Θέλω να βρω τον εαυτό μου / Thélo ná vró ton eáftó mu
να ταξιδέψω να χαθώ / ná takszidhépszo ná hathó
να με πάρει το μυαλό μου / ná mé pári to mjáló mu
σ´ αυτά τα μέρη που αγαπώ / sz’ aftá ta méri p' aghapó
στο κύμα πάνω να κοιμάμαι / sztó kíma páno ná kimáme
και να ξυπνάω σε ακτές / ké ná kszipnáo sze aktész
ηλιαχτίδες να φωτίζουν / iliáhtídhesz ná fotízun
τις σκέψεις μου τις σκοτεινές / tisz szképsziz mu tisz szkotinész
Meg akarom találni önmagam,
utazni akarok, elveszni,
hadd ragadjon magával az elmém
azokra a helyekre, amelyeket szeretek.
A hullám tetején akarok aludni,
és partokon ébredni,
napfény sugarai világítsák meg
sötét gondolataimat.
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át!
Τι κι αν φεύγω μακρυά σου / Ti ki án févgho makriá szu
τι κι αν πέφτεις χαμηλά / ti ki án péftisz hamílá
βάφουν τη γη τα δάκρυα σου / váfun ti ghí tá dhákria szu
που είναι γαλάζια και λευκά / pu'ne ghalázja ké lefká
Mit számít, ha messze megyek tőled,
mit számít, ha mélyre zuhansz,
könnyeid festik a földet,
melyek kékek és fehérek.
Τι κι αν είμαι μακρυά σου / Ti ki án íme makriá szu
εγώ σε αισθάνομαι εδώ / eghó szé eszthánome edhó
γαλάζια είναι τα αισθήματα σου / ghalázja íne tá eszthímatá szu
και το μέλλον σου λευκό / ke to mélon szu lefkó
Mit számít, ha távol vagyok tőled,
én itt is érezlek téged,
érzéseid kékek,
és a jövőd fehér.
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át.
(Élá! / Gyerünk!)
Από την Κέρκυρα στη Χίο / Apó tin Kérkira szti Hío
και από τη Δράμα στα Χανιά / ké apó ti Dhráma sztá Hanyá
είναι γαλάζιο το τοπίο / íne ghalázio to topío
και έχουμε ολόλευκα πανιά / ké éhumé olólefka panyá
Korfutól Híoszig,
és Drámától Haniáig,
kék a táj,
és hófehér vitorláink vannak.
Όλο να δω το μεγαλείο / Ólo ná dhó to meghálío
απ´ του Ολύμπου την κορυφή / áp’ tu Olímbu tín korifí
να ψιθυρίσω δυο στιχάκια / ná pszithiríszo dhjó sztihákja
ελεύθερος για μια ζωή / eleftherosz, já mjá zoí
Látni akarom a nagyságot,
az Olümposz csúcsáról,
elsuttogni két kis sort:
szabadon – egy egész életen át!
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
(Kszaná! / Újra!)
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át.
Να μη φοβάμαι να ξεφύγω / Ná mí fováme ná kszefígho
μα ούτε να παρεκτραπώ / má úte ná parektrapó
και την καρδιά μου να ανοίγω / ké tín kardhjá mu ná anígho
σε κάποιον περαστικό / szé kápjon'e perasztikó
Hogy ne féljek kitörni,
de el sem tévelyedhetek,
és a szívemet hagyjam megnyílni
egy arra járó idegennek
Szabadon egy életen át (ChatGPT - énekelhető változat)
Magam akarom, én meglelni,
és útra kelni, elveszni még,
vigyen messze minden gondom
oda, hol még tiszta az ég.
A hullám hátán elaludni,
partokon ébredni fel,
napfény gyúljon bennem újra,
és ami nyomaszt; űzze el!
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Mit számít, ha messze sodor,
mit számít, ha mélybe hullsz,
könnyeid festik a földet,
kék-fehérben újra gyúlsz.
Mit számít, ha távol vagyok,
én még érzem, hogy itt vagy,
szíved kékje bennem dobban,
a jövőd tiszta, fény marad.
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Korfutól Híoszig,
és Drámától Haniáig,
kék a táj,
és hófehér vitorláink vannak.
Látni akarom a nagyságot,
az Olümposz csúcsáról,
elsuttogni két kis sort:
szabadon – egy egész életre.
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Ismét hálás köszönet a dalfordításért Editnek, aki a Sirtos táncház előtt egy órával szokott dalokat tanítani, most hétvégén is csábít mindenkit, akit érdekel a közös éneklés!
NikoTeini (feat. Melisma Ensemble) : Τι ΄θελα και σ'αγαπουσα - Ti thela ke sagapousa
Tι `θελα και σ’αγαπούσα / Ti thela ke sz’ agapusza
και δε καθόμουν καλά, / ke den kathomun kala,
πήρα ζάλη στο κεφάλι, / pira zali szto kefali,
δυο μαχαίρια στην καρδιά. / djo maherja sztin kardja.
Miért akartalak szeretni téged,
miért nem maradtam inkább nyugton?
Elszédült a fejem,
a szívembe pedig két kés hatolt.
Ήθελα να `ρθω το βράδυ / Ithela na rtho to vradhi,
μ’ έπιασε ψιλή βροχή / m’ epjasze pszili vrohi.
Aς ερχόσουν κι ας βρεχόσουν / Asz erhoszun kj asz vrehoszun,
κι ας γινόσουνα παπί / kj asz jinoszuna papi.
Akartam hozzád jönni az este,
de eleredt az eső.
