα που γιορτάζω τον πόνο μου,
και για 'κείνη άλλο ένα που με άφησε μόνο μου,
κερασμένα από 'μένα που πληρώνω τα λάθη μου,
ξεχασμένος από όλους να τα πίνω για πάρτη μου.
Magamnak köszönhetem, hogy rámtört a fájdalom,
S azt is, hogy Ő ismét elhagyott engem!
Magamnak köszönhetem, hogy most azzal fizetek mindenért, hogy többé már nem láthatom,
Úgy tűnik, már csak az ital segíthet abban, hogy e lányt elfeledjem!
Δεν με νοιάζει τι θα γίνω,
τι αξίζει τελικά,
για μι' αγάπη να τα πίνω
ή να ζω χωρίς καρδιά,
δεν με νοιάζει τι θα γίνω,
τι αξίζει τελικά.
Nem számít, hogyan lesz ezután, kivé válok én,
Mert végülis mindaz kit érdekelne,
Hogy a feledés végett iszom-é,
Vagy hogy úgy kéne élnem, hogy szívem sincs már, hisz valahol ott hever az, mélyen eltemetve?
Nem számít hát, kivé, mivé leszek,
Mert végülis kit érdekelne, hogy eztán hová megyek?
Βράδιασε κι ο πόνος με επανάληψη στο στήθος μου γροθιά
που άδειασε του νου μου τα συρτάρια ένα ένα στα σκαλιά
κι η νύχτα δε περνάει γίναν ώρες τα λεπτά
τσιγάρο αλκοόλ και μοναξιά για ένα φινάλε που πονά
Alkonyodik, s a folytonos fájdalom oly erővel hat rám, mint egy pofon, melyet Tőled kapok én
Melytől minden emlékem eltűnik, s a lépcsőkön vélem együtt egyenként szóródik széjjel
Az éj sem akar múlni, a percek, mintha órákig tartanának, nincs más, csak az üresség,
Cigaretták, ital, és a magány, így telik el szerelmünk végén az első egyedül töltött éjjel...
Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή
κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί
κανένας δεν δίνει αν δεν πάρει κι όταν πάρει να το ξέρεις θα χαθεί
Όσο εγώ κανένας δε πρόκειται να σ΄αγαπήσει σώμα και ψυχή
κανένας τη τρέλα και τα λάθη σου δε θα τα χρεωθεί
κανένας δε θα γεμίσει μ΄όνειρα την άδεια σου ζωή
ούτε στιγμή αν προδοθεί
Ahogy én tettem, senki sem fog Tégedet testestül-lelkestül, ugyanúgy szeretni,
Senki sem fog elfogadni úgy, ahogyan én tettem, hibákkal, s minden őrültségeddel
Senki sem ad majd Néked annyit, amennyit én, ki viszonzást soha sem várt, s a végén hagyta önmagát elveszni!
Úgy, mint én, senki sem fog ugyanúgy szeretni Tégedet,
Senki sem fogad majd el úgy, mint ahogy én tettem, a hibáiddal, és minden őrültségeddel
Senki sem tölti majd meg álmokkal életed,
Mégha egy pillanatra megbabonáznád is a szeszélyeddel...
Σκόρπισα χιλιάδες αναμνήσεις δίχως λόγο στο χαλί
κόλλησα το βλέμμα σ΄ένα τζάμι που το σκέπασε η βροχή
και έσκισε η απάντηση στα τόσα μου γιατί
μα εγώ θα σ΄αγαπάω μια ζωή για να μη νιώθεις μοναχή
Ezer emléket söpörtem a szőnyeg alá én, csak Miattad,
S kérdéseimmel ablakod előtt álltam, melyet eső borított be
De nincsenek válaszok, fejemben csak a számtalan "Miért?"-ek konganak,
Ennek ellenére én egy életen át szeretni foglak, tudnod kell, mindig lesz valaki, aki csak arra vár, hogy megjelenj, Te!
Nincs beírva úticél.
