Ugyan az a szám címe, mint egy korábbi dalnak... de ez kicsit mégis más:
"Az élet problémái néha óriásinak, félelmetesnek és megoldhatatlannak látszanak, de lehet,
hogy valójában nincs is mögöttük semmi konkrét.
És miközben mi megpróbáljuk megfejteni őket, egyszerűen tovább kell mennünk – vagy inkább „körbe kell bicikliznünk” az életen!
A „kis gyerek + kis bicikli” talán, nagyon fontos szimbólum. Ők nem hősök, nem győzik le a sárkányt, nem győzik le az óriást.
Egyszerűen:
látták a megoldhatatlan problémát – és mentek tovább az életben."
Το Ποδήλατο / A Kerékpár Στίχοι: Ελένη Βιτάλη
Μουσική: Ελένη Βιτάλη
Ένα μικρό μικρό ποδήλατο κι ένα μικρό μικρό παιδί..
είδαν το πρόβλημα το άλυτο και κάναν βόλτα στη ζωή..
Ένα μικρό μικρό ποδήλατο κι ένα μικρό μικρό παιδί..
είδαν το πρόβλημα το άλυτο και κάναν βόλτα στη ζωή..
Egy ici-pici bicikli, és egy apró, kicsi gyermek...
meglátták a megoldhatatlan problémát és tettek egy sétát az életben
Egy ici-pici bicikli, és egy apró, kicsi gyermek...
meglátták a megoldhatatlan problémát és tettek egy sétát az életben
Δεν είναι δράκος, δεν είναι γίγαντας..
δεν είναι τίποτα καλέ τρομαχτικό...
είναι ό,τι είναι, γι’ αυτό που είναι..
δεν το γνωρίζω ούτε εγώ...
Nem egy sárkány, nem is egy óriás..,
és semmi – drága! -, semmi ijesztő dolog...
az, ami -, azért is mert olyan amilyen...
még én sem ismerem, nem is tudom...
Ένα μικρό μικρό ποδήλατο κι ένα μικρό μικρό παιδί
είδαν το πρόβλημα το άλυτο και κάναν βόλτα στη ζωή...
Egy ici-pici bicikli, és egy apró, kicsi gyermek...
meglátták a megoldhatatlan problémát és tettek egy sétát az életben
----- SOLO ----
Ένα μικρό - μικρό ποδήλατο κι ένα μικρό - μικρό παιδί
είδαν το τίποτα να ορθώνεται και κάναν βόλτα στη ζωή
Ένα μικρό - μικρό ποδήλατο κι ένα μικρό - μικρό παιδί
είδαν το τίποτα να ορθώνεται και κάναν βόλτα στη ζωή
Egy ici-pici bicikli, és egy apró, kicsi gyermek...
meglátta, amint a semmi, hatalmassá tornyosul előttük,
s tettek egy sétautat az életben.
Egy ici-pici bicikli, és egy apró, kicsi gyermek...
meglátta, amint a semmi, hatalmassá tornyosul előttük,
s tettek egy sétautat az életben.
Δεν είναι δράκος, δεν είναι γίγαντας..
δεν είναι τίποτα καλέ τρομαχτικό...
είναι ό,τι είναι, γι’ αυτό που είναι..
δεν το γνωρίζω ούτε εγώ...
Nem egy sárkány, nem is egy óriás..,
és nem is – drágám! -, semmi ijesztő dolog...
Ez az, ami(!) és azért az, mert amilyen, olyan...
igazán én se ismerem, nem is tudom...
Δεν είναι δράκος, δεν είναι γίγαντας..
δεν είναι τίποτα καλέ τρομαχτικό...
είναι ό,τι είναι, γι’ αυτό που είναι..
δεν το γνωρίζω ούτε εγώ...
Nem egy sárkány, nem is egy óriás..,
és nem is – drágám! -, semmi ijesztő dolog...
Ez az, ami(!) és azért az, mert amilyen, olyan...
igazán én se ismerem, nem is tudom...
Ένα μικρό μικρό ποδήλατο κι ένα μικρό μικρό παιδί
είδαν το πρόβλημα το άλυτο και κάναν βόλτα στη ζωή...
Egy ici-pici bicikli, és egy apró, kicsi gyermek...
meglátták a megoldhatatlan problémát és tettek egy sétát az életben
Eleni Vitali - To podilato - Official Audio Release
Véleményem szerint, az egyik legnagyobb csillaga a görög énekesek közül Dimitris Mitropanosnak van az égen... ..ahogyan ezt a Zeimpekiko-t is énekli...
(a dalszöveg alatt, egy "egyszerűen", pontosan, és szépen eltáncolt Zeimpekiko-t is láthatunk.)
Σάββατο χαράματα μπρος στην Αχερουσία
χόρεψα ζεϊμπέκικο πάνω στην φωτιά
βήματα γενέθλια για την αθανασία
κι όλες οι αγάπες μου μία ξενιτιά
Szombat hajnalán, Acherusia előtt
zeibékikót táncoltam a tűz fölött.
Születésnapi lépéseket az örökkévalóságért, és
minden szerelmem, mint egy-egy idegenbe való száműzetés.
Πήρα από τα μάτια σου λίγο μαύρο χρώμα
κι έβαψα τα ρούχα μου μάνα μη με δεις
την στερνή κουβέντα σου την θυμάμαι ακόμα
σαν χορεύεις μου ’λεγες, να `σαι ο Διγενής
A szemeidből egy kevés fekete színt vettem,
és vele a ruháimat – anyám, meg ne láss! - befestettem
Utolsó szavaidra még mindig emlékezem;
- "...amikor táncolsz, olyan légy, mint Digenész!" - mondtad nekem.