Bárcsak jöttél volna, még ha eláztál volna,
ha bőrig áztál volna is.
Είχα ρούχα να σ’ αλλάξω / Iha ruha na sz’ allaxo,
πάπλωμα να σκεπαστείς / paploma na szkepasztisz,
και κορμάκι ν’ αγκαλιάσεις / ke kormaki n’ agaljaszisz
ώσπου να ξημερωθεί. / oszpu na ximerothi.
Volt ruhám, hogy lecseréld,
paplanom, hogy betakarózz,
és testem, amit ölelhettél volna
egészen hajnalig.
Τα ωραία σου τα μάτια / Ta orea szu ta matja
στον καθρέφτη μην τα δεις / szton kathrefti min ta disz,
γιατί μόνη σ’ αγαπιέσαι / jati moni sz’ agapjesze
και εμένα λησμονείς / ke emena lizmonisz.
A szép szemeidet
ne nézegesd a tükörben,
mert a végén magadat szereted meg,
engem pedig elfelejtesz.
Τι ήθελα και σ' αγαπούσα / Ti íthela ke sz’ agapúsza
και δεν κάθομαν καλά / ke den káthoman kalá,
πήρα ζάλη στο κεφάλι / píra záli szto kefáli,
δυο μαχαίρια στην καρδιά / djo mahérja sztin kardjá.
Miért is akartalak szeretni,
mért is nem maradtam nyugton?
Elkapott egy szédület a fejemben,
a szívembe pedig két kés hatolt.
Ήθελα να 'ρθω το βράδυ / Íthela na rtho to vrádhi,
μ' έπιασε ψιλή βροχή / m’ épjasze pszilí vrohí.
τον θεό παρακαλούσα / tón theó parakalúsza
για να σ' εύρω μοναχή. / já ná évro monahí
Az este el akartam jönni hozzád,
de elkapott a záporeső.
Imádkozva az istenhez is fordultam
hogy rád leljek, egymagadban
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.
Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb’esés üszke.
Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! – úgy édesebb.
KOSTANTINOS ARGIROS
Written by: Konstantinos Argiros, Noizy, Erno, Oge
Produced by: EngliVersal, Oge
Mix: EngliVersal, Son of Selo
Master: Ludwig Maier
Director : George Mpenioudakis
Styling: Elena Vazoura
Να σε δω, να σε δω, να σε χαρώ / Na sze dó, na sze dó, na sze charo
Να σε πιω σαν το νερό / Na sze pjó szan to nero
Να σου πω, να σου πω πως σ′ αγαπώ / Na szu pó, na szu pó posz sz' agapo
Μ' ένα τρόπο που ξέρω εγώ / M' ena trópo pu kszéro ego
Hogy lássalak, hogy lássalak, hogy tőled boldog legyek
Hogy úgy igyalak, mint a vizet
Hogy elmondjam, hogy elmondjam, hogy szeretlek
Úgy, ahogyan csak én tudom
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
T′gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj / T'gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Veç të t′them unë ty të dashuroj / Veç të t′them unë ty të dashuroj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
A világ összes nyelvét megtanulom,
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Csak azért, hogy elmondjam, hogy szeretlek!
Δεν αντέχω να ′σαι μακριά μου / Den andecho na 'sze makria mu
Σα' τρελή χτυπάει η καρδιά μου / Szá' trelí chtipái í kardjá mu
Δεν αντέχω λεπτό μακριά σου / Den andécho lepto makria szu
Δεν ζω, γι′ αυτό μείνε εδώ / Den zó, jiaftó míne edó
Nem bírom elviselni, hogy tőled távol legyek
Mint egy őrült, úgy ver a szívem
Egy percet sem bírok ki nélküled
Nem élek, ezért maradj itt (velem)
Μια φορά μονάχα μόνο ζούμε / Mjá forá monácha móno zúme
Μην ακούσει άλλη τι θα πούνε / Min akuszisz álli ti thá púne
Δεν αντέχω λεπτό μακριά σου / Den andécho lepto makria szu
Δεν ζω, γι' αυτό μείνε εδώ / Dén zó, já'ftó míne edó
Csupán csak egyszer élünk
Ne figyelj arra, amit mások mondanak
Egy percre sem bírom elviselni, hogy távol legyek tőled
Nem élek, ezért maradj itt (velem)
Να σε δω, να σε δω, να σε χαρώ / Ná szé dó, ná szé dó, ná szé charo
Να σε πιώ σαν το νερό / Ná szé pjó szán to neró
Να σου πω, να σου πώ πως σ′ αγαπώ / Na szu pó, na szu pó posz sz' agapó
Μ' ένα τρόπο που ξέρω εγώ / M' éna trópo pu kszéro ego
Hogy lássalak, hogy lássalak, hogy tőled boldog legyek
Hogy úgy igyalak, mint a vizet
Hogy elmondjam, hogy elmondjam, hogy szeretlek
Úgy, ahogy csak én tudom
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
T′gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj / T′gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Veç të t′them unë ty të dashuroj / Veç të t′them unë ty të dashuroj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Meg fogom tanulni a világ összes nyelvét
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Csak azért, hogy elmondjam, hogy szeretlek!
NERO - Konstantinos Argiros X Noizy (Remix by Mustastic Music)
Έχει μείνει καφές στο φλιτζάνι
και στο τζάμι σταγόνες βροχή
που πολύ μ’ αγαπάς δε μου φτάνει
που πολύ σ’ αγαπώ δεν αρκεί
Maradt a csészében némi kávé még,
és az eső csorog az ablaküvegen,
az, hogy nagyon szeretsz, nekem már nem elég
és az sem elég, hogy nagyon szeretlek.
