Μέτρησα τις μέρες με το αίμα,
με το άδικο που κλείδωσα βαθιά.
Έγινα ο τοίχος και το βέλος,
έγινα η νύχτα και η φωτιά.
Περπάτησα σε δρόμους δίχως όνομα,
με μια σιωπή δεμένη στο λαιμό.
Κουβάλησα τον κόσμο σαν κατάρα,
μα έμαθα να πέφτω και να ζώ.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Κι όσοι με είδαν να λυγίζω,
νόμιζαν πως τέλειωσε η φωνή.
Μα κάθε ράγισμα στο σώμα
άνοιγε μέσα μου μια νέα αρχή.
Άφησα πίσω τις φωνές του φόβου,
τα πρόσωπα που έγιναν σκιά.
Κι όσα ζητούσαν να με σπάσουν,
έγιναν πέτρες για να χτίσω φτερά.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Γύρισα μόνος εκεί που πονούσα,
χωρίς θυμό, χωρίς γιατί.
Γιατί η αγάπη όταν πεθαίνει,
ή γίνεται στάχτη ή προσευχή.
Και τώρα, κοίτα τα μάτια μου,
δεν φοβούνται το σκοτάδι πια.
Γιατί όποιος περπάτησε τη στάχτη,
μαθαίνει να γεννιέται απ’ τη φωτιά.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Δεν έχω πια στρατό να πολεμήσω,
τα όπλα μου τα χάρισα στο χώμα.
Συγχώρεσα τον χρόνο που με πήρε,
συγχώρεσα και το δικό μου στόμα.
Ό,τι αγάπησα δεν χάθηκε,
μονάχα άλλαξε μορφή και ουρανό.
Κάπου εδώ τελειώνουν οι λέξεις.
Εδώ που η ανάσα γίνεται φως,
εδώ που δεν υπάρχει πια «μετά».
Και κοίτα...
Το τέλος έγινε αιωνιότητα.
A szövegben több helyen sérült vagy hibás karakterek vannak, de a
mondanivaló így is jól rekonstruálható. Ez egy mély, szinte spirituális vallomás a
szenvedésről, az átalakulásról, a megbocsátásról és a belső újjászületésről.
Vérrel számoltam a napokat,
az igazságtalansággal, amely körbezárt.
Voltam fal és voltam nyíl,
voltam éjszaka és voltam tűz.
Névtelen utakon jártam,
némasághoz kötözve.
Átokként cipeltem a világot,
de megtanultam újra felállni, valahányszor elestem.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Akik látták, hogy megtörök,
azt hitték, véget ért a fény.
Pedig testem minden repedése
egy új utat nyitott bennem.
Magam mögött hagytam a félelem hangjait,
az arcokat, amelyek valaha én voltam.
És mindaz, ami össze akart törni,
lépcsőfokká vált, hogy magasabbra jussak.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Egyedül tértem vissza oda, ahol fájt,
harag nélkül, büszkeség nélkül.
Mert a szerelem, amikor meghal,
vagy hamuvá lesz, vagy imádsággá.
És most nézd a szemeimet:
már nem félnek a sötéttől.
Mert aki végigjárta a hamu útját,
megtanul újra tüzet szülni.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Nincs már hadseregem, amellyel harcoljak,
fegyvereimet mind elajándékoztam.
Megbocsátottam az időnek, ami elvett tőlem,
és megbocsátottam a saját fájdalmamnak is.
Amit szerettem, nem veszett el,
csupán alakot és nevet változtatott.
Valahol itt érnek véget a szavak.
Itt, ahol a lélegzet fénnyé válik,
itt, ahol már nincs több „miért”.
És nézd...
A vég örökkévalósággá lett.
Ez a szöveg hangulatában emlékeztet a modern görög költészet és
az énekelt líra világára: a központi gondolata, hogy a szenvedés nem pusztán rombol,
hanem átalakít. A visszatérő sor:
„Ami elégni akart, elégett, ami élni akart, él.”
Szinte a teljes mű kulcsa: az ember végül elengedi azt, amit nem lehet megmenteni,
és hagyja életben maradni azt, ami valóban az övé. Ezért a befejezés sem tragikus,
hanem megbékélt és felemelő: „A vég örökkévalósággá lett.”