Βλέμματα χαράξανε στις μαύρες τις οθόνες
κι οι τυφλοί προφήτες προδίδουν τους χρησμούς
έρωτας αρχάγγελος σαν τις παλιές εικόνες
κι ο χορός του κόσμου ραγίζει τους αρμούς
Tekintetek vésődtek a sötét vetítővásznakra,
és a vak próféták árulják el jóslataikat.
Szerelem - mint az ősi képeken - arkangyal,
és a világ tánca az illesztéseket megrepeszti, szétroppantja.
Πήρα από τα μάτια σου λίγο μαύρο χρώμα
κι έβαψα τα ρούχα μου μάνα μη με δεις
την στερνή κουβέντα σου την θυμάμαι ακόμα
σαν χορεύεις μου ’λεγες, να `σαι ο Διγενής
A szemeidből egy kevés fekete színt vettem,
és vele a ruháimat – anyám, meg ne láss! - befestettem
Utolsó szavaidra még mindig emlékezem;
- "...amikor táncolsz, olyan légy, mint Digenész!" - mondtad nekem.
Είναι τα τραγούδια μας ηφαίστεια που καίνε
σώματα κι αγάλματα βγάζουνε φτερά
τα αρχαία πάθη μας και τα φιλιά σου φταίνε
κοίτα αναστήθηκα για δεύτερη φορά
A dalaink vulkánok, amelyek égetnek,
testek és szobrok szárnyakat növesztenek,
ősi szenvedélyeink, és a csókjaid a hibásak,
nézd, másodszorra is feltámadtam!
Πήρα από τα μάτια σου λίγο μαύρο χρώμα
κι έβαψα τα ρούχα μου μάνα μη με δεις
την στερνή κουβέντα σου την θυμάμαι ακόμα
σαν χορεύεις μου ’λεγες, να `σαι ο Διγενής
A szemeidből egy kevés fekete színt vettem,
és vele a ruháimat – anyám, meg ne láss! - befestettem
Utolsó szavaidra még mindig emlékezem;
- "...amikor táncolsz, olyan légy, mint Digenész!" - mondtad nekem.
-----------A FORDÍTÁST az AI-jal Készítettem:------------------------------------
HU - Nyersfordítás és magyarázat
Először is: Aχερουσία (Aheruszia) nem egyszerűen egy helységnév.
Az Acheruszia az ókori görög mitológiában a holtak világához, az Alvilághoz kapcsolódó hely/vízvidék neve.
Az „Acheron” és Hádész világa jelenik meg mögötte.
Tehát már az első sorban megjelenik élet és halál határvidéke.
1. versszaknak az utolsó sora:
κι όλες οι αγάπες μου μία ξενιτιά
és minden szerelmem egy-egy idegenség, száműzetés.
szó szerint nagyjából: „..és minden szerelmem egy ξενιτιά”
A ξενιτιά nagyon görög fogalom: nem egyszerűen „idegenség”. A hazától, otthontól, szerettektől való távollét, elszakadás, száműzetésszerű idegenben lét érzése van benne.
Ezért én magyarul inkább:
„és minden szerelmem egy-egy száműzetés” - értelemben érteném.
Már itt látszik, hogy ez nem egy egyszerű szerelmes dal.
2. versszak; itt van az egyik legérdekesebb utalás.
Digenész Akritasz a bizánci görög irodalom legendás hőse, a határvidék harcosa.
A neve nagyjából „két származású”, és a görög hagyományban rendkívüli erejű, hősi alak.
A „να ’σαι ο Διγενής” – „légy Digenész” tehát nem azt jelenti egyszerűen, hogy „légy erős”.
Egy legendás, halállal is szembenéző hősi alakra utal.
És az előző két sorral együtt még súlyosabb:
Fekete ruhát festek a szemed feketéjével → anyám, ne láss meg! → Digenész.
A fekete itt természetesen a gyász és a halál színe is.
3. versszak
--
A cím:
Έρωτας Αρχάγγελος - szó szerint:
Szerelem-Arkangyal / Arkangyal-szerelem
Nagyon szép és szándékosan paradox kép.
Az arkangyal egyszerre hordozhat mennyei, védelmező és harcos jelentést, miközben
a dalban a szerelem, a tűz, a halál és a feltámadás összekapcsolódik.
A:
ο χορός του κόσμου ραγίζει τους αρμούς
szó szerint valami olyasmi, hogy:
„a világ tánca megrepeszti az illesztéseket/kötéseket”
Én ezt inkább költői képként érteném: a világ rendje, szerkezete kezd széthasadni.
Utolsó versszak - : És itt válik teljessé az egész kép!
Az első versszakban: Acheruszia → halál
a végén pedig: „feltámadtam másodszor” → élet.
Közben ott van: tűz – fekete – Digenész – arkangyal – vulkán – szárnyak – feltámadás.
Ezért a cím sem egyszerű szerelmi metafora. A szerelem valamiféle halálon és újjászületésen átvezető, angyali/hősi erővé válik.
És még egy érdekes dolog:
A történet hátterében nem feltétlenül egy szerelmes nő áll, ahogy első olvasásra gondolhatnánk.
A refrénben szereplő „μάνα” („anya”) és a Digenész-utalás miatt, a szövegnek van egy
nagyon erős anya–fiú–halál–feltámadás rétege is.
Egy 2026 augusztusában megjelent elemzés kifejezetten azt emeli ki, hogy a dal mögött az anya elvesztésének fájdalma is értelmezhető.
Ez is sok mindent megmagyaráz a szövegben.
És "szerintem", Mitropanos hangján ezért olyan megrendítő: nem egyszerűen „eljátszik” egy szerelmes zeibékikót, hanem szinte egy egész életet felölelő gyászszertartássá változtatja.
Αν δε σε είχα ερωτευτεί κι αν δεν ήσουνα πληγή
Θα `ταν όλα ίδια, ίδια με το χθες μα ήρθες και με καις.