Νιώθω μόνη πολύ και φοβάμαι
και δε θέλω αλήθεια να πω
όσα έχεις αφήσει μιλάνε
όσα γύρω κοιτώ
όλα έχουν φωνή σ’ αγαπώ
Annyira magányos vagyok, és félek,
és az igazat nem akaródzik elmondanom,
amiket itt hagytál, hozzám beszélnek,
mind, amit körben látok,
hangosan zúgja: szeretlek nagyon!
Γιατί έξω έχει κρύο
και με έχει πιάσει μια στενοχώρια
γιατί έξω έχει κρύο
και εμείς οι δύο είμαστε χώρια / x2
Mivel odakint hideg van,
és engem elkapott a szomorúság,
mivel odakint hideg van,
és mi ketten, külön élünk már. / x2
Έχω ένα φιλί να θυμάμαι
ένα χάδι και μια σου ματιά
η αγάπη ρωτάω που νά `ναι
κι ούτε εσύ δε μου λες τώρα πια
Van egy csókod, amit őriz emlékezetem,
egy cirógatás, és a réveteg tekinteted,
hol lehet most az a szerelem? - kérdezem,
de már te sem mondod el soha; nekem.
Εγώ έχω κρυφτεί στο σκοτάδι
και να θες δεν μπορείς να με δεις
το φιλί σου δε φέγγει το βράδυ
κι όσο κι αν προσπαθείς
δεν μπορείς σ’ αγαπώ να μου πεις
Elbújtam én a sötétben,
és ha akarnál se láthatnál meg, hiába keresel,
csókod fénye nem világít az éjben,
és bármennyire próbálod,
nem tudod azt mondani nekem, hogy szeretlek.
Γιατί έξω έχει κρύο
και με έχει πιάσει μια στενοχώρια
γιατί έξω έχει κρύο
και εμείς οι δύο είμαστε χώρια. / x2
Mivel odakint hideg van,
és engem elkapott a szomorúság,
mivel odakint hideg van,
és mi ketten, külön élünk már. / x2
Köszönöm a dalválasztást, és - Kedves ismerősömtől - a felkérést a dal fordítására, és hogy feltegyem a hozzászólások közé!
(Nagyon ismerős volt a dal, mikor belehallgattam, azt hittem, már fenn lehet a fórumon!)
Elsőre a mesterséges intelligenciát kértem fel a dal fordításához -kértem, hogy figyeljen a sorhosszakra, énekelhetőségre, és a rímekre, miközben a jelentést is tartsa meg! -, szerinte, egy „énekelhető” magyar változatot írt, de én kissé elégedetlen voltam, így átírtam!
(persze, bárki más is, akinek kedve van hozzá, próbálkozhat vele..., érdemes, annyira szép a dal!)
Saveria Margiola: Se poia thalassa armenizeis (Alisahni)
Link Σε ποιά θάλασσα αρμενίζεις / Mely tengeren vitorlázol?
Σε ποια θάλασσα αρμενίζεις / Szé pjá thálassza armenízisz
και σε ποιο κρυφό γυαλό... / Ké sze pjó krifó jaló...
Για πού φεύγεις, πού γυρίζεις / Já pú févjisz, pú jirízisz
τι να έχεις στο μυαλό... / ti ná éhisz szto mjaló
Hol, mely tengeren vitorlázhatsz,
és mely rejtőző part felé evezel...?
Hová indulsz, hová érsz vissza,
mi járhat mondd csak a fejedben?
Μη με τυραννάς και πες μου / Mí me tirannasz ké pész mu
έχω φταίξει και πονάς; / Ého ftékszi ké ponász?
Να ανοίξω τις πληγές μου, / Ná aníkszo tisz plijész mu
τις δικές σου να ξεχνάς... / tisz dhikész szu ná kszehnász..
Ne kínozz így, mondd végre el,
mit vétettem, hogy így fáj neked?
Minden sebem feltépjem-e,
csak hogy a tiédet elfeledd?
Βράδυ-βράδυ σε θυμάμαι / Vrádhi-vrádhi szé thimáme
νύχτα-νύχτα σ΄αγαπώ / níhta-níhta szagapó
με τη σκέψη σου κοιμάμαι / me ti szképszi szu kimáme
με τη σκέψη σου ξυπνώ... / mé tí szképszi szu kszipno
Minden este rád emlékezem,
és minden éjjel - szeretlek,
Rád gondolva alszom el,
és Rád gondolva ébredek....
Σ’ άλλη αγκαλιά δεν κάνω / sz' álli aggaljá dhén káno
σ’ άλλα χέρια δεν μπορώ / sz' álli hérja dhén boró
κι όσο νιώθω πως σε χάνω / ki ószo nyótho posz szé háno
δάκρυ πίνω για νερό... / dhákri píno já neró...
Más ölelése nekem nem kell,
más karjai közt lenni; nem bírok,
s amíg azt érzem, elveszítelek,
a könnyeimet nyelve zokogok...
Γίνε κύμα μου κρεβάτι / Jíne kíma mu kreváti
και αλμύρα γιατρικό, / ké almíra jatrikó
όση έδωσα αγάπη / ószi édhosza aghápi
μου γυρίζει σε κακό... / mu jirízi sze kakó
Légy hullámom, légy az ágyam,
s gyógyíts meg sós vízeddel!
amennyi szerelmet én adtam,
mind rosszra fordult - ellenem...
