Μου 'λεγαν όλοι, μη πας μπροστά
Είναι γκρεμός και δε το βλέπεις
Κάνε ένα βήμα πίσω, ακόμα προλαβαίνεις
Είναι φωτιά και είναι κρίμα να καείς.
Mindenki azt mondotta nékem; - "Ne törj tovább előre!
Arra szakadék van, amit nem látsz most még!
Lépj egyet hátra, még van időd bőven!
Hisz tűz van, s kár volna látni - olyat mint Te -, amint ott ég!"
Μου 'λεγαν όλοι, δεν την αξίζει
Τόση αγάπη, δε το βλέπεις;
Αυτή σε σκότωσε και εσύ κοντά της τρέχεις
Μα εγώ τα έκλεισα τα μάτια και τ' αφτιά μου
Γιατί στον έρωτα αν δεν καίγεσαι,
δεν ζεις.
Mindenki azt mondta nekem; "Nem éri meg, hogy Rá tékozolnod
Eme nagy szerelmet, hogy lehet, hogy még mindig nem látod?
Már el is pusztított Téged, de még mindig loholsz a nyomában?
De a szemeim, és a füleim is egyaránt bezártam,
Hisz nem fogsz igazán soha sem élni,
Ha a szerelmben nem fogsz egyszer sem megégni!
Μη μου μιλάτε, μη λέτε πια
Ότι το λάθος μου δεν έμαθα
Μη με κατηγορείτε πια
Κλειστά τα στόματα
Έτσι θέλω ν' αγαπάω, το λάθος άνθρωπο
Μη μου μιλάτε, δεν θέλω πια
Τις συμβουλές και τη συμπόνια σας
Ούτε φωνές, ούτε κραυγές
Κλειστά τα στόματα
Εγώ αυτό που θέλω πάντα θ' αγαπάω
Και εγώ θα θέλω πάντα εσένα ν' αγαπώ.
Ne beszéljetek nekem, ne mondjátok többé,
Hogy a hibáimból, soha sem tanultam...!
Ne ítéljetek, hogy a hibás vagyok mindenért,
Zárjátok be a szátokat, most azonnal!
Hadd szeressem azt, ahogy én akarok, akár a hozzám nem illőt is,
Ne beszéljetek hozzám, nem akarom többé
A jó tanácsokat hallgatni Tőletek, meg, hogy mit ajánlgattok itt,
Sem egy hangot, sem egy sikoltást, semmit,
Szájakat bezárni! Ennyit kérek! Ennyit!
Mindig azt szeretem, akit és amit szeretnék,
S nem akarok én mást, csak Téged szeretni... Ezt mind...
Ό,τι κι αν πούνε
εγώ θα κάθομαι κι απόψε στα σκαλιά της
Θα γίνω χώμα να περνάει το φόρεμά της
Κι ας μη μου ρίχνει ούτε την άκρη απ' τη ματιά της
Γιατί έτσι έμαθα πεθαίνοντας να ζω
Mindegy, ők mit mondanak nékem,
Akkor is az ő lépcsőin maradok ma éjjel!
Ha kell, a föld, az út pora leszek, hogy átsuhanjon rajtam öltözéke, s
Ha a szeme mosolyából, egy pici darabkát..., rámvetni sem képes...
Hisz most csak így; haldokolva tanultam meg..., milyen is, ha élek...
Οι φίλοι με ρωτούν αν όλα είναι εντάξει
ακόμα αν με πονάει αυτός ο χωρισμός
πως φαίνεται καθόλου να μη μ' έχει πειράξει
πώς μπόρεσα και ήμουν τόσο δυνατός
Barátaim folyton azt kérdik tőlem: jól vagyok? Minden rendben van?
Hogy vajon a szakításunk fáj-e még nekem?
S hogy mindennek ellenére hogyan lehet, hogy nincsen semmi baj?
S hogy erős maradtam..., vajh, hogyan lehetett?
Μα είναι κάτι σαββατόβραδα που λέω
πως δε θ' αντέξω άλλο να 'μαι μακριά σου
είναι κάτι σαββατόβραδα που κλαίω
και μες τον ύπνο μου φωνάζω τ' όνομά σου
De vannak szombat esték, mikor azt kell mondanom,
Hogy egy percet sem viselek el Tőled távol, soha többé!
Vannak oly szombat sték, mikor rámtör a sírás, a fájdalom,
S álmaimban folyton neved kiáltozom, mindörökké...
Είναι κάτι σαββατόβραδα που φταίω
φταίω που τώρα έτσι έχω καταντήσει
μα για να δω τι θα πεις όταν πια δε θα βρεις
σαν και μένα άλλον να σε αγαπήσει
Vannak szombat esték, mikor már önmagam vádolom,
Hisz csak én vagyok a hibás azért, amiért ide jutottam!