Μαζί σου έμαθα πολλά κι έζησα πιο δυνατά.
Έκανα ταξίδια, γνώρισα γκρεμό δίπλα στον θεό.
Ένα τσιγγανάκι είπε πως ο έρωτας με βρήκε στο δικό σου σώμα αγκαλιά.
Είπε να προσέχω όμως, θα `ναι απότομος ο δρόμος και θα μας σκοτώσει ξαφνικά.
Αν δε σε είχα ερωτευτεί θα `χε φύγει η ζωή.
Δίχως μιαν αλήθεια, πάθος μου κρυφό πάντα θα `μαι εδώ.
Ένα τσιγγανάκι είπε πως ο έρωτας με βρήκε στο δικό σου σώμα αγκαλιά.
Είπε να προσέχω όμως θα `ναι απότομος ο δρόμος και θα μας σκοτώσει ξαφνικά.
Ένα τσιγγανάκι είπε πως ο έρωτας με βρήκε στο δικό σου σώμα αγκαλιά.
Είπε να προσέχω όμως θα `ναι απότομος ο δρόμος και θα μας σκοτώσει ξαφνικά.
Ha nem szerettem volna beléd,
és ha nem lettem volna seb
Minden ugyanolyan lett volna,
mint tegnap, de te jöttél és megégettél.
Veled sokat tanultam
és erősebben éltem.
Utaztam, egy sziklaszirttel találkoztam
Isten mellett.
Egy cigánylány mondta azt,
hogy a szerelem a saját testedben,
az ölelésedben talált rám.
Azt mondta, legyek óvatos,
az út meredek lesz,
és hirtelen megöl minket.
Ha nem szerettem volna beléd,
az élet véget ért volna.
Egy igazság nélkül,
a bennem rejlő szenvedély nélkül
mindig itt lennék.
Egy cigánylány azt mondta,
hogy a szerelem a saját testedben,
az ölelésedben talált rám.
Azt mondta, legyek óvatos,
az út meredek lesz,
és hirtelen megöl minket.
Egy cigánylány azt mondta,
hogy a szerelem a saját testedben,
az ölelésedben talált rám.
Azt mondta, legyek óvatos,
de az út meredek lesz, és hirtelen
megöl minket.
F F/C F/C C C C C C C C C C Bb Bb Bb Bb/C C C C C C Bb Bbm
C . . . . . . . . . . . . . .
Δυο μεγάλα πορτοκάλια / Két hatalmas óriás-narancs C . . . . . . . . . . . . . .
σε μια τσέπη δε χωρούν, / pici zsebbe nem fér el, Bb . . . . . . . . . . . . . .
δυο άνδρες μια γυναίκα , / kettő férfi, és egy asszony, Bb . . . . . . . . . . . . . .
να μοιράζουν δεν μπορούν. / nem osztozhat békében!
C . . . . . . . . . . . . . .
Γι αυτό πρέπει να διαλέξεις, / Ezért kell hát választanod C . . . . . . . . . . . . . .
μην με κάνεις παλαβό, / ne bolondíts engem meg! C . . . . . . . . . . . . . .
ποιος θα είναι ο άνθρωπός σου / Talán inkább őt választod, C . . . . . . . . . . . . . .
ή εκείνος ή εγώ. / avagy végül: engemet?
Bb. . . . . . . . . .Bbm . . . .
Δυο μεγάλα πορτοκάλια / Két hatalmas óriás-narancs . . . . . . . . Bb. . . . . . C
σε μια τσέπη δε χωρούν, / pici zsebbe nem fér el, Bb . . . . . . . . . . . . . .
δυο άνδρες μια γυναίκα , / kettő férfi, és egy asszony, Bb . . . . . . . . . . . . . . C
να μοιράζουν δεν μπορούν. / nem osztozhat békében!
F F F C C7 C7 C7 C C
C . . . . . . . . . . . . . .
Δεν μπορεί ποτέ χειμώνα, / Nem virágzik mandulafa C . . . . . . . . . . . . . .
να ανθίσει μυγδαλιά, / soha a tél közepén, Bb . . . . . . . . . . . . . . .
δεν μπορείς εσύ δυο άντρες / két férfit a karjaidba Bb . . . . . . . . . . . . . .
να τους έχεις αγκαλιά. / hiába is ölelnél!
C . . . . . . . . . . . . . .
Γι αυτό πρέπει να διαλέξεις, / Ezért kell hát választanod C . . . . . . . . . . . . . .
μην με κάνεις παλαβό, / ne bolondíts engem meg! C . . . . . . . . . . . . . .
ποιος θα είναι ο άνθρωπός σου / Talán inkább őt választod, C . . . . . . . . . . . . . .
ή εκείνος ή εγώ. / avagy végül: engemet?
Bb. . . . . . . . . .Bbm . . . .
Δυο μεγάλα πορτοκάλια / Két hatalmas óriás-narancs . . . . . . . . Bb. . . . . . C
σε μια τσέπη δε χωρούν, / pici zsebbe nem fér el, Bb . . . . . . . . . . . . . .
δυο άνδρες μια γυναίκα , / kettő férfi, és egy asszony, Bb . . . . . . . . . . . . . . C
να μοιράζουν δεν μπορούν. / nem osztozhat békében!