Αεράκι φύσηξε με / Aeráki, físzikszé me
κάνε με πανί λευκό / káne me paní lefkó
πάρε με και γύρισε με / páre me ké jíriszé me
ν’ ανεμίζω να ξεχνώ... / n'anemízo ná kszehnó
Szellőcske, fújj meg engem,
hadd legyek vitorlád - fehér,
hozz is vissza, vigyél messze,
lebegve a széllel, hadd felejtsek én!
Βράδυ-βράδυ σε θυμάμαι / Vrádhi-vrádhi szé thimáme
νύχτα-νύχτα σ΄αγαπώ / níhta-níhta szagapó
με τη σκέψη σου κοιμάμαι / me ti szképszi szu kimáme
με τη σκέψη σου ξυπνώ... / mé tí szképszi szu kszipno
Σ’ άλλη αγκαλιά δεν κάνω / sz' álli aggaljá dhén káno
σ’ άλλα χέρια δεν μπορώ / sz' álli hérja dhén boró
κι όσο νιώθω πως σε χάνω / ki ószo nyótho posz szé háno
δάκρυ πίνω για νερό... / dhákri píno já neró... / x2
Minden este rád emlékezem,
és minden éjjel - szeretlek,
Rád gondolva alszom el,
és Rád gondolva ébredek.... Más ölelése nekem nem kell,
más karjai közt lenni; nem bírok,
s amíg azt érzem, elveszítelek,
a könnyeimet nyelve zokogok... / x2
Saveria Margiola: Se poia thalassa armenizeis (Alisahni)
Στίχοι και μουσική: Γιώργος Ζήκας / Szöveg és zene: jorgosz Zikasz / Szöveg és zene: Giorgos Zikas
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Νταλάρας / Első előadás: Jorgosz Dalarasz / Első előadás: Giorgos Dalaras
Φεύγει η αγάπη κρύβεται στα χιόνια / Fevji i agapi krivete sztá hjónya / Elmegy a szeretet, elrejtőzi a hóban,
φεύγει για να γλιτώσει απ’ τις φωτιές / févji já ná glitoszi áp tisz fotjész / elmegy, hogy megmeneküljön a tüzektől,
αυτές που τηνε κυνηγάνε χρόνια, / aftész pu tine kinigáne hrónya, / azoktól, amelyek évek óta üldözik,
δικές μας είναι ξένες ή παλιές / dikesz mász íne kszénesz í paljész. / a mieink azok, idegenek vagy régiek.
Και μας αφήνουν μόνους / Ké mász afínun mónusz / És magunkra hagynak minket
σ’ ερειπωμένους δρόμους / sz’ eripoménusz drómusz / a néptelen utakon,
στης πυρκαγιάς το μένος ναυαγούς / sztisz pirkajasz to ménosz navagusz. / az őrjöngő tűzvész hajótörötteit.
Του κόσμου τόσα χρόνια το γινάτι / Tu kózmu tósza hrónya to jínati / A világ hosszú évek óta tartó büszkesége
κλείνει κι ανοίγει πιο βαθιές πληγές / klíni ki aníji pjo vathjesz pligész / mélyebb sebeket zár és nyit.
στο Agrigento μού ’βγαλαν το μάτι / szto Agrigento mu vgalan to máti / Agrigentóban „kikaparták a szememet”
(kegyetlenül elutasítottak),
στις Συρακούσες κλέβουνε καρδιές / sztisz Szirakuszesz klévune kardjész / Szirakuzában szíveket lopnak.
Και μας αφήνουν μόνους / Ke mász afínun mónusz / És magunkra hagynak minket
σ’ ερειπωμένους δρόμους / sz’ eripoménusz drómusz / a néptelen utakon,
στης πυρκαγιάς το μένος ναυαγούς / sztisz pirkajász to ménosz navagúsz. / az őrjöngő tűzvész hajótörötteit.
Directed by Danny Ntarlas
Production & Art Director: Ju Stamatakis
Production Assistant: Manos Reppas
Styling: Filitsa Nikolaidi
Makeup: Theodosia Dodo
Κοιτά μη μαφήσεις
Κοιτά μη με σβήσεις
Μη με περάσεις
μόνο μια μελάνια
Vigyázz, el ne hagyj,
vigyázz, el ne törölj majd,
ne menj el úgy, hogy
olyan legyek, csak mint egy folt.
Κοιτά με σε χάσω
Όπως δεν θα αλλάξω
Μην μου αλλάξεις
Και δεν σου κάνω πια
Vigyázz, el ne veszítselek,
én úgysem változom meg,
ne változtass rajtam,
mert nem kellek neked majd!
Κοιτά μη μου φύγεις και δεν σε έχω αγκαλιά
Πεσμου που είδες θάλασσα χωρίς ακρογιαλιά
Κοιτά μη μου φύγεις και μαφησεις στο κενό
Πεσμου που είδες ήλιο να μην έχει ουρανό
Vigyázz, el ne menj, hogy ne ölelhesselek,
mondd, hol láttál tengert, part nélkül ?
Vigyázz, el ne menj, s ne hagyj üresen itt,
mondd, hol láttál napot, melynek nincs égboltja itt?
Κοιτά μη μαφησεις
Κοιτά μη με λύσεις
Κόμπος δεμένος
Θέλω να μείνω εδώ
Vigyázz, el ne hagyj,
vigyázz, el ne oldj,
csomóba kötve
akarok itt maradni még.