Stílus:"An ambient, neo-classical cinematic piece driven by profound emotional catharsis, evolving from dark vulnerability to expansive light, opens in a minimalist, haunting atmosphere where a solitary, somatic cello weeps over a sparse, melancholic piano progression in a minor key, Raw texture is and intimate, mimicking heavy footsteps of a long battle, chorus, subtle electronic drones and warm, swelling ambient pads, introducing a glimmer of hope and signaling a perspective, second verse gains a steady, slow-tempo organic percussion—resembling a calm, rhythmic heartbeat—while a soaring solo violin adds a layer of bittersweet acceptance, arrangement builds a gradual, breathtaking crescendo, sweeping into a major key as the final lines approach, the ultimate transition to the definitive lyric, all percussion dissolves into a majestic, shimmering wall of strings and ethereal vocal textures, leaving the listener suspended in a breathless, timeless space of absolute peace and cinematic grandeur"
Sziasztok!
A Rádióban hallottam ezt a számot, rákerestem a YouTube-n, és valahol a szövegre is
ráakadtam. A ChatGPT-t kértem meg a fordításra:
Ez a szöveg egy csalódott, már továbblépett ember válasza egy régi szerelem
visszatérési kísérletére. A hangvétele nem kesergő, inkább határozott ami annyit jelent:
- Késő bánat, már nem lehet visszacsinálni!
Íme a tartalmilag hű magyar fordítás:
Nikos Makropoulos: Na Giriseis Pou (Na gyriseis pou) | Official Video Clip
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí...
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig együtt
te és én legyünk..!
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
μες στο αίμα μου κυλάς, / mész szto éma mu kilász,
η αγάπη η δικιά μου / í agápi í dikjá mu
ζω για να με αγαπάς... / zó já ná mé agapász
Te vagy az én folytatásom,
véremben áramlasz,
te vagy az én szerelmem,
azért élek, hogy szeress..!
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
τα σωστά τα λάθη μου, / tá szosztá tá láthi mu
μία τρέλα στην καρδιά μου / mjá tréla sztín kardjá mu
η μεγάλη αγάπη μου... / í mégáli í agápi mu...
Te vagy az én folytatásom,
helyes és téves döntéseim,
őrült vágy a szívemben,
te vagy a nagy szerelmem...
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí..
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig
te és én legyünk...
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
δεν πιστεύω ό,τι ζω, / dén pisztévo ó,ti zó,
όταν μ΄έχεις αγκαλιά σου / ótán ehisz aggaljá szu
και μου λες σε αγαπώ... / ké mu lész sze agapáo...
Te vagy az én folytatásom,
alig hiszem, amit megélek,
amikor a karodban tartasz,
és azt mondod: szeretlek...
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
τα σωστά τα λάθη μου, / tá szosztá tá láthi mu
για τα μάτια τα δικά μου, / já tá mátjá tá diká mu,
η μεγάλη αγάπη μου... / í megáli agápi mu...
Te vagy az én folytatásom,
minden jó és minden hibám,
az én szememben te vagy
az egyetlen nagy szerelmem.
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí...
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig
te és én legyünk...
Megkértem az intelligens robotot, fordítsa le nekem a Blue Skies-t (Irving Berlin klasszikusa),
Majd írjon belőle magyar-görög változatot, amit a SUNO alkalmazással zenésítettem meg..
Mindig két változatot készít, nekem mind a két változat tetszik!:
Όταν γεννήθηκα ήμουν μαύρος.
Όταν μεγάλωσα ήμουν μαύρος.
Όταν αρρωσταίνω είμαι μαύρος.
Όταν γεράσω θα είμαι μαύρος.
Όταν πεθάνω θα είμαι μαύρος.
Όταν γεννήθηκες ήσουν ροζ.
Όταν μεγάλωσες έγινες άσπρος.
Όταν αρρωσταίνεις γίνεσαι κίτρινος.
Όταν γεράσεις γίνεσαι γκρι.
Όταν πεθάνεις γίνεσαι μωβ.
ΚΑΙ ΕΧΕΙΣ ΤΟ ΘΡΑΣΟΣ ΝΑ ΑΠΟΚΑΛΕΙΣ ΕΜΕΝΑ ΕΓΧΡΩΜΟ ;
------------------------
Egy fekete mondja egy fehérnek :
Amikor megszülettem, fekete voltam.
Amikor felcseperedtem, fekete voltam.
Amikor megbetegszem, fekete vagyok.
Amikor majd megöregszem, fekete leszek.
Amikor majd meghalok, fekete leszek.
Amikor megszülettél, rózsaszínű voltál.
Amikor felcseperedtél, fehér lettél.