ΤΑ ΠΟΡΤΟΚΑΛΙΑ: ΝΙΚΟΣ ΞΑΝΘΟΠΟΥΛΟΣ - ΔΥΟ ΜΕΓΑΛΑ ΠΟΡΤΟΚΑΛΙΑ
Το 76 λίγο πριν να φέξει
πήρα ένα πλοίο άσπρο σαν ψυγείο
σαν νοσοκομείο
Το 76 σαν χοντρό αστείο
κρύο χειρουργείο το εθνικό θηρίο
μ’ έστειλε στη Χίο
Θρυλικός κομπάρσος με προφίλ κουρέλα
λούτσα στον ιδρώτα σάπιο καλοκαίρι
κουρεμένοι σβέρκοι
Εθνική διχόνοια τράκες και καψόνια
ίδια πελατεία απ’ το σινέ Ομόνοια
σαν φτηνή κολώνια
Το 76 έκλεισα τα μάτια
κάπνισα μια γόπα σβήστηκα απ’ το χάρτη
κόλαση του Δάντη
Σαν παροπλισμένος ψευτοεπαναστάτης
είχα τ’ άλλοθί μου το κουτσό σκυλί μου
την αποστολή μου
Τραύλιζα διατάξτε έσυρα δυο μήνες
μείναν άλλοι δέκα να `μαι στο Χαϊδάρι
παίδες εν καμίνω
Το `κρυβα απ’ όλους σαν παραχαράκτης
είπα θα περάσει ήμουνα προστάτης
Δώρο κι Εφιάλτης
Διδυμότειχο blues
Διδυμότειχο blues
Διδυμότειχο blues
Δίπλα μου η Αθήνα του Οδυσσέα σειρήνα
λαϊκή βιτρίνα ομφαλός του κόσμου
πίσω μου κι εμπρός μου
Χρόνια σαν ταβέρνα σαν καλικατζούρα
κράτος φιλελλήνων του κενού η λατρεία
ποιητική αδεία
Εν πάση περιπτώση πίσω στα δικά μου
στα χακιά άπλυτά μου στα εγερτήριά μου
στη μουγκή σκοπιά μου
Στη μετάθεσή μου στο τρελό βιολί μου
στο βραχνό πρωινό μου στο έτσι αλλιώς κι αλλιώτικο
μπρος στο Διδυμότειχο
Διδυμότειχο blues με ξεκούρδιστη κιθάρα
Διδυμότειχο blues η χαμένη μου πεντάρα
Διδυμότειχο blues η λιγδιασμένη μου τσατσάρα
τα βρεγμένα μου τσιγάρα σάπια φρούτα στα τελάρα
Διδυμότειχο blues
Διδυμότειχο blues τ’ όνομά του είναι αιτία
Διδυμότειχο blues τρύπα στη γεωγραφία
Διδυμότειχο blues αδειανή φωτογραφία
του παράλογου η θητεία αγχωμένη μαλακία
Διδυμότειχο blues
Μέτρησα τις μέρες με το αίμα,
με το άδικο που κλείδωσα βαθιά.
Έγινα ο τοίχος και το βέλος,
έγινα η νύχτα και η φωτιά.
Περπάτησα σε δρόμους δίχως όνομα,
με μια σιωπή δεμένη στο λαιμό.
Κουβάλησα τον κόσμο σαν κατάρα,
μα έμαθα να πέφτω και να ζώ.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Κι όσοι με είδαν να λυγίζω,
νόμιζαν πως τέλειωσε η φωνή.
Μα κάθε ράγισμα στο σώμα
άνοιγε μέσα μου μια νέα αρχή.
Άφησα πίσω τις φωνές του φόβου,
τα πρόσωπα που έγιναν σκιά.
Κι όσα ζητούσαν να με σπάσουν,
έγιναν πέτρες για να χτίσω φτερά.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Γύρισα μόνος εκεί που πονούσα,
χωρίς θυμό, χωρίς γιατί.
Γιατί η αγάπη όταν πεθαίνει,
ή γίνεται στάχτη ή προσευχή.
Και τώρα, κοίτα τα μάτια μου,
δεν φοβούνται το σκοτάδι πια.
Γιατί όποιος περπάτησε τη στάχτη,
μαθαίνει να γεννιέται απ’ τη φωτιά.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Δεν έχω πια στρατό να πολεμήσω,
τα όπλα μου τα χάρισα στο χώμα.
Συγχώρεσα τον χρόνο που με πήρε,
συγχώρεσα και το δικό μου στόμα.
Ό,τι αγάπησα δεν χάθηκε,
μονάχα άλλαξε μορφή και ουρανό.
Κάπου εδώ τελειώνουν οι λέξεις.
Εδώ που η ανάσα γίνεται φως,
εδώ που δεν υπάρχει πια «μετά».
Και κοίτα...
Το τέλος έγινε αιωνιότητα.
A szövegben több helyen sérült vagy hibás karakterek vannak, de a
mondanivaló így is jól rekonstruálható. Ez egy mély, szinte spirituális vallomás a
szenvedésről, az átalakulásról, a megbocsátásról és a belső újjászületésről.
Vérrel számoltam a napokat,
az igazságtalansággal, amely körbezárt.
Voltam fal és voltam nyíl,
voltam éjszaka és voltam tűz.
Névtelen utakon jártam,
némasághoz kötözve.
Átokként cipeltem a világot,
de megtanultam újra felállni, valahányszor elestem.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Akik látták, hogy megtörök,
azt hitték, véget ért a fény.
Pedig testem minden repedése
egy új utat nyitott bennem.
Magam mögött hagytam a félelem hangjait,
az arcokat, amelyek valaha én voltam.
És mindaz, ami össze akart törni,
lépcsőfokká vált, hogy magasabbra jussak.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Egyedül tértem vissza oda, ahol fájt,
harag nélkül, büszkeség nélkül.
Mert a szerelem, amikor meghal,
vagy hamuvá lesz, vagy imádsággá.
És most nézd a szemeimet:
már nem félnek a sötéttől.
Mert aki végigjárta a hamu útját,
megtanul újra tüzet szülni.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Nincs már hadseregem, amellyel harcoljak,
fegyvereimet mind elajándékoztam.
Megbocsátottam az időnek, ami elvett tőlem,
és megbocsátottam a saját fájdalmamnak is.