De mégis tudni szeretném, hogy - ha nem találsz mást - mit mondsz majd akkor?
Másvalakit, aki úgy szeret majd, mint ahogyan én, hisz mindenem Néked adtam!
Οι φίλοι με ρωτούν ακόμη αν σε θυμάμαι
και κάνω τον τρελό και λέω ποια είναι αυτή
μα τρέμω τη στιγμή που μόνος πάλι θα 'μαι
πώς γίνεται να σβήσω έτσι μιά ζωή
Barátaim folyton azt kérdezgetik tőlem: vajon Reád, emlékezem-e még?
Ilyenkor úgy teszek, mintha őrült volnék, s azt kérdezem: "Ő vajon kicsoda lehet?"
De a pillanattól, melyben újra egyedül leszek, folyton rettegek én,
Hisz hogyan is volna elfelejthető olyasvalaki, mint Te?
Ez meg itt már megint az én egyéni ízlésvilágom... Ráadásul örülök is, mert Remos új albummal jelentkezett, melynek szövegeit hamarosan felteszem ide, persze apránként. Kedvemre való nóták vannak rajta, annyit elárulnék... Ez is olyan.
Εσύ με τη φωτιά, εγώ με τον καπνό
Ότι είμαστε, ότι είμστε το καίμε
Να μάθεις να αγαπάς, να μάθω να αγαπώ
Και ύστερα, πιο ύστερα τα λέμε
Te a tűztől égsz el, én a dohányfüsttől
Amik egymásnak vagyunk, igen, amik vagyunk, velünk együtt gyullad fel
Tanulj hát meg szeretni, én is megedződöm
S később, igen, később még beszélünk,, hidd el!
Είναι εύκολη η απόφαση να ζούμε χωριστά
Μα πώς να τη σηκώσουμε δυο άνθρωποι μετά
Τι γίνεται, πες μου, τι γίνεται
Τα βράδια όταν πέφτει η μοναξιά
A döntést, hogy külön éljünk, oly könnyű volt meghozni,
De ezután hogyan, miként ébredünk?
Mi történik, oh, beszéld el, – mért kell így eldobni?
Mi lesz, ha a magány lesz csupán, melyhez éjjel beszélhetünk?
Βρέξε ουρανέ εγωισμό να μη με δει που κλαίω
Ναι να μη με δει στο σπαραγμό αυτό τον τελευταίο
Βρέξε ουρανέ ωκεανό, ωκεανό να ‘χω να κρύβομαι
Oh, ég, mily önzés, de küldj esőt, hogy ne láthassa, miként sírok én!
Igen, hogy ne lássa e bánatot, mely reám tört!
Oh, ég! Tölts meg egy óceánt, ahová elrejtőzhetem, ha már nincs remény!
Βρέξε ουρανέ εγωισμό να μη με δει που κλαίω
Κι όπως θα μου λέει για χωρισμό εντάξει να τις λέω
Βρέξε ουρανέ ωκεανό, να μη φανώ που υποκρίνομαι
Oh, ég! Hadd essen csak, így legalább nem láthatja, ha sírok, s szenvedek,
S ha (Ő) a szakításunkról beszél, hadd mondhassam: jól vagyok...
Ég! Önts ki egy óceánt, csakhogy ne kelljen kimutatnom - mindez csak hazugság volt, tettetett!
Δεν αξίζα μου λες, δεν άξιζες θα πω
Oι λέξεις μας τα σώματα χτυπάνε
Να μάθεις να αγαπάς, να μάθω να αγαπώ
Να ξέραμε τα λόγια να μετράμε
Te azt mondod, a remény már halott, s én is eképp felelek rá,
Szavaink - testünkre - mint erős csapások érkeznek
"Tanulj meg szeretni! Én is ezt teszem hát",
Bár megszámlálhatnánk a hamis ígéreteket!
Az előző gondolatomat aztán nehogy sértésnek vedd, szeretek mostanában a Te régesrégi mechanikádhoz alkalmazkodva a saját mondataimból kiragadni egy-egy szót - vagy épp a fordított dal címéhez illesztgetni gondolataimat... Remélem azért csak sikerült eloszlatnom a felhőket és megtalálnunk a közös nevezőt... Nino-nak már igen...
Σε κάθε νίκη μου, σε κάθε μου γιορτή,
σε κάθε μου όνειρο, σε κάθε Κυριακή,
σε κάθε "Ζήτω" μου, σε κάθε μου ευχή,
σε ότι καλό θυμάμαι... ήσουν εκεί...