Κοιτα μη με κάψεις
Μη με ανταλλάξεις
Ερωτευμένη όσο καμία να ζω
Vigyázz, meg ne égess,
el ne cserélj mással,
hogy szerelmesen éljek
jobban, bárki mással!
Κοιτά μη μου φύγεις και δεν σε έχω αγκαλιά
Πεσμου που είδες θάλασσα χωρίς ακρογιαλιά
Κοιτά μη μου φύγεις και μαφησεις στο κενό
Πεσμου που είδες ήλιο να μην έχει ουρανό
Vigyázz, el ne menj, hogy itt hagyj, ölelés nélkül,
mondd, hol láttál tengert, tengerpart nélkül ?
Vigyázz, el ne menj, és itt hagyj a semmiben engem ,
mondd, hol láttál napot, ami égbolt nélkül lebeg?
Március 25-éhez közeledve, a nagy nemzeti ünnephez, amikor is az 1821-es szabadságharcáról emlékezünk meg.
A görög szabadságharc (görögül Ελληνική Επανάσταση [elliníki epanasztaszi],
a görög nemzet sikeres felkelése volt 1821–1831 között.
A görögök voltak az elsők a Balkánon, akik képesek voltak elszakadni és függetlenné válni az Oszmán Birodalomtól.
Erre emlékeznek Görögországban minden év március 25-én a Függetlenség Napján.
Παραδοσιακό της επανάστασης 1821 / Népdal az 1821-es szabadságharcról
Σαράντα παλληκάρια / Negyven legény / Szaranda pallikárja
από τη Λει - από τη Λειβαδιά / Livadjából / apo ti Li... - apo ti Livadjá
πάνε για να πατήσουνε / elindul, hogy elfoglalja / páne já ná patíszune
την Τριπο , μωρ’ την Τριπολιτσά / Tripolicát. / tin Tripo... - mor' tin Tripolicá.
Στο δρόμο που πηγαίνανε / Az úton, ahogy mennek, / Szto dhromo pu pijénane
γέροντα, μωρ’ γέροντ’ απαντούν. / egy öregemberrel találkoznak. / jéronda, mor’ jérond’ apandun.
„Γεια σου χαρά σου γέρο” / „Szervusz, üdvözlünk!” / „Ja szu hará szu jéro”
„καλώς τα τα, καλώς τα τα παιδιά. / „Isten hozta a fiatalokat. / „kalósz tá ta, kalósz ta ta pedjá.
„Πού πάτε παλληκάρια / Hová mentek, / Pu páte pallikárja
πού πάτε βρε, πού πάτε βρε παιδιά.” / hová mentek, legények?” / pu páte vré, pu páte vré pedjá.”
„Πάμε για να πατήσουμε / „Megyünk bevenni / „Páme ná patíszume
την Τριπο , μωρ’ την Τριπολιτσά. / Tripolicát. / tin Tripo, mor’ tin Tripolicá.
Έλα μαζί μας γέρο / Gyere velünk, öreg, / Éla mazí mász jéro
βρε για την ο- βρε για την ορμηνιά". / gyere velünk vezetőnek.” / vré já tin o – vre ja tin orminjá.”
„Δεν ημπορώ παιδιά μου / „Nem tudok, gyermekeim / „Dhen mboro pedjá mu
γιατί είμαι γέ- γιατί είμαι γέροντας" / mert már öreg vagyok.” / jatí íme jé- jati íme jérondasz.”
Az alábbi dalt, úgy emlékeztem, hogy más előadótól hallottam,
és azt hittem, fent is van már a fórumon, de ismét köszönet Editnek, hogy felidézte..!
Ha fenn van, ha nem... ...Ímádom, ebben, ahogy a hegedű szól!
Pantelis Thalassinos: Ta smirneika tragoudia (Official Video Clip)
Τα σμυρνεϊκα τραγουδια / Ta zmirneika tragudja / A szmírnai dalokat
Παντελής Θαλασσινός
Μουσική / Zene : Παντελής Θαλασσινός / Pantelis Thalassinos
Στίχοι / Dalszöveg: Ηλίας Κατσούλης / Ilias Katsoulis
Το καθρεφτάκι σου παλιό / To kathreftaki szu paljo / Oly régi már a kis tükröd,
Και πίσω απ' τη θαμπάδα / ke piszo ap’ ti thambada. / De mélyen, a homálya mögött
Η Σμύρνη με το Κορδελιό / I Zmirni me to Kordeljo / Ott van Szmirna, és Kordelió,
Και η παλιά Ελλάδα / ke i palja Ellada. / s az ősi Hellász, az álmodó.
Μουτζουρωμένο το γυαλί / Mundzuromeno to jali / Maszatos az üveg rajta,
Μα πίσω απ' τους καπνούς του / ma piszo ap’ tusz kapnusz tu / De füstje mögül, mely takarja,
Βλέπει ο θεός το Αϊβαλί / vlepi o theosz to Aivali / Maga Isten nézi, látja Ajvalít,
Και σταματάει ο νους του / ke sztamatai o nusz tu / Ám, tőle megáll a gondolata is!
Τα σμυρνέικα τραγούδια / Ta zmirneika tragudja / A szmirnai dalokat - meg;
Ποιος σου τα 'μαθε / pjosz szu ta ’mathe / Ki tanította így neked?
Να τα λες και να δακρύζεις / Na ta lesz ke na dakrizisz / Hogy énekled; könnytől ázva,
Της καρδιάς μου ανθέ / tisz kardjasz mu anthe. / Szívemnek virága?