Amit szerettem, nem veszett el,
csupán alakot és nevet változtatott.
Valahol itt érnek véget a szavak.
Itt, ahol a lélegzet fénnyé válik,
itt, ahol már nincs több „miért”.
És nézd...
A vég örökkévalósággá lett.
Ez a szöveg hangulatában emlékeztet a modern görög költészet és
az énekelt líra világára: a központi gondolata, hogy a szenvedés nem pusztán rombol,
hanem átalakít. A visszatérő sor:
„Ami elégni akart, elégett, ami élni akart, él.”
Szinte a teljes mű kulcsa: az ember végül elengedi azt, amit nem lehet megmenteni,
és hagyja életben maradni azt, ami valóban az övé. Ezért a befejezés sem tragikus,
hanem megbékélt és felemelő: „A vég örökkévalósággá lett.”
Stílus:"An ambient, neo-classical cinematic piece driven by profound emotional catharsis, evolving from dark vulnerability to expansive light, opens in a minimalist, haunting atmosphere where a solitary, somatic cello weeps over a sparse, melancholic piano progression in a minor key, Raw texture is and intimate, mimicking heavy footsteps of a long battle, chorus, subtle electronic drones and warm, swelling ambient pads, introducing a glimmer of hope and signaling a perspective, second verse gains a steady, slow-tempo organic percussion—resembling a calm, rhythmic heartbeat—while a soaring solo violin adds a layer of bittersweet acceptance, arrangement builds a gradual, breathtaking crescendo, sweeping into a major key as the final lines approach, the ultimate transition to the definitive lyric, all percussion dissolves into a majestic, shimmering wall of strings and ethereal vocal textures, leaving the listener suspended in a breathless, timeless space of absolute peace and cinematic grandeur"
"Egy mély érzelmi katarzis által vezérelt ambient , neoklasszikus filmes darab , amely a sötét sebezhetőségtől a kiterjedt fényig fejlődik , minimalista , kísérteties atmoszférában nyílik, ahol egy magányos , szomatikus cselló sír egy ritka , melankolikus zongoramenet felett moll hangnemben. A nyers textúra intim , egy hosszú csata nehéz lépteit utánozza. A refrén , a finom elektronikus búgó hangok és a meleg , duzzadó ambient padok reménysugarat hoznak létre és perspektívát jeleznek. A második versszak egyenletes , lassú tempójú, organikus ütőhangszereket kap – ami egy nyugodt , ritmikus szívverésre emlékeztet –, míg egy szárnyaló hegedűszóló keserédes elfogadást kölcsönöz . A hangszerelés fokozatos , lélegzetelállító crescendót épít , amely dúr hangnembe csap át, ahogy az utolsó sorok közelednek , a végső átmenet a végleges dalszöveghez. Minden ütőhangszer feloldódik egy fenséges , csillogó vonósfalban és éteri vokális textúrákban , a hallgatót a lélegzetelállító , időtlen, abszolút béke és filmes nagyszerűség terében lebegtetve."
Sziasztok!
A Rádióban hallottam ezt a számot, rákerestem a YouTube-n, és valahol a szövegre is
ráakadtam. A ChatGPT-t kértem meg a fordításra - Énekelhető fordításban is!:
Ez a szöveg egy csalódott, már továbblépett ember válasza egy régi szerelem
visszatérési kísérletére. A hangvétele nem kesergő, inkább határozott ami annyit jelent:
- Késő bánat, már nem lehet visszacsinálni!
Íme a tartalmilag hű magyar fordítás:
Nikos Makropoulos: Na Giriseis Pou (Na gyriseis pou) | Official Video Clip
. . . . . . . . . . . . . GG Am
Το παθαίνεις συχνά / Veled ez gyakran megesik? . . . . . . . . . . GG Am
ή μιλάς σοβαρά / Vagy, most komolyan beszélsz? . . . . . . . . . . . . . Dm
δεν μπορεί ξαφνικά / Nem hiszem, hogy egyszer csak . . . . . . F . . . G . . . . . . Am
τέτοια λόγια εσύ να τα σκέφτηκες. / ilyen gondolatok jutottak eszedbe!
Ez betegség nálad,
tényleg így gondolod?
Hogy le-het hir-te-len
így be-szél-ni velem, ezt te, hogy képzeled?
. . . . . . . . . . . . GG Am
Να γυρίσεις ξανά / Hogy visszatérj újra? . . . . . . . . . . . . .. GG Am
στην δική μου αγκαλιά / ...a karjaimba hozzám? . . . . . . . . . . . .Dm
δεν θα είσαι καλά / Nem lehetsz egészen jól, . . . . . . F . . .. G . . . . . . Am
μάλλον κάτι κακό ονειρεύτηκες. / biztos valami rosszat álmodtál!
Hogy ismét téged
öleljelek, mint régen?
Tán, az eszed nem ép,
avagy, rád rossz álmot hozott az éj!.
. . . . . . . . . . . . .AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . .. . . . . . . .. AmAm G
Και να κάνεις τι; / És még minek is? . . . . . . . . . . . FF G
Να πεθαίνω εγώ / Hogy én haljak bele, . . . . . . . . .. . FF G
για να ζεις εσύ. / és te pedig; élj?
Visz-sza jön-ni? Mondd!
És mi-ért vol-na jó?
Hogy haljak meg én,
és te, boldog légy?
. . . . . . . . . . . AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . . . . . . . . . . . . AmAm G
Και να πούμε τι; / És miről beszéljünk? . . . . . . . . FF G
Δεν θα είμαι πια / Én nem leszek már . . . . . . . . . . Am
το καλό παιδί. / "jó-fiú többé!
Visz-sza jön-ni? Mondd!
S mit is mondhatnánk?
Nem lehetek már,
az a rendes srác..!