Amikor megbetegszel, sárgává válsz.
Amikor megöregszel, szürke leszel.
Amikor meghalsz, belilulsz.
ÉS MÉG VAN POFÁD, AZT MONDANI RÁM, HOGY SZÍNESBŐRŰ ?
Sok dal van már fenn Stamatis Gonidis -től.. most egy éppen 16 éves fiú előadásában hallottam a szerzeményét a görög X - faktorban- ahogy a kedvesének is el kellett énekelnie a Zsűri buzdítására - met nem hangzott eléggé hihetően -, :
Dimitris Halvadzis: Ola s'agapane (Stamatis Gonidis)
Το πρόσωπό μου στον καθρέφτη με κοιτά / Az arcom a tükörből néz rám; ám az,
κι αφού δεν κλαίω πώς μπορεί αυτό και κλαίει; / hogy lehet - mivel nem sírok, hogy az sír?
Πιάνω τα μάτια μου μα είναι αυτά στεγνά, / Megérintem szemem — de mindkettő száraz,
δεν του μιλάω μα για σένανε μου λέει. / nem szólok hozzá, rólad mégis mesélni bír.
Όλα σ’ αγαπάνε τόσο δυνατά, / Minden a világon annyira szeret téged,
έφυγες και κάνω πράγματα τρελά. / elmentél, s én cselekszem; de mennyi őrültséget!
Όλα σ’ αγαπάνε όπως σ’ αγαπώ, / Mindenki úgy imád téged! Úgy, ahogyan én is,
μες στις παραισθήσεις μ’ άφησες να ζω. / hallucinációk közt hagytál élni mégis.
Πόσο σ’ αγαπώ. / Oh, mennyire szeretlek én!
To πρόσωπο μου στον καθρέφτη με κοιτά, / Az arcom a tükörből néz vissza rám,
την αγωνία μου για σένα μου θυμίζει. / s miattad érzett kínokat idéz.
Μ’ άφησες μόνο μου ακόμα μια φορά / Ismét; még egyszer magamra hagytál,
και η ζωή χωρίς εσένα δεν αξίζει. / de nélküled az élet semmit sem ér.
Όλα σ’ αγαπάνε τόσο δυνατά, / Minden a világon annyira szeret téged,
έφυγες και κάνω πράγματα τρελά. / elmentél, s én cselekszem; de mennyi őrültséget!
Όλα σ’ αγαπάνε όπως σ’ αγαπώ, / Mindenki úgy imád téged! Úgy, ahogyan én is,
μες στις παραισθήσεις μ’ άφησες να ζω. / hallucinációk közt hagytál élni mégis.
Πόσο σ’ αγαπώ. / Oh, mennyire szeretlek én!
Τα σφάλματα γίναν πολλά / A hibákból túl sok lett már,
Τα πιο πολλά για μένα / a legtöbb nekem jutott,
Ώσπου να άδειασε η καρδιά / Amíg a szivem üressé vált,
Και έχω μόνο εμένα / és végül magamara maradtam legott.
Έχω κλάψει / Sírtam én már,
Για πολλές γυναίκες, έχω κλάψει / bizony, sok asszonyért sírtam én már,
Μα για σένα πιο πολύ / de utánad, Teérted, a legtöbbet.
Σ’ έχω ψάξει / Kerestelek már én,
Στην καρδιά μου μέσα, σ’ έχω ψάξει / a szívem mélyén mindig kerestelek,
Έχεις κάνει κατοχή / mindent elfoglaltál bennem rég.
Τα λόγια σου ήταν σκληρά / Szavaid kemények voltak,
Τα `πες φαρμακωμένα / Halálos méreggel átitatva mondtad el
Με κλείσανε στα σίδερα / vasrácsok mögé zártak engem,
Όμως θυμάμαι εσένα / ám, mégis rád emlékezem.
Έχω κλάψει / Sírtam én már,
Για πολλές γυναίκες, έχω κλάψει / bizony, sok asszonyért sírtam én már,
Μα για σένα πιο πολύ / de utánad, Teérted, a legtöbbet.
Σ’ έχω ψάξει / Kerestelek már én,
Στην καρδιά μου μέσα, σ’ έχω ψάξει / a szívem mélyén mindig kerestelek,
Έχεις κάνει κατοχή / mindent elfoglaltál bennem rég.
