Van egy könyv, amit nemrég fedeztem fel. Véletlenül. Soha nem került volna a kezembe, ha nem jut eszembe két évvel ezelőtt, hogy Krétára menjünk, ha nem kezdtem volna el írni a Hellaszra, ha nem bolondultam volna bele Görögországba, és végül ha eme őrület tetőfokára hágva nem kezdtem volna el nemrég görögül tanulni. De mindez megtörtént, és így végiggondolva most már azt hiszem, hogy nem is véletlen, hanem sorsszerű, hogy ennek a találkozásnak a könyv és énköztem éppen most kellett megtörténnie. (Vö. Márai Sándor Füves könyvéből: „Arról, hogy a dolgokat meg kell várni”.)
Amikor megvettem, még csak azt tudtam, hogy Görögországról szól. (Ennél több indok már alig-alig kell nekem mostanában a könyvvásárláshoz…) Aztán elkezdtem olvasni, és már az első lapok után olyan irigységgel vegyes gyönyörűséggel faltam a betűket, amilyet csak az igazán lenyűgöző írások váltanak ki belőlem. Gyönyörködtem benne, mert csodálatos nyelvezettel, rengeteg tudással és mindent átható Görögország-ismerettel és szeretettel van megírva. És igen, bevallom, irigykedtem is, mert újra rádöbbentem, hogy mennyire nem tudok és soha nem is fogok tudni írni – egyszerűen hiányzik belőlem a tehetség ahhoz, hogy igazán szépet tudjak alkotni.
Kulturális barangolások görög földön – ez a könyv alcíme és azt hiszem, hogy tényleg ez fejezi ki legjobban a tartalmát. Nem hagyományos útleírás, nem tudományos értekezés, nem regény, sőt, a mai földrajzi fogalmaink szerint nem is kizárólag Görögországról szól, ennek ellenére mégis a legszebb és a legigazabb mai Hellászt bemutató könyvnek érzem mind közül, amit eddig olvastam. Nem más ez számomra, mint Görögország ars poeticája.
Idézek belőle néhány sort, ami pont jól ideillik a topikba. De előtte még azért leírom a legfontosabbat is, hogy ki is írta és mi a könyv címe…
Nacsinák Gergely András: Útra hullt gyümölcs
„Az utazás művészetét a könyvtár falai közt lehet megtanulni. A könyvtár az a mindenütt használható úti szótár, amelynek segítségével az idegen oszlopok és falak mint valami ősi írás jelei egyszerre kibetűzhetővé válnak. A könyvtár jelenti azt a csodálatos szemüveget, amely lehetővé teszi az utazó számára, hogy lásson: máskülönben csak mihaszna kövek, elhagyott, düledező viskók kerülnek a szeme elé, olyan dolgokat pedig, mint ez a relief itt, éppenséggel észre sem vesz."
#1376852010-06-05 23:37:12 Válasz a #137684. hsz-ra
Keletet és nyugatot is. A könyv nekem is tetszett, de furamód arra annyira nem vágyom, hogy Spinalongára menjek... talán ha legközelebb eljutunk Krétára, akkor sem fogjuk útbaejteni. (Aztán lehet, hogy mégis, majd akkor kiderül.)
#1376842010-06-05 23:31:53 Válasz a #137648. hsz-ra
Nekem nagyon tetszett az a könyv. Még nem jártam Krétán, és sokszor dilemmáztam, hogy ha majd egyszer oda megyek, akkor keletet vagy nyugatot válasszam. A könyv után ez már nem volt kérdés... olvasmányos, könnyű, izgalmas, emberi, és egész egyszerűen szeretném látni a valóságban. Mielőtt oda megyek, biztos, hogy újraolvasom, hogy elevenebben kelhessen életre előttem.
#1376482010-06-05 21:00:12 Válasz a #137524. hsz-ra
Szia Pontikos,
amikor elkezdtem az előző kommentemet, akkor Victoria Hislop Szigetéről szerettem volna írni, de aztán töröltem, és javítottam Merlére.
De mégiscsak jól éreztem, hogy mire gondoltál.
Nekem az a könyv is nagyon tetszett, olvasmányos volt, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Izgalmas, érzelmes történet, betekintést nyerhettem egy igen érdekes világba, ami teljesen hihetően, reálisan volt megírva... azonban a végét összecsapottnak éreztem. A történet szempontjából érthető, de valamiért mégsem tetszett.
De annyi baj legyen.
Te olvastad már?
Nemrég gondoltam rá, hogy újra előveszem, csak sajnos tömegközlekedni nem annyira kényelmes vele.
#1369752010-06-02 14:32:28 Válasz a #136970. hsz-ra
Olasz és spanyol drámák most a menők nálam - kényszerből.
Mellette útikönyvek és fórumok - Tolo és környéke.
Két hét múlva pedig néhány ponyvaregénnyel tervezem helyrehozni magamat.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #137685. hsz-ra
ON