Minden győzelmemben, minden ünnepemen
Minden álmomban, s minden vasárnapon
Újongásaimban, s kéréseimben
Egyszóval minden jóban, melyre emlékszem, Te ott voltál - elmondhatom...
Στις ωραιότερες με διαφορά στιγμές όλης μου της ζωής,
είδα πως τελικά εσύ ήσουν ο κοινός τους παρονομαστής,
κι ότι καλύτερο συνέβει μέχρι σήμερα σ' εμένα (σε μένανε),
μωρό μου οφείλεται κατ' αποκλειστικότητα σ' εσένα (σε σένανε)
Életem legszebb pillanataiban
Egy közös dolog vagyon csak: Te!
A legjobb dolgok, melyeknek részese voltam,
Miattad lettek szépek, Kedvesem!
Σε οτιδήποτε μπορώ να θυμηθώ,
που να'ναι υπέροχο, που να'ναι μαγικό,
που θα 'θελα να ξαναζήσω απ' την αρχή,
μέσα σ' αυτό μωρό μου είσαι εσύ..
Mindenre, amire csak emlékezhetem,
Mely csodálatos, mely bűverővel bír,
Melyet a kezdetektől fogva élnék újra, mégegyszer,
Te mindenben benne voltál, Kicsim!
Stratos Kedves! Te aztán alaposan belehúztál! Versenyezzünk egyet?
Már-már azt hitted ugye, hogy visszahúzódtam, ... elmentem? Nem ám úgy, mint az alant következő nótában áll!!!
Φεύγω, φεύγω τώρα μακριά να βρω τον εαυτό μου
φεύγω τώρα γεια χαρά φεύγω για το καλό μου
Φεύγω τώρα μακριά να βρω τον εαυτό μου
κουράστηκα πια δεν μπορώ φεύγω κι ας σ’ αγαπώ
Elmegyek! Messze Tőled, hogy önmagam megleljem,
Távozom! Szervusz - ez az, mitől jobb kedvben leszek...
Messze megyek Tetőled, hogy megtaláljam, mit is rejt életem,
Elfáradtam, az érzést elviselni nem tudom többé, így hát elmegyek, akármennyire is szeretlek...
Φεύγω κι ας αγαπάω φεύγω κι ας πονάω
φεύγω για να ξεχάσω να σε ξεπεράσω
Φεύγω κι ας αγαπάω φεύγω κι ας πονάω
πρέπει κι εγώ να ζήσω απ’το μυαλό μου να σε σβήσω
Elmegyek Tőled, mégha szeretlek is, s mégha fájdalommal tölti ez meg szívemet,
Elmegyek, de csak azért, hogy elfeledjelek...
Elmegyek, mégha szeretlek is, s tudom, ez megsért most engemet,
Mennem kell tovább, de csak miután magamból végleg kitöröltelek...
Πάψε να μιλάς και μάθε ν’αγαπάς
πάψε να πονάς αυτούς που σ’αγαπάνε
Πάψε να μιλάς απόψε μόνο άκου
δυο λόγια θα σου πω φεύγω κι ας αγαπώ
Megállj, ne beszélj semmit! Inkább tanuld meg, hogyan kell szeretni!
Ne bántsd meg azokat, akik még közel vannak Hozzád!
Ne szólj egy szót sem, ma éjszka inkább próbálj meg reám figyelni,
De ne aggódj, néhány szót mondok csupán: elmegyek, pedig mindenem Néked adnám...
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω τον ουρανό για να πετάς
Ah, bárcsak megtehettem volna...,
Hogy Néked ajándékozzam az eget, s az egekbekbe repíthesselek!
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω όλα τ' αστέρια να τα μετράς
Ah, bárcsak megtehettem volna...,
Hogy Néked ajándékozzam az összes csillagot, hogy őket számba vehessed!
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω και δυο καρδιές να τις πονάς
Ah, bárcsak megtehettem volna...,
Hogy Néked két szívet is ajándékozzak, s bennük fájdalmat okozhass!
Και να μου λες ό,τι με θες
και μακριά μου πως δεν μπορείς
πως μακριά μου στιγμή δε ζεις
στην αγκαλιά μου μέσα να κρυφτείς
És azt mondhassad - kellek én Teneked,
S hogy nem tudsz élni távol - nélkülem,
Egy percig sem bírnál élni távol tőlem,
S hogy karjaim közé rejtőzhess az ölben.
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω και μια ζωή για να γελάς
Ah, bárcsak megtehetném...,
Hogy még egy életet ajándékozhassak Néked, s nevess!
Όνειρα που φύγαν σαν και σένα
όνειρα που κάναμε και οι δυο
όνειρα που πήγαν στα χαμένα
όνειρο το δικό σου σ' αγαπώ
Oh, az álmok! Mint ahogy Te, úgy oszoltak széjjel!