Εσύ κοιτούσες τα μικρά / Te mindig az apróságokra figyeltél,
Θα πω όμως δεν πειράζει / de én azt mondom: nem számít,
Όποιος αγάπησε βαθιά / aki egyszer mélyen szeretett,
Αυτό δεν τον τρομάζει / azt már nem félelmíti meg semmi!
Έχω κλάψει / Sírtam én már,
Για πολλές γυναίκες, έχω κλάψει / bizony, sok asszonyért sírtam én már,
Μα για σένα πιο πολύ / de utánad, Teérted, a legtöbbet.
Σ’ έχω ψάξει / Kerestelek már én,
Στην καρδιά μου μέσα, σ’ έχω ψάξει / a szívem mélyén mindig kerestelek,
Έχεις κάνει κατοχή / mindent elfoglaltál bennem rég.
Ismét egy dalfordítást köszönhetünk Vengrinyák Editnek,
aki a nyári szünet előtti utolsó Sirtos táncház kezdeténél is új dalokat tanít, a közös énekléshez!
Μωρή κοντού- μωρή κοντούλα λεμονιά, / Mori kondu- mori kondula lemonia,
Με τα πολλά λεμό- λεμόνια, / Me ta polla lemo- lemonia,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Ó, te alacsony, kis citromfa,
a sok-sok citromoddal,
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Πότε μικρή, πότε μικρή μεγάλωσες; / Pote mikri, pote mikri megaloszesz?
Κι έγινες για κοτζάμ κοπέλα, / Kj ejinesz ja kotzam kopela,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Mikor nőttél meg, mikor lettél ilyen nagy?
Hogy lett belőled ilyen nagy lány?
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Χαμήλωσε, χαμήλωσε τους κλώνους σου, / Hamilosze, hamilosze tusz klonusz szu,
να κόψω ένα λεμό- λεμόνι, / na kopszo ena lemó- lemóni,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
Σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Hajlítsd le, hajlítsd le az ágaidat,
hogy szakítsak egy citromot,
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Για να το στύ- για να το στύψω να το πιω, / Ja na to szti- ja na to sztipszo na to pjo,
να μου διαβούν οι πό- οι πόνοι, / na mu diavun, i pó- i póni,
Βησσανιώτισσα, / Visszanjotissza,
σε φίλησα κι αρρώστησσα / sze filisza kj arrosztisza
και το γιατρό δε φώναξα. / ke to jatro de fonaxa.
Hadd facsarjam ki és igyam meg a levedet,
hogy elmúljanak a fájdalmaim,
Visszaniból származó leányka,
megcsókoltalak és megbetegedtem,
de orvost nem hívtam.
Elképesztő, ahogy az AI zenei ötleteit csak úgy szerte szórja...
s ahogy egy csodás magyar versből a ChatGPT felhasználásával
..érzelmes dalok születhetnek!
Από το δεν-μπορεί — πες μου — μπορεί άραγε / A nem-lehetből, mondjad, még lehet
να γίνει αλλιώς, ή μόνο έτσι γίνεται, / másképp lehet, vagy már csak így lehet,
πως δεν μπορεί αλλιώς, παρά δεν μπορεί; / hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Να σου πω πια «αντίο», θα το ’λεγα, / Kimondanám már, hogy isten veled,
μα μέσα μου ουρλιάζει το δεν μπορεί! / de fölsikolt bennem a nem lehet!
γιατί τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου — / mert hajad, orrod, szájad és szemed -
γιατί θα γίνω πάλι αυτός, αχ, θα γίνω ξανά, / mert az leszek, jaj, megint az leszek,
εκείνο το διωγμένο απ’ την αγέλη, / az a csordából kimart, seblepett,
πληγωμένο, χωρίς μικρό, χωρίς το θηλυκό του, / kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
ένα άγριο ζώο, που γαληνεύει μόνο / csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
όταν το βρίσκει το τέλος στην κάννη του όπλου. / ha puskavégre fogja a halál.
Μα ήρθε το βράδυ — κι ένα τέτοιο βράδυ, / De este lett, és olyan este lett,
που ξαναβρήκα το πρόσωπό σου και το χέρι σου, / megleltem újra arcod és kezed,
κι ο ένας στου άλλου το στόμα κλάψαμε: Δεν μπορεί, / egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
να ’ναι μόνο έτσι, να μην μπορεί αλλιώς! / hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
και τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου. / és hajad, orrod, szájad és szemed.