. . . . . . . . . . . . . . G G Am
Σου συμβαίνει συχνά / Gyakran rád tör ez az érzés, . . . . . . . . . . . . . . GG Am
ή θυμάσαι παλιά / vagy a múltat idézed fel, . . . . . . . . . . . . Dm
και τα λες όλα αυτά / és ezért mondod mindezt, . . . . . . F . . . . . G . . . . . . . Am
έτσι τώρα κουβέντα να γίνεται. / csak hogy legyen miről beszélni?
Ez te nálad gyakori?
Vagy csak múltat idézel?
Csak azért beszélsz,
hogy a csend, közénk ne telepedjék?
. . . . . . . . . . .. GG Am
Να γυρίσεις ξανά / Hogy visszatérj újra? . . . . . . . . . . . . GG Am
στην δική μου αγκαλιά / ...az én karjaimba? . . . . . . . . . . . . .Dm
δεν θα είσαι καλά / Nem lehetsz egészen jól, . . . . . F. . . . . .G . . . . Am
τελειώσαμε πια αποκλείεται. / ennek már vége, kizárt dolog.
Öleljelek újra,
mint régen én tégedet,
nem vagy tán ép eszű,
tudhatnád már, ennek vége lett!
. . . . . . . . .AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . . . . . . . AmAm G
Και να κάνεις τι; / És még minek is? . . . . . . . . FF G
Να πεθαίνω εγώ / Hogy én haljak bele, . . . . . . . . FF G
για να ζεις εσύ. / és te pedig; élj?
Visz-sza jön-ni? Mondd!
És mi-ért vol-na jó?
Hogy haljak meg én,
és te, boldog légy?
. . . . , . . . . AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . . . . . , . . . AmAm G
Και να πούμε τι; / És miről beszéljünk? . . . . , .. . . FF G
Δεν θα είμαι πια / Én nem leszek már . . . . . . . . Am
το καλό παιδί. / "jó-fiú többé!
Visz-sza jön-ni? Mondd!
S mit is mondhatnánk?
Nem lehetek már,
az a rendes srác..!
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí...
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig együtt
te és én legyünk..!
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
μες στο αίμα μου κυλάς, / mész szto éma mu kilász,
η αγάπη η δικιά μου / í agápi í dikjá mu
ζω για να με αγαπάς... / zó já ná mé agapász
Te vagy az én folytatásom,
véremben áramlasz,
te vagy az én szerelmem,
azért élek, hogy szeress..!
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
τα σωστά τα λάθη μου, / tá szosztá tá láthi mu
μία τρέλα στην καρδιά μου / mjá tréla sztín kardjá mu
η μεγάλη αγάπη μου... / í mégáli í agápi mu...
Te vagy az én folytatásom,
helyes és téves döntéseim,
őrült vágy a szívemben,
te vagy a nagy szerelmem...
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí..
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig
te és én legyünk...
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
δεν πιστεύω ό,τι ζω, / dén pisztévo ó,ti zó,
όταν μ΄έχεις αγκαλιά σου / ótán ehisz aggaljá szu
και μου λες σε αγαπώ... / ké mu lész sze agapáo...
Te vagy az én folytatásom,
alig hiszem, amit megélek,
amikor a karodban tartasz,
és azt mondod: szeretlek...
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
τα σωστά τα λάθη μου, / tá szosztá tá láthi mu
για τα μάτια τα δικά μου, / já tá mátjá tá diká mu,
η μεγάλη αγάπη μου... / í megáli agápi mu...
Te vagy az én folytatásom,
minden jó és minden hibám,
az én szememben te vagy
az egyetlen nagy szerelmem.
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí...
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig
te és én legyünk...
Megkértem az intelligens robotot, fordítsa le nekem a Blue Skies-t (Irving Berlin klasszikusa),
Majd írjon belőle magyar-görög változatot, amit a SUNO alkalmazással zenésítettem meg..
Mindig két változatot készít, nekem mind a két változat tetszik!:
Όταν γεννήθηκα ήμουν μαύρος.
Όταν μεγάλωσα ήμουν μαύρος.
Όταν αρρωσταίνω είμαι μαύρος.
Όταν γεράσω θα είμαι μαύρος.
Όταν πεθάνω θα είμαι μαύρος.
Όταν γεννήθηκες ήσουν ροζ.
Όταν μεγάλωσες έγινες άσπρος.
Όταν αρρωσταίνεις γίνεσαι κίτρινος.
Όταν γεράσεις γίνεσαι γκρι.
Όταν πεθάνεις γίνεσαι μωβ.
ΚΑΙ ΕΧΕΙΣ ΤΟ ΘΡΑΣΟΣ ΝΑ ΑΠΟΚΑΛΕΙΣ ΕΜΕΝΑ ΕΓΧΡΩΜΟ ;
------------------------
Egy fekete mondja egy fehérnek :
Amikor megszülettem, fekete voltam.
Amikor felcseperedtem, fekete voltam.
Amikor megbetegszem, fekete vagyok.
Amikor majd megöregszem, fekete leszek.
Amikor majd meghalok, fekete leszek.
Amikor megszülettél, rózsaszínű voltál.
Amikor felcseperedtél, fehér lettél.
Amikor megbetegszel, sárgává válsz.
Amikor megöregszel, szürke leszel.
Amikor meghalsz, belilulsz.
ÉS MÉG VAN POFÁD, AZT MONDANI RÁM, HOGY SZÍNESBŐRŰ ?
Sok dal van már fenn Stamatis Gonidis -től.. most egy éppen 16 éves fiú előadásában hallottam a szerzeményét a görög X - faktorban- ahogy a kedvesének is el kellett énekelnie a Zsűri buzdítására - met nem hangzott eléggé hihetően -, :
Dimitris Halvadzis: Ola s'agapane (Stamatis Gonidis)
Το πρόσωπό μου στον καθρέφτη με κοιτά / Az arcom a tükörből néz rám; ám az,
κι αφού δεν κλαίω πώς μπορεί αυτό και κλαίει; / hogy lehet - mivel nem sírok, hogy az sír?