Álmok, melyeket közösen szőttünk szépen,
Álmok, melyek veszendőbe mentek.
S az Álom - amiben kimondtad: Szeretlek.
Θέλω μόνο μια φορά
να σε πάρω μακριά
έστω και για μια στιγμή
να ξεφύγουμε μαζί
Szeretnélek, csak egyetlen egyszer
Innen magammal ragadni – messze!
Még, ha pillanatokra is csupán,
S az útnak együtt indulnánk..!
Μες τα μάτια να κοιτάς
μ' ένα βλέμμα να μεθάς
να σ' αγγίζω και να καις
να σε νιώθω πως με θες
Nézz bele a két szemembe!
Egyetlen pillantásomtól, légy megrészegedve,
Hogy lángra kapj, amikor megérintelek,
s érezhessem azt, hogy kellek neked!
Όλα για σένα
μόνο για σένα
κάνε ότι θες
κάνε υπερβολές
όλα για σένα
μόνο για σένα
κάνε ότι θες
δίχως όρους κι αναστολές
Mindenem odaadom neked,
Csupán csak Teneked!
Tégy, amit csak kívánsz,
Ess nyugodtan túlzásokba!
Mindenem odaadom neked,
Csupán csak Teneked!
Tégy, amit csak kívánsz,
Ne ütközz szabályokba, s gátlásokba!
Θα τρελαθώ
χόρεψε με στο δικό σου το ρυθμό
τον έλεγχο μου χάνω, φεύγω μακριά
μαζί μπορούμε ν'ανεβούμε τώρα πιο ψηλά
Megőrülök majd,
Vigyél táncba, a saját ritmusodra!
Elvesztem az ön-kontrollomat, s messze szállok én,
Veled együtt, magasabbra érhetünk most - határ az ég!!
Θα τρελαθώ
χόρεψε με στο δικό σου το ρυθμό
τα όρια όλα σπάσε, ζήσε δυνατά
ελεύθερη η καρδιά σου να χτυπά να πετά
Megőrülök majd,
Vigyél táncba, a saját ritmusodra!
Dönts le minden korlátot, teli erővel élj!
Szabadon verjen, szárnyaljon a szíved, ne félj!
Νιώσε μέσα μας βαθιά
δυναμώνει η φωτιά
τόλμησε να αφεθείς
τόλμησε, μη φοβηθείς
Érezd, ahogy bennünk, mélyen,
Egyre erősödik a tűz, egyre éled!
Merd, elengedni magad, s élj!
Csak merjed jobban! Ne félj!
Μες τα μάτια να κοιτάς
μ' ένα βλέμμα να μεθάς
να σ' αγγίζω και να καις
να σε νιώθω πως με θες
Nézz bele a két szemembe!
Egyetlen pillantásomtól, légy megrészegedve,
Hogy lángra kapj, amikor megérintelek,
s érezhessem azt, hogy kellek neked!
Σήκω, χόρεψε συρτάκι με τρελή διπλοπενιά
Χόρεψέ το σαν μορτάκι, να βουίξει η γειτονιά
Έλα, πιάσε με απ’ τον ώμο, κι όπα πρώτα το δεξί
Κι αν μου κουραστείς στο δρόμο, θα σε βάλω σε ταξί
Kelj fel, táncold a Sirtakit, az őrületes duplahúros zenére!
Táncold úgy, mint az utcák kölke, s hördüljön fel a szomszédság a környéken!
Gyere fogd meg a vállam, és - hoppá! - emeld előbb a jobbodat!
Hogyha elfáradsz nekem az úton, majd taxival vitetlek haza!
Λα, λα, ...
La, la, lalala lala, la...
Θέλω κέφια, θέλω γέλια, κι η φωνή μου ν’ ακουστεί
Απ’ του μπουζουκιού τα τέλια έχω απόψε κρεμαστεί
Όσα κι αν μου πουν πληρώνω και κεράστε τα παιδιά
Θέλω να σε καμαρώνω όλη ετούτη τη βραδιά
Όπα! ...
Jól akarom érezni magam! Nevetni akarok, s csak úgy zengjen a hangom!
A buzuki hangjaitól, ma éjjel egészen kiakadtam
Bármennyit is mondanak nekem, kifizetem! És kínáljátok meg itallal a srácokat!
És büszke akarok lenni rád, egész éjjel!
Hoppá!
Τι είναι αυτό που μας ενώνει / Mi az, ami minket összeköt, egyesít?