Κι εγώ που νόμιζα πως ξυπνώ για να ζήσω, / S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
πάλι εδώ είμαι, πάλι ανάμεσα σ’ αυτούς / megint csak itt, megint e dérlepett
τους παγωμένους τοίχους, πάλι στο δεν μπορεί. / falak között, megint a nem lehet.
Τρέμει η καρδιά, χτυπά τα δευτερόλεπτα, / Vacog a szív, veri a perceket,
τα χτυπά — όχι, όχι, όχι, δεν μπορεί! / veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Κι αν βγω στον δρόμο, έτσι βαδίζω: / Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
διασχίζοντας ποτάμια, λαχανιάζοντας βουνά, / gázolva folyót, zihálva hegyet,
γιατί υπήρξαν ποτάμια και υπήρξαν βουνά, / mert voltak folyók és voltak hegyek
και υπήρξαν χρόνια, υπήρξαν άνθρωποι, / és voltak évek, voltak emberek
και τι άλλο υπήρξε! τι υπήρξε! / és mi volt még! mi volt!
κι ύστερα — μια καλοκαιρινή στιγμή / és azután - egy nyári perc
σε μια αυλή του Δεκέμβρη — / december udvarán -
η γέρικη ελπίδα… κι υπήρξαν πρωινά, / a vén remény… és voltak reggelek,
που ξυπνούσα μαζί σου, δίπλα σου, / mikor veled, melletted ébredek
και τα μαλλιά σου, η μύτη σου, το στόμα και τα μάτια σου, / és hajad, orrod, szájad és szemed
και το πουκάμισο, και ο ώμος, και το χέρι σου στο πάπλωμα… / s az ing, s a váll, s a paplanon kezed…
Έτσι μιλά ο λόγος, σαν τη μνήμη — / Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
δεν έχω πια άλλες λέξεις, κι ούτε μπορεί να έχω. / hát nincs szavam több és nem is lehet.
Γιάννα Τερζή & Πασχάλης Τερζής
Στίχοι: Γιάννα Τερζή
Μουσική/Παραγωγή: Γιάννα Τερζή, Λουπασάκης Παντελής (Pade)
Ηχολήπτης Πασχάλη: Γιώργος Μπακάλης
Στούντιο: East Side Recording Studio
Ηχολήπτης Γιάννας: Τάκης Αργυρίου
Στούντιο: 111
Μίξη/Μάστερ: Κυριάκος Αστερίου
Στούντιο: BK Studios
Παίζουν οι μουσικοί:
Βιολί: Βιολέτα
Ακορντεόν: Εύα Μυλωνά
Κιθάρα: Miroslav Cvetković
Κρύψε με μεσ' τα μάτια σου να δω τη δύναμή σου, / Rejts el a szemed mélyén, hadd lássam az erőd,
Κλείσε με μεσ' τη σκέψη σου να γίνω η αφορμή σου, / zárj be a gondolatodba, legyek benned az ok, az ösztönöd.
Όσο ζω θα μετρώ όλα τα αστέρια σου, / Amíg élek, számolom csillagaid fényét,
Δώσε μου ζωή να πιω μέσα από τα χέρια σου, / Adj innom kezeidből az életet, s annak szépségét,
Μέσα απ' τα χέρια σου / A két kezedből.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Μεσ' στο σκοτάδι ψάξε με να νιώσεις τη μορφή μου, / A sötétben keress meg, érezd meg az alakom,
Άπλωσε την παλάμη σου και λύσε τη σιωπή μου, / nyújtsd ki a tenyered, oldd fel bennem a csendet, hagyom.
Όσο ζω θα μετρώ όλα τα αστέρια σου, / Amíg élek, számolom csillagaid fényét,
Δώσε μου ζωή να πιω μέσα από τα χέρια σου, / adj inni életet két kezed melegéből, szépét,
Μέσα απ' τα χέρια σου / két kezedből.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Για σένα μόνο να υπάρχω και να ζω, / Csak érted léteznék, csak érted élnék én,
Χωρίς φωνή να σου φωνάζω σ' αγαπώ, / némán is kiáltanám: szeretlek – szívem mélyén.
Πάρε με πάλι αγκαλιά και χάιδεψέ μου τα μαλλιά / Ölelj át újra, simítsd végig hajam,
Να γίνουμε ένα ακόμα μια φορά / hogy újra eggyé váljunk – még egyetlen pillanatra.