Πιάνω τα μάτια μου μα είναι αυτά στεγνά, / Megérintem szemem — de mindkettő száraz,
δεν του μιλάω μα για σένανε μου λέει. / nem szólok hozzá, rólad mégis mesélni bír.
Όλα σ’ αγαπάνε τόσο δυνατά, / Minden a világon annyira szeret téged,
έφυγες και κάνω πράγματα τρελά. / elmentél, s én cselekszem; de mennyi őrültséget!
Όλα σ’ αγαπάνε όπως σ’ αγαπώ, / Mindenki úgy imád téged! Úgy, ahogyan én is,
μες στις παραισθήσεις μ’ άφησες να ζω. / hallucinációk közt hagytál élni mégis.
Πόσο σ’ αγαπώ. / Oh, mennyire szeretlek én!
To πρόσωπο μου στον καθρέφτη με κοιτά, / Az arcom a tükörből néz vissza rám,
την αγωνία μου για σένα μου θυμίζει. / s miattad érzett kínokat idéz.
Μ’ άφησες μόνο μου ακόμα μια φορά / Ismét; még egyszer magamra hagytál,
και η ζωή χωρίς εσένα δεν αξίζει. / de nélküled az élet semmit sem ér.
Όλα σ’ αγαπάνε τόσο δυνατά, / Minden a világon annyira szeret téged,
έφυγες και κάνω πράγματα τρελά. / elmentél, s én cselekszem; de mennyi őrültséget!
Όλα σ’ αγαπάνε όπως σ’ αγαπώ, / Mindenki úgy imád téged! Úgy, ahogyan én is,
μες στις παραισθήσεις μ’ άφησες να ζω. / hallucinációk közt hagytál élni mégis.
Πόσο σ’ αγαπώ. / Oh, mennyire szeretlek én!
Τα σφάλματα γίναν πολλά / A hibákból túl sok lett már,
Τα πιο πολλά για μένα / a legtöbb nekem jutott,
Ώσπου να άδειασε η καρδιά / Amíg a szivem üressé vált,
Και έχω μόνο εμένα / és végül magamara maradtam legott.
Έχω κλάψει / Sírtam én már,
Για πολλές γυναίκες, έχω κλάψει / bizony, sok asszonyért sírtam én már,
Μα για σένα πιο πολύ / de utánad, Teérted, a legtöbbet.
Σ’ έχω ψάξει / Kerestelek már én,
Στην καρδιά μου μέσα, σ’ έχω ψάξει / a szívem mélyén mindig kerestelek,
Έχεις κάνει κατοχή / mindent elfoglaltál bennem rég.
Τα λόγια σου ήταν σκληρά / Szavaid kemények voltak,
Τα `πες φαρμακωμένα / Halálos méreggel átitatva mondtad el
Με κλείσανε στα σίδερα / vasrácsok mögé zártak engem,
Όμως θυμάμαι εσένα / ám, mégis rád emlékezem.
Έχω κλάψει / Sírtam én már,
Για πολλές γυναίκες, έχω κλάψει / bizony, sok asszonyért sírtam én már,
Μα για σένα πιο πολύ / de utánad, Teérted, a legtöbbet.
Σ’ έχω ψάξει / Kerestelek már én,
Στην καρδιά μου μέσα, σ’ έχω ψάξει / a szívem mélyén mindig kerestelek,
Έχεις κάνει κατοχή / mindent elfoglaltál bennem rég.
Εσύ κοιτούσες τα μικρά / Te mindig az apróságokra figyeltél,
Θα πω όμως δεν πειράζει / de én azt mondom: nem számít,
Όποιος αγάπησε βαθιά / aki egyszer mélyen szeretett,
Αυτό δεν τον τρομάζει / azt már nem félelmíti meg semmi!
Έχω κλάψει / Sírtam én már,
Για πολλές γυναίκες, έχω κλάψει / bizony, sok asszonyért sírtam én már,
Μα για σένα πιο πολύ / de utánad, Teérted, a legtöbbet.
Σ’ έχω ψάξει / Kerestelek már én,
Στην καρδιά μου μέσα, σ’ έχω ψάξει / a szívem mélyén mindig kerestelek,
Έχεις κάνει κατοχή / mindent elfoglaltál bennem rég.
Ismét egy dalfordítást köszönhetünk Vengrinyák Editnek,
aki a nyári szünet előtti utolsó Sirtos táncház kezdeténél is új dalokat tanít, a közös énekléshez!
Μωρή κοντού- μωρή κοντούλα λεμονιά, / Mori kondu- mori kondula lemonia,
Με τα πολλά λεμό- λεμόνια, / Me ta polla lemo- lemonia,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Ó, te alacsony, kis citromfa,
a sok-sok citromoddal,
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Πότε μικρή, πότε μικρή μεγάλωσες; / Pote mikri, pote mikri megaloszesz?
Κι έγινες για κοτζάμ κοπέλα, / Kj ejinesz ja kotzam kopela,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Mikor nőttél meg, mikor lettél ilyen nagy?
Hogy lett belőled ilyen nagy lány?
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Χαμήλωσε, χαμήλωσε τους κλώνους σου, / Hamilosze, hamilosze tusz klonusz szu,
να κόψω ένα λεμό- λεμόνι, / na kopszo ena lemó- lemóni,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
Σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Hajlítsd le, hajlítsd le az ágaidat,
hogy szakítsak egy citromot,
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Για να το στύ- για να το στύψω να το πιω, / Ja na to szti- ja na to sztipszo na to pjo,
να μου διαβούν οι πό- οι πόνοι, / na mu diavun, i pó- i póni,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Hadd facsarjam ki és igyam meg a levedet,
hogy elmúljanak a fájdalmaim,
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Elképesztő, ahogy az AI zenei ötleteit csak úgy szerte szórja...
s ahogy egy csodás magyar versből a ChatGPT felhasználásával
..érzelmes dalok születhetnek!