Το καθρεφτάκι σου παλιό / To kathreftaki szu paljo / A kis tükröd oly régi már,
Και το μυαλό χαμένο / ke to mjalo hameno. / S az elméd is elveszve jár,
Σε ποιο τα ήπιες καπηλειό / Sze pjo ta ipjesz kapiljo / hol ittál, mely kricsniben,
Και βγήκες μεθυσμένο / ke vgikesz methizmeno. / hogy így jöttél ki; részegen?
Το Τραγούδι Του Καιρού / Az időjárás dala Version 2
Ξύπνηστε! / Kszípniszte! / Ébresztő, fel!
Καλημέρα όλη μέρα / Kaliméra óli méra / Jó reggelt, és napot: szépet!
με πολύ η λίγο αέρα / me polí í ligo aéra / Akár sok, vagy kevés széllel!
και όλα καλά θα πάνε / ké óla kalá thá páne / És minden rendben lesz majd
άν τα σύννεφα φυσάνε / án tá színnefa fiszáne / Hogyha majd a felhők fújnak
Καλημέρα με λιακάδα / Kaliméra mé ljakádha / Napsütéses jóreggelt kívánok
απ την όμορφη Ελλάδα / áp tín ómorfi Elládha / a gyönyörűszép: Görögországból!
και με χιόνια και με κρύα / ké mé chiónja ké mé kría / Ugyan hóval, és hideggel,
πάντα αισιοδοξία / pánda esziodhokszía / de mindig optimista hittel!
/ /
Happy Happy Happy Day! / Happy Happy Happy Day! / Boldog Boldog Boldog Napot!
/ /
Ξέχνα της πολλές σκοτούρες / Kszéhna tisz pollész szkotúresz / A sok bajt, problémát: felejtsd el!
και στη συντροφιά μας κάτσε / ké szti szintrofjá mász kátce / inkább ülj le velünk; s ünnepelj!
τα προβλήματα σου άσε! / ta provlímata szu ásze! / engedd a problémáidat el!
Ο καιρός με την Τσολάκη / O kérosz mé tín Tcoláki / Az időjárás Tsolakival
καθημερινή συνήθεια / kathimeriní sziníthja / napi szokások ezek,
θα σου λέμε την αλήθεια! / thá szu léme tín alíthja! / csak az igazat mondjuk neked!
Καλημέρα όλη μέρα / Kaliméra óli méra / Jó reggelt, és napot: szépet!
με πολύ η λίγο αέρα / me polí í ligo aéra / Akár sok, vagy kevés széllel!
και όλα καλά θα πάνε / ké óla kalá thá páne / És minden rendben lesz majd
άν τα σύννεφα φυσάνε / án tá színnefa fiszáne / Hogyha majd a felhők fújnak
Καλημέρα με λιακάδα / Kaliméra mé ljakádha / Napsütéses jóreggelt kívánok
απ την όμορφη Ελλάδα / áp tín ómorfi Elládha / a gyönyörűszép: Görögországból!
και με χιόνια και με κρύα / ké mé chiónja ké mé kría / Ugyan hóval, és hideggel,
πάντα αισιοδοξία / pánda esziodhokszía / de mindig optimista hittel!
Κοίταξε αλλά μην αγγίζεις
Άγγιξε αλλά μη μυρίζεις
Μύρισε αλλά μη δαγκώσεις
Δάγκωσε μα μη φας
Nézz, de ne érints,
Érints, de ne szagolj,
Szagolj, de ne harapj,
Harapj, de ne egyél!
Δούλεψε για να επιβιώσεις
Πρόσεξε να μη ματώσεις
Μάτωσε αλλα μην πεθάνεις
Ψόφα αλλά μην πονάς
Dolgozz, hogy túlélj,
Vigyázz, nehogy vérezz,
Vérezz, de meg ne halj,
Pusztulj, de ne fájjon majd!
Δεν μπορώ ν' αντισταθώ στη ζωή που μου δώθηκε
Θέλω να ζήσω κι ας μην είναι πολύ
Τραγουδώ για να ακουστώ στη σκηνή που υψώθηκε
Και ας μην πιάσω ποτέ μου την καλή
Ellenállni nem bírok az életnek, ami nékem adatott,
Még ha rövid ideig is tart, bizony; én élni akarok!
Énekelek, csak hogy halljanak a magasra emelt színpadon,
akkor is, ha sosem jönne el számomra "a siker", a nagy alkalom!
Την καλή, τη χρυσή την ευκαιρία
Δεν την αρπαξα μικρός
Ήμουνα πάντα γαλαρία
Δηλαδή πίσω πίσω στην καβατζα
A szuper jót, az arany esélyt,
nem ragadtam meg még gyerekként,
mindig jó hátul maradtam én,
csak a túlélés volt a tét.
Να τη βγάλω καθαρή
Τελειόφοιτος στη λάτζα
Φιλοσοφική ειδίκευση στη γενικολογία
Καλλιτεχνική προσέγγιση προς πάσαν μαλακία
Csak hogy megússzam tisztességgel,
Mindig hátul, biztos helyen, konyhán végeztem „diplomát”,
ennyi lett a tudomány.
Filozófia: általánosítás,
művészet: minden hülyeséghez hozzászólás.
Που και που κρυφά βάζω και τα κλάματα
Γεννημένος για μεγάλα πράγματα
Όχι , μη , έτσι, δεν, ποτέ, και πρέπει
Είναι λέξεις που ο εγκέφαλος μου δεν τις επιτρέπει
Néha-néha, titokban, sírok is talán,
pedig én nagy dolgokra születtem — igazán!