Θέλω να βρω τον εαυτό μου / Thélo ná vró ton eáftó mu
να ταξιδέψω να χαθώ / ná takszidhépszo ná hathó
να με πάρει το μυαλό μου / ná mé pári to mjáló mu
σ´ αυτά τα μέρη που αγαπώ / sz’ aftá ta méri p' aghapó
στο κύμα πάνω να κοιμάμαι / sztó kíma páno ná kimáme
και να ξυπνάω σε ακτές / ké ná kszipnáo sze aktész
ηλιαχτίδες να φωτίζουν / iliáhtídhesz ná fotízun
τις σκέψεις μου τις σκοτεινές / tisz szképsziz mu tisz szkotinész
Meg akarom találni önmagam,
utazni akarok, elveszni,
hadd ragadjon magával az elmém
azokra a helyekre, amelyeket szeretek.
A hullám tetején akarok aludni,
és partokon ébredni,
napfény sugarai világítsák meg
sötét gondolataimat.
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át!
Τι κι αν φεύγω μακρυά σου / Ti ki án févgho makriá szu
τι κι αν πέφτεις χαμηλά / ti ki án péftisz hamílá
βάφουν τη γη τα δάκρυα σου / váfun ti ghí tá dhákria szu
που είναι γαλάζια και λευκά / pu'ne ghalázja ké lefká
Mit számít, ha messze megyek tőled,
mit számít, ha mélyre zuhansz,
könnyeid festik a földet,
melyek kékek és fehérek.
Τι κι αν είμαι μακρυά σου / Ti ki án íme makriá szu
εγώ σε αισθάνομαι εδώ / eghó szé eszthánome edhó
γαλάζια είναι τα αισθήματα σου / ghalázja íne tá eszthímatá szu
και το μέλλον σου λευκό / ke to mélon szu lefkó
Mit számít, ha távol vagyok tőled,
én itt is érezlek téged,
érzéseid kékek,
és a jövőd fehér.
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át.
(Élá! / Gyerünk!)
Από την Κέρκυρα στη Χίο / Apó tin Kérkira szti Hío
και από τη Δράμα στα Χανιά / ké apó ti Dhráma sztá Hanyá
είναι γαλάζιο το τοπίο / íne ghalázio to topío
και έχουμε ολόλευκα πανιά / ké éhumé olólefka panyá
Korfutól Híoszig,
és Drámától Haniáig,
kék a táj,
és hófehér vitorláink vannak.
Όλο να δω το μεγαλείο / Ólo ná dhó to meghálío
απ´ του Ολύμπου την κορυφή / áp’ tu Olímbu tín korifí
να ψιθυρίσω δυο στιχάκια / ná pszithiríszo dhjó sztihákja
ελεύθερος για μια ζωή / eleftherosz, já mjá zoí
Látni akarom a nagyságot,
az Olümposz csúcsáról,
elsuttogni két kis sort:
szabadon – egy egész életen át!
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
Ελεύθερος για μια ζωή / Eléftherosz, já mjá zoí
(Kszaná! / Újra!)
Szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át,
szabadon - egy életen át.
Να μη φοβάμαι να ξεφύγω / Ná mí fováme ná kszefígho
μα ούτε να παρεκτραπώ / má úte ná parektrapó
και την καρδιά μου να ανοίγω / ké tín kardhjá mu ná anígho
σε κάποιον περαστικό / szé kápjon'e perasztikó
Hogy ne féljek kitörni,
de el sem tévelyedhetek,
és a szívemet hagyjam megnyílni
egy arra járó idegennek
Szabadon egy életen át (ChatGPT - énekelhető változat)
Magam akarom, én meglelni,
és útra kelni, elveszni még,
vigyen messze minden gondom
oda, hol még tiszta az ég.
A hullám hátán elaludni,
partokon ébredni fel,
napfény gyúljon bennem újra,
és ami nyomaszt; űzze el!
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Mit számít, ha messze sodor,
mit számít, ha mélybe hullsz,
könnyeid festik a földet,
kék-fehérben újra gyúlsz.
Mit számít, ha távol vagyok,
én még érzem, hogy itt vagy,
szíved kékje bennem dobban,
a jövőd tiszta, fény marad.
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Korfutól Híoszig,
és Drámától Haniáig,
kék a táj,
és hófehér vitorláink vannak.
Látni akarom a nagyságot,
az Olümposz csúcsáról,
elsuttogni két kis sort:
szabadon – egy egész életre.
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Szabadon egy életen át,
Ismét hálás köszönet a dalfordításért Editnek, aki a Sirtos táncház előtt egy órával szokott dalokat tanítani, most hétvégén is csábít mindenkit, akit érdekel a közös éneklés!