Lyrics: Philippos Pliatsikas
music: Sasa Dragic
Artist: Pyx Lax
Album: Για τους πρίγκιπες της Δυτικής Όχθης, 1994
(For the princes of the West Bank, Harvest – 7243 4 80231 1 7)
Track 8 of 15
Θα 'θελα μια νύχτα στου ανέμου το νησί
να 'βρισκα της μοίρας το ψεύτικο κρασί,
εκείνο που σε βγάζει απ' την παγωνιά,
να το πιω και να φύγω μακριά.
Tha'thela mia nihta stou anemou to nisi
na'vriska tis miras to pseftiko krasi
ekino pou se vgazi ap'tin pagonia
na to pio na figo makria
Szerettem volna egy éjt tölteni a Szelek szigetén,
Hogy megleljem sorsom hamis borát,
Azt, ami a hideg fagyból, kiemel.
Hogy felhörpintsem, és tovább induljak, messzire...
Για να σε βρω στης Σμύρνης την άσβεστη φωτιά,
να μου φανερώνεις του Αιγαίου τα μυστικά,
να μου τραγουδήσεις πράγματα γνωστά
και να νιώθω πως σε ξέρω από παλιά
Gia na se vro stis Smirnis tin asvesti fotia
na mou faneronis tou Egeou ta mistika
na mou tragoudisis pragmata gnosta
ke na niotho pos se ksero apo palia
Azért, hogy reád leljek Smyrna kiolthatatlan tüzénél,
Hogy felfedhessed számomra az Égei-tenger titkait,
Hogy nékem jól ismert dolgokról énekelj,
És érezhessem, mily régről ismerlek..!
Τι είναι αυτό που μας ενώνει,
μας χωρίζει, μας πληγώνει;
Είν' ο χρόνος, που τελειώνει,
και ξανά μένουμε μόνοι.
Ti ine afto pou mas enoni
mas horizi, mas pligoni
in'o hronos pou telioni
ke ksana menoume moni
Mi az, mi összeköt, egyesít minket,
Mi az, mi elválaszt, mi az ami bánt bennünket?
Eljött az idő, mely elhozza a búcsút,
És ismét magunkra maradunk.
Giorgos Dalaras / Ntalaras & Pix Lax:- Ti einai auto pou mas enwnei
Stratos! Kár volt megelőznöd Despina Olimpiou dalával, épp most akartam nekiállni! Így azonban egy másik új nótához nyúltam...
Ő is indult a görög eurovíziós selejtezőn, de sajnos nem jutott tovább...
Stratos: Semmi gond Maxi! Annyira megtetszett... és mivel sokáig el tudtam hallgatni, hát nekiestem magam!
Απόψε πάλι θυμήθηκα
Έναν παλιό έρωτά μου
Με αναμνήσεις ξενύχτησα
Τον είχα πάρει αγκαλιά μου
Κάτι αγάπες παράξενες
Μες στην ψυχή μας φωλιάζουν
Καμία τέτοια δεν έζησες
Να σου πω με τι μοιάζουν
Ma éjjel, újra megemlékeztem
Egy régi szerelmemről...
Ki miatt most emlékek közt éjjeleket töltök el
Melyekben folyton ölelgettem őt...
Néhány furcsa szerelem
Örökké a lelkünkben marad...
Tudom, hogy Te nem éltél meg hasonlót, soha sem,
Hát engedd meg, hadd mondjam el, milyen is ez, hogyan érzem most magamat!
Είναι σαν καλοκαίρια
Είναι σαν πυρκαγιές
Είναι όπως τ’ αστέρια
Που πέφτουν χωρίς να φταις
Olyanok ezek, mint a nyárnak érzete,
Vagy mintha tüzet érintenék...
Vagy, mint a csillagok, ott fenn az égben,
Melyek egyszer csak lehullnak, anélkül, hogy Téged okolnának mindenért...
Κάτι άντρες παιδιά μας παιδεύουνε
Μα αυτούς μια ζωή θα λατρεύουμε
Κάτι άντρες παιδιά μας κουράζουνε
Μας πονάνε, μα δεν τους αλλάζουμε
Néhány ember csak szörnyű időket hagy nekünk,
De életünkön végigkísérnek ők...
Néhánytól elfáradunk, s kínok közt szenvedünk,
S bár megbántanak, de meg nem változik, mit irántuk érzünk...
Πόσα ξενύχτια στο πάτωμα
Μ’ ένα τσιγάρο στο στόμα
Να περιμένουμε άσκοπα
Ένα τηλέφωνο ακόμα
Με απορίες μας άφησαν
Και μια γλυκόπικρη γεύση
Μα όμως πάντα γυρίζουνε
Σε μια ανύποπτη σκέψη
Hány és hány álmatlan éjszaka a padlón fetrengve,
Egy cigarettával, magányban élve tovább
Céltalanul várva, folyton reménykedve,
Egy telefonhívásra hosszú idő után...