Από το δεν-μπορεί — πες μου — μπορεί άραγε / A nem-lehetből, mondjad, még lehet
να γίνει αλλιώς, ή μόνο έτσι γίνεται, / másképp lehet, vagy már csak így lehet,
πως δεν μπορεί αλλιώς, παρά δεν μπορεί; / hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Να σου πω πια «αντίο», θα το ’λεγα, / Kimondanám már, hogy isten veled,
μα μέσα μου ουρλιάζει το δεν μπορεί! / de fölsikolt bennem a nem lehet!
γιατί τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου — / mert hajad, orrod, szájad és szemed -
γιατί θα γίνω πάλι αυτός, αχ, θα γίνω ξανά, / mert az leszek, jaj, megint az leszek,
εκείνο το διωγμένο απ’ την αγέλη, / az a csordából kimart, seblepett,
πληγωμένο, χωρίς μικρό, χωρίς το θηλυκό του, / kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
ένα άγριο ζώο, που γαληνεύει μόνο / csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
όταν το βρίσκει το τέλος στην κάννη του όπλου. / ha puskavégre fogja a halál.
Μα ήρθε το βράδυ — κι ένα τέτοιο βράδυ, / De este lett, és olyan este lett,
που ξαναβρήκα το πρόσωπό σου και το χέρι σου, / megleltem újra arcod és kezed,
κι ο ένας στου άλλου το στόμα κλάψαμε: Δεν μπορεί, / egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
να ’ναι μόνο έτσι, να μην μπορεί αλλιώς! / hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
και τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου. / és hajad, orrod, szájad és szemed.
Κι εγώ που νόμιζα πως ξυπνώ για να ζήσω, / S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
πάλι εδώ είμαι, πάλι ανάμεσα σ’ αυτούς / megint csak itt, megint e dérlepett
τους παγωμένους τοίχους, πάλι στο δεν μπορεί. / falak között, megint a nem lehet.
Τρέμει η καρδιά, χτυπά τα δευτερόλεπτα, / Vacog a szív, veri a perceket,
τα χτυπά — όχι, όχι, όχι, δεν μπορεί! / veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Κι αν βγω στον δρόμο, έτσι βαδίζω: / Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
διασχίζοντας ποτάμια, λαχανιάζοντας βουνά, / gázolva folyót, zihálva hegyet,
γιατί υπήρξαν ποτάμια και υπήρξαν βουνά, / mert voltak folyók és voltak hegyek
και υπήρξαν χρόνια, υπήρξαν άνθρωποι, / és voltak évek, voltak emberek
και τι άλλο υπήρξε! τι υπήρξε! / és mi volt még! mi volt!
κι ύστερα — μια καλοκαιρινή στιγμή / és azután - egy nyári perc
σε μια αυλή του Δεκέμβρη — / december udvarán -
η γέρικη ελπίδα… κι υπήρξαν πρωινά, / a vén remény… és voltak reggelek,
που ξυπνούσα μαζί σου, δίπλα σου, / mikor veled, melletted ébredek
και τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου, / és hajad, orrod, szájad és szemed
και το πουκάμισο, και ο ώμος, και το χέρι σου στο πάπλωμα… / s az ing, s a váll, s a paplanon kezed…
Έτσι μιλά ο λόγος, σαν τη μνήμη — / Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
δεν έχω πια άλλες λέξεις, κι ούτε μπορεί να έχω. / hát nincs szavam több és nem is lehet.
Γιάννα Τερζή & Πασχάλης Τερζής
Στίχοι: Γιάννα Τερζή
Μουσική/Παραγωγή: Γιάννα Τερζή, Λουπασάκης Παντελής (Pade)
Ηχολήπτης Πασχάλη: Γιώργος Μπακάλης
Στούντιο: East Side Recording Studio
Ηχολήπτης Γιάννας: Τάκης Αργυρίου
Στούντιο: 111
Μίξη/Μάστερ: Κυριάκος Αστερίου
Στούντιο: BK Studios
Παίζουν οι μουσικοί:
Βιολί: Βιολέτα
Ακορντεόν: Εύα Μυλωνά
Κιθάρα: Miroslav Cvetković
Κρύψε με μεσ' τα μάτια σου να δω τη δύναμή σου, / Rejts el a szemed mélyén, hadd lássam az erőd,
Κλείσε με μεσ' τη σκέψη σου να γίνω η αφορμή σου, / zárj be a gondolatodba, legyek benned az ok, az ösztönöd.
Όσο ζω θα μετρώ όλα τα αστέρια σου, / Amíg élek, számolom csillagaid fényét,
Δώσε μου ζωή να πιω μέσα από τα χέρια σου, / Adj innom kezeidből az életet, s annak szépségét,
Μέσα απ' τα χέρια σου / A két kezedből.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Μεσ' στο σκοτάδι ψάξε με να νιώσεις τη μορφή μου, / A sötétben keress meg, érezd meg az alakom,
Άπλωσε την παλάμη σου και λύσε τη σιωπή μου, / nyújtsd ki a tenyered, oldd fel bennem a csendet, hagyom.
Όσο ζω θα μετρώ όλα τα αστέρια σου, / Amíg élek, számolom csillagaid fényét,
Δώσε μου ζωή να πιω μέσα από τα χέρια σου, / adj inni életet két kezed melegéből, szépét,
Μέσα απ' τα χέρια σου / két kezedből.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