NikoTeini (feat. Melisma Ensemble) : Τι ΄θελα και σ'αγαπουσα - Ti thela ke sagapousa
Tι `θελα και σ’αγαπούσα / Ti thela ke sz’ agapusza
και δε καθόμουν καλά, / ke den kathomun kala,
πήρα ζάλη στο κεφάλι, / pira zali szto kefali,
δυο μαχαίρια στην καρδιά. / djo maherja sztin kardja.
Miért akartalak szeretni téged,
miért nem maradtam inkább nyugton?
Elszédült a fejem,
a szívembe pedig két kés hatolt.
Ήθελα να `ρθω το βράδυ / Ithela na rtho to vradhi,
μ’ έπιασε ψιλή βροχή / m’ epjasze pszili vrohi.
Aς ερχόσουν κι ας βρεχόσουν / Asz erhoszun kj asz vrehoszun,
κι ας γινόσουνα παπί / kj asz jinoszuna papi.
Akartam hozzád jönni az este,
de eleredt az eső.
Bárcsak jöttél volna, még ha eláztál volna,
ha bőrig áztál volna is.
Είχα ρούχα να σ’ αλλάξω / Iha ruha na sz’ allaxo,
πάπλωμα να σκεπαστείς / paploma na szkepasztisz,
και κορμάκι ν’ αγκαλιάσεις / ke kormaki n’ agaljaszisz
ώσπου να ξημερωθεί. / oszpu na ximerothi.
Volt ruhám, hogy lecseréld,
paplanom, hogy betakarózz,
és testem, amit ölelhettél volna
egészen hajnalig.
Τα ωραία σου τα μάτια / Ta orea szu ta matja
στον καθρέφτη μην τα δεις / szton kathrefti min ta disz,
γιατί μόνη σ’ αγαπιέσαι / jati moni sz’ agapjesze
και εμένα λησμονείς / ke emena lizmonisz.
A szép szemeidet
ne nézegesd a tükörben,
mert a végén magadat szereted meg,
engem pedig elfelejtesz.
Τι ήθελα και σ' αγαπούσα / Ti íthela ke sz’ agapúsza
και δεν κάθομαν καλά / ke den káthoman kalá,
πήρα ζάλη στο κεφάλι / píra záli szto kefáli,
δυο μαχαίρια στην καρδιά / djo mahérja sztin kardjá.
Miért is akartalak szeretni,
mért is nem maradtam nyugton?
Elkapott egy szédület a fejemben,
a szívembe pedig két kés hatolt.
Ήθελα να 'ρθω το βράδυ / Íthela na rtho to vrádhi,
μ' έπιασε ψιλή βροχή / m’ épjasze pszilí vrohí.
τον θεό παρακαλούσα / tón theó parakalúsza
για να σ' εύρω μοναχή. / já ná évro monahí
Az este el akartam jönni hozzád,
de elkapott a záporeső.
Imádkozva az istenhez is fordultam
hogy rád leljek, egymagadban
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.
Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb’esés üszke.
Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! – úgy édesebb.
KOSTANTINOS ARGIROS
Written by: Konstantinos Argiros, Noizy, Erno, Oge
Produced by: EngliVersal, Oge
Mix: EngliVersal, Son of Selo
Master: Ludwig Maier
Director : George Mpenioudakis
Styling: Elena Vazoura
Να σε δω, να σε δω, να σε χαρώ / Na sze dó, na sze dó, na sze charo
Να σε πιω σαν το νερό / Na sze pjó szan to nero
Να σου πω, να σου πω πως σ′ αγαπώ / Na szu pó, na szu pó posz sz' agapo
Μ' ένα τρόπο που ξέρω εγώ / M' ena trópo pu kszéro ego
Hogy lássalak, hogy lássalak, hogy tőled boldog legyek
Hogy úgy igyalak, mint a vizet
Hogy elmondjam, hogy elmondjam, hogy szeretlek
Úgy, ahogyan csak én tudom
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
T′gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj / T'gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Veç të t′them unë ty të dashuroj / Veç të t′them unë ty të dashuroj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
A világ összes nyelvét megtanulom,
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Csak azért, hogy elmondjam, hogy szeretlek!