De itt hagytak ők, kérdések közt, árván,
S egy keserédes ízzel, mi utánuk marad...
De valahogy mindig visszajárván,
Egy gyanútlan gondolatként, melytől a szív meghasad...
#2027042013-05-23 10:35:04 Válasz a #202591. hsz-ra
A fenti dal fordításának egyik verziójára lelt Karesz a https://lyricstranslate.com/ oldalán,
és akadt még néhány olyan dalfordítás köztük, amely nincs még fenn az oldalunkon.
Elhatároztam hát, hogy lassacskán - átköltve - ide is felteszem őket.
Az első:
Στίχοι: Στέλιος Ρόκκος
Μουσική: Στέλιος Ρόκκος
Πρώτη εκτέλεση: Στέλιος Ρόκκος
Κάποιο βράδυ σου ‘χα πει πως θέλω / Egyik este azt mondtam neked, hogy szeretném
να γυρίσω όλο τον κόσμο, όλο το κόσμο / bejárni az egész világot, az egészet körbeutazva
κι εσύ μου γέλασες γλυκά και μου πες / és te rám mosolyogtál édesen, és azt mondtad,
το φιλί μου μυρίζει δυόσμο, μυρίζει δυόσμο. / hogy a csókomnak menta illata van, menta illata…
Κάποιο βράδυ σου ‘χα πει πως θέλω / Egyik este azt mondtam neked , hogy szeretnék
να πετάξω σαν πουλί, πάνω απ’ τον κόσμο / úgy szárnyalni, mint a madár, a világ fölé szállva...
κι εσύ ζωγράφισες φτερά σ' ένα λευκό χαρτί / És Te, egy fehér papirra szárnyakat festettél
και μου πες, φως μου, μη φύγεις φως μου. / s azt mondtad: "Csillagom, ne menj sehova, csillagom sehova!"
Έμεινα εδώ να μη σου λείψει τίποτα, / És itt maradtam, nehogy hiányozzon valami is a számodra,
έμεινα εδώ να μη φοβηθείς, / Itt maradtam, hogy semmitől, soha ne félj
να μη μείνεις μόνη σου κι εγώ στο τίποτα / s hogy ne maradj magadra - s én az űrbe utazva -,
έμεινα εδώ να μη μαραθείς. / itt maradtam, nehogy sorvadozva élj…!
Κάποιο βράδυ μου ‘χες πει πως πρέπει / Valószínű, és csak úgy lehet - mondottad egyik este nekem,
να γεννήθηκα για σένα, μόνο για σένα / hogy csak a kedvedért születtem, csak Néked teremtettem!
κι εγώ σε πήρα αγκαλιά και χάθηκα / És én az ölembe vettelek, és egészen belevesztem
στα μάτια σου τα μαγεμένα, τα μαγεμένα. / szemeid varázslatos szépségébe, az elbűvőlő szemekbe.
Κάποιο βράδυ μου ‘χες πει πως δε μπορείς / Egyik este azt mondtad nekem; "Nélkülem nem bírsz
να ζήσεις μια στιγμή χωρίς εμένα / egy pillanatig sem élni! Rám van szükséged!
κι εγώ δε μίλησα ξανά γιατί στα χέρια μου / És én ismét, nem szólhattam újra semmit, hisz
είχα εσένα μόνο εσένα. / a kezeim közt tarthattalak Téged, egyedül csak Téged!
Κι έμεινα εδώ να μη σου λείψει τίποτα, / És itt maradtam, nehogy hiányozzon valami is a számodra,
έμεινα εδώ να μη φοβηθείς, / Itt maradtam, hogy semmitől, soha ne félj
να μη μείνεις μόνη σου κι εγώ στο τίποτα / s hogy ne maradj magadra - s én az űrbe utazva -,
έμεινα εδώ να μη μαραθείς. / itt maradtam, nehogy sorvadozva élj…!
Nem néztem az Eurovíziós dalfesztivált, csupán némi részleteket láttam belőle...
...Ám, amikor a lejátszott nóták összefoglalóinak szilánkjaiba néztem, köztük a kiesett ciprusi nótával...
...no, azt a nótát szívesen végighallgattam volna! Ezért, hát íme, rákerestem!
Δέσποινα Ολυμπίου
Music: Andreas Georgalis
Lyrics: Zenon Zindilis
Greek Lyrical Edition 2013
Cyprus Entry | Eurovision Song Contest 2013 Malmo
Γι' ό,τι έζησα, ποτέ δε μετανιώνω, / Amiket átéltem veled, azt soha meg nem bánom
γι' ό,τι αγάπησα, συγνώμη δε ζητώ, / Bocsánatot sem kérek, amiért szerettem - Nem "sajnálom"!