A „Nem”, a „soha”, a „kell”, és a „tilos” —
E szavakat, az agyam nem tűri most.
Αφορμή ψάχνω πάντα να μαλώνω
Με εκείνους που με αναγκάζουνε να μεγαλώνω
Δεν γουστάρω να γεράσω γιατί ξέρω πως οι γέροι
Που πιστεύουν ότι η νεολαία τίποτα δεν ξέρει
Ενώ εκείνοι τώρα πια που έχουνε μάθει
Μας ζητάν να κάνουμε τα ίδια λάθη
Mindig okot keresek a közelharcra,
Azok ellen, kik felnőtté tennének akaratlan.
Nem akarok megöregedni, mert tudom jól,
az idősebbek szerint, nem tudnak semmit a fiatalok.
Miközben ők, kik már régóta „mindent tudnak”,
ugyanazokat a hibákat várják el tőlünk; újra és újra!
Δεν μπορώ ν' αντισταθώ στη ζωή που μου δώθηκε
Θέλω να ζήσω κι ας μην είναι πολύ
Τραγουδώ για να ακουστώ στη σκηνή που υψώθηκε
Και ας μην πιάσω ποτέ μου την καλή
Ellenállni nem bírok az életnek, ami nékem adatott,
Még ha rövid ideig is tart, bizony; én élni akarok!
Énekelek, csak hogy halljanak a magasra emelt színpadon,
akkor is, ha sosem jönne el számomra "a siker", a nagy alkalom!
Δεν γουστάρω κάτι το σπουδαίο να γίνω
εγώ θέλω απλά ένα χαρτί με στίχους να το ντύνω
Για αυτό φτύνω τα λούσα και τις ανέσεις
όσο εσύ παρακαλάς απ'τον θρόνο σου να μην πέσεις
Nem akarok válni nagy, esetleg híres emberré,
csak egy papírt szeretnék, amit szavakkal felöltöztethetnék.
Ezért köpök én a luxusra, és minden kényelemre,
míg te a trónodon rettegsz, hogy innen leesel.
Καταθέσεις και ακίνητα δεν έχω
ασταμάτητα γυρίζω οπότε ακίνητος δεν στέκω
Δεν αντέχω να μου λένε τι να κάνω
όλοι αυτοί που θέλουν πάντοτε να είναι από πάνω
Nincs vagyonom, nincsen házam sehol,
mindig úton vagyok — nem állok meg soha, sehol.
Nem bírom, ha megmondják, mit tegyek,
főleg azok nem, akik mindig fölém kerekednek.
Έχω πλάνο όλα τούμπα να τα φέρω
και πάντα το απολαμβάνω όταν δίνω και προσφέρω
Δεν γνωρίζω και αν γνωρίζω λέω δεν ξέρω
γιατί όποιος ξέρει δεν γνωρίζει και αυτό δεν το θέλω
Van egy tervem: mindent felforgatni,
és élvezek mindig adni, nem csak birtokolni.
Nem ismerem — és ha ismerem is, azt mondom; nem tudom,
mert aki azt hiszi, hogy tud, az nem tud igazán — s ezt, nem akarom.
Δεν με νοιάζει αν πεθάνω για αυτό προσπαθώ να ζήσω
σε ένα κόσμο άνισο να αναζητώ πάντα το ίσο
Και νεκρός θα πολεμήσω το άδικο σε αυτή την γη
ούτως ή άλλως όσο ζω δεν θα την πιάσω την καλή
Nem érdekel a halál, ezért próbálok élni,
egy igazságtalan világban, az egyenlő esélyt keresni.
És még holtan is harcolok majd itt, az igazságért,
hisz, amíg élek — úgysem kapom el a „jó esélyt”!
Δεν μπορώ ν' αντισταθώ στη ζωή που μου δώθηκε
Θέλω να ζήσω κι ας μην είναι πολύ
Τραγουδώ για να ακουστώ στη σκηνή που υψώθηκε
Και ας μην πιάσω ποτέ μου την καλή
Ellenállni nem bírok az életnek, ami nékem adatott,
Még ha rövid ideig is tart, bizony; én élni akarok!
Énekelek, csak hogy halljanak a magasra emelt színpadon,
akkor is, ha sosem jönne el számomra "a siker", a nagy alkalom!
Στον κόσμο που δειλιάζει να πάρει οτι θέλει
σ' αυτούς που υποφέρουνε μα μένουν σκυμμένοι
σ' όσους μπορούνε μα δεν τολμάνε
σε κείνους που νομίζουνε πως με κυβερνάνε.
E világban, mely fél megszerezni, mit akar,
azok közt, kik szenvednek, mégis némán, lehajtva maradnak,
kik képesek lennének, de nem mernek lépni,
és kik azt hiszik, hogy uralkodnak fölöttem itt mind.
Σ'όσους απέχουνε κι αδιαφορούνε
σ'αυτούς που δεν μπήκανε και θέλουν να βγούνε
που τρέχουνε μακρυά να γλυτώσουν
που φοβούνται να μη με πληγώσουν.
Κανείς δεν μπορεί να μ'εμποδίσει κανείς
Akik távol maradnak, közönybe burkolóznak,
akik be sem léptek, de már kifelé tartanak,
akik futnak messzire, hogy megmeneküljenek,
kik félnek attól, hogy talán megsebeznek.
Senki sem állíthat meg — senki sem!
Η σιωπή τους ένοχη βαμμένη στο αίμα
διαιωνίζουνε το αιώνιο ψέμα
αυτός ο εφιάλτης μ' ακολουθάει
σ'αυτόν τον κόσμο που ξεψυχάει.