Δεν αντέχω να ′σαι μακριά μου / Den andecho na 'sze makria mu
Σα' τρελή χτυπάει η καρδιά μου / Szá' trelí chtipái í kardjá mu
Δεν αντέχω λεπτό μακριά σου / Den andécho lepto makria szu
Δεν ζω, γι′ αυτό μείνε εδώ / Den zó, jiaftó míne edó
Nem bírom elviselni, hogy tőled távol legyek
Mint egy őrült, úgy ver a szívem
Egy percet sem bírok ki nélküled
Nem élek, ezért maradj itt (velem)
Μια φορά μονάχα μόνο ζούμε / Mjá forá monácha móno zúme
Μην ακούσει άλλη τι θα πούνε / Min akuszisz álli ti thá púne
Δεν αντέχω λεπτό μακριά σου / Den andécho lepto makria szu
Δεν ζω, γι' αυτό μείνε εδώ / Dén zó, já'ftó míne edó
Csupán csak egyszer élünk
Ne figyelj arra, amit mások mondanak
Egy percre sem bírom elviselni, hogy távol legyek tőled
Nem élek, ezért maradj itt (velem)
Να σε δω, να σε δω, να σε χαρώ / Ná szé dó, ná szé dó, ná szé charo
Να σε πιώ σαν το νερό / Ná szé pjó szán to neró
Να σου πω, να σου πώ πως σ′ αγαπώ / Na szu pó, na szu pó posz sz' agapó
Μ' ένα τρόπο που ξέρω εγώ / M' éna trópo pu kszéro ego
Hogy lássalak, hogy lássalak, hogy tőled boldog legyek
Hogy úgy igyalak, mint a vizet
Hogy elmondjam, hogy elmondjam, hogy szeretlek
Úgy, ahogy csak én tudom
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
T′gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj / T′gjitha gjuh't e botës do t'i mësoj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó / Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Veç të t′them unë ty të dashuroj / Veç të t′them unë ty të dashuroj
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Meg fogom tanulni a világ összes nyelvét
Ó, ó, ó-ó, ó, ó, ó
Csak azért, hogy elmondjam, hogy szeretlek!
NERO - Konstantinos Argiros X Noizy (Remix by Mustastic Music)
Έχει μείνει καφές στο φλιτζάνι
και στο τζάμι σταγόνες βροχή
που πολύ μ’ αγαπάς δε μου φτάνει
που πολύ σ’ αγαπώ δεν αρκεί
Maradt a csészében némi kávé még,
és az eső csorog az ablaküvegen,
az, hogy nagyon szeretsz, nekem már nem elég
és az sem elég, hogy nagyon szeretlek.
Νιώθω μόνη πολύ και φοβάμαι
και δε θέλω αλήθεια να πω
όσα έχεις αφήσει μιλάνε
όσα γύρω κοιτώ
όλα έχουν φωνή σ’ αγαπώ
Annyira magányos vagyok, és félek,
és az igazat nem akaródzik elmondanom,
amiket itt hagytál, hozzám beszélnek,
mind, amit körben látok,
hangosan zúgja: szeretlek nagyon!
Γιατί έξω έχει κρύο
και με έχει πιάσει μια στενοχώρια
γιατί έξω έχει κρύο
και εμείς οι δύο είμαστε χώρια / x2
Mivel odakint hideg van,
és engem elkapott a szomorúság,
mivel odakint hideg van,
és mi ketten, külön élünk már. / x2
Έχω ένα φιλί να θυμάμαι
ένα χάδι και μια σου ματιά
η αγάπη ρωτάω που νά `ναι
κι ούτε εσύ δε μου λες τώρα πια
Van egy csókod, amit őriz emlékezetem,
egy cirógatás, és a réveteg tekinteted,
hol lehet most az a szerelem? - kérdezem,
de már te sem mondod el soha; nekem.
Εγώ έχω κρυφτεί στο σκοτάδι
και να θες δεν μπορείς να με δεις
το φιλί σου δε φέγγει το βράδυ
κι όσο κι αν προσπαθείς
δεν μπορείς σ’ αγαπώ να μου πεις
Elbújtam én a sötétben,
és ha akarnál se láthatnál meg, hiába keresel,
csókod fénye nem világít az éjben,
és bármennyire próbálod,
nem tudod azt mondani nekem, hogy szeretlek.
Γιατί έξω έχει κρύο
και με έχει πιάσει μια στενοχώρια
γιατί έξω έχει κρύο
και εμείς οι δύο είμαστε χώρια. / x2
Mivel odakint hideg van,
és engem elkapott a szomorúság,
mivel odakint hideg van,
és mi ketten, külön élünk már. / x2
Nincs beírva úticél.