γι' όσα θέλω, την ψυχή μου απογειώνω / Felmentem a lelkem mindazért, mit akartam
και γι' όσα μου 'δωσες, εγώ σ' ευχαριστώ. / És köszönet néked mindazért, amit Tőled kaptam!
Gia o,ti ezisa, pote den metaniono
Gia o,ti agapisa, sygnomi den zito
Gia osa thelo ti, psychi mou apogeiono
Kai gia osa mou 'doses ego se efcharisto
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel még rám
πες μου αν θα σε ξαναδώ. / Mondd meg, hogy láthatlak-e újra?
Σε περιμένω, / Várok reád,
πάντα για σένα θα 'μαι εδώ. / Várlak én örökké. Itt leszek számodra
An me thymasai
Pes mou an tha se xanado
Se perimeno
Panta gia sena, tha 'mai edo
Για όσα έδωσα σε μια καρδιά τις δύο, / Mindazért, mit odaadtam - kettőnk javára - egy szívnek,
για όσα νιώσαμε μαζί σε νοσταλγώ / És mindazért, mit éreztem veled - Utánad vágyakozom!
και θα υπάρχω στο πιο δύσκολό σου «αντίο», / És én, a legnehezebb "végső" búcsúzásodon is ott leszek,
στο πιο γλυκό απ' όσα είπες σ' αγαπώ. / S a legédesebb "szeretlek"-jeidnél, mit az ajkad valaha is mondott..!
Gia osa enosan se mia kardia tis dyo
Gia osa niosame mazi, se nostalgo
Kai tha yparcho sto pio dyskolo sou antio
Sto pio glyko ap' osa eipes "s' agapo"
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel még rám
πες μου αν θα σε ξαναδώ. / Mondd meg, hogy találkozunk-e újra?
Σε περιμένω, / Várok reád,
πάντα για σένα θα 'μαι εδώ. / Várlak én örökké. Itt leszek számodra
An me thymasai
Pes mou an tha se xanado
Se perimeno
Panta gia sena, tha 'mai edo
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel még rám
πες μου αν θα σε ξαναδώ. / Mondd meg, hogy látlak-e újra?
Σε περιμένω, / Várok reád,
πάντα για σένα θα 'μαι εδώ. / Várlak én örökké. Itt leszek számodra!
An me thymasai
Pes mou an tha se xanado
Se perimeno
Panta gia sena, tha 'mai edo
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel rám
γίνε ένα αστέρι φωτεινό, / Légy egy ragyogó csillag
σαν έρθει η νύχτα / Hogy amikor az éj leszáll
να σε κοιτώ στον ουρανό. / Az égen láthassalak
An me thymasai
Gine ena asteri foteino
San peftei i nychta
Na se koito ston ourano
Αν με θυμάσαι, / Ha még akadna emléked rólam
γίνε ένα αστέρι / Légy fényes csillag!
να σε κοιτώ στον ουρανό. / Hadd nézzelek az égen - csodáljalak!
An me thymasai
Gine ena asteri
Na se koito ston ourano
Έξω φυσάει και βρέχει / Odakinn szél fúj, és zuhog...
Αφού μιλάς για χωρισμό
ας χωριστούμε απόψε
άπλωσε το χεράκι σου
και τη ζωή μου κόψε
Most, hogy elmondtad: vége,
Így van, hagyj magamra..., e sötét éjjelen!
Két kezed emeld fel magasan az égre,
S szenvedő lényemet..., öld meg, vágd két részre!
Φύγε λοιπόν και μη κοιτάς
το δάκρυ μου που τρέχει
μα πάρε την ανάσα μου
Έξω φυσάει και βρέχει
Menj csak, messze tőlem, s kérlek, ne nézz hátra,
Éretted könnyeim mily patakként hullnak...
De utolsó légvételem..., vidd magaddal máma,
S engedd el ott, hol... hideg szelek fújnak!
Τ' όνομά μου μες στις λίστες απ' τα πλοία
στα αεροπλάνα, στα φθηνά ξενοδοχεία
Η φυγή στο πρόσωπό μου χαραγμένη
και μου λες εσύ πως είμαστε δεμένοι
Nevem a hajóval érkezettek között szerepel,
A repülőgépeken, az olcsó hotelekben is ott van...
A búcsúzás az arcomra írva fel,
S az Általad mondott - "Nincs köztünk semmi!" - végmondat...
Δεν μπορεί να με κρατήσει ο εαυτός μου
σε κανέναν δεν ανήκω, είμαι δικός μου
Το σπασμένο ουρανό σου μη μου δώσεις
Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις
Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις
önmagam hogyan tartanám életben?