Κανείς δεν μπορεί να μ'εμποδίσει κανείς
Hallgatásuk bűnös, vérrel van befestve,
örökítik tovább a hazugság örök rendjét,
ez a rémálom követ, nem hagy el soha,
ebben a világban, mely lassan haldoklik maga.
Senki sem állíthat meg — senki sem!
Δεν θα αντέξω μία νύχτα ακόμη
με το σκοτάδι να με πλακώνει
θα πάρω το περίστροφο και θα πυροβολήσω
το ηλιοβασίλεμα θα πυροβολήσω.
Nem bírok ki még egyetlen éjszakát,
ahogy rám nehezedik a sötétség súlya tovább,
kezembe veszem a fegyvert, és lövök majd,
a naplementére célzok — és elsütöm azt
Μονάχος μου σε μια σπηλιά
αναζητούσα μια ματιά
μα όλοι τριγυρνούσαν βιαστικά.
Με έδιωξαν, με εξόρισαν,
με ξέχασαν, με πρόδωσαν
και 'γω να τους υμνώ με Αλλελούια .....
Αλλελούια, Αλλελούια, Αλλελούια, Αλλελούια...
Egyedül egy barlang mélyén,
egyetlen pillantást kerestem én,
de mindenki rohant tovább sietve.
Elűztek, száműztek messze,
elfelejtettek, elárultak rendre,
s én mégis dicsértem őket: Alleluja…
Alleluja, Alleluja, Alleluja, Alleluja...
Χαμένος απ' την πίστη σου,
σε γύρεψα στο σπίτι σου,
μα εσύ δεν θέλεις μια καρδιά φτωχή.
Η δόξα είναι ο δρόμος σου,
τα πρόσωπα ο κόσμος σου,
χωρίς να ψιθυρίζεις Αλλελούια ....
Αλλελούια, Αλλελούια, Αλλελούια, Αλλελούια...
Elveszve hited árnyékán,
kerestelek én a házadnál,
de egy szegény szív, nem kell neked már..!
A dicsőség vált a te utaddá,
s az arcok, a te világoddá,
anélkül, hogy azt suttognád: Alleluja…
Alleluja, Alleluja, Alleluja, Alleluja...
Μάλλον δεν αισθάνθηκες τον πόνο
που προκάλεσες.
μα ποιόν εκδικείσαι και γιατί ;
Δεν έκλαψα, δεν τρόμαξα,
δεν έφταιξα μα μπόρεσα
να σε φωνάζω μόνο με Αλλελούια...
Αλλελούια, Αλλελούια, Αλλελούια, Αλλελούια...
Talán nem érezted a fájdalmat,
amit bennem hagytál, amit adtál,
de kit büntetsz, mondd, és miért?
Nem sírtam, nem féltem,
nem vétettem, mégis éltem
a lehetőséggel, hogy így hívjalak: Alleluja…
Alleluja, Alleluja, Alleluja, Alleluja...
Egy másik próbálkozás saját szöveggel: Nikolas Papasolomondos / Νικολας Παπασολομωντος
Ποιος σκότωσε τα όνειρα, πες
ποιος έκοψε τόσες στιγμές
τις μικρές ανθισμένες χαρές
Δείξε μου ποιος
ποιος χρόνος περνώντας κι αυτός
με ένα δρεπάνι σκυφτός
πώς θέρισε όλο το φως
Ki ölte meg az álmokat, mondd?!
Ki vágta el annyi apró percünk nyomát,
apró virágzó örömök sorát?
Mutasd meg, ki volt!
Melyik idő volt az, mondd el még,
mely egy kaszával előrehajolt,
és hogyan aratta le az összes fényt?
Αχ, ένα φιλί...
Ah, egy csók...
Στην πόλη οδηγώντας αργά
τα σπίτια, μπαλκόνια γυρτά
ζωές που θα κρύβουν κι αυτά...
Πώς έγινε, δες
πως στένεψαν τόσο οι οροφές
πώς γίναν κουτιά οι καρδιές
Ποιος σκότωσε τα όνειρα, πες
A városban lassan vezetve
a házak, az erkélyek görnyednek komoran
életek rejtőznek, mögöttük hangtalan...
Hogyan történt, lásd,
hogyan szűkültek össze az emeletek,
hogyan váltak dobozokká a szívek?
Ki ölte meg az álmokat, mondd el?
Ένα φιλί
και τα όνειρα γίνονται πάλι
θέλω ένα φιλί
Μόνο ένα φιλί
η ζωή δανεική και μικρή
μα στα χείλη σου μοιάζει μεγάλη
θέλω ένα φιλί
Egyetlen csók
és az álmok újra megszületnek
Egy csókot akarok
Csak egyetlen csókot
az élet kölcsönvett, és rövid idő,
de az ajkaidon végtelennek tűnő...
Egy csókot akarok!
Σε βρίσκω στο πλήθος ξανά
στους δρόμους που η πόλη σχολά
απροβλεπτη που είν' η ομορφιά
Πάλι γελάς
αμήχανα λίγο κοιτάς
Τι κοιτάς; Αγκαλιά να με πάρεις, δες
κανείς δε μας σκότωσε εμάς
Újra a tömegben talállak meg
az utcákon, amikor a város aludni tér,
kiszámíthatatlan, hol van a szépség
Újra nevetsz,
kissé zavartan nézel
Mit nézel? Ölelj meg, nézd -,
senki sem ölt meg minket még!