Senkihez sem tartozom, a magam birtoklója vagyok
Ne, széthullott égboltod már ne add át énnekem,
Hisz tudod, hogy szeretlek, most mégis meghalok,
Hisz még mindig szeretlek, de megöltél bennem mindent, láthatod...
Ο δικός μου ο δρόμος, μ 'έχει χρόνια διαλέξει
στην οδό γράφει μόνος, επικίνδυνη λέξη
Ο δικός μου ο δρόμος, δε μου δείχνει αστέρι
για αγάπη μου δί-νει μια βαλίτσα στο χέρι
Az én utam tehát ez, évek óta csak ez maradt nekem,
Még az utcán is csak egyetlen szó kísért: "Magány!"
Utam nem mutatja egy fénylő csillag sem,
S egy megpakolt bőrönd, melyet, "szerelmed" jeléül nékem odaadtál...
Στον αέρα τριγυρνάω δίχως λόγο
κι αγκαλιάζομαι τις νύχτες με το φόβο
Ποιο κομμάτι γης μπορεί να με κρατήσει
αφού η σκέψη μου μ' έχει εξορίσει
Egymagam vándorlok csupán, anélkül, hogy tudnám, mi célom lenne itt?
S éjjelente nem ölel más, csak a gyötrő félelem...
Mely földrészen találhatnék nyugalmat, mely a halálba segít?
Mióta még onnét is - magam száműzettem? ***
Διαδρομές πάντα στις ίδιες υποσχέσεις
μη μου λες πως μ' αγαπάς και θα με δέσεις
Θα ξεφύγω απ' της ζωής τις χαραμάδες
Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες
Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες
Ugyanazon ígéreteknek hittem én, újra és újra,
Ne mondd hát nékem, hogy szeretni fogsz, s Hozzád még bármi közöm lehet...
Az élet szakadékaitól menekülök egy csendesebb útra,
Hol ezrek között ezentúl már mindig egyedül leszek...
***: A mondatrész tulajdonképp az önkínzatás egyik legvégső formája, mikor már önmagát annyira gyűlöli, hogy arról fantáziál, hogy tudatának kétfelé szakadásával saját személyének gyilkosa lesz... Olyan ez, mintha önmagunkat látnánk a tükör túloldalán, amint épp a látott kép az innenső oldalon álló, a tükörbe néző embert akarná megölni...
Ποτέ μου δε φοβήθηκα να ψάξω την αλήθεια
ήρθα, σε πλησίασα, σου ζήτησα βοήθεια,
έκλεισες τις πόρτες σου εσύ.
Κάποτε ενώσαμε για πάντα τις ζωές μας
ορκισμένοι αντίπαλοι το αύριο και το χτες μας
μια στιγμή αγάπης δεν αρκεί.
Soha sem féltem az igazságot kutatni
Jöttem, eléd álltam, segítséged kértem
De minden jtót bezártál, hogy ne tudjak Hozzád eljutni.
Egyszer azt mondtuk, életünk egyesül,
Holnapunk, s tegnapunk riválissá lettek
Egy pillanatnyi szerelm nem elegendő!
Απάντησε μου, αν είμαι εγώ κάτι για σένα,
απάντησε μου, για μια φορά έξω απ’ τα δόντια μίλησε μου,
να καταλάβω αν έχεις μέσα σου καρδιά.
Απάντησε μου, πώς όλα γίνανε καπνός,
απάντησε μου, που ό,τι κι αν ένιωσα δε τ’ άλλαξα ποτέ μου
πώς το κατάφερες εσύ σε μια βραδιά;
Válaszolj nékem, ha jelentek még számodra valamit,
Válaszolj, most az egyszer őszintén beszélj énhozzám!
Hogy meglássam, vajh, van-e Tebenned érző szív?
Felelj meg! Hogyan lehet, hogy minden porba hullt,
Válaszolj, hisz amit Irántad éreztem, soha sem változik...
Hogyan is let egytlen éj alatt jelenből múlt?
Μπήκα στο παιχνίδι σου και δέχτηκα το ρίσκο
έψαξα τα ίχνη σου μα τίποτα δε βρίσκω,
κρύφτηκες απόψε σαν σκιά.
Μέσ’ την άμμο τα όνειρα μπερδεύονται και σβήνουν
είμαστε δυο άνθρωποι που αφήσαμε
να γίνουν όλα τα μεγάλα πιο μικρά.
Játszmádban a veszélyt is vállalva,
Kincseidet kutattam, de nem találtam semmit...
Ma éjjel, mint árnyék, elrejted önmagad.
Álmaink homokként szóródnak szét a semmiben,
Ismét ketten vagyunk, kik megengedhetik
Hogy a nagy dolgokból apróság legyen...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #202878. hsz-ra
